„Reformáció 500 - A megújulás lendülete” - Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár napirend előtti felszólalása 2016. március 17-én a Parlamentben.
Tisztelt Országgyűlés!
Manapság az internet világában gyakran szembe jönnek velünk olyan figyelmet keltő bulvárcikkek, melyek olyan időpillanatokat, korszakváltó történéseket vesznek számba, amelyek a hangzatos címek szerint „megváltoztatták a világot”. Ha komolyan végiggondoljuk az európai művelődés történetének mögöttünk hagyott évezredét ezzel a divatossá vált szemlélettel, hogy milyen események járultak hozzá valóban az európai civilizáció megváltozásához, a legerőteljesebb csomópontok között a reneszánsz humanizmus időszaka biztosan dobogós helyen szerepel. E korszak közepén pedig ott találjuk a reformáció kezdetének dátumát, 1517. október 31-dikét. A közismert történelmi pillanatban egy német Ágoston-rendi szerzetes egyetemi tanár, Luther Márton kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára a középkori keresztény egyház legsürgetőbb megreformálásának 95 tételpontját. Vele egy időben Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban is útjára indította vallási megújulási mozgalmát. Az említett tudósok nyilvánvalóan nem tudták, hogy tettük a katolikus egyház szakadásához, a kereszténység új nagy ágának, a protestantizmusnak létrejöttéhez vezet, melynek során útjára indulnak az evangélikus, református, baptista, unitárius és más felekezetek. De az emberiség története szempontjából ennél is fontosabb dolgok történtek. A reformáció, túlzás nélkül mondható: valóban megváltoztatta a korabeli ismert világot. A polgárosodást ekkoriban elindító humanista filozófia az ember e világi létének értelmére, felelősségére jelentős hangsúlyt helyezett. A reformáció egyházai a népnyelvű, nemzeti bibliafordítás, irodalom, énekköltészet és a latin helyett az anyanyelvi istentiszteleti rend megteremtői voltak, akik az egyén által megérthető, nekik tanítandó hitelvek által az egyén életfelelősségére helyezték a hangsúlyt. Új irányt vesznek a művészeti ágak, az irodalom, a zene, a képzőművészet, de még az építészet is. Tevékenységük további következménye a tisztes haszon elvének bibliai alapú deklarálása, mely által az egyének közössége, felelőssége, adakozása tartja fenn az egyházat, nem pedig annak hűbéri vagyoni elemei. Így sarjad ki ebből a gondolkodási körből a svájci bankrendszer, de Max Weber híres következtetései szerint a reformáció teremti meg a kapitalizmus alapjait is.
Mindezen folyamatokra emlékezik a világ 2017-ben, a reformáció ötszázadik évfordulóján. De jövőre, az emlékévben Európán kívül velünk fog ünnepelni Észak-Amerika, Afrika egy része, és kis mértékben Ausztrália és Ázsia is. S mivel a reformáció legkeletebbi európai bástyája a 16. századi Magyarország lett, a Kárpátoktól keletre nem terjedt tovább a protestantizmus, ezért nekünk magyaroknak különös felelősségünk a fél évezredes jubileum számon tartása, megünneplése. Nem kisebb enciklopédikus tudós, mint a pár hónapja elhunyt Nemeskürty István professzor írta le számos tanulmányában római katolikus gondolkodóként: ha nem lett volna reformáció, ma már nem magyarul beszélnénk. És valóban, a magyar nyelvű irodalom kibontakozása, vagy épp a nyelvújítás, de a reformkor és nagy szabadságmozgalmaink mögött is jelentős mértékben a magyar protestáns nép és értelmiség szellemi mozgalmainak indíttatása áll. Elég, ha Bocskaira, a kurucokra, Kazinczyra, Kölcseyre, Aranyra, Petőfire, Jókaira vagy később Adyra gondolunk…
Illő és méltó, hogy a reformáció fél évezredes jubileumára Magyarország Kormánya és a hazai protestáns történelmi egyházak létrehozták a Reformáció 500 Emlékbizottságot. Az Emlékbizottság a felvezető évek tematikája mellett jelentős pályázatokat hirdet meg a Kárpát-medence emlékező közösségei számára. Színdarabok, irodalmi- és képzőművészeti alkotások, filmek, vetélkedők, koncertek, levéltári-, könyvtári kutatások, tudományos konferenciák, ösztöndíjak járulnak hozzá a jubileum társadalmasításához.
A 2016. február 29-én útjára indított programsorozat arra figyelmeztet, a reformációnak van mondanivalója a 21. századi Magyarország számára. „Reformáció 500 – a megújulás lendülete” - hirdeti a választott központi üzenet. A megújulás lendülete pedig nem arra helyezi a hangsúlyt, ami szétválaszt, hanem arra, mi a valódi érték, amely összeköt. Azt üzeni, van tapasztalatunk arra, miként újulhat meg az egyes ember, a közösség, a nemzet.
(EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság)
