A Szovjetunióba kényszermunkára elhurcolt magyarországi fiataloknak emléket állító kiállítás nyílt meg pénteken a pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) néprajzi osztályán.
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár hangsúlyozta: a második világháború után a Magyarországról elhurcolt, kisemmizett emberek száma megközelíti a 700-800 ezret; közülük mintegy 300 ezer embert otthonaikból és az utcáról vittek el málenkij robotra.
A politikus a magyarországi németség második világháború utáni kollektív megbélyegzését a 20. század egyik legnagyobb bűncselekményének nevezve úgy fogalmazott: "a faji alapú népirtás utáni hónapokban újra faji alapon embereket ismét vagonba raktak, munkatáborba vittek, százezrek haltak meg az embertelen körülmények miatt".
Hoppál Péter az emlékezés és az áldozatok előtti főhajtás fontosságára térve azt hangoztatta: "soha nem mondatjuk azt, hogy mindent feltártunk a korszak nyomorúságából". Hozzátette, hogy az 1944 és 1949 között elhurcoltak történetéről az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakát leszámítva egészen a rendszerváltásig nem lehetett beszélni. "Nyilvánvaló, hogy az akkori győztes nagyhatalmak büntetni akartak, de azt embertelenül túlméretezték, ami hosszú évtizedekre meghatározó lelki és szellemi nyomorúságot okozott" - mondta.
"Ne feledjük a kommunizmus, a Gulág és a málenkij robot áldozatait!" - szólított fel az államtitkár, aki a rendszerváltás után született generációkra utalva azt mondta: nem magától értetődő az a szabadság, amiben élünk, amibe a mai fiatalok beleszülethettek.
Őri László (Fidesz-KDNP), Pécs alpolgármestere köszöntőjében reményének adott hangot, hogy a jövő március végéig megtekinthető kiállítás segíteni fogja az emlékezés folyamatát. A múlt század szenvedéstörténetének "örök tanulságáról" a városvezető úgy fogalmazott: "az erőszak soha nem teremt békét, az emberi élet értéke felülír minden érdeket, az emberi méltóság mindenkit megillet".
Az Idegen ég alatt - Oroszföldön meggyötörve című tárlat a szovjet lágerekből származó eredeti tárgyak, fotók, írásos dokumentumok és személyes sorsok, visszaemlékezések segítségével mutatja be az elhurcoltak megpróbáltatásait. 1944 novembere és 1945 áprilisa között Sztálin parancsára a Vörös Hadsereg mintegy 250-300 ezer civil lakost gyűjtött össze a történelmi Magyarország területéről, s hurcolt el évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunióba. Többségüket hadifogolylétszám-kiegészítésként, míg mintegy 130 ezer embert kimondottan német, illetve emellett Kárpátalján, Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban magyar származásuk miatt deportáltak.
Az elhurcoltak jórészt fiatal lányok, asszonyok voltak, hiszen a férfiak még a fronton vagy már hadifogságban voltak. Az éhezés, a nélkülözések, a járványok, a kíméletlen kényszermunka következtében a deportáltak mintegy 30-40 százaléka nem élte túl az ottani rossz körülményeket, a gyakran mínusz 30 fokos hideget. Ők jeltelen tömegsírban nyugszanak az egykori munkatáborok, gyárak és a vasútvonalak közelében.
(MTI)
