Életének 76. évében elhunyt Bohus Zoltán szobrászművész. A Kossuth-díjas alkotót, a nemzet művészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Bohus Zoltán 1941. december 21-én született Endrődön. 1966-ban szerzett diplomát a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő-festő szakán. Ezt követően önálló művészként dolgozott, emellett a Magyar Iparművészeti Főiskola, majd az egyetem, később a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanított, ahol 1993–1996 között a szilikát tanszék tanszékvezetője, 1996–2010 között az üveg szak vezetője volt.

Pályája elején zománc- és ötvösművészettel foglalkozott, szobrászati alkotótelepeken dolgozott, később érdeklődése az üvegművészet felé fordult. Művei az úgynevezett hideg üveg ragasztott, csiszolt, polírozott technikájával létrehozott képzőművészeti alkotások, melyekben a tér - fény - üveg kapcsolatait elemzi. Különleges technikájával a nemzetközi üvegművészetben is figyelmet keltett. Alkotásai rendszeresen szerepeltek külföldi kiállításokon, műveit a világ rangos iparművészeti gyűjteményei vásárolták meg. Művészetére több irányzat, a strukturalizmus, az op-art, a minimal art és a konceptualizmus is hatott. Bohus Zoltán megújította a magyarországi és nemzetközi plasztikai formanyelvet.

Köztéri alkotásai közül az egyik legismertebb az 1974-ben készült, egykori nemzetközi vasúti jegyiroda krómacél domborműve a budapesti Nagymező utcában.

Művészetét számos hazai és nemzetközi díjjal jutalmazták. 1984-ben Munkácsy Mihály-díjat, 1991-ben a pécsi kisplasztikai biennále nagydíját, 1997-ben a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze kitüntetést vehette át. 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja volt. 2014-ben kapta meg a Kossuth-díjat, ugyanabban az évben a nemzet művészévé választották.

Az elhunytat az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben saját halottjává nyilvánítja.

(EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság)