Életének 82. évében elhunyt Fajó János. A Munkácsy- és Kossuth-díjas képzőművészt az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Fajó János 1937-ban, Orosházán született. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban tett érettségije után 1961-ben elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítő festő szakát. 1964 és 1967 között Kassák Lajos tanítványa és nagy hatással volt művészetére Victor Vasarely is. 1974-ben öt társával megalakította a grafikai szitanyomó “Műhelyt”, amely később Budapesti Műhely néven vált ismertté. 1976 és 1988 között a Józsefvárosi Galéria vezetője volt. Művésztelepet hozott létre, szabadiskolát vezetett. 1989-től tanított az akkori Magyar Iparművészeti Főiskolán, amely ma a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem nevet viseli.

Egyszerű síkformák mozgatásával szimmetriát, aszimmetriát, a mozgás végtelen variációját, ritmust és dinamizmust teremtett. Plasztikai világa szoros rokonságot mutat festészetével. Szobrai valójában a kétdimenziós felületen kidolgozott elvek térbeli megvalósulásai. A vásznakon, szitanyomatokon megjelenő geometriai alapformákból - a körből, a négyzetből, a háromszögből alakította ki szobrászi formavilágát.

1962-től több száz egyéni és csoportos kiállításon vett részt egész Európában, Japánban és az Egyesült Államokban. Művei megtalálhatók köztereken, múzeumokban és magángyűjteményekben szerte a világban. Számos művészeti könyvet és katalógust adott ki.

Munkásságát 1985-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 2008-ban Kossuth-díjjal ismerték el.

Fajó Jánost az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben saját halottjává nyilvánítja.

(EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság)