Életének 88. évében elhunyt Juhász Ferenc. A kétszeres Kossuth-díjas költőt, a Nemzet Művészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Juhász Ferenc 1928-ban született Bián. Tanulmányai elvégzését követően a Hunnia Filmgyár dramaturgjaként, a Könyvhivatal és az Írószövetség lektoraként, majd a Szépirodalmi Kiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1963-tól az Új Írás című folyóirat szerkesztője, majd 1974 és 1991 között főszerkesztője volt.

Juhász Ferenc az 1948 körül indult magyar írónemzedék meghatározó tagja volt. Szárnyas csikó című, első verseskötetéért 1949-ben Baumgarten-díjjal, A Sántha család című könyvéért 1950-ben József Attila-díjjal tüntették ki. 1954-ben A tékozló ország hozta meg pályáján azt a poétikai fordulatot, amely életrajzírója, Bodnár György szavaival „költészetét olyannyira egyedülállóvá és társtalanná tette nemcsak az 1948-ban elhallgattatott értékőrző irányzatok közegében, hanem a hatvanas-hetvenes évek elvont tárgyiassága és a posztmodern törekvések mellett is”. 1955-56-ban az Új Hang vezető költőjeként olyan versekkel jelentkezett, mint a Szarvas-ének (Szarvassá változott fiú). Életművét műfaji sokszínűség jellemzi – írt dalt, elégiát, modern eposzt és több ezer soros hosszúverset, majd mítoszparafrázist és szonettciklust is. Legutóbbi kötete az idei ünnepi könyvhétre megjelent A végtelen tükre, mely a 2007 óta írt versprózáiból válogat.

„Óriási történet a kommunizmusé, az egyik legnagyobb, amit az emberiség létrehozott, mert a velejéig rettenetes; ezt a történetet pedig a lírában a legmélyebben Juhász Ferenc élte meg. Elindult a maga útján szellemileg és költőileg, és két-három év leforgása alatt a szép eszmék – az illúziók – vesztét kozmikusan sirató lírikus lett, a magyar irodalom legnagyobb siratója és egyik legnagyobb újítója, aki a méltóságot az immár egyetlen szabad emberi megnyilvánulásban, a gyászban találta meg”– mondta róla pályatársa, Spiró György, a költő 80. születésnapjára írt köszöntőjében.

Juhász Ferenc munkásságát többek között Kossuth-díjjal (1952, 1973), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével (1994) és Prima Primissima díjjal (2004) ismerték el. 2014 óta a Nemzet Művésze cím birtokosa.

(EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság)