Milyen képet közvetítettek a két világháború között a magyar művészek, a szórakoztatóipar és az utazók a Kelet világáról, és milyen volt a virágkorát élő Sanghaj? - teszi fel a kérdést a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Sanghay - Shanghai. Párhuzamos eltérések Kelet és Nyugat között címmel csütörtökön megnyílt kiállítása.
Az elmúlt hét esztendő különlegesen intenzív kínai-magyar együttműködése számos területen adott lehetőséget új kapcsolódási pontok kialakítására és a régi kötelékek szorosabbra szövésére; ilyen kötelékekből pedig bővelkedtünk, mint a kiállítás is bizonyítja - emlékeztetett a tárlat megnyitóján a kultúráért felelős államtitkár.
Hoppál Péter felidézte, hogy az elmúlt években Kína több alkalommal mutatta be kulturális kincseit Budapesten, Magyarország pedig bemutatkozott többek között a sanghaji világkiállításon, a Szépművészeti Múzeum szervezésében pedig Munkácsy Mihály remekműveit ismerhette meg a kínai közönség.
A Hopp Ferenc Múzeum ezúttal egy különleges tárlat létrehozására vállalkozott, amely a két ország kulturális párhuzamainak izgalmas felfedezését szolgálja. A 20. század első felének képző-, ipar, film- és táncművészetét, fotográfiáját is vizsgáló kiállítás nemzetközi szinten is különlegesnek számít, hiszen először állít párhuzamba ázsiai és európai tárgyakat úgy, hogy teljesen feltárja azok kontextusát is - méltatta a kiállítást Hoppál Péter, hozzátéve: az anyag mintegy 90 százalékával most találkozhat először a közönség.
Németh Gábor író kiemelte a tárlathoz készült katalógus szerzőinek munkáját is. Fajcsák Györgyi és Kelényi Béla, a tárlat kurátorai elmondták: munkájuk egyik kiindulópontja a mára szinte feledésbe merült Dessewffy Flóra táncosnő története volt, aki sanghaji turnéiról számos tárggyal, köztük a kor modern kínai divatját tükröző fellépőruhákkal tért haza.
A másik inspirációt a korabeli Horthy Miklós (ma Móricz Zsigmond) körtéren 1937-ben "csodás keleti pompával" megnyílt Sanghay mulató jelentette, melynek art deco berendezését neves iparművészek tervezték, plakátján azonban egy "kínai" figura japán kimonóban pezsgőzik.
Mint felidézték, Sanghajt az első ópiumháború után nyilvánították nyílt kikötővé a nyugati hatalmak, a rohamos fejlődésnek induló város pedig a 19. század végére a legfontosabb kínai kikötőjük lett.
A magyarok korán megtelepedtek Sanghajban, a Komor-család például már 1898-ban. Sok magyar megfordult a kikötőben a szibériai hadifogságból hazatérőben, és akadt köztük, aki maradt is: Hudec Vilmos például a város főépítészeként ikonikus épületeivel máig meghatározó befolyást gyakorolt a kínai metropolisz településképére.
Rejtő Jenőnek egyik ihletője volt a kor híres titkosügynöke és kalandora, Trebitsch-Lincoln Ignác, aki Sanghajban nyitott buddhista kolostort, majd 1943-ban ott is hunyt el; temetésén százezres tömeg és a Nankingban székelő kínai kormány összes minisztere részt vett.
Sanghaj híres volt éjszakai életéről is, ennek előadóként vagy fellépőként több magyar, így Dessewffy Flóra is részese volt - tették hozzá a kurátorok.
A 2018 áprilisáig látható kiállítás egyrészt bepillantást enged a két világháború között Sanghajban tevékenykedő magyarok hagyatéka révén a kínai nagyváros életébe, másfelől bemutatja a korabeli magyar film, képzőművészet, divat, irodalom, táncművészet, sőt szórakoztatóipar Kína-képét is. A tárlathoz számos kísérőrendezvény kapcsolódik, melyekről a http://hoppmuseum.hu honlapon találhatók részletes információk.
(MTI)
