Ünnepélyes keretek között átadták Molnár C. Pál (1894-1981) festőművész restaurált Angyali üdvözlet című, nagyméretű alkotását a róla elnevezett emlékházban hétfőn Battonyán.
A művész születésének 125. évfordulója alkalmából megtartott ünnepségen Krucsainé Herter Anikó, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkára elmondta, hogy az 1929-ben készült festmény, amely az imádkozó Máriát és Gábriel arkangyalt ábrázolja, az évek során erősen megrongálódott. A restaurálásra a szaktárca támogatásával került sor, így az emlékházban már 44 festményt őriznek.
A helyettes államtitkár köszöntőjében azt emelte ki, hogy Molnár C. Pál a város szülötte, díszpolgára, így a ma ott élő lakosság számára is fontos pillanat a restaurált kép átadása.
A festőművész alkotásáról szólva Bajnai István kanonok, plébános és művészettörténész azt emelte ki, hogy szinte minden képéről - nemcsak a szakrális témájúakról, hanem virágcsendéleteiről vagy az itáliai tájképekről is - nagyfokú spiritualizmus sugárzik.
Szerinte ez annak köszönhető, hogy a művész múlt század a 20-as éveinek végén, a 30-as évek elején a Római Akadémián mélyítette el tudását. Képein, így az Angyali üdvözleten is "össze tudta kötni a materiális világot a transzcendens világgal, ami nem is csoda, hiszen mélyen hívő ember volt".
A battonyai születésű Molnár C. Pál tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, Svájcban folytatta. Első kiállításait Lausanne-ban és Genfben rendezte, Budapesten először 1923-ban állított ki. Az 1930-as években irodalmi műveket, többek között Kosztolányi Dezső, Megyery Sári, Bródy Lili és Szabó Lőrinc írásait illusztrálta. Grafikusi pályájának csúcsát Rostand Cyrano de Bergeracjához 1932-33-ban készített munkái jelentették. 1937-ben Párizsban Grand Prix-díjat nyert. Ezután főként festőként lett ismert. Kidolgozta egyéni technikáját, amely többek között világos színeiben, a lágy tónusmenetekben nyilvánult meg. Fő törekvése a fantasztikum és a realitás ötvözése volt. Fontos, elsősorban egyházi megbízásokat kapott, sokszor párhuzamosan több munkát is végzett, számos templom oltárképét festette. Bár az 1950-es években is meghatározó volt számára az egyházi művészet, részt vett nagy országos kiállításokon és pályázatokon is. Jelentős tájképfestészete is, munkái egy részét tájmonográfiáknak nevezte.
A művészettörténet az új klasszicizmus egyik legjelentősebb magyar képviselőjeként tartja számon. Jórészt biblikus tárgyú képeket és aktokat festett, artisztikus fametszeteivel több könyvet illusztrált. Jelentősebb művei: Angyali üdvözlet (1929), Vénasszonyok nyara (1928-30), Pulóveres madonna (1930) és A titkárnő (1968). Számos templom oltárképét festette. A Magyar Nemzeti Galériában több alkotását őrzik. Nevéhez a C betűt érett festő korában tette svájci-francia édesanyja, Jeanne Contat iránti tiszteletből.
(MTI)
