Kilencvenegy éves korában elhunyt Vasadi Péter író, költő, esszéista, irodalomkritikus. A Kossuth- és József Attila-díjas alkotót, a nemzet művészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Vasadi Péter 1926-ban született Budapesten, katonatiszti családban. Katonaiskolába járt, majd munka mellett leérettségizett. Az ELTE bölcsészkaráról elbocsátották, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán szeretett volna tanulni, de onnan is kitiltották. 1952-től a Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalatnál dolgozott, 1956-ban a vállalat forradalmi munkástanácsának titkára lett.

1967-től az Új Ember és a Vigília szerkesztője, újságírója volt. Írásaival gyorsan népszerűségre tett szert a katolikus olvasótáborban. Szakrális költő, Pilinszky követője, a kortárs katolikus költészet egyik legmarkánsabb képviselője volt. A versek mellett írt elbeszéléseket, levélregényt, irodalomtörténeti tanulmányokat, esszéket. Legfontosabb munkái: Fényromok (versek, 1987), Hajnal Kentuckyban (versek, 2005), Kenyeret adtál... (prózai írások, 2009). Utolsó kötete 2016-ban jelent meg Csönd születik címmel.

Életműve elismeréseként 1991-ben József Attila-díjjal (1991), 1996-ban Füst Milán-díjjal, 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 2014 óta a nemzet művésze.

Az elhunytat az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben saját halottjává nyilvánítja.

(EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság)