"Mi, magyarok sosem kaptuk és sosem adtuk ingyen a szabadságunkat", éppen ezért olyan értékes számunkra - mondta Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) parlamenti államtitkára pénteken Budapesten, a Gulág Emlékbizottság rendezvényén.
Rétvári Bence az Olofsson Placid bencés szerzetes közelgő 100. születésnapja alkalmából rendezett ünnepségsorozat megnyitóján kiemelte: a magyarok szabadsága többször volt veszélyben, mint más nemzeteké, ezért lehettek olyan sokan, akik őrizték és küzdöttek érte, amikor megvolt, illetve amikor elvették.
Oloffson Placid a Gulágon töltött tíz éven keresztül őrizte belső szabadságát, mert volt hite, tartása, és ez átsegítette őt minden nehézségen: az éhezésen, a mínusz 15 fokon, a betegségeken és kegyetlenségeken - mondta az államtitkár.
Rétvári Bence hozzátette: minden diktatúrának fontos eszköze, hogy elbizonytalanítsa az embereket hitükben és a másik emberbe vetett bizalmukban. Oloffson Placid azonban sosem bizonytalanodott el abban, hogy küldetést kapott a Jóistentől. Az ő küldetése az volt, hogy tartsa a lelket rabtársaiban.
Az államtitkár szerint Olofsson Placid nem pusztán tanító, hanem tanúságtevő is, hiszen nemcsak beszél arról, hogy a hit képes megmenteni az embereket, hanem ő maga a példa erre.
A Gulág Emlékbizottság rendezvénye egyben az Olofsson Placidról és rabtársáról, a Gulágon kilenc évig raboskodó Menczer Gusztávról készített képregény-kiállítás megnyitója is volt. A 100 000 példányban kinyomtatott képregényt az emlékbizottság Magyarország valamennyi középiskolájába eljuttatja.
Olofsson Placid 100. születésnapjára az Éghajlat Kiadó képeskönyvet jelentetett meg a bencés szerzetes életéről.
A háromnapos programon lesz több pódiumbeszélgetés és levetítik Téglássy Ferenc Olofsson Placidról forgatott dokumentumfilmjét. Az ünnepségsorozatot vasárnap hálaadó szentmise zárja, amelynek fő celebránsa Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát lesz.
Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid 1916. december 23-án született Rákosszentmihályon. Az elemi iskola után a budapesti Szent Benedek Bencés Gimnáziumban tanult. Az érettségi után, 1933-ban lépett be a bencés rendbe. Pannonhalmán teológiát, a müncheni Lajos Miksa Egyetemen német nyelvet tanult, majd 1939-ben Budapesten magyar-német-bölcselet szakos tanári oklevelet és doktorátust szerzett. Ugyanebben az évben szentelték pappá.
1941-től tizenegy hónapig szolgált a komáromi hadikórházban, ezt követően a rend soproni, pápai, majd budapesti gimnáziumában tanított.
Mivel 1945 őszén részt vett a nemzetgyűlési választási küzdelmekben, a baloldali újságok sajtóhadjáratot indítottak ellene. A támadások elől megpróbálták "elrejteni", áthelyezték Pannonhalmára, de 1946. június 5-én az Államvédelmi Hatóság letartóztatta. Megpróbáltak vallomást kicsikarni belőle egy nagyszabású koncepciós per megindításához, majd szovjet kihallgatók kezére adták. A szovjet katonai bíróság koholt vádak (terrorcselekmény) alapján 1946 szeptemberében a Szovjetunió munkatáboraiban letöltendő tíz évig tartó szabadságvesztésre ítélte.
A Gulágra internálták, Moszkvától 900 kilométerre keletre, egy mordvinföldi táborba vitték.
1955 novemberében térhetett haza Magyarországra. Szabadulását követően sem papként, sem tanárként nem kapott működési engedélyt. Kezdetben fizikai munkás volt egy pesterzsébeti ládagyárban, majd tizenkét évig az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben (ORFI) dolgozott betegszállítóként, később mosodai munkásként, végül mosodavezetőként. 1969-től a Korányi-szanatórium mosodájának vezetésével bízták meg, innen ment nyugdíjba 1977-ben.
Papi hivatását sokáig csak titokban gyakorolhatta. A hetvenes évek közepétől kisegítő lelkészként dolgozik a budai (Ciszterci) Szent Imre Plébánián.
(MTI)
