1971-ben ezen a napon írták alá az iráni Ramsarban azt az egyezményt, amely a nemzetközi jelentőségű vízi ökoszisztémákról, ezen belül is elsősorban a vízimadarak élőhelyeinek megőrzéséről szól. A Ramsari Egyezmény a természetvédelmi államközi megállapodások legrégebbike, s több mint harminc éves története során az egyik legdinamikusabban fejlődő egyezményként fokozatosan szélesítette ki tevékenységét, mintegy 169 országban.
Magyarország 1979-es csatlakozását követően napjainkig 29 vizes élőhelyet jelölt a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek jegyzékére, közel 243 410 ha kiterjedéssel.
A magyarországi ramsari területek a Kárpát-medence szinte valamennyi jellemző vizes élőhelytípusát magukba foglalják: tavakat, mocsarakat, szikes tavakat, lápokat, holtágakat, folyószakaszokat, nedves réteket, valamint ember alkotta halastavakat, víztárolókat, sőt, egyedülálló módon még egyes földalatti, barlangi vizeket is a Baradla-barlang vízrendszerén keresztül. A világon összesen 19 határon átnyúló ramsari terület található, amelyből négy hazánkat is érinti. A magyarországi ramsari területek megőrzésére jogszabályi garanciát jelent, hogy többségük országos védelmet élvez, hazánk 2004-es uniós csatlakozásakor pedig minden magyarországi ramsari terület beépült a Natura 2000 ökológiai hálózatba is.
A Ramsari Egyezmény Nemzetközi Titkársága minden évben meghirdet egy jelmondatot, amely köré a tagországok az adott időszakra vonatkozó eseményeiket, rendezvényeiket szervezik. 2017-ben a Vizes Élőhelyek Világnapjának nemzetközileg meghirdetett jelmondata: „Túl sok víz – túl kevés víz a vizes élőhelyek szerepe a kockázatok csökkentésében”.
A változó időjárási rendszereink következtében egyre gyakrabban találkozhatunk szélsőséges vízjárásokkal, komoly árvizekkel, nagy esőzések okozta jelentős belvízveszéllyel, vagy éppen hónapokig tartó aszállyal, szárazsággal. Nem egyszer a két jelenség egy időben fordul elő az ország különböző részein, vagy akár egy-egy tájegységen belül is. Mind az aszály, mind a belvizek és árvizek bizonyos mértékig hozzátartoznak a Kárpát-medence klímájához, de a szélsőséges, már a klímaváltozás hatására kialakuló események, amellett, hogy nyilvánvaló gazdasági kárt okozhatnak, vagy akár emberéleteket is követelhetnek, a természetes és természetközeli élőhelyeket is fenyegetik. Amíg az ember nem alakította át a tájakat, és természetes élőhelyek uralták a Kárpát-medencét, addig volt lehetőség, szó szerint mozgástér az egyes fajok és élőhelyek átrendeződésére, és rendszerint az adott hatásra (pl. aszályra vagy árvízre) érzékenyebbek is fennmaradtak a viszonylag kedvezőbb adottságú területeken, majd a szélsőséges esemény elmúlásával újra előretörhettek. Az emberi tevékenységek térfoglalásának köszönhetően azonban mára a fajok és élőhelyek e természetes dinamikájához nem áll rendelkezésre elegendő tér, ezért egy-egy szélsőséges időjárási esemény teljes állományok pusztulásához vezethet.
A vizes élőhelyeknek kiemelt szerepe van a kedvezőtlen, szélsőséges hatások enyhítésében, hiszen egyrészt kiemelkedő fajgazdagsággal bírnak, másrészt olyan átmenetet képeznek a szárazföldi és a vízi élőhelyek között, amelyek pufferként tudják kezelni, tompítani a különböző hatásokat. Úgy is mondják, hogy egyfajta szivacsként működnek, amelyek a víztöbbletet időben eloszlatva, egyenletesen továbbítják, a vízhiányt pedig vízkészletükkel enyhítik.
A vizes élőhelyek fontos szerepet játszanak a víz, mint éltető elem körforgásában, valamint a vízhez kötődő élőlények mozgásában. Ezért is fordít Magyarország különös figyelmet a vizes élőhelyek megőrzésére, aminek egyik fontos mutatója, hogy az ország több mint 2%-át nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyként, ún. ramsari területként hirdettük ki, és az ország mintegy 36%-át kitevő ökológiai hálózatnak is a gerincét alkotják a különböző nagyságú vízfolyások és állóvizek.
Az állami természetvédelem kiemelten foglalkozik a vízhez kötődő ökoszisztémákkal, ill. vizes élőhelyekkel, és a hagyományokhoz híven ebben az évben is számos programmal, kezdeményezéssel veszi ki részét nemzetközi szinten is jó hírnévnek örvendő Ramsari vizes élőhelyeink komplex megőrzéséből, élőhely-fejlesztéséből.
A Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program keretében több nagyszabású projektet indul ebben az évben, amelyek hosszú távra meghatározhatják hazánk természeti tőkéjének megőrzése érdekében tett természetvédelmi erőfeszítéseket. Folytatva az előző pénzügyi időszakban követett irányokat, 2020-ig további legalább 100 000 hektáron javul majd a természeti értékek állapota. A jóváhagyott, ill. előkészítés, vagy megvalósítás alatt álló projektek összességében 109 000 hektárnyi területet céloznak, 81 000 ha helyreállítását, ill. 28 000 ha kezelését biztosítva.
Ebben a pénzügyi időszakban is több nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek helyreállítására, állapot-javítására irányuló fejlesztés indult. Az érintett területek között említhető a Fertő tó és a Hanság vizes élőhelyei, a Velencei-tó és a Dinnyési-fertő, a Nagykunság és a Hortobágy vizes élőhelyei, a Tihanyi Belső tó, a dél-balatoni Nagyberek térsége, a Duna több szakasza (pl. a Táti-sziget térsége, a Bezerédi Duna-ág, a Dunaszekcsői „Telelő” Duna), valamint a Szegedi Fehér-tó is.
(FM Sajtóiroda)
