A Földművelésügyi Minisztérium méltányos, de hatékony szabályozást alakított ki annak megakadályozására, hogy az egységes területalapú támogatás (SAPS) 1200 hektár feletti részének kötelező elvonását gazdasági társaságok „szétírásával” ki lehessen játszani. Az ún. „mesterséges feltételteremtés” szankcionálását olyan esetekben kell alkalmazni, amikor egy jogi személyt a közösségi jog alapján meghatározott időpontot —2011. október 18. — követően szétválással több cégre bontottak annak érdekében, hogy a támogatás elvonását ilyen módon csökkentsék.
A hazai szabályozást a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége — a vonatkozó közösségi és hazai szabályozás valós tartalmának tanulmányozása helyett — az immár tőle megszokott színvonalon, légből kapott és rosszindulatú vádakkal illette. A tárca fontosnak tartja leszögezni, hogy a hazai szabályozás nem diszkriminatív és nem ütközik közösségi jogba, hiszen általános és minden érintett gazdasági szereplőre azonos rendelkezéseket állapít meg, a szabályok megkerülésének lehetősége teljességgel kizárt. Minden olyanan szétválás vonatkozásában, ahol a jogszabályban rögzített objektív feltételek teljesülése esetén és annak eredményeképpen a jogutód cégek előnyösebb helyzetbe kerülnek mint a jogelőd cég szétválás nélkül lett volna, fel kell állítani a „mesterséges feltételteremtés” vélelmét. Természetesen egy szétválás lehet a normális üzleti folyamatok része is, így szükséges lehetőséget biztosítani arra, hogy az érintett vállalkozások a vélelmet tényszerű gazdasági és jogi adatokkal megdönthessék, vagyis bizonyítsák, hogy a szétválás nem csupán a támogatási szabályok kijátszását szolgálja. Amennyiben a vélelmet az érintett nem tudja kellő indokkal megdönteni, akkor a támogatás azon részét, melyet a mesterséges feltételteremtés útján, a közösségi szabályozás céljával ellentétes módon szerezne meg, el kell vonni.
A támogatás-elvonással potenciálisan érintett igénylők köre szinte kivétel nélkül gazdasági társaság, így ők termőföldet csak a földforgalmi törvény rendelkezései alapján használhatnak, az tulajdonukba nem lehet. A cégek szétbontása és a korábban bérelt földterületek megtartása csak az eredeti igénylő szétválása útján lehetséges, hiszen csak ebben az esetben képzelhető el, hogy a jogutód cégek továbbviszik a jogelőd földhasználati szerződéseit (más esetben a jogutódok jó eséllyel elvesztik a területüket, hiszen az előhaszonbérleti joggal más természetes személy rendelkezik), ezért a rendelet is csak ezzel az esettel foglalkozik. A természetes személyek esetében a jogutódlással történő szétválás értelmezhetetlen, az öröklést pedig nem lehet mesterséges feltételteremtésnek tekinteni, így az ezzel kapcsolatosan megfogalmazott kritika is kevéssé átgondolt.
Tekintettel arra, hogy a Kormány döntését a támogatáselvonás alkalmazásáról az 1437/2014. (VII. 31.) Korm. határozat rögzítette, fontos látni, hogy igazából csak ezen időpontot követően reális azt feltételezni, hogy egyes cégek a szabályozás kijátszását kezdik el érdemben vizsgálni. Mivel egy szétválás gazdasági és jogi előkészítése több hónapos folyamat, a jogalkotó azzal a megengedő feltételezéssel élt, hogy a 2014. november 1. előtt meghozott szétválásról szóló formális közgyűlési vagy taggyűlési döntéssel kapcsolatos előkészületeket már a Kormány döntését megelőzően szükségszerűen meg kellett kezdeni, így ezekben az esetekben az ellenbizonyítás módja is egyszerűbb, viszont ezen időpont után már kevéssé életszerű azt feltételezni, hogy a szétválásról szóló döntésben a degresszióval kapcsolatos kormánydöntés ne játszott volna szerepet, így ezekben az esetekben az ellenbizonyítás elfogadásához is részletes és alapos vizsgálat szükséges.
Fontos azt is hangsúlyozni, hogy a tárca a szabályozás véglegesítése előtt az összes szükséges konzultációt és egyeztetést lefolytatta, és azok eredményét lehetőség szerint figyelembe is vette, és csak mindezeket követően adta ki azt a rendeletet, melyet minden szempontból a legmegfelelőbbnek talált.
(FM Sajtóiroda)
