Kötelességünk szembenézni a múlt gyötrelmes fejezetével, foglalkozni kell a szovjet fogságba esett magyar katonák sorsával - mondta Vargha Tamás a totalitárius diktatúrák áldozatainak európai emléknapján.
A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban megnyitotta a Gulág-emlékév keretében rendezett, Elhurcolva - távol a hazától - magyar katonák szovjet fogságban 1941-1955 című kiállítást.
Vargha Tamás kiemelte: "az iskolai oktatást, a közvéleményt évtizedeken át irányító ideológiai erőszak" miatt a rendszerváltást követő történelmi kutatások, nyilvánosságra került tények ellenére még mindig kevéssé ismert témáról van szó, ezért fontos a most megnyílt kiállítás, amely a hazától távolra sodródott katonák életének, szomorú sorsának dokumentálása.
Az államtitkár kifejtette: míg a második világháborúban elesett szovjet katonáknak hősi emlékműveket állítottak, emlékező beszédeket mondtak, a magyar katonáknak nem állítottak háborús emlékműveket, nem tisztelegtek emlékük előtt. Nem lehetett beszélni sem a magyar hadifoglyokról, a kényszermunkásokról, ahogyan nem beszélhettek szenvedéseikről a túlélők sem, akik "a földi pokolból hazatérhettek". A több mint 300 ezer hazatérő hadifogolynak hallgatást kellett fogadnia, és "másodrendű állampolgárrá degradálódtak".
Vargha Tamás úgy fogalmazott, a magyar honvédség történetének egy tragikus fejezetéről van szó, a hadifogság nyomorúságáról, a katonaélet legsötétebb oldaláról.
A kiállításmegnyitó után ünnepségen adtak át emléklapokat a gulágot túlélőknek.
A rendezvényen Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára azt mondta: azok a magyarok, akik a gulágra kerültek, "bűn nélküli büntetésüket" töltötték ott, és elég volt egy tragikus véletlen ahhoz, hogy elvigyék őket, semmit nem kellett elkövetniük érte, még a rendszert sem kellett bírálni hozzá.
Véleménye szerint a túlélőknek nem csak a gulágon töltött évek hiányoznak, hazatérésük után nehézségekkel kellett szembesülniük, nem léphettek előre, nem kaphattak munkát, így lényegében az egész életüket vették el.
Az államtitkár hangsúlyozta: az emberiesség minimuma időről időre fejet hajtani azok előtt, akik nem tértek vissza, és kifejezni nagyrabecsülésünket azoknak, akik hazatértek. Azok a túlélők, akik most itt vannak, "az egész Szovjetuniót túlélték", így végül ők győztek - mutatott rá. Hozzáfűzte: de vannak, akik nem élték meg a rendszerváltást, és így nem láthatták, hogy végül az igazság diadalmaskodott.
Rétvári Bence kijelentette: minden évben ki kell mondani, hogy az elhurcoltak az igazság oldalán álltak, meg kell adni nekik a tiszteletet, amiért egy reménytelen helyzetben kitartottak. Fontos a megemlékezés ma, a 20. századi európai totalitárius diktatúrák emléknapján - tette hozzá.
Az államtitkár szerint mindig, mindenhol, ahol a kommunizmus hatalomra került, jöttek a gulágok, a kivégzések, az internálások, a deportálások. Lényeges, hogy az alaptörvény el nem évülővé tette azokat a bűncselekményeket, amelyeket az elhurcoltak ellen elkövettek, és szigorúan büntetik e bűncselekmények tagadását is - közölte.
A szervezők tájékoztatása szerint a most megnyitott tárlat a hadifogságba esett honvédekre és a hadifogolytáborokból - többnyire koholt vádak alapján történt elítélésüket követően -kényszermunkatáborokba átszállított katonákra összpontosít.
Magyarországnak a Szovjetunió elleni hadba lépése után már 1941-től egyre nagyobb számban estek szovjet hadifogságba magyar honvédek, továbbá 1944-1945-ben folyamatosan hurcoltak el civil lakosokat is az országból. A kutatások mai állása szerint mintegy 600 ezerre tehető azoknak a magyar állampolgároknak a száma, akik szovjet fogságba kerültek, és megközelítőleg egyharmaduk civil volt.
A szovjet lágerekre általában elégtelen elhelyezés, gyatra élelmezés, elviselhetetlen higiénés feltételek, kezdetleges vagy hiányzó egészségügyi ellátás, a hideg időben gyenge fűtés és a nehéz fizikai munka volt jellemző.
A Szovjetunióból 1948-ig hazaérkezett a túlélő magyarok zöme, az utolsó szervezett transzport 1955-ben érkezett. Az országban 220-270 ezer magyar halhatott meg, a korabeli szovjet források azonban alig több mint 60 ezer magyar elhalálozását mutatják.
(MTI; kormany.hu)
