Trócsányi László igazságügyi miniszter az alábbi beszédet mondta a Pártfogás Napján 2015. október 30-án. Leirat.

Tisztelt Legfőbb Ügyész-helyettes Úr, Tábornok Úr, Főigazgató Úr, Helyettes Államtitkár Úr, Főigazgató-helyettes Úr és mindenkit szeretnék köszönteni ezen a mai ünnepi alkalmon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miniszteri hivatalom kezdetén nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy világos stratégiai célokat fogalmazzunk meg az igazságügyi politika terén. Ezeket egy 2014. decemberben elfogadott kormányhatározat is rögzítette. Számomra fontos volt, hogy az igazságügyi politikáról legyen egy kormányhatározat. Ahogy a kormánynak van közlekedési politikája, a kormánynak van agrárpolitikája, számomra ugyanígy fontos volt, hogy a kormánynak legyen igazságügyi politikája. Meg kell határozni, hogy az igazságügyi politikában mit akarunk elérni. Ezek közül, amikor a miniszterelnök engem fölkért arra, hogy miniszter legyek, akkor két dolgot határozott meg fő célként. Az egyik volt az alkotmányos identitásnak a védelmezése. Mindannyian jól tudják, hogy új Alaptörvényünk van 2011 óta, fontos, hogy az Alaptörvény rendelkezései rögzüljenek, az Alaptörvény rendelkezéseit pedig implementálni is kell, más jogszabályokba, jogágakba, nagykódexekbe, de ugyanígy kell nyilvánvalóan valamennyi jogszabályba. Tehát összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglaltakkal.  A második feladat, amit a miniszterelnöktől kaptam az elmúlt évben az, hogy az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősödjön. Ez természetesen egy rendkívül nehéz dolog, mindazonáltal az igazságszolgáltatás egy önálló kategória számomra. Az igazságszolgáltatásba ne csak a bírót képzeljük bele, az ügyészt és az ügyvédet, akik a bíróságon ott ülnek, hanem azokat is, akik ebben a munkában nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak. Számomra sokan vannak ilyenek. Ilyenek, akik ma velünk ülnek, a pártfogó felügyelők, de ilyeneknek tekintem, az igazságszolgáltatás részének tekinteném a végrehajtókat, a felszámolókat, az igazságügyi szakértőket. Tehát az igazságszolgáltatás tág fogalmába sokan tartoznak, s az, hogy igazságszolgáltatásba vetett közbizalom legyen erős, azt gondolom, hogy ez alapvető, az igazságügyi politikának a része az az kell, hogy mindenkinek a munkája iránt legyen közbizalom, a pártfogó felügyelők iránt is.

Az Alaptörvény nyitányaként megfogalmazott nemzeti hitvallás a következőket tartalmazza. Idézném: „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét. Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”

Ezek tudom, hogy akár elcsépelt szavaknak is hangozhatnak, hogy rend, igazság, biztonság, de én azt gondolom, hogy amennyiben ezt nem tudja egy kormány biztosítani, abban az esetben a polgárok elégedetlenek, és azt mondják, hogy nincs bizalmuk iránta, tehát nincs közbizalom.

Az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítéséhez pedig elengedhetetlen a jogászi hivatásrendek képviselőinek, valamint a szolgálatoknál dolgozó kollégáknak lelkiismeretes, áldozatos munkája. Hozzá kell tenni, számunkra ezért is fontos az Igazságügyi Hivatal, ezért is küzdöttem, hogy legyen az Igazságügyi Minisztérium alá tartozó Igazságügyi Hivatal, az Igazságügyi Hivatalnak legyen jogakadémiája, s alakuljon ki egy olyan struktúra, olyan rendszer, amely erős és méltán hozzá tud járulni ezen közbizalom megerősítéséhez. Nagyon köszönöm valamennyiüknek a munkáját.

Különösen szeretnék ma nyilván a pártfogó felügyeletről szólni, akiket ma külön elismerésben is részesítünk, e cél megvalósításáért sokat tettek, sokat tesznek, és a jövőben is remélem, sokat fognak tenni.

Mai összejövetelünk két szempontból is kiemelt jelentőségű. Egyfelől minden ősszel megünnepeljük a Pártfogás Napját, melynek apropóján szerveződik hagyományosan a szakma legnagyobb éves rendezvénye. Ez az ünnep reflektorfénybe helyezi azoknak a kollégáknak a tevékenységét, akik mindennapi helytállásukkal szolgálják a közjót. Tudom, ezek elcsépelt szavak, de számomra fontos értékkel bírnak, mint az, hogy közjó. Másrészt alkalom arra is, hogy megemlékezzünk az önálló Igazságügyi Hivatal megalapításának egyéves évfordulójáról is.

Ismert, hogy a szigorú, de nem kegyetlen büntetőpolitika híve vagyok – a kettő között óriási különbség van. A büntetőjogi szankcióknak olyannak kell lenniük, amelyek kellő visszatartó erővel rendelkeznek. Legalább ennyire fontos, hogy olyan üzenetet hordozzanak, ami képes megnyugtatni a társadalmat afelől, hogy az állam – polgárai védelmében – bizonyos magatartásokat nem tűr. A közbizalomnak ez csak szükséges, azonban nem elégséges feltétele. A szigor és következetesség ugyanis önmagában keveset ér, ha nem társul mellé az emberség.

A büntető igazságszolgáltatás humanizálása évszázadok, talán évezredek óta tartó törekvés. A feladat egyrészt a büntetés kiszabása, másrészt az elszenvedett sérelmek orvoslása. Engedjék meg, hogy a Bibliából is idézzek. Ezékiel próféta könyvében olvashatjuk a következő gondolatokat, mely az egész helyreállító igazságszolgáltatás mottója lehetne: „…nem kívánom én a bűnös ember halálát …, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.” A halálbüntetés elutasítása ezzel számomra akár a bibliai idézettel is igazolható. Az európai kultúra embereszménye nem a hóhér, nem a kegyetlen bíró, hanem a jobb lator; az elbukott és újra felkelő ember és az, aki segít neki az újrakezdésben. A nyomorultakban Digne püspöke azzal menti meg Jean Valjeant, hogy kegyesen azt hazudja a csendőröknek: a gyertyatartót amaz nem lopta, hanem ajándékba kapta tőle; az élmény hatására a volt fegyencből erényes, másokat szolgáló ember válik.

A mai konferencia témájára vonatkozólag vannak hazai hagyományaink, amelyekre érdemes némi büszkeséggel visszatekintenünk. Nagyon jól esett például Inkei Ferencnek a megidézése Főigazgató úr szájából. A XX. század elején Magyarországon az alternatív szankciók bevezetése, alkalmazása – lépést tartva a nemzetközi fejlődéssel – nagyfokú tudományos és politikai támogatást élvezett. 1905-ben Budapesten nyílt meg a VII. Nemzetközi Börtönügyi Kongresszus, ahol először fogalmazódott meg nemzetközi szinten a szabadságelvonással nem járó, alternatív büntetések és az azokat végrehajtó szervezet jelentősége. 1905-öt írunk és a téma már aktuális. Az alternatív büntetések végrehajtásában, valamint a börtönből szabadulók társadalomba való visszailleszkedésének támogatásában fontos szerep jutott – mint ahogy hallottunk – a „patronázs” mozgalomnak.

Népszerűsítését, megerősítését olyan kiváló jogtudósunk támogatta, mint például Angyal Pál, akinek van egy kiváló büntetőjogi tankönyve, az Angyal-féle büntetőjogi könyv, amit az idősebb generáció ismerhetett. De a pártfogók legmagasabb „pártfogója” maga Ferenc József császár és király volt, a Patronázs Egyesületek Országos Szövetségének fővédnöke. A kommunista diktatúra időszakában a pártfogói tevékenység lehanyatlott, illetve megszűnt. A bűnözés szükségszerű megszűnését hirdető ideológia tagadta a pártfogók által ellátott feladatok létjogosultságát, továbbá keresztény gyökerei is gyanússá tették a pártfogói szakmát. Az 1970-es évektől éledt újra, majd a rendszerváltozást követően a hazai büntetőjogban a közösségi szankciók térnyerésével párhuzamosan kezdte visszanyerni jelentőségét. Napjainkban a pártfogó felügyelői szolgálat a közösségi szankciók végrehajtásának és a helyreállító igazságszolgáltatási eszközök érvényesítésének intézményi hátterét alkotja. A mai rendezvénytől azt várom, hogy a mindennapokban megszerzett tapasztalatokat összegezze, a témával foglalkozó konferenciák hagyományát újraélessze, és növelje e nagy múltú szakma ismertségét és megbecsültségét. Ebben bízom, hogy a Jogakadémia is segítséget fog nyújtani.

A pártfogó felügyelőket szaktudásuk, szakértelmük, a hazai bűnmegelőzés kulcsszereplőivé tette. Hátterük, képzettségük sokféle. Vannak köztük pedagógusok, pszichológusok, de jogvégzett emberek is, míg mások a szociális munka világából érkezve végzik szolgálatukat. Tevékenységük is rendkívül sokrétű. A fiatalkorú bűnelkövetők esetében például a büntető eljárás minden szakaszán át, a nyomozástól a büntetés végrehajtásáig végigkísérik az elkövetőt. A megelőző pártfogás keretében szükséges környezettanulmányok készítése során súlyos helyzetek tanúi: megsebzett emberi életeket, családi és társadalmi konfliktusokat látnak. Ez a munka nem elsősorban az íróasztalnál és a számítógép képernyője előtt zajlik. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, egyes esetben nem is egészen veszélytelen ez a hivatás.

A Pártfogó Felügyelői Szolgálat 2014-ben több mint 100.000 üggyel foglalkozott. Tehermentesítik a bíróságokat és a büntetés-végrehajtás intézményeit, és ezzel a költségvetést, ez egy nagyon fontos szempont szintén.

A párfogó felügyelők egyre jelentősebb szerepet töltenek be a büntető igazságszolgáltatáson kívül eső határterületeken is. Egyre nagyobb felelősség hárul rájuk a közösség védelmében, hiszen feladatuk már nem csak a bűnismétlés kockázatának csökkentése, hanem az elkövetők közösségbe történő reintegrációjának támogatása is. Ugyanakkor dolgozniuk kell a gyermekek kriminális veszélyeztetettségének csökkentésén, valamint a szabálysértések következményeinek kezelésén. Tehát mindig növekszik a hatáskör. Tevékenységüket a rájuk nehezedő felelősség és óriási munkateher ellenére magas szakmai színvonalon és elhivatottsággal látják el. El is kell mondanom, hogy panasz pártfogó felügyelőkkel kapcsolatosan hozzám nem érkezett. Nagyban hozzájárulnak a pártfogó felügyelők ahhoz is, hogy a hazai büntetőpolitikában is teret hódító helyreállító igazságszolgáltatás méltó módon szolgálja a sértettek jóvátételét, megnyugvását, mindemellett az elkövetők megbánását, ezen keresztül végső soron a közösség érdekeinek érvényesülését. Szimbolikus elemei ennek a folyamatnak a jóvátételt megvalósító közérdekű munka, a különböző jóvátételi programok, amelyek egyre hangsúlyosabbak a pártfogó felügyelői tevékenység rendszerében.

Gondoljunk csak bele, min múlik az, hogy egy kamasz gyerek életében csak egyszeri botlás marad-e az a bolti lopás, vagy pedig egy bűnözői karrier kezdete? Talán éppen a pártfogó felügyelőjének hozzáállásán, emberségén, bizalmán is nagyon sok fog múlni.

Külön elismerés illeti meg a közvetítői eljárásokat lefolytató mediátor pártfogó felügyelőket, akik kimagasló eredményességgel 2007 óta végzik munkájukat a büntetőügyi közvetítés területén. 2014. január 1. napja óta feladataik a szabálysértési ügyekben lefolytatott közvetítői eljárással bővültek, ismét bizonyítás, hogy bővül a hatáskör, ami további terheket tesz rájuk. Hivatástudatuk kimagasló, hivatali feladataik mellett a helyreállító szemlélet területi szintű hírnökei. Előadásokat, konfliktuskezeléssel kapcsolatos tréningeket is tartanak – itt is bízom a Jogakadémia közreműködésében. Mentori rendszerükben segítik és felügyelik a frissen végző mediátorok tapasztalatszerzését, fejlődését, amely a magas szakmai színvonal megtartásának biztosítéka.

A pártfogó felügyelőknek a modern, áldozat-orientált büntető igazságszolgáltatás hazai megteremtésében kiemelkedő szerepük van. Joggal kérdezhetik: miért? A bűncselekmény sérelmet okoz az egyénnek, és általa a közösségnek is, ezt jól tudjuk. A pártfogó felügyelő mindkettő felé összekötő, közvetítő szerepet játszik. Elkövető és áldozat, elkövető és a közösség között a bűncselekmény vagy szabálysértés révén feszültség támad, amely sok esetben feloldható. Az áldozatnak fontosabb lehet, hogy kára megtérüljön, sérelmét orvosolják, mint hogy az elkövető bűnhődjön.

Ma az Igazságügyi Hivatal tevékenységéről, a pártfogó felügyelők, a mediátorok, a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelők szakmai eredményeiről szóló előadások meghallgatása mellett fontos esemény részesei lehetünk. Az a megtiszteltetés és öröm ért, hogy három kollégának magam adhatom át az elismerő oklevelet kimagaslóan eredményes munkájukért.  Én úgy gondolom, hogy a pártfogó felügyelők korunk csendes, példaértékű elhivatottságú munkatársai, akik az igazságszolgáltatás részei, akik nem csupán a jog, hanem emberségük eszközeivel segítenek rehabilitálni, reintegrálni a bűnelkövetőt. Ez a leghatékonyabb bűnmegelőzés, a bűnmegelőzés pedig a leghatékonyabb igazságszolgáltatás. A zsidó-keresztény, humanista emberkép nem ismer reménytelen esetet. A pártfogó felügyelet, a helyreállító igazságszolgáltatás a remény intézményesítését jelenti úgy a bűnelkövetők, mint az egész társadalom számára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(Igazságügyi Minisztérium)