Trócsányi László igazságügyi miniszter Baranya Róbertnek adott interjúja 2018. június 27-én jelent meg a Magyar Hírlapban.

Fontosnak tartjuk az európai egységet, de a tagállamok meglévő döntési jogosítványait tiszteletben kell tartani – közölte a lapunknak adott interjúban az alaptörvény-módosítás kapcsán Trócsányi László. Az igazságügyi miniszter a közigazgatási felsőbíróság létrehozását érő támadásokra úgy reagált, bármely bíróságnak az a feladata, hogy legjobb tudása szerint, nem pedig valaki javára döntsön.

• Politikai sejtetéseken alapuló vádpontokat tartalmaz a Sargentini-jelentés, félek, tiszta jogi érveink nem jutnak el a politikailag determinált fülekbe – fejtette ki a lapunknak adott exkluzív interjúban az igazságügyi miniszter
• Az Alaptörvény áll a jogrendünk csúcsán, és az abban foglalt alkotmányos önazonosság védelme minden állami szerv kötelessége
• Fontos a közigazgatási bíráskodás presztízse, a közigazgatási bírói státus megteremtése

– Mi indokolja az önálló Közigazgatási Felsőbíróság létrehozását, miért nem megfelelő a jelenlegi rendszer?

– Ugyanaz indokolja, mint ami a régi nyugati demokráciákban is indokolta a közigazgatási bíráskodás létrejöttét, és az ahhoz tartozó önálló szervezetrendszer megteremtését. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a világnak ez a rendje. Közigazgatási különbíráskodást megszüntetni csak a kommunista időszakban volt divat, pontosan azért, mert a jogállam intézményének tartották. A közigazgatási bíráskodás nem választható el a jogállamiság fogalmától, miután a jogállam a közhatalom joghoz kötöttségeként is leírható, vagyis az állami szervek joghatást kiváltó cselekményeit ellenőrző független intézményeket is feltételezi. A visegrádi országok közül előttünk jár Lengyelország és Csehország a valódi közigazgatási bíráskodás újraépítésében, nálunk a rendszerváltást követően csak félmegoldások születtek, egy széttöredezett szabályozási környezetben kellett a közigazgatási ügyeket tárgyaló bíróknak boldogulniuk. A hatékony bírói jogorvoslat kérdésével a rendszerváltozás óta csak a jogirodalomban foglalkoztak, de a közigazgatási bíráskodás rendezése nem sikerült.

– Erre a változásra volt már törekvés az előző ciklusban is.

– Az újrapozicionálás nem titkolt célomként az előző ciklusban kezdődött, ennek első állomása volt az önálló közigazgatási perrendtartás, és ebből logikusan következik az a lépés, hogy az elkülönült szervezetrendszert is meg kell teremteni, hogy a színvonal tovább emelkedjen. Szükségesnek tartom a közigazgatási bíráskodás presztízsét emelni, ezért is tartom fontosnak a közigazgatási bírói státus megteremtését.

– Miért van szükség ennek a bírósági szervezetnek a határozott elkülönítésére?

– A közigazgatási jogvitának számos olyan jellemzője van, amely miatt indokolt a rendes bíróságoktól való elkülönítés. Egyrészt a kettős cél: védenie kell az állampolgárt a közigazgatás természetszerű túlhatalmával szemben, egyúttal a közérdek, közrend, közbiztonság fogalmainak érvényre juttatásával garantálnia kell az egyén szabadsága és a közösség érdekei közötti egyensúlyt. Ennek a kényes egyensúlynak a szükségessége miatt alkalmaz a közigazgatási jog határozatlan jogfogalmakat, amelyeknek pontos értelmezése és egyedi esetben való alkalmazása speciális szakértelmet igényel. De ugyanezért más a bíró szerepe is. A közigazgatási jogvita eldöntése nem pusztán közigazgatási anyagi és eljárási szabályok ismeretét jelenti, hanem a polgári és büntető igazságszolgáltatástól teljesen eltérő, aktívabb bírói szemléletmódot igényel. Csak a bíró tevőleges hozzájárulásával biztosítható ugyanis az egyéni, szubjektív és a közérdeken alapuló, objektív jogvédelem összhangja.

– Az ellenzék és az ellenzéki sajtó szerint az a cél, hogy egy a kormányoldalnak kényes ügyeket tárgyaló, politikailag elfogult bíróság jöjjön létre. Mit szól ehhez az állításhoz?

– Mindenki magából indul ki, nekem eszembe sem jutott volna, amit az ellenzék feltételez. Úgy tűnik, mielőtt a szakmai munka érdemben megkezdődött, az ellenzék egyes hangadóiban az ítélet már megszületett, amit visszautasítok. Kiemelten fontos alkotmányos értéknek tartom, hogy a bírák függetlenek, miután esküt tesznek, csak a törvénynek vannak alárendelve, szabad meggyőződésük szerint ítélkezhetnek. Az említett állítást tehát a bírák függetlenségének védelmében is vissza kell utasítanom.

– Az a vád is megfogalmazódott, hogy „fideszes pártkatonákkal” töltenék fel a felsőbíróság bírói karát. Hogyan zajlik majd a kiválasztás?

– Az ellenzéki sajtó azt is gyakran hangoztatta, hogy az Alkotmánybíróság „fideszes pártkatonákból” áll. Ha úgy tetszik, ennek a testületnek én is „áldozatául” estem, amikor a számomra oly fontos közigazgatási perrendtartásról szóló törvényjavaslat egyes rendelkezéseit alkotmányellenesnek minősítette. Visszautalva az előző kérdésre, egy bíróságnak, legyen az Alkotmánybíróság, rendes bíróság vagy közigazgatási bíróság, az a feladata, hogy legjobb tudása szerint döntsön, nem az, hogy valakinek a javára döntsön, és ezt a döntést mindenkinek tiszteletben kell tartania. A kiválasztás rendszere még sok más szakmai és politikai kérdéshez hasonlóan nem eldöntött. Létrehoztam egy szakértői munkabizottságot, a névsora nyilvános. Elnöke Kiss György akadémikus, tagjai többségében bírák, a Kúria elnöke és az Országos Bírósági Hivatal delegáltjai, továbbá a magyar jogtudomány elismert képviselői, köztük a közigazgatási jog és az alkotmányjog professzorai, a jogi karok vezetői. Mind vállalták, hogy ebben a feszültségekkel terhelt, ám a magyar jogtörténetben nagy jelentőségű munkában részt vesznek. Ez a bizottság fog a szakmai kérdésekben állást foglalni mind a szervezeti, mind a jogállási, mind az igazgatási témakörökben is. Június 15-én tartottuk az első ülést, ahol elsősorban szervezeti és hatásköri kérdéseket tárgyaltunk meg, a következő alkalom a bírák jogállásáról szól majd.

– Mikorra várható az új szervezetrendszer kialakítása?

– Az Igazságügyi Minisztérium úgy tervezi, hogy a törvényjavaslatot az Országgyűlés legkésőbb a jövő tavaszi ülésszakon el tudja fogadni, és 2020. január elsején fel tud állni az új szervezetrendszer. Ehhez még rengeteg munkát kell elvégezni, számos politikai, de leginkább szakmai döntést kell meghozni.

– Egy múltkori konferencián említette, hogy az új szervezetrendszer létrehozásával meg kell teremteni annak önálló igazgatását. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási bíróságok igazgatása kikerülne az Országos Bírósági Hivatal, azaz az OBH felügyelete alól?

– Igen, ez a kérdés az Alaptörvény hetedik módosításával eldőlt, a közigazgatási bíróságok igazgatásának saját rendszere lesz, de természetesen a bírói önkormányzati szervek közre fognak működni ebben. A rendszer kialakítása során egyébként szorosan együttműködünk az OBH-val.

– Miért volt most szükség az Alaptörvény módosítására? Jelenleg nem eléggé erős a szuverenitásunk védelme?

– A nemzeti alkotmányoknak stabilitást kell hordozniuk, de egyszerre képeseknek kell lenniük arra, hogy az új kihívásokra is választ adjanak, ami a mai turbulens világban elengedhetetlen. Az előző ciklusban egyszer kellett az Alaptörvényt módosítani, a terrorveszélyhelyzet szabályozásakor, miután Európa számos városában támadásokat hajtottak végre. A mostani módosításnak a szuverenitással és az alkotmányos önazonossággal kapcsolatos rendelkezéseit szerettük volna már az előző parlamenti ciklusban elfogadtatni, de akkor az ellenzéki pártok nem voltak ebben partnerek. Pedig Európában a nemzeti szuverenitás, a hatáskörök megoszlásának tisztázása – ezt volt párizsi nagykövetként is mondom – a legjelentősebb kihívást jelenti, nem véletlenül tartanak nagy számban uniós csúcsokat éppen ezen témák megvitatására. Az európai integrációs folyamatok olyan területeket is érintenek, amelyek tekintetében mi a nemzeti hatásköröket meg kívánjuk tartani, ezért is tartom nélkülözhetetlennek, hogy bizonyos cölöpöket leverjünk. Fontosnak tartjuk az európai egységet, de a tagállamok meglévő döntési jogosítványait tiszteletben kell tartani. Az Alaptörvény értékeket véd és képvisel, ez a jelenlegi helyzetben kiemelten fontos. Hetedik módosítása átható elvek és értékek állandósága mentén törekszik a globális világ új kihívásaira választ adni, a szuverenitás védelme immár az állam alkotmányos kötelezettsége. Kijelöli a közös uniós hatáskörgyakorlás határait, garantálja a magyar nép végső ellenőrzési jogát az állami lét alapvető elemei felett.

– Az ellenzék szerint eddig sem lehetett idegen népességet Magyarországra telepíteni, az alaptörvény-módosítás pedig amúgy sem alkalmas a kötelező kvóta megakadályozására. Mi erről a véleménye?

– A kötelező kvóta elvetését illetően Magyarországnak a kezdetektől fogva elvi álláspontja volt. Az ország lakosságának összetételéről való döntés nemzeti hatáskör, így nem tudunk elfogadni olyan uniós döntést, amely elvonná ezt a jogkört tőlünk. Az Alaptörvény áll a jogrendünk csúcsán, és az abban foglalt alkotmányos önazonosság védelme minden állami szerv kötelessége. Ez így van más országokban is, nem véletlen, hogy szinte valamennyi európai alkotmánybíróság az alkotmányos identitás, illetve önazonosság védelméről fogadott el határozatot. Armin von Bogdandy, a híres német jogtudós is úgy látja, az Európai Unióról szóló szerződés megengedi a tagállami alkotmánybíróságok számára, hogy korlátozott körben az uniós jog elsőbbségének alkotmányos korlátaira hivatkozhassanak. Ezt a korábbiakban a magyar Alkotmánybíróság is megerősítette.

– Számít-e arra, hogy a migrációs fejlemények és szuverenitásunk megvédése később további alaptörvény-módosítást igényelhet?

– Semmit sem lehet előre kizárni, de bízom abban, hogy a kihívásokra megfelelő válaszokat adtunk, és ezek elegendőnek bizonyulnak. Ugyanakkor nem láthatjuk előre, hogy az Európai Unió milyen döntéseket fog hozni, az azonban már most is megállapítható, Magyarország e vitában már messze nincs egyedül.

– Számít a mostani változtatások miatt újabb brüsszeli eljárásokra?

– A hírek arról szólnak, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít a Stop Soros miatt, és az Alaptörvény módosítását is vizsgálat tárgyává teszi. Ha az eljárás megindul, konstruktív párbeszéd kialakítására törekszünk majd. Jogi színtéren, szakmai alapon fogunk vitát folytatni, ezek rendezésére mindig is nyitottak voltunk. A minisztérium a jog nyelvét ismeri, így ezen keresztül tud érvelni. Sokszor sajnos úgy tűnik, Európában ez a típusú érvelés másodlagossá válik, és a politikai szempontok lettek hangsúlyosabbak. Erre a legjobb példa az Európai Parlamentben Magyarországgal kapcsolatos vita, ahol az úgynevezett Sargentini-jelentésben politikai sejtetéseken alapuló „vádpontokat” fogalmaztak meg, és a korábban a bizottsággal már lezárt ügyeket nyitnák újra. Félek, tiszta jogi érveink nem jutnak el a politikailag determinált fülekbe.

– Az alaptörvény-módosítás tartalmazza az otthon védelmére vonatkozó tételt is. Nem merülhet fel a különböző alapjogok ütközése vagy a gyülekezési jog korlátozása?

– Az Alkotmánybíróság egy 2016-ban kelt határozatában utal az amerikai legfelsőbb bíróság idevágó döntésére, amely szerint az otthon nyugalma „a fáradt emberek utolsó mentsvára”, az a tér, ahova az emberek visszahúzódhatnak a mindennapi nyüzsgés elől, amely mindenkit megillet. Fontos, hogy a közéleti és a nem közéleti szereplőt ugyanúgy megilleti a magánélet és az otthon védelme. Az, hogy az Alaptörvény ennek hangsúlyos védelmet ad, azt is jelenti, hogy a jogok összeütközésekor elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a magánélet és az otthon nyugalma sérült-e. Végső soron az Alkotmánybíróság is állást foglalhat az ilyen jellegű ügyekben, abban azonban biztos vagyok, hogy minden jogalkalmazó szerv számára üzent az alkotmányozó: a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezési jog gyakorlása nem járhat mások magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével.

(Magyar Hírlap)