Trócsányi László a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorának adott interjút 2016. szeptember 4-én. Leirat.

Mv: A népszavazás ellenzői felteszik a kérdést, miért menjek szavazni a kvóta ellen, amikor még nincs is kvóta. A tények viszont azt mutatják, hogy csak az elmúlt egy évben az Európai Unió vezetői nyolc alkalommal tárgyaltak és döntöttek arról, hogy milyen módon fogadtatják el és vezetik be a kötelező betelepítést. Trócsányi László igazságügyi miniszter sorra veszi a lopakodó törvényhozás lépéseit.

Trócsányi László: 2015 júniusában van egy Európai Tanács döntése, amelyik az önkéntességről szól. Majd szeptember 22-én, ugyanabban az évben vagyunk, már kötelező kvótáról van szó, szétosztásról. Egy olyan szétosztásban Magyarország reggel még kedvezményezett, estére már kötelezetté vált. Ez, ami egyébként perben is vitatunk, és reményeink szerint az Európai Bíróság a jövő esztendőben döntést fog hozni erről a perről. Ez a múlt, ugyanakkor tekintsünk a jövőre is. A brüsszeli bürokraták, mondhatnám így, hiszen a tisztviselő, aki a bizottságnál dolgozik, az bürokrata, egy komoly kvótacsomagot hoztak, és erről döntöttek. Ennek alapján nyolc jogszabálynak az elkészüléséről lenne szó. És az Európai Parlament elé fog kerülni hamarosan, ami azt jelenti, hogy a következő hónapokban, szeptember, október, november, decemberben ezekről a brüsszeli döntésekről lesz szó a parlamentben. Na most, ennek alapján ugye van egy nagyon komoly szuverenitási kérdés, ami elvi kérdés. Ma a menekültügy ugye egy osztott hatáskörbe tartozik az Unión belül. Ma azonban az látható, hogy az Unió részéről egy lopakodó törvényhozással a tagállamok hatásköreit igazából elvonja. Ezáltal a tagállamoknak a jövőben ezen döntések alapján nem lenne már kompetenciája. Oly mértékben leszűkülne a kompetenciája, hogy érdemben már nem tudná befolyásolni az eseményeket. A mi álláspontunk szerint pedig egy országnak, egy államnak ugye három jellemzője van, így is tanítjuk az egyetemen, terület, lakosság, főhatalom. A terület is adott, és a lakosságról való döntés, az egy nagyon fontos nemzeti hatáskörbe kell, hogy tartozzon. Miért? Azért, mert a lakosságnak az összetételének a megváltoztatása nagyon komoly kihatással van egy adott országra. Tehát mi azt nem tudom elfogadni, és nem tudjuk elfogadni, hogy a lakosságról való döntés kikerüljön a nemzeti hatóságok kezéből. Márpedig ez a kvótacsomag, ebben ugye erről van szó. S innentől kezdve a nemzeti hatáskör helyett szabad így mondanom, egy GDP, meg egyéb számok alapján kalkulált módszer alapján történik emberek szétosztása. Amikor kvótáról beszélünk, én hallottam már sokszor tejkvótáról, meg különböző más árukkal kapcsolatos kvótákról, de emberkvótákról nem nagyon. Tehát nem is szeretem ezt a kifejezést. És úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy a népszavazáson egyértelműen tudjunk állást foglalni abban, hogy mi a mi véleményünk. Tehát ez egy kompetenciaharc is, de nagyon komoly jelentősége van, amely egyrészről gyakorlatilag, amivel keveset foglalkozik az Unió. Mert az Unió mivel foglalkozik? Hogyan lehet befogadni? Befogadni, befogadni, befogadni. De azzal már sokkal kevesebbet foglalkozik, hogy hogyan lehet kivinni. Mert ugye rengeteg ember bejön, aztán utána ott állnak, hogy passzolgatják, és azt mondják, hogy nem is menekült, hanem migráns, nem tudunk velük mit csinálni. És nem tudjuk őket kitenni.

Mv: Ugye most a Matteo Renzi mondta azt a napokban, amikor Angela Merkellel tárgyalt, hogy legyen egy ilyen egységes kiutasítási, kitoloncolási szabályozás.

Trócsányi László: Igen, ezek mind nagyon szépek, azonban a gyakorlatban, legyünk őszinték, nem működnek. És igazából ráadásul költséget is jelent egyébként az adott tagállamok számára ennek a megszervezése. Tehát ez egy lehetetlen helyzetbe hozza a nemzeti hatóságokat. Azt se tartom helyesnek, hogy az eljárásokat olyan szintig akarják harmonizálni, hogy a tagállamnak már semmifajta szabadsága nincs abban, hogy az eljárási rendjében maga bármit meg tudjon határozni. Tehát szimbolikussá válik a nemzeti, állami hatáskör egy olyan kérdésben, ami a szuverenitásnak az eleme.  Márpedig ez a lakosság kérdését érinti. Gondoljunk bele abba, hogy ebben a tervezetben az van, hogyha nem fogadunk be valakit, akkor 250 ezer euró pénzbüntetést kell fizetni per fő. Szeretném megkérdezni, hogy a magyar állampolgárnak mennyi a fizetése, vagy az évi fizetése, inkább így mondom. Amikor meg befogadunk valakit, akkor kapunk tízezer eurót. Korábban csak hatezret mondta, most ezt megemelték tízre. Hogy áll arányban a 250 ezer euró és a 10 ezer euró? Szóval ez nevetséges, már elnézést kérek, és úgy gondolom, hogy ez a döntés nagyon sok veszélyt rejt magában, igenis egy tagállamnak el kell mondani az álláspontját, és ahhoz, hogy egy tagállam álláspontja világos legyen, ahhoz egy nagy felhatalmazást adhat a népszavazásnak egy eredményes megvalósulása. És úgy gondolom, akkor innentől kezdve egy olyan politikai vitát is lehet kezdeményeznünk, legkésőbb esetleg jogi vitát, amelyik mindenféleképpen a magyar pozíciót egyértelművé fogja tenni. Ugye én úgy gondolom, hogy viszont az Uniónak a demokratikus deficitje az pont onnan származik, hogy nem a lakosságnak a kérdéseivel foglalkozunk, nem kérdezzük meg őket, hanem néhány bürokrata különböző ötletekkel jön, de ez egy olyan témakör, amit csak nagyon széleskörű társadalmi konszenzussal lehet szabályozni. Ebbe egy olyan döntés, amin egy európai konventnek kéne vitatkozni, amiben részt vesznek a nemzeti parlamentek, részt vesznek a tagállamok kormányai, részt vesznek az Európa parlamenti képviselők, mert olyan jelentőségű ügyről van szó. Csak Európa mindig késésben van, mert Európa mindig utólagosan követ valamit, soha ex ante, nem előre gondolkodik, hanem ex post, amikor az események után futunk. És ha események után futunk, akkor azt hisszük, egy gyors szabályozással megoldottuk. Kiderül, hogy a szabályozás nem működik, akkor újabb szabályt hozunk. Tehát ez így egy kapkodás. És ez a kapkodás ez alapvetően nem jó. Azt hiszem, Magyarország kormánya azzal, hogy a pert megindította múlt évben, most pedig népszavazást kezdeményez, elég egyértelmű álláspontot képvisel abban, hogy stop, ezek olyan ügyek, amelyeket nem lehet a lakosság nélkül, véleménye kikérése nélkül eldönteni. Márpedig volt Európa jövőjéről is konvent, 2003, 2004-ben, én úgy gondolom, hogy egy ilyen konvent létrehozása mindenféleképpen hasznos lenne.

Mv: Legfrissebb jelenségek, ha már a demokrácia deficitet szóba hozta. Ugye Franciaországban van egy alkotmánybírósági állásfoglalás arról, hogy nem szabad betiltani a burkinit, ugye a muszlim nőknek a fürdőruháját. Erre önkormányzati vezetők azt mondták, hogy őket nem érdekli, ők betiltják. Vagy ott van egy másik példa, Olaszországban. Van egy központi irányelv arra, hogy egyes településnek hány menekültet kell befogadni, miközben polgármesterek jelezték, hogy ők nem hajlandók befogadni. Szóval mi történik akkor, amikor a központi szabályozás és a döntés, az nem találkozik az emberek igazságérzetével és jogi érzékével? Mi lesz akkor a jogrenddel, ami az Európai Unióban úgy, ahogy, de létezik?

Trócsányi László: Ez már korábban is volt ilyen jellegű vita Franciaországban, nevezetesen az úgynevezett teljes fátyolnak a használatát illetően. Ez nyilvánvalóan ez egy hosszú vita, mert ez egy érzékeny kérdés. Nyilván a magánélet is összefügg az, hogy hogyan öltözködöm a strandon, satöbbi, ez egy bonyolult ügy, és itt a szabályozásnak is arányosnak kell lenni, én azt gondolom, hogy ez még vissza fog térni a francia politikába. Ugyanez vonatkozik az olasz példára is, ami azt jelenti, hogy helyi szintről jelennek meg olyan igények, amik társadalmilag föl fognak emelkedni, és innentől kezdve magasabb szintű politikában fognak döntéseket hozni. Mindegyik országban azért ez a kérdés már másképpen kerül napirendre, mint mondjuk elmúlt évben. Elmúlt évben egy óriási naivitás volt. Nagyon sok helyen az európai vezetők nagyon naivan nézték ezt a kérdést. Én azt gondolom, 2016-ban van egy fordulópont, amikor kezdünk a realitásokról beszélni, ugyanakkor ez egy lassú folyamat. Itt nem lehet diktátumokkal megoldani és három-négy jogszabállyal és azt mondani, hogy szét kell osztani az embereket, aztán úgyis ott marad nálad, persze kitoloncolhatod, de úgyse fog sikerülni, tehát ez így nem működik. Csak rendszerben szabad gondolkodni, és ebben a rendszerben viszont egy széles egyetértésre, egyeztetésre van szükség.

(Igazságügyi Minisztérium)