Trócsányi László igazságügyi miniszter Kurcz Bélának adott interjúja a Figyelő 2014. június 12-i számában jelent meg.

Az egyetemi tanár-ügyvédből lett miniszter úgy érzi, kész vitákba szállni Brüsszellel szemben is, hogy ne sérüljön nemzeti és alkotmányos identitásunk. Szerinte a jog iránti bizalom a társadalmi együttélés alapja, a jog célja az emberek boldogabbá tétele.

– Óbuda, a Filatori-gáton is túli Kőrösi Csoma Gimnázium jelentette a kezdetet, ahol politikailag deklasszált elemek kötöttek ki: Göncz Árpád gyermekei, az Esterházy fivérek, Péter és Marci. Ugródeszkát adott ez a lehetetlen kezdés a későbbi küzdéshez?

– Meghatározó életemben, hogy épp ott érettségiztem 1974-ben. Szárnyakat kaptam ebben az iskolában, jó közösség rázódott össze. Komlós igazgató és a tanári kar biztosította a szellemi szabadságot: az egész világra nyitottak ablakokat. Pedig körülöttem mindenki deklasszált volt, a „selejt” búvóhelyét, mentsvárát jelentette, mert máshová nem vették fel. A később focista Izsó Ignác is oda járt, meg a tornász Haraszti Karcsi. Az volt a szerencsénk, hogy a tanári kar is „leértékelt” termékként húzta ki magát, s állt helyt egyenes derékkal. Ma is eljárok osztálytalálkozókra.

– Apja is jogász volt, azonban elbánt vele a sors, megleckéztette az akkori hatalom.

– Édesapám az igazságügyi tárca alkalmazásában állt, onnan távolították el 1953-ban. Kiszámíthatatlan a sors akarata: nem gondoltam, hogy ott leszek miniszter, ahol apám fiatalabb éveiben jogászi pályafutását kezdte, majd derékba tört a karrierje. De a tényekhez tartozik, hogy később új karriert épített fel, mert több nyelven is jól boldogult, s újra tudta kezdeni. Először dokumentátor (bibliográfus) lett az Állam- és Jogtudományi Intézetben, később tudományos munkatárs, majd főmunkatárs. Egy résnyire kinyitott ajtón sikereket is engedtek: a tudományok nagydoktora lett. Akadémiai díjat is kapott 1967-ben. A munkajog kutatója volt, de valójában a közjog érdekelte.

– A sors nem kegyes, ismételheti önmagát. Nem szegte kedvét meghurcoltatása, hogy a nyomdokaiba lépjen?

– Amikor beiratkoztam az egyetemre, a római jogtól kezdve minden elágazódást fel kellett térképeznem, de odahaza lehetett kihez fordulnom tanácsokért. Sokat tapasztalt apám lett a magántanárom. A vele folytatott beszélgetések életre szóló eligazítást jelentettek. Fontos volt számomra, hogy egyetemistaként az Országgyűlési Könyvtárban dolgozhattam, a nyitott szellemű közösség komoly hatással volt későbbi látásmódomra. Itt ismerkedhettem meg a jogi szakfolyóiratokkal és könyvekkel. Később Kilényi Géza lett a mentorom, akitől szintén sok tapasztalatot szerezhettem, többek között azt, miként tudják a tudomány művelői a kormányzati kodifikációt segíteni.

– Milyen muníciót jelent miniszterként az egyetemi tanárság és az ügyvédként gyűjtött tapasztalás?

– Büszke vagyok, hogy a tanárságig vittem a szegedi egyetemen, miközben a dialógus fontosságát ismertem fel. Az oktatói és kutatói munka lehetővé teszi, hogy folyamatosan fejlesszük látásmódunkat, elvessünk korábban igaznak vélt dogmákat, és új tendenciákra hívjuk fel a figyelmet. Az ügyvédség ezzel szemben mindig a konkrét ügyre fókuszál, a szakmai tudás mellett az intuíció is fontos, komplex látásmódot igényel a szinte lehetetlennek tűnő jogi problémák megoldása. Az 1991-ben alapított Nagy és Trócsányi Iroda valódi szellemi közösségként, csapatként működött, mely orvosi konzíliumként vizsgálta az ügyek kezelésének irányait. Gyakorló ügyvédként elsősorban a köz- és magánszektor szerződéses viszonyai érdekeltek, miként lehet harmóniát találni a köz- és a magánérdekek között.

– Milyen üzenetet hordoz az alkotmánybírói „tudományosság” és a nagyköveti kitekintés, világlátás, a kulisszák mögötti összefüggés és érdekrendszerbe való betekintés lehetősége?

– Az Alkotmánybíróság volt tagjaként azt mondhatom, minden politikai rendszer létezésének alapja a jogállam, az alkotmány tisztelete, melyet mindenkinek be kell tartani és be kell tartatni. Ez a demokrácia felépítményének alapja. Nagykövetként azt tapasztaltam meg, hogy a napjainkra szélesre tárult világban a nemzeti s európai jogban szoros összekapcsolódás alakult ki, a különböző szintű jogrendszerek fogaskerekekként illeszkednek egymáshoz. Ráadásul olyan korban élünk, amelyben a világ eseményei egymással bonyolult és szoros összefüggésben állnak.

– Nyilvánvalóan felértékelődik az önállóvá vált igazságügyi tárca jelentősége.

– Már az előző ciklusban levert cölöpökre épülhet a működése: új alaptörvény, a Btk. módosítása a három csapással, új polgári törvénykönyv, megalakult az Országos Bírói Tanács, Kúria lett a Legfelsőbb Bíróságból, elkülönültek hatáskörök.

– Milyen tartóoszlop hiányzik még? Mi a soron következő legfontosabb feladat?

– Halaszthatatlan a polgári eljárásjog áttekintése, mert ennek azonnali a társadalmi kihatása. Az új eljárási törvénykönyvnek számot kell adnia arról, hogyan lehet az ügyeket a nemzet teherbíró képességére is tekintettel és a jogállamiság kritériumrendszereit betartva a leggyorsabban befejezni. Fontos eldöntendő kérdés, hogy miként történjék a perelőkészítés, milyen legyen a bíró és a felek viszonya, hogyan lehet megakadályozni a perek végtelen elhúzódását. A másik fő kérdés, hogy miként lehet hatékonyabbá tenni a végrehajtási rendszert, e téren is sok a tennivaló. Az igazságügyi szakértés helyzetét is meg kell vizsgálnunk. Mindezek rendkívül érzékeny kérdések, csak alapos elemzést követően lehet döntéseket hoznunk. Kiemelten kívánok foglalkozni a közigazgatási bíráskodás témakörével: számomra egy hatékony közigazgatási bíráskodási rendszernek legalább akkora a jelentősége, mint az alkotmánybíráskodásnak. A jelen kormányzati ciklus alatt el kell készülnie az új büntető eljárásjogi kódexnek és a kegyelmezés rendjéről szóló törvénynek. Az Igazságügyi Minisztérium szerepet fog kapni a más tárcák által készített jogszabályok előkészítése során is, ugyanis a törvénytervezetek alkotmányossági szempontú vizsgálatában a minisztériumnak véleményt kell nyilvánítania.

– A magyar pereskedő nép, több ügyvéd él meg belőle, mint a szomszédos Ausztriában, de a bírósági eljárások problémája talán technikai is. A bírák még mindig mikrofonba mondván foglalják össze a tényállást, amit aztán le kell körmölni, s ez újabb átláthatatlan/átnyálazhatatlan papírtornyokat halmoz fel.

– Valóban érdemes ezzel a kérdéssel is kiemelten foglalkozni. Már az is öröm, hogy a bíróságok számítógéppel rendelkeznek, összhangba kell hozni a technikai lehetőségeket, a fejlesztési kérdéseket és a jogbiztonság szempontjait. Csak jól működő, biztonságos szerverek mellett van lehetőség arra, hogy látványosan javítani lehessen a munkamódszereken.

– Brüsszellel kész vállalni a további összezördüléseket, konfliktusokat, akár a szélmalomharcot? Vagy inkább diplomatához illő megoldásokat keres?

– Ez fogós kérdés. Nem létezik két ugyanolyan ügy. Mindegyik más és más, külön és külön kell vizsgálni minden egyes esetet. Nem biztos, hogy mindig helytálló egy európai intézmény döntése, fellépése, ezért tárgyalni és tárgyalni kell a bizottság képviselőivel, adott esetben pedig akár a per is vállalható. Komoly szakmai kérdésekről van szó, amelyekben a politikai és jogi aspektusok is szerepet kapnak. Amennyiben a statisztikákat nézzük, látható, Magyarországnak sincs több vitája az európai intézményekkel, mint más tagállamoknak. A 2011–13 közötti időszak viszont bizonyos ügyek miatt – nagykövetként is megtapasztalhattam – valóban nehéznek bizonyult. De szinte minden főbb vitatott kérdésben sikerült dűlőre jutni.

– Csatára vagy szabadságharcra készen? A kormányalakításkor a miniszterelnök azt kérte: védje meg Magyarországot!

– A csata és a szabadságharc katonai kifejezések. Jobban szeretem, ha érveinkkel győzzük meg a bizottságot, s amennyiben erre nincs mód, úgy valóban sor kerülhet „jogi csatára”. Alkotmányos kötelezettségünk a közösségi jog átültetése a nemzeti jogba, azonban a nemzeti és alkotmányos identitás a tagállamok olyan értéke, amelyet az EU-nak tisztelnie kell. A szubszidiaritás elvét nemcsak papíron, hanem a mindennapok gyakorlatában is be kell tartani.

– A kormányzó pártszövetség visszautasítja a rezsicsökkentés visszavonását. Melyek lehetnek ezenkívül az elkövetkező időszak kíméletlen ütközőpontjai?

– Jelenleg is több futó ügyünk van. Akadnak, melyek még előzetes eljárási szakban várakoznak, de az Európai Bíróság elé is került már néhány. Pálinka, plázastop, dinnyekartell, SZÉP kártya, Erzsébet-utalvány… Mindegyik más és más kérdést vet fel, feldolgozásuk folyamatban van. Ezek az unióban a mindennapok „harcai”.

– Idehaza a hitelkárosultak, vagyis a hibás, elfuserált pénzügyi termékek terheivel sújtott devizahitelesek ügyében ismét a Kúriára irányul a figyelem: június 16-án esedékes a jogegységi döntés. Mikor és miként lehet a bankok „megrendszabályozására” irányuló küzdelem végére jogilag és igazságosan pontot tenni?

– A luxembourgi bíróság állásfoglalása nyomán a Kúria lehetősége érdemben beavatkozni az árfolyamkockázat viselésébe, megnézni, volt-e tisztességtelen kikötés. Amit meg lehet bírósági úton oldani, azt nekik kell megtenniük. Amennyiben erre képtelenek, akkor a jogalkotó felelőssége, hogy haladéktalanul közbelépjen. Ez rendszerszintű elemzést igényel: különböző érdekek mozgatják a bankok és ügyfeleik szemben álló sokaságát. A kormány feladata, hogy amennyiben társadalmi problémát vet fel, és a bíróságok nem vagy nem kellően tudják megoldani a devizahitelesek ügyét, akkor lépjen közbe, és segítse a mielőbbi hatékony megoldást.

– Milyen felelőssége van az igazságügyi miniszternek ebben?

– Kormánytagként visel felelősséget. A devizahitelesek problémája nemcsak jogi, hanem túlnyomórészt gazdasági kérdés. A rendszerszintű elemzésben a jogi részéért az Igazságügyi Minisztériumnak is van felelőssége. Amikor a kormány elé kerül a megoldás lehetősége, az IM képviselőjeként nekem is markánsan állást kell foglalnom a jogi szabályozás hatékonysága és alkotmányossága szempontjából. A bankok és ügyfeleik viszonyát gazdasági és jogi szempontú elemzésnek kell alávetni.

– És a Brüsszel által kipellengérezett bírósági ügyáthelyezések problematikája, amely a mutyizás lehetőségét is felvetette (lásd Móricz: Rokonok) a máshol született kedvezőbb ítélet reményében?

– Tényleg hiszek a bíróság függetlenségében. Az ügyfelek utaztatása szerintem is szerencsétlen megoldás volt. Magyarországon a probléma kezelésének több mint 150 éve ismert módozata a bírák kirendelése a túlterhelt bíróságokra.

– A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nemrégiben a tényleges életfogytiglani börtönbüntetés ellen foglalt állást. Lesznek ennek magyarországi következményei?

– Tanulmányozzuk a döntést. Meggyőződésem, hogy nem kell hozzányúlni a tényleges életfogytiglan büntetés szabályozásához, ráadásul alaptörvényi szintű rendelkezésről van szó. Ha valakit olyan bűnökért állítottak bíróság elé, amelyekért a társadalom biztonsága érdekében a lehető legsúlyosabb büntetés kiszabása indokolt, elsődleges szempont a társadalom védelme. Az alaptörvény rendelkezik az államfő egyéni kegyelmezési jogáról is: Bizonyos vagyok benne, hogy meg tudjuk oldani a kegyelmezés rendszerének újragondolása révén a strasbourgi bíróság által felvetett problémát.

– A Kúria a minap szabályozta a bírák etikai magatartásának irányelveit. Ez úgy hangzik, mint egy igazgatói intő. Az „illemkódex” a függetlenség csorbulását, satuba szorítását is jelentheti?

– Ismétlem: szent dolog a bírósági függetlenség, ne avatkozzon az ítélkezésbe a végrehajtó hatalom. Persze ettől függetlenül lehet véleménye egy-egy ítéletről. Így van ez az Alkotmánybíróság döntéseit illetően is. De a bíróságok jogerős határozatait a végrehajtó hatalomnak akkor is el kell fogadnia, ha nem ért velük egyet. A bíróságok igazgatása azonban számomra mást jelent. A miniszter konzultatív joggal vesz részt az Országos Bírói Tanács munkájában, valamint hivatalos, szakmai kapcsolatot tart fenn az igazságszolgáltatás szereplőivel. Az etikai kódex hozzásegíthet a szervezet iránti közbizalom erősítéséhez, tehát egyáltalán nem jelenti a függetlenség sérelmét.

– Mit jelent, amit a miniszterelnök a kormány megalakulásakor parlamenti beszédében mondott: személyre szabott feladatul tűzi ki, hogy „visszaszivárogjon a bizalom” az igazságszolgáltatással kapcsolatban? Eddig nem volt?

– Az igazságszolgáltatás iránti közbizalom folyamatos erősítéséért a tágabb értelemben vett valamennyi igazságszolgáltatási szereplő és a miniszter is felelősséggel tartozik. Azonban legyen egyértelmű, hogy az igazságszolgáltatás jogalkotási fejlesztéséért való politikai felelősséget a tárcavezető miniszternek kell vállalnia és viselnie.

– Szóval marad kendő a mérleget tartó Iustitia szemén? Vagy máshol fog lakni az igazság Trócsányi minisztersége idején?

– Mottómnak tartom, amit egyik elődöm, a Lakatos-kormány tagja, a kiváló jogász Vladár Gábor a vérzivataros időben is vallott: „A jog nemcsak az ész dolga, nemcsak paragrafusok logikus rendje, hanem a szív dolga is. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az embereknek csináljuk a jogot, hogy boldogabbá, erkölcsileg jobbá tegyük őket.” Ez nagyon fontos üzenet egy miniszter, valamint a kormány számára is: az emberekért dolgozunk, egy „jogászminisztériumnak” társadalmi küldetése van.

– Számít rá, hogy esetleg az alaptörvény is újabb átfaragásra, mankóra szorulhat? Már nem is tudom, hány „kiadása” létezik…

– Az alaptörvény átélte a nemzetközi és a hazai fórumok előtti vitákat, szerencsésebb lenne, ha már nem nyúlnánk hozzá. Aligha kedveznek az alkotmány stabilitásának a gyakori szövegcserék, ezért, ha lehet, a jövőben el kell kerülni a módosítását. Mindez azonban nem jelenti, hogy ne alakulhatna ki olyan váratlan, szorító körülmény, mely felülírná az előbb említett szempontokat.

(Figyelő)