Trócsányi László igazságügyi miniszter a TV2 Tények Este című műsorának volt a vendége 2015. október 15-én. Az interjú leirata.

Mv: A Tények Este vendége Trócsányi László igazságügyi miniszter, akivel a menekültkérdésről, a Kincstári Jogügyi Igazgatóságról, a magáncsődtörvényről, illetve a minisztérium és az evangélikus egyház közös konferenciájáról is beszélgetünk. Jó estét kívánok miniszter úr! Köszönöm szépen, hogy itt van.

Trócsányi László: Jó estét kívánok!

Mv: Kezdjük a menekültkérdéssel, minthogy Ön a napokban Szerbiába járt és hát kiderült, hogy mindkét ország ugyan máshogy oldja meg a határőrizetet, de ahogy mondták a sajtótájékoztatón, kölcsönös a tisztelet meg a bizalom egymás iránt vagy a két fél egymás iránti bizalma töretlen ilyen tekintetben. Kovács Zoltán kormányszóvivő is mindig azt mondja, hogy a magyar–szerb kapcsolatok, a kormányközi kapcsolatok tökéletesek a kerítés ellenére is. Ebbe a röszkei események sem zavartak bele? Nem arra gondolok, amikor onnan dobáltak ide, hanem mikor mi mondjuk átlőttünk vízágyúval?

Trócsányi László: Megmondom őszintén, saját tapasztalataim szerint nem volt semmifajta probléma és nincs is semmifajta konfliktus a magyar–szerb viszonyban, ugyanolyan jónak tartom. Én az elmúlt hat hónapban négy alkalommal találkoztam az igazságügyi miniszterrel, akivel azt is mondhatnám, hogy személyes baráti kapcsolat is alakult ki. Természetesen beszéltünk a migrációról, hisz ez őket is érinti. Ugyanakkor azt is látni kell, Magyarországnak a jogi helyzete olyan már, mint Szerbiáé. Magyarország a schengeni külső határt védi, nekünk erre vonatkozóan nemzetközi kötelezettségeink vannak, amiket be kell tartani. Gondoljon bele, hogy mit gondolnak Nyugat-Európában akkor, hogyha valakinek schengeni határa van, és nem őrzi, és nem tarja be azokat a szabályokat, amelyeket ránézve kötelezően előírnak. Magyarország azon kevés országok közé tartozik, ami komolyan veszi a schengeni határnak az őrizetét. Ennek megfelelően én elmagyaráztam a szerb partnereknek is, hogy nyilvánvalóan a kerítés, mint kerítésépítés nem örömében teszi az ember, hanem egy olyan feladatnak a végrehajtása érdekében, ami jogi kötelezettsége van. És azt is hozzátettem, természetesen az Európai Bizottság, ahol tárgyalásoknál is ez szóba kerül, hogy a tranzitállomásokon, amiket építettünk, viszont lehetővé tettük, hogy azok, akik át akarnak jönni és van megfelelő indokuk erre, bejelentkezhessenek és jöjjenek. Azonban látni kell azt, hogy ténylegesen az emberek, akkor inkább Horvátország irányába indultak el, adminisztratív utat vegyenek igénybe. Azt gondolom, ennek megfelelően, hogy ez a magyar intézkedés bevált, meghozta a várt reményeket, és Szerbiában ezt sikerült el is magyarázni. Nyilvánvalóan Szerbia helyzete is más, mert neki Macedóniával van határa, tehát egy más jellegű problémával néz szembe. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Én azt gondolom azonban, hogy jelenleg ez az intézkedés, amit a magyar kormány elhatározott és véghezvitt, ez tulajdonképpen működőképes.

Mv: Nézzük akkor a kerítést olyan tekintetben, hogy vannak, akik még mindig alatta másznak át, vagy olyan értelemben érkeznek Magyarországra, hogy nem legális úton, határátkelőkön. Szóval, hogy mennyire hatékony a büntető törvénykönyvnek a megváltoztatása éppen a menekültügy kapcsán. Ugye itt az volt a cél, legalábbis a kormány azt deklarálta, hogy biztonságosabb országgá tesszük Magyarországot azáltal, hogy szeptember 15-e óta a Btk. szigorodott.

Trócsányi László: Így van.

Mv: Érződik a hatékonyság?

Trócsányi László: Én azt gondolom, hogy igen. Először talán térjünk arra a kérdésre rá, hogy azért ez a hatékonyság olyan szempontból is fontos volt, hogy a környéken lakók, akik ott laktak, azért nagyon rossz szemmel nézték, hogy amikor éppenséggel fóliáztak vagy bármit tettek, akkor igazából bárki átjöhetett az ő magántulajdonukon keresztül, és még azt is hozzá kell tennem, hogy bizonyos károk is érték az embereket. Tehát a közrend fenntartása az egy állami felelősség. Az államnak fönn kell tartania a közrendet. Ez, hozzá kell tenni, felelősség kérdése. Másrészről pedig mind a dublini I-gyel, mind az 1951. évi genfi menekültügyi egyezmény, mind pedig a schengeni kódex lehetővé teszi, hogy szankciókat vezessen be egy ország az illegális határátlépéssel. Akkor nem lett volna jogunk szankciókat bevezetni, hogyha valaki bizonyítani tudja, hogy Szerbiában az élete veszélyben van, és úgy akar átjönni Magyarországra.

Mv: Szóval ezt azóta deklarálják, amióta megindult a migránsáradat, hogy Szerbia a magyar kormány szerint biztonságos ország ilyen értelemben.

Trócsányi László: Biztonságos ország is. Miért ne lenne biztonságos ország? Az Európai Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytat, nyilván hogyha nem lenne biztonságos ország, akkor nem folytathatna csatlakozási tárgyalásokat. A koppenhágai kritériumok meghatározzák, hogy melyik országokkal lehet csatlakozási tárgyalásokat folytatni. Először is azok az emberek, akik megérkeznek Szerbiába, nem kérnek ott menedékjogot. Nagyon minimálisan kérnek. Honnan tudjuk, hogy a szerb rendszer, a menekültügyi rendszer hatékony vagy nem hatékony? A mi álláspontunk szerint igenis hatékony. Én a szerb kollegákkal természetesen beszélgetek ezekről a kérdésekről. És ezt követően azt mondjuk, az illegális határátlépés igenis lehet szankciókat bevezetni. Persze ennek arányosnak kell lenni, ezeknek a szankcióknak. A mi álláspontunk szerint arányos szankciókat vezettünk be, és azt is látni kell, hogy azért nagyon lecsökkent azoknak a száma, akik a különböző módon, tehát kerítésen átbújva, fölrepülve és különböző módon próbálnak ugye átjönni. Vitathatatlan, hogy vannak...

Mv: De miniszter úr, épp erre akartam rákérdezni, hogy mennyire hatékony most így szeptember 15-e után ilyen tekintetben a Btk., mert ugye azt lehet látni, hogy Kecskeméten, Szegeden naponta nem tudom én hány, de nem sok embert kiutasítunk, akik illegálisan érkeztek ide.

Trócsányi László: Így van.

Mv: És jó néhány embercsempészt pedig bezárunk, merthogy illegális tevékenységet végeztek. Ez elég elrettentő erő ahhoz, hogy ne jöjjenek a többiek?

Trócsányi László: Mi a kormány üzenete? A kormány üzenete először is az, hogy az embercsempészekkel szemben a leghatározottabban föllépünk. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos üzenet. És sikerült is átadni, hisz a maximális büntetési tétel 15 év. Azért ez nagyon komoly. Azért voltak itt olyan események, amikor halálesetet is eredményezett az embercsempészeknek a tevékenysége. Tehát igenis föl kell lépni, és ez nemzetközileg is egy elvárás, hogy emeljük meg. Magyarországon korábban 3 év volt a szabadságvesztés, most a minősítésekkel, amiket fölvezettünk, 15 évre emeltünk meg. Azt gondolom, hogy elrettentő. Innentől kezdve minden embercsempésznek számolnia kell azzal, hogy bizony a törvény ereje le fog rájuk sújtani. Ez az egyik. Azt gondolom, ez nagyon jól bevált, és mindenki el fog gondolkodni azon, hogy ezt a tevékenységet akarja Magyarországon folytatni, akár nagyüzemben. A másik, amikor azt mondjuk, hogy van egy kerítés, vagy egy építmény. Az építménynek is azt meg kell adni, hogy az kérem szépen, nem lehet ott átvágni, rongálni, átjönni. Van meghatározott rendje az országba történő belépésnek. Tehát szankciókat vezettünk be. Ezek a szankciók azonban arányosak. Végrehajtható szabadságvesztést senki nem kapott, emiatt börtönben nem ül senki. Felfüggesztett szabadságvesztésre elítéltek valóban vannak. És azt gondolom, hogy ez is reális ez a büntetés. Az más kérdés, hogy ezek után nyilván kiutasítjuk őket az országból, mert nem a szerint jöttek be az országba, ami alapján be kellene jönni.

Mv: Azért nem ülnek börtönbe egyébként, mert nincs elég hely?

Trócsányi László: Nem, hát az vitathatatlan, hogy a börtönzsúfoltság mindig egy nagy kérdés, de nem emiatt nem ülnek, hanem azért, mert a bíró úgy gondolja, hogy ezért a cselekményért ő feltételes szabadságvesztésre ítéli. Abban az esetben viszont, ha agresszióval jön át, olyan agresszióval, amelyik másnak az életét vagy éppen testi épségét veszélyezteti, akkor természetesen a bíró is tudja a dolgát, és ennek megfelelően arányos büntetést fog kiszabni.

Mv: Miniszter úr, az imént említette, hogy a szerb kollégával, a szerb igazságügy-miniszterrel már-már baráti, Ön mondta, a viszony, és hogy rendszeresen beszélnek, találkoznak. Magyarország milyen módon segítheti Szerbia uniós csatlakozást, már olyan értelemben, hogy milyen tapasztalatokat tud adni technikai, jogalkotási vagy jogalkalmazói tapasztalatokat?

Trócsányi László: Hát úgy gondolom, hogy minden minisztérium másfajta tudást tud átadni. Az Igazságügyi Minisztériumnak a feladata az, hogy az európai uniós, úgynevezett kötelezettségszegési eljárásokat például mi visszük, együttműködve a Miniszterelnökséget vezető minisztériummal. De át tudjuk adni, hogy a tárgyalási technikákat hogyan kell megvalósítani, mit jelent a derogáció. Milyen esetekben kell a közösségi jog alól felmentést kérni? A másik, el tudjuk mondani azt is, hogy amikor már valaki tagja az Európai Uniónak, akkor hogyan kell akkor tárgyalni előtte és utána. Tehát nekünk tényleg van egy több, mint tízéves tapasztalatunk, és ezekre tudnak építkezni. Mi fölajánlottuk a szerb barátainknak, hogy szívesen látjuk a magyar Igazságügyi Minisztériumba például négy hónapra a fiatal stagiaireket, akik jöjjenek és nézzék meg, hogy hogyan dolgozunk. Kettő, tudunk adni abszolút konkrétumokat is, hisz például most konferenciát szerveztünk Szabadkán, aminek a témája az volt, hogy a kisebbségi akcióterv, amelyeket elő kell készítenie Szerbiának, az mit tartalmazzon. És elmondtam azt is, hogy mi mit várunk el a kollektív jogokat illetően. A VMSZ megbízottja is jelen volt. Nekünk nagyon jó kapcsolatunk van a VMSZ-szel, Pásztor István elnök úrral, és az az igazság, hogy mi szeretnénk segítséget nyújtani a helyi magyaroknak, akik ott élnek. Amikor azt mondjuk, hogy részarányos foglalkoztatása a kisebbségeknek a közügyekben, legyen magyar bíró, legyen magyar ügyvéd, legyen magyar rendőr, legyen magyar tűzoltó, ezek alapvető fontosságúak, és akkor elmondjuk, hogy oké, ez van az alaptörvényükben, ami egyébként nagyon dicséretes, és azt gondolom, hogy nagyon jó alkotmányuk van. De minden alkotmány annyit ér, ami a gyakorlatban abból megvalósul. És ehhez tudunk nekik segítséget nyújtani, best practice-okat tudunk elmondani, és van közöttünk egy bizalom. Az a bizalom, hogy egymást meghallgassuk és próbáljunk meg közösen keresni megoldásokat.

Mv: Feltételezem, hogyha itt már arról beszél, hogy mindkét ország elismeri a kisebbségek kollektív jogait, akkor valamiféle szorosabb együttműködés is kialakulhat mondjuk az itteni, tehát a magyarországi kisebbségi önkormányzatok és az ottani, ők úgy hívják, hogy nemzeti tanácsok között. De vajon Budapest elégedett-e Belgrádnak a vajdasági magyarokhoz való hozzáállásával olyan tekintetben, hogy ugye kisebbségi kérdés mindig egy rendkívül érzékeny pont?

Trócsányi László: Hát jelenleg a VMSZ koalíciós partnere a többségi pártnak, így azt gondolom, hogy ez is egy fontos dolog, hogy a VMSZ jelen van a parlamentben, mind a Vajdaságban, mind pedig országos szinten, nemzeti szinten. Vannak olyan ügyek, amelyeket meg kell oldani. A nemzeti tanácsokra vonatkozó jogszabálynak bizonyos passzusait a szerb alkotmánybíróság megsemmisítette. És mi azt kérjük, hogy ismét vizsgáljuk meg, amelyik összefügg a kommunikációval, a médiával, tehát van néhány olyan terület, ahol azt gondoljuk, hogy újra kell gondolni a dolgokat. Ennek ellenére, hogy ez még nem történt meg, tehát a jogalkotásban a szerb parlament lemaradásban van, mégis a kulturális autonóm és az oktatási autonómia területén nagyon komoly eredményekről tudunk beszámolni a Délvidéken.

Mv: Nem csak ebben van lemaradásban, hanem hát ugye, hogyha most föltenném Önnek azt a kérdést, hogy Ön szerint mikor lesz Szerbia EU-tag, akkor fogalma sem lenne. Merthogy ugye tavaly január óta tartanak a csatlakozási tárgyalások, de hát hivatalosan úgy mondják, hogy még egyetlen tárgyalási fejezetet sem nyitottak meg.

Trócsányi László: Igen, megváltozott a csatlakozási tárgyalásoknak a menete. Magyarország még másképpen tárgyalt, míg jelenleg Szerbiának tárgyalnia kell, és itt előfeltételeket kell teljesítenie Szerbiának, ahol még vannak feladatai, egy. Kettő. Ahhoz, hogy egy csatlakozási tárgyalás megnyíljon, megindulhasson, azonban politikai akarat is kell a Bizottság részéről is, tehát a tagállamok részéről is. Azért azt már látni kell, hogy Európában a bővítés nem egy olyan téma, amihez nagy tömegek sorakoznának fel, és ezért Szerbia nehezebb helyzetben is van. Amikor még 2004-ben tudtunk csatlakozni, 1998-ban kezdtük el a tárgyalásokat, akkor Európának volt egy feelingje, hogy igen, Európát egyesíteni kell. Az európai polgárok azért egy kicsit, ha szabad így mondanom, csalódottak, óvatossá váltak, válságokat éltek át, gazdasági válságot, satöbbi, satöbbi és nyilván emiatt Szerbia kicsit nehezebb helyzetben van. Ha lenne politikai döntés, akkor megkezdődhetne a csatlakozási tárgyalás Szerbiával.

Mv: Miniszter úr, nézzük a mai, Az állam ügyvédje konferenciát, Ön újra a Kincstári Jogügyi Igazgatóság mellett érvelt. Csak a nézőknek mondom, hogy ez egy olyan centralizált szervezet borzasztóan leegyszerűsítve, ami az állam jogi képviseletét tudja ellátni itthon is, meg külföldön is. Igazából nem elég erősek a minisztériumok ahhoz, hogy ellássák a saját képviseletüket? Azért kell ez a gigacég? Itt száz ember, száz ügyvéd fog dolgozni, és nyilvánvalóan sokkal lassabban fognak menni az ügyek, ha ennyi ember dolgozik ott.

Trócsányi László: Én ezt nem hiszem, hogy lassabban mennek az ügyek. Szerintem inkább...

Mv: Kétségtelen, hogy egy centralizált dolog nagyobb erőteret nyújt, én nem azt mondtam, hogy ilyen tekintetben nem lesz erős. Csakhogy én azt gondolom, hogy hát ugye, hogy mondják ezt pontosan? Hogy egységes perstratégiai gondolkodásmódot kell kialakítani ott a száz ügyvéd között.

Trócsányi László: Nézze, a jogászi hivatás is egy hivatás, aminek megvannak a maga szabályai. Hogyha azt nézzük, hogy decentralizált modellben vannak, akkor minden egyes perstratégia osztályon, peres képviseletű osztályon négy-öt ember dolgozik kicsit izoláltan. Minden minisztérium a saját tárcájáért felel. Vannak azonban olyan ügyek, amelyek például több tárcának a hatáskörébe is tartoznak. Gondolhatunk akár egy környezetvédelmi kérdésre, de más területeket is tudok mondani, ahol sokkal inkább kell egy olyan gondolkodás, amelyik egy koncentrált, koordinált fellépést igényel.

Mv: Tehát ez nem azt jelenti, hogy a minisztériumok gyengék voltak, és nem tudták volna, mondjuk az Ön rendelkezési jogait érvényesíteni.

Trócsányi László: Én nem szeretném ezt mondani, hogy gyengék lettek volna. Nem is tudnám mondani, hiszen nem látok bele. Én csak annyit látok, hogy igenis egy centralizált modell az jobban tudna működni, és egy hatékonyabb működést tudna megvalósítani.

Mv: És nagyon bürokratikus most az államnak a jogi képviselete? Tehát ebben segíthet ez a centralizált modell?

Trócsányi László: Jelenleg az államnak a jogi képviseletét egyébként a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium látja el a jogszabály alapján. Már 1990-ben felmerült az, hogy létre kell hozni a Kincstári Jogügyi Igazgatóságot. A II. világháború végéig Magyarországon volt. Tehát én azt gondolom, hogy egy adósságot is törlesztünk ezzel, amikor visszaállítjuk azt az intézményt, ami a magyar hagyományoknak is megfelelő. Nem szeretnénk egy bürokratizált, egy agyon bürokratizált intézményt, viszont szeretnénk egy olyan professzionális jogász réteget látni, akik képesek az állam képviseletét maguk ellátni, maguk ellátni, ezt szeretném hangsúlyozni. Nem kiszervezett módon látnák el, ami azt jelenti, hogy állandóan megbízások vannak. Azért az államigazgatásban gyakori a fluktuáció, amikor egy személy elmegy, egy főosztályvezető elmegy, egy osztályvezető változik. Mindig újra kell tanulni a dossziékat. Ha viszont létrehozunk egy olyan intézményt, amelyik egy nagy társadalmi presztízzsel is rendelkezik, és jó, professzionális módon működik, akkor azt gondolom, a stabilitás is lehet egy olyan érték, amelyik lehetővé teszi, hogy az államnak a fellépése egy nagyon koherens módon történjék.

Mv: Én pedig azt gondolom, hogyha már a bürokrácia ellen dolgozik valami, az önmagában már egy tetszetős dolog lehet, a nézők is szerintem ilyen tekintetben ezt gondolják. Na de mitől lesz ez hatékony, mitől lesz ez transzparens?

Trócsányi László: Hatékonyság. Nézzük meg azt, hogy a pernyertességi arány, például az egy abszolút jó mutató, hogy ma, hogyha megnézzük, hogy mennyi a pernyertességi arányunk, és mennyi lesz a pernyertesség, nekem az...

Mv: Most rosszabbul állunk, vagy rosszul állunk ilyen tekintetben?

Trócsányi László: Énnekem az az érzésem, hogy sokkal jobb eredményt fogunk tudni elérni. Tárgyaltam ma az osztrák és az olasz kincstári jogügyi igazgatókkal, és elmondták a pernyertességi arányukat azért, mert professzionalizálódott ez a Kincstári Jogügyi Igazgatóság, különböző ügyosztályai vannak. Van, aki csak munkajoggal foglalkozik, van, aki csak szerződéskötéssel foglalkozik, van, aki csak adójoggal, és ezek, olyan professzionális rétegek alakultak ki, amelyek képesek valóban az, hogy az ügyeket úgy vigyék, ahogy kell. Már csak pernyertesség...

Mv: Na, de akkor mi most átvettünk egy modellt? Bocsánat, hogy közbevágok! Amit itt említett, osztrák, olasz modellt?

Trócsányi László: Azt gondolom, hogy vannak modellek, amiket mi nézünk, és akkor ezekből a modellekből ki fogjuk alakítani a saját modellünket. De ez azt jelenti, hogy megvizsgáltuk más országokban, hogy ez hogyan működik. Hát, nagyon fontos, én bízom abban, hogy Magyarországon is egy transzparens módon és hatékonyan működő szervezetet hozunk létre. Transzparencia, az is nagyon fontos, hogy mikor az állampolgárok is tudhatják azt, hogy milyen perek vannak, milyen eredményeket értünk el enne. Én azt gondolom, mert nincsenek titkok, ez fontos, hogy ez legyen közismert.

Mv: Miniszter úr, kiírtam magamnak, hogy az uniós eljárások, a közigazgatási eljárások és az állami vagyonnak kapcsolatos kérdések nem kerülnének a KJI alá.

Trócsányi László: Az uniós dolgokban valóban nem, mert minden országban az uniós ügyekben a képviseletet és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtti képviseletet, azt az igazságügyi miniszternek a szakmai főosztálya látja el, külön államtitkárság van erre ötven emberrel. Tehát külön államtitkárság, ezt kár megbolygatni. Minden országban vagy a külügyminisztérium, vagy az igazságügy-minisztérium látja el ezt a feladatot. Ennek annyira speciális szaktudás kell hozzá, hisz ebben a pilot eljárás, amikor Brüsszelből érkezik egy levél, arra válaszolunk, hogy egyáltalán, hogy milyen kérdés, már tudjuk azt, hogy nekik mi a felvetésük. Utána jön a következő lépés, amikor azt mondják, hogy a pilot eljárásban kötelezettségszegési eljárást indítanak. Ez minden országban az államigazgatás végzi. És ehhez hasonló a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtti képviselet. Ez a kettő, ami kivétel lenne. A vagyonjogi perek nem, azok belemennek kincstári igazgatóságba.

Mv: Belemennek? Jó. Akkor igazából ez egy technikai kérdés, amire most választ kaptam. Nagyjából kettő percünk maradt, gyorsan nézzük a magáncsődtörvényt, hogy hogyan jött itt a képbe a póthatáridő. Vagy eddig akkor miért nem volt erre szükség?

Trócsányi László: Hát, egyrészt azért volt szükség erre a póthatáridőre, mert idáig két dolog van. Az egyik az, hogy eddig csak a főhitelezőnél lehetett benyújtani ezt a kérelmet, hogyha valaki a magáncsőd alá akarna kerülni, most viszont a családi csődszolgálatnál is be lehet jelenteni. Tehát kiszélesítettük a kört, hogy hol lehet. Másrészről pedig fontosnak tartottuk, hogy a határidőt meghosszabbítsuk márciusig, hisz úgy gondoljuk, hogy egy megfelelő felkészülés kell az állampolgároknak. Egy új jogintézményről van szó. Mindenki aggódik egy új jogintézménytől, pláne, amit úgy hívnak, hogy családi csődvédelem, adósságátrendezés, vagyonfelügyelő. Ezeket úgy élik meg, minthogyha magánszférájukba egy óriási beavatkozás lenne. Vitathatatlan, hogy beavatkozás, de mi segíteni akarunk. Tehát a magáncsőd, az nem egy ellenséges intézmény, viszont tény és való, hogy több időt kell adni az állampolgároknak, akik érintettek, hogy megértsék, hogy miről szolgál az intézmény. Más országokban nagyon jól működik. Nekünk is időt kell hagyni egy intézménynek a bevezetéséhez. Eddigi tapasztalatok alapján arra jutottunk, hogy nyugodtan kitolhatjuk ezt a határidőt.

Mv: Elfogadta az Országgyűlés az ügyvédekről szóló törvény ötpárti módosítását. Ugye, itt nagyjából, olvasom, azonnal elveti az országos testület bármelyik területi ügyvédi kamara jogkörét, erről is szól a törvény. Mi ebben az a hatalmas erő, ami miatt ötpártilag tudott ez átmenni?

Trócsányi László: Nézze, azt gondolom, az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom, az egy nagyon fontos dolog. És amikor egy ügyvédi kamaránál, egy választási határozatot, választási eredményt közlő határozatot megsemmisít a bíróság, abban az esetben kell gondolkodni arra a nem várt esetre, amikor probléma van egy ügyvédi kamaránál, hogy legyen megoldás, és ne az anarchia legyen. Mi az anarchiát akarjuk elkerülni, és úgy gondolom, mind az öt párt felismerte azt, hogy az anarchiának az elkerülése érdekében szükség van egy ilyen törvényre. Hogy majd kell-e alkalmazni vagy nem, azt majd a jövő fogja eldönteni.

Mv: És még egy kérdés, tényleg a legvégére. Holnap egy újabb konferencia vár Önre, itt az Ön minisztériuma az evangélikus egyházzal, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal közösen. Miért fontos Önöknek, hogy az Ön egyik elődje, Vladár Gáborról díjat nevezzenek el, és hogy ezt ki is osszák valakinek?

Trócsányi László: Mindenkinek szükség van példaképre. Azt gondolom, hogy Vladár Gábornak a személyisége, az önmagában példakép lehet, hisz egy nagyon komoly kodifikátor volt, elméleti és gyakorlati szakember volt. Tudott nemet mondani s lemondani a hivataláról akkor, mikor olyan törvényeket fogadtak el, és olyan intézkedéseket akartak a Sztójay-kormány időszakában, mellyel nem akart azonosulni. Tudott embereket menteni, majd pedig kitelepítésbe került, és tudott szenvedni is. Azt gondolom, hogy vannak példaképek, és ő egy elfejeltette jogtudós, egy elfelejtett jogász, és azt gondolom, hogy az igazságügy-miniszternek erkölcsi kötelessége, hogy megemlékezzen róla.

Mv: Miniszter úr, nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt.

Trócsányi László: Köszönöm szépen.

(Igazságügyi Minisztérium)