Trócsányi László a La Libre Belgique című belga napilapnak adott interjúja 2014. november 7-én jelent meg. Az interjú leirata.

Meg kell nyugodni (Az elektronikus médiában „Magyarország az EU-n kívül? Soha! Szükségünk van egy erős Európára.” címmel jelent meg)

Az új Igazságügyi miniszter konszolidálná Budapest és az Unió kapcsolatát.

Trócsányi László, a tapasztalt szakember, diplomata karrierjét váltotta fel júniusban az Orbán kormányban betöltött poszt betöltése érdekében. Az új magyar igazságügyi miniszter a héten Brüsszelben járt, ahol az alapjogokért felelős európai biztosnál, a Bizottság alelnökénél, Frans Timmermans-nál tett udvariassági látogatást. „Megerősítettem számára, hogy Magyarország az Uniónak megbízható partnere” – nyilatkozta.

Orbán Viktortól nyugtalanító megjegyzéseket hallottunk az általa elképzelt demokráciáról. Az orosz elnök, valamint a kínai rezsim tevékenységét is üdvözölte…

Nem magát az orosz vagy a kínai demokráciát üdvözölte, csupán megemlítette, hogy léteznek olyan más típusú államberendezkedésű államok, amelyek jó gazdasági mutatókat produkálnak. Ezek tények. Szerintem azt kívánta kifejezni, hogy egy ideális társadalomban a kollektív és az egyéni érdekek nincsenek egymással ellentétben. A mi kormányunk innovatív. Az európai kommunikációra olyan megfogalmazás jellemző, mely alapján a problémákat a szőnyeg alá söprik, majd utána csodálkoznak, ha a szélsőjobb erősödik. Ez egy olyan típusú demokrácia, ami szemet huny a problémák felett. Nálunk a kormány szembenéz a problémákkal, nevén nevezi a dolgokat, hogy az emberek életét jobbá tegye. Ez kívülről lehet, hogy keménynek tűnik.  De Orbán Viktor egy erős politikus, csakúgy, mint a belga Dehaene, aki tudja, miként működik a közvélemény és tud kemény döntéseket hozni ennek tudatában. A gazdasági eredményeket is figyelembe kell venni és a miniszterelnöké jók.

A magyar parlament elnökétől hallottunk olyan szcenáriót, mely alapján Magyarország kilépne az EU-ból. Erre Ön lát esélyt?

Nem, soha. Soha! Szükségünk van egy erős Európára, európai értékrendszerrel. Úgy vélem azonban, hogy az európai polgárok többet várnak Brüsszeltől, mint egy bürokráciát, amely elvész a részletekben. Ha Brüsszel bátorítja például az infrastruktúra, az energia vagy klíma stb. kérdésekben az előrelépést, akkor meg kell mutatnunk, hogy tudunk együtt dolgozni.

Néhány éve Magyarország kapcsolatai az EU-val, de az Egyesült Államokkal is, hanyatló tendenciát mutatnak. Ezt mivel magyarázza?

Meg kell nézni a magyar politikai térképet. 2010-ben a Fidesz (Orbán Viktor pártja, a szerk.) magas fölénnyel, kétharmados többséggel nyerte meg a választásokat. Majd idén újra megnyerte a nemzeti választásokat, de emellett a helyieket és az európait is. 2011-ben a kormány úgy döntött, hogy megújítja az Alkotmányt, mivel az akkor hatályos még 1989-re (a kommunizmus bukása előttre, a szerk.) datálódott. Akkor kezdődtek a problémák. Véleményem szerint egyébként a vita főként ideológiai jellegű, mert néhány olyan elemet is beemeltünk az Alkotmányba, ami sokként hatott, mint például a kereszténységre való utalást.

A Velencei Bizottság, az európai alapjogok őre úgy vélte, hogy bizonyos rendelkezések nem voltak helyénvalóak…

Ez igaz, de azt a tényt védtük meg, hogy minden nemzetnek megvan a saját nemzeti és alkotmányos identitása. Amikor azt mondjuk, hogy Magyarország történelme a kereszténységhez kapcsolódik, ez nem zárja ki a vallásszabadságot. És bár az egyház és az állam különállóak maradnak, ezzel egy szimbólumot érintettünk. A házasságról szóló utalás pedig azt mondja, hogy ez két különböző nemű egyén közti unió, és hogy a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapszik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy homofóbok lennénk, mivel nálunk is létezik a PACS-nak (megj.: házassági szerződés egy formája francia területen) bizonyos formája.

Ahhoz, hogy egy Alkotmány elnyerje legitimitását, időre van szükség. Párbeszédet kell folytatni, kerekasztal beszélgetéseket rendezni és meggyőzni. Engem az aggaszt, hogy az ellenzék európai szinten felnagyítja a problémákat. Inkább kívülről akar nyomást gyakorolni, nem pedig a nemzeti szintű vitákban vesz részt. A magam részéről szeretnék Európával és a társadalom különböző irányzataival is párbeszédet folytatni.

Egy sor megkérdőjelezhető intézkedést tudnánk említeni, mint például a média felügyelete. Az internetadó, amit végül a kormánya visszavont, az internet kontrollálásáról szólt volna?

Nem, semmi köze nincs egymáshoz az adónak és a szólásszabadságnak. Ez az intézkedés kizárólag gazdasági célt szolgált volna. Ennek a bevételéből fedezték volna például, hogy bevezessék a netet kisebb falvakban is. Ha megnézi a magyar médiát, számos weboldal kritizálja a kormányt. Azt gondolom, túlzás lenne állítani, hogy a média függetlensége veszélyben van Magyarországon.

Sem az emberi jogokat védő civil szervezeteknek, sem a sajtónak nem ez a véleménye, akik egyfajta öncenzúráról beszélnek…

Ez a félelem alaptalan. Ez inkább egyfajta hisztéria. Magyarországon semmilyen újságíró nincs börtönben, veszélyben vagy vesztette el az állását amiatt, hogy írt egy cikket. Nem tudom, mire utal pontosan az öncenzúra kifejezés. Az újságíró elmegy a végsőkig, ha elég bátor, ez a dolga.

Önök nem akadályoznák meg az újságírókat, hogy elmenjenek a végsőkig?

Nem, nem és nem.

(Igazságügyi Minisztérium)