Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszter a Mediáció jogellenes nemzetközi gyermekelviteli ügyekben – békés megoldás a gyermek érdekében című, Budapesten 2014. június 23-24-én rendezett nemzetközi konferenciára küldött üzenete.
I. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy kinevezésem óta ennek a tanácskozásnak a megnyitása lehet egyik első nyilvános szereplésem. Ahogy korábban volt alkalmam elmondani: miniszteri és jogászi hitvallásom szerint a jog, az igazságügy nem csupán az ész dolga, nem csak paragrafusok logikus rendje, hanem a szív dolga is. Salamon király is bölcs szívet, nem pedig észt kér az Úrtól uralma kezdetén (Vö. 1 Kir, 3,9). S lám, az első per, amelyben nyomban ez után ítéletet kell hoznia, egy gyermek elhelyezésével kapcsolatos ügy. Krédóm másik eleme pedig a párbeszéd, amelynek a mediációhoz, mai témánkhoz olyan szoros köze van, hogy szinte szinonimák.
A téma, amelynek megvitatására összegyűltünk, sokféle életviszonynak, társadalmi és emberi jelenségnek képezi gyújtópontját. Egyrészt korunk ellentmondásainak tükre. A globalizáció idején az országhatárok vagy eltűnnek, vagy veszítenek jelentőségükből. Az óceánok fölött átrepülni is csupán órák kérdése: az igazi problémát nem is az utazás fáradalmai, hanem a jetlag okozza. A migráció olyan tömegeket mozgat meg, mint a népvándorlás óta talán soha. Európa nemzetei integrációra lépnek egymással. Ilyen körülmények között természetes folyamat, hogy különböző nyelvű és kultúrájú férfiak és nők egyre gyakrabban, egyre nagyobb számban találnak egymásra: családot alapítanak, gyermekeknek adnak életet. Természetes emberi és történelmi folyamat ez, amely gazdagíthatja az emberiség jelenét és jövőjét, s személyes boldogság forrása lehet sokak számára. Ha azonban a család felbomlik, és a felek nem barátként válnak el egymástól, akkor azután nagy baj van, ami óriási kihívás az alapvetően nemzeti keretek között működő, egymástól eltérő igazságszolgáltatások számára. A gyermek egyébként is nagy megrázkódtatását súlyosbítja, ha egy határokon, sőt földrészeken átívelő személyes konfliktus vagy éppen jogvita középpontjában találja magát, akivel apja vagy anyja esetenként bujkál, szinte illegalitásba vonultan él. Ezt még tetézheti az egymással szembeforduló szülők közötti kulturális különbség, ami egykor, harmonikus együttélésük idején egymás iránti vonzalmukat, most viszont a meg nem értést, ellenszenvet erősíti köztük. A gyermek élete, jogai súlyosan sérülhetnek. Sebeit talán csak családja helyreállítása gyógyítaná, amire a jog önmagában aligha képes. Minden igazságtalanság közül a legsúlyosabb az, amely a gyengéket, a védteleneket éri. A jog, az igazságszolgáltatás az így előállt igazságtalanságot felszámolni nem tudja; enyhíteni a meglévőt és megelőzni a belőle fakadó újabbakat azonban képes és köteles.
II. Talán tudják, hogy miniszterré kinevezésemet közvetlenül megelőzően hazánk párizsi nagykövete voltam közel négy éven át. A nemzetközi, jogellenes gyermekelviteli ügyekben a diplomáciai és konzuli szolgálatnak is feladata segíteni. Közelről láttam néhány megrázó esetet. Némelyikből országos hír lesz, vagy éppen nemzetközi, míg mások nem érik el a közvélemény ingerküszöbét.
Annak ellenére, hogy per definitionem nemzetközi ügyekről van szó, a diplomáciai és konzuli szolgálat hagyományos keretei között nem sokat tehet. Igaz ugyanakkor az is, hogy ezekre az esetekre az államok nem találhatnak belső, nemzeti jogi keretek között megoldást. A gyermekek érdekében ezen a téren is együttműködésre vagyunk ítélve, de az együttműködésből számos áldás fakad.
A nemzetközi jogi és uniós jogi háttér rendelkezésre áll. A vonatkozó egyezmények közül kiemelést érdemel a Hágai Magánjogi Konferencia szorgalmazására 1980-ban létrejött, a Gyermek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló egyezmény, amely a gyermekkel kapcsolatos szülői felügyeleti jogok nemzetközi védelme érdekében született, s melyhez eddig 89 állam csatlakozott. Szűkebb körben, kizárólag az Európai Unió tagállamai vonatkozásában – Dánia kivételével – közvetlenül alkalmazandó jogforrás az Európai Unió Tanácsa által 2003-ban elfogadott ún. Brüsszel II bis rendelet a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról. Ez új alapokra helyezte a hágai egyezmény alkalmazásának feltételeit. A rendelet a kapcsolattartási és a gyermek visszaadásával kapcsolatos ügyekben megszüntette az exequatur eljárást: a vonatkozó határozatokat bármely tagállam közvetlenül és automatikusan köteles elismerni; a gyermekelvitel megakadályozására és a gyermek visszaadására új szabályokat iktatott be, amely a gyermek visszaadását gyorsabban és hatékonyabban biztosítja. A gyermek visszaadását kérelmező felet és – ha annak egyéb akadálya nincs – a gyermeket is kötelező meghallgatni az eljárás során.
Az Európai Unióban folyó együttműködés e területen valódi hozzáadott értéket jelent ma, amikor becslések szerint hétmillió uniós polgár él a hazájához képest másik tagállamban és a válással végződő nemzetközi házasságok az Unióban történő válások 16 százalékát teszi ki. A magyar állampolgárokat érintő, újonnan induló jogellenes gyermekelviteli ügyek száma 2010 és 2013 között megduplázódott, és megközelítette a százat.
Az Európai Unióval szemben gyakori vád a bürokratizmus. Nos, ezen a területen az uniós jog és együttműködés célja és eredménye éppen az eljárások felgyorsítása és hatékonyabbá tétele a gyermekek érdekében. A téma iránti érzékenységünk és aktivitásunk is mutatja, hogy az integrációnak nem kritikátlan, hanem elkötelezett hívei vagyunk.
III. 2012-re a tárcaelőd, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium meghirdette a gyermekbarát igazságszolgáltatás évét. Abban az évben dolgozta ki a tárca, a Nemzetközi Magánjogi Főosztály szakmai vezetésével a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediációval kapcsolatos alapkoncepciót. (Dr. Németh Zoltán főosztályvezető urat mint a mai esemény moderátorát is örömmel és elismeréssel köszöntöm.) A koncepció kidolgozására létrehozott munkacsoport több EU-tagállam, többek között Németország, Franciaország, Ausztria és Belgium jó gyakorlatait (best practices) vizsgálta és dolgozta fel.
A munka során arra a következtetésre jutottunk, hogy az Európai Bizottság által kiírt pályázat keretében lehetőség lenne a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediáció terén már működő jó gyakorlatokat megismerni és az érdekelt szakemberekkel megismertetni.
Mint ismeretes, az Igazságügyi Minisztérium – Nemzetközi Magánjogi Főosztálya útján – a jogellenes gyermekelviteli ügyek intézésére az említett hágai gyermekelviteli egyezmény, illetve a Brüsszel II bis rendelet értelmében kijelölt központi hatóság. Központi hatósági tevékenységünk során arra törekszünk, hogy az ügyeket hatékonyan és az ügyben érintett gyermekek mindenekfelett álló érdekei szerint intézzük. A szülőknek is igyekszünk minden segítséget megadni ahhoz, hogy a helyzetet barátságos úton, lehetőleg hatóságok és per közbejötte nélkül is rendezni tudják.
A projekt során megismert jó gyakorlatok alapján olyan dokumentum készül majd, ami akár szélesebb körben, több tagállamban is egységes alapot adhat a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediáció bevezetéséhez, a szolgáltatás kereteinek megteremtéséhez. Magyarország az elmúlt években azzal szembesült, hogy a jogellenes gyermekelviteli ügyek száma évről évre ugrásszerűen emelkedik: 2010 és 2013 között az ügyszám e tárgykörben kétszeresére, közel százra emelkedett. Szükség van az alternatív vitarendezés beépítésére. Ezt igénylik a hozzánk forduló ügyfelek és elsősorban az ügyekben érintett és legveszélyeztetettebb gyermekek is.
Mindez összhangban van az új Polgári Törvénykönyv szellemével is. Annak márciusi hatálybelépése óta a szülői felelősség körébe tartozó ügyekben a bíró dönthet úgy, hogy az ügyet mediációra utalja. Ez jelentős újítás: azt a szándékot jelzi, hogy Magyarország kész nyitni az alternatív, békés megoldások irányába.
A minisztérium által kidolgozott, az Európai Bizottság által támogatott projekt abból a megközelítésből indul ki, hogy a szülők kapcsolatának megromlása miatt a gyermek nem kerülhet a két szülő közötti harcvonalba. Mindenképpen segíteni kell a szülőket abban, hogy vitáikat megfelelő keretek között, megfelelő szakemberek segítségével, akár békés úton is rendezhessék.
A jogellenes gyermekelviteli ügyek a nemzetközi jellegű családjogi konfliktusok körébe sorolhatók, melyek megnyugtató megoldása mind a hatóságok, igazságszolgáltatási szervek, szakemberek, mind pedig a szülők részére is komoly megterhelést jelentenek.
A mediáció kézenfekvő előnyeit a hagyományos, pereskedéssel és végrehajtással járó vitarendezéshez képest hosszan lehetne sorolni. Ehelyett beszédesebb egyetlen adatot idézni: a mediáció során kötött megállapodások 85-90 százalékát a felek betartják, vagyis mindössze az esetek 10 százalékában fordul elő a megállapodás nem megfelelő teljesítése. A mediáció egyik legnagyobb előnye, hogy még abban az esetben is kedvező a hatása, ha végül nem kerül sor megállapodásra, mert a felek közötti jövőbeni kommunikációra így is jótékony hatással van. A mediáció képes feloldani akár évtizedes ellentéteket; egy képzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező mediátor képes ugyanis úgy irányítani a felek közötti beszélgetést, hogy az reménytelennek tűnő helyzetben is eredményre vezessen.
Úgy vélem, Magyarországon a mediáció jogszabályi háttere nemzetközi összehasonlításban is jó, előremutató. A jogalkotás oldaláról tehát minden feltétel adott a mediáció terjedéséhez. Most a gyakorlati szakemberek ideje jött el, akik szakmai tapasztalataikkal képesek tartalommal megtölteni a jogi szabályozást.
Ahhoz, hogy hazánk a mediáció alkalmazásában is élen járjon, nagyon fontosak az újszerű, merész kezdeményezések, melyek közé ez a projekt is besorolható. Komoly szerep hárul azon civil szervezetekre, melyek abból a célból jöttek létre, hogy szakmai hátteret adjanak a „piacon” működő mediátorok részére. Az Igazságügyi Minisztérium szívesen fogadja ezeket a kezdeményezéseket.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon jelenleg nagyon kevés a tapasztalat a jogellenes gyermekelviteli ügyekben alkalmazható mediációval kapcsolatban, ezért a projekt egyik fontos célkitűzése, hogy tanuljunk partnereinktől. Franciaország és Németország már rendelkezik kialakult jó gyakorlatokkal, melyek megismerésére kitűnő lehetőség ez a nemzetközi konferencia.
IV. Milyen elképzelésünk van a jogellenes gyermekelviteli ügyekben meghonosítandó mediácóról? Mint említettem, a szakmai alapkoncepciót a Nemzetközi Magánjogi Főosztály elkészítette, hivatali elődöm, Navracsics Tibor jóváhagyta. Ennek lényege, hogy a már meglévő, regisztrált mediátorok közül a téma iránt érdeklődőket részesítenénk külön képzésben. A mediátorok nyilvántartására, a velük történő kapcsolattartás, felkérésük egy-egy ügy elvállalására a központi hatóság mellett kialakítandó összekötő pont feladata lenne. A központi hatóság ennek birtokában ajánlja majd fel a hozzá forduló ügyfélnek a mediáció lehetőségét.
Nyilván számos nyitott kérdésre kell még választ találnunk. (Ilyen például az, hogy bár a mediáció olcsóbb a hagyományos eljáráshoz képest, és a felek és a társadalom számára is kisebb költséggel jár, mégsem mindenki engedheti majd meg magának, hiszen itt gyakran szorult helyzetben lévő felekről van szó.)
A hazai, uniós és nemzetközi jogi háttér és intézmények rendelkezésre állnak, vagy a hiányzó elemek könnyen megteremthetők. A kereteket szakmai és emberi kvalitásokkal kell kitölteni. Milyen profillal kell rendelkeznie majd annak, aki jogellenes gyermekelviteli ügyekben sikerrel akar közvetíteni?
Az eszményi mediátornak ebben az ügykörben különleges empátiával kell rendelkeznie. Nem szabad elhamarkodott erkölcsi ítéletet hoznia talán még saját magában sem arról, aki a szülők közül vétkesebbnek tűnik számára. Az ő feladata a megértés, nem az ítélet – csak így nyerheti el mindkét fél bizalmát. (A megértés nem azonos az igazolással, a felmentéssel: ez sem az ő feladata.) A jó nyelvtudás nyilván szükséges, de nem elégséges feltétel. A mediátornak meg kell értenie a feleket elválasztó kulturális különbségeket, párbeszédet kell tudnia folytatni nem csak velük, hanem azzal a kultúrával, amelyből érkeznek és ahová esetleg visszatértek. Végül pedig visszatérünk a szív problémájához: a mediátor legyen elfogulatlan, de ne legyen, nem lehet közömbös. Vannak olyan bonyolult ügyek, ahol a szövevényes tényállás és az ütköző emberi és szakmai érvek útvesztőjéből csak a szív bölcsességével, a szenvedély fényénél lehet a kiutat megtalálni és megmutatni azoknak, akik talán nem is egészen tudatosan hozták magukat és gyermeküket már-már megoldhatatlan helyzetekbe. A gyermek mindig áldozat ezekben az ügyekben, tehát sajátos áldozatvédelemről is gondoskodik a mediátor. De a szülök is lehetnek áldozatok – esetleg saját tévedéseik, rossz döntéseik áldozatai, amelyek következményeit ők és mások is viselik. A néhai Popper Péter pszichológus számolt be a költő Pilinszky Jánossal folytatott beszélgetéséről, aki ezt mondta neki: „Ti, szakértők problémákat láttok, amikre megoldás szükséges. Az élet azonban dráma, ahol irgalomra van szükség.” Irgalomra és, tegyük hozzá, bizalomra. Ha ezt sikerül újjáteremteni a hibázó és a megsebzett felekben egyaránt, az az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat is erősíti majd.
(Igazságügyi Minisztérium)