Magyarország kormánya elkötelezett a véleménynyilvánítás szabadsága mellett és következetesen fellép a gyűlöletbeszéd ellen – jelentette ki Trócsányi László igazságügyi miniszter az Internethasználat és felelősség című magyar–izraeli konferencián 2016. június 6-án Budapesten.
Tisztelt Miniszter Asszony! Kedves Vendégeink!
Tisztelt Közjogi Méltóságok, a Diplomáciai Testület Megjelent Tagjai!
Hölgyeim és Uraim!
Kérem, engedjék meg, hogy megkülönböztetett tisztelettel köszöntsem Ayelet Shaked Asszonyt, Izrael Állam igazságügyi miniszterét. Nagy örömömre szolgál, hogy elfogadta meghívásomat és itt, Budapesten üdvözölhetem. Tavaly októberi izraeli találkozásunk alkalmával közösen határoztuk el, hogy egy szakértői konferencia keretében osztjuk meg egymással az online gyűlöletbeszéd ellen folytatott küzdelemben szerzett tapasztalatainkat.
Magyarország Kormánya egyaránt elkötelezett a véleménynyilvánítás szabadsága, mint a demokratikus társadalom alapvető értéke, valamint a gyűlöletbeszéd bármely formája elleni hatékony fellépés mellett.
A jelenkor egyik meghatározó dilemmája a véleménynyilvánítás szabadságának kollíziója más, alapjogi védelmet igénylő jogokkal. A véleménynyilvánítás szabadságának sajátos határterülete a gyűlöletbeszédnek nevezett jelenség. A magyar Alkotmánybíróság értékelése szerint a gyűlöletbeszéd hangoztatója arra törekszik, hogy a megcélzott közösséget és tagjait a társadalom peremére szorítva megkérdőjelezze a közösség tagjainak egyenlő méltóságát; és e tendenciózus magatartás eredményeként a közösség és a közösség tagjai „alacsonyabb rendűként” teljesen kiszolgáltatottakká válhatnak. A shoá túlélőinek utolsó, még velünk élő nemzedéke tanúsítja: nem a gázkamrával kezdődött.... Hanem az előítéletek táplálásával, majd hivatalos politika rangjára emeléssel, hogy azután jogfosztással folytatódjék, és fizikai megsemmisítésbe torkolljék. Eötvös Károly, nagy magyar jogász az 1883-as tiszaeszlári vérvád perben az ártatlannak bizonyult zsidó vádlottak védője volt. Ő azt, amit ma gyűlöletbeszédnek nevezünk, „lélekmérgezésnek” mondta. Az antiszemitizmus, a cigányellenesség, mindenféle előítélet és rasszizmus lassan ölő méreg. Kis adagokban még észre sem venni: egy-egy kétértelmű célzás, rosszízű tréfa, elvtelen kompromisszum valamely kiszolgáltatott közösség vagy embercsoport kárára még ártalmatlannak tűnhet. Amikor azonban felszívódik, akkor öl a méreg. Különös méreg: elsőként nem azt öli meg, aki bevette, hanem mindig valaki mást. Napjainkban olyan jelenségeknek is tanúi vagyunk, amikor a gyűlölet nem áll meg a szavak szintjén, hanem brutális tettek, terrorcselekmények formájában szedi ártatlan áldozatait.
A gyűlöletbeszéd kétségkívül korunk egyik legveszélyesebb jelensége. Olyan súlyos kockázatokat rejt, melyek rövid és hosszú távon egyaránt jelentős károkat okozhatnak egyéneknek, országoknak és általában a nemzetközi közösségnek egyaránt. Figyelemmel a technikai fejlődésre, a digitalizáció dinamikájára, az online adattartalmak időbeli és területi határokat nem ismerő áramlására, kizárólag nemzetközi együttműködés keretében nyílhat esélyünk a fejlődéssel szükségképpen együtt járó káros hatások megfékezésére. Ennek jeles példájaként tekintek országaink együttműködésére és köszönöm Miniszter Asszony ehhez nyújtott személyes támogatását, elkötelezettségét. Minden erőnket és tudásunkat össze kell szednünk, hogy felvehessük a harcot az emberi kapcsolatokat megmérgező, erőszakhoz, egyéni és közösségi tragédiákhoz vezető gyűlöletkeltéssel szemben.
Engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Életem első részét diktatórikus rendszerben éltem le, melyben a szabadságjogok, így a véleménynyilvánítás joga is korlátozás alá esett. Éppen ezért érzem igaztalannak azokat az időnként megjelenő vádakat, mely szerint ma Magyarországon a véleménynyilvánítás gyakorlása valamiféle állami kontroll alatt állna. Ilyen kritikák persze Miniszter Asszony számára sem ismeretlenek, Izrael Állam és Magyarország vonatkozásában is elhangzottak már ilyen megállapítások. Mindez abból a szemléletből fakad, mely a véleménynyilvánítás jogát abszolutizálja, más alapjogokra tekintet nélkül korlátozhatatlannak tartja. Ez a megközelítés Magyarországon a rendszerváltás eufórikus időszakának terméke.
A diktatórikus berendezkedéstől való megszabadulás, a szabadság friss levegője szükségképpen magával hozta az alapvető emberi szabadságjogok lehető legteljesebb biztosítását a magyar alkotmányjogi berendezkedésben.
A kommunizmust követő években kis túlzással azt gondoltuk, hogy a korábbi tiltásokra adott leghelyesebb válasz az, ha az állam semmit sem tilt polgárainak. A rendszerváltozást követően érthető módon szinte abszolút értékként tekintettünk a véleménynyilvánítás szabadságára. A diktatúra után az Alkotmánybíróság gyakorlata olyan speciális státusú alapjoggá minősítette a véleménynyilvánítás szabadságát, amelyben a korlátozás a legminimálisabb keretek közé szorult. Bár a magyar közvélemény már a kilencvenes években szembesült a gyűlöletbeszéd jelenségével, a szólásszabadságot rendkívül kiterjesztően értelmező Alkotmánybíróság tesztjén több alkalommal is elbuktak azok a tervezetek, melyek a gyűlöletkeltő vélemények hangoztatóinak büntetőjogi vagy polgári jogi eszközökkel történő szankcionálására tettek kísérletet. Az Alkotmánybíróság korábbi gyakorlata világossá tette tehát, hogy törvényi szinten nem biztosítható hatékony fellépés a gyűlöletbeszéddel szemben, ezért azt az alkotmányos szabályozás szintjén indokolt megalapozni.
Ez történt meg az Alaptörvénnyel és különösen annak negyedik módosításával. Az Alkotmánybíróság a korábbi kiterjesztő értelmezése során is utalt már arra, hogy az „alkotmányos oltalom alatt álló emberi méltóság (…) az értékítéletben megnyilvánuló véleménynyilvánítási szabadság külső korlátja lehet”. Az Alaptörvény hatályos szövege ezt rögzíti, amikor IX. cikkének (4) bekezdésében kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.
Az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése ezt kiegészíti azzal, hogy a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek tagjai jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni.
A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépést alaptörvényi szinten garantáló imént említett szabályokat a magyar jogrendszer különböző területei eltérő szempontú és erősségű szankciókkal ülteti át a mindennapok gyakorlatába.
A Polgári Törvénykönyv szerint sérelemdíj jár annak a magánszemélynek vagy közösségnek, akikkel szemben gyűlöletbeszédet valósítanak meg. A közösség bármely tagja jogosult – harminc napon belül – bírósághoz fordulni a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségét nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó sérelem esetén. A korábbi bírói gyakorlat alapján a személyiségi jogok megsértését csak abban az esetben tartotta megállapíthatónak, ha a jogsértő magatartásából közvetlenül vagy közvetve, de egyedileg megállapítható volt a sértett személye. Ily módon, ha valaki a gyűlöletbeszéd címzettjének tekintette magát, de a személye a gyűlölködő megnyilvánulás alapján nem vált egyedileg beazonosíthatóvá, elesett a polgári jogi igényérvényesítés lehetőségétől. Ezen változtatott az új Polgári Törvénykönyv már hivatkozott szabálya, mely az Alaptörvénnyel összhangban ad lehetőség arra, hogy a közösséggel szembeni gyűlöletbeszéd miatti sérelmet szenvedettek személyiségi jogaik megsértése miatt fellépjenek.
E szabályok kapcsán a legfőbb újítás tehát az, hogy a közösség bármely tagja felléphet az általánosságban elhangzó gyűlöletkeltő megnyilvánulásokkal szemben, és pert indíthat akkor is, ha nem személyében érte a támadás.
A Polgári Törvénykönyv által biztosított jogvédelmi eszközökön kívül fontos megemlíteni a büntetőjogi rendelkezéseket is. A közösség tagjai elleni erőszak és a közösség elleni uszítás tényállásain keresztül a Büntető Törvénykönyv biztosítja a gyűlöletbeszéddel szembeni ultima ratio jellegű fellépést. A gyűlöletbeszéd elleni küzdelem büntetőjogi eszközei közül kiemelném a közösség elleni uszítás, valamint a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekmények nyilvános tagadásának szigorú törvényi büntetendőségét. Ide tartozik még a népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvános tagadásának tényállása, a rasszizmust büntető rendelkezések (apartheid, önkényuralmi jelkép használata vagy a rasszizmus által motivált elkövetés) súlyosabb szankcionálása. A holokauszt-tagadás típusú büntetőjogi tényállások recepciója a büntetőjogban nem volt könnyű, és a mai napig vitatják. De illúzió vagy cinizmus nem észrevenni azt, hogy aki például a holokausztot tagadja, vagy méreteit, jellegét vonja revízió alá, az kódolt üzenetet küld: nem volna baj, ha újra megtörténne.
A mai konferencia egyik fő tárgyköre kapcsán külön kiemelendőek azok a büntetőjogi intézkedések, amelyek az üldözendő online tartalmak elleni fellépést szolgálják. Ide tartozik az elektronikus hírközlő hálózaton közzétett adatok ideiglenes vagy végleges hozzáférhetetlenné tétele, aminek keretében lehetőség van a bűncselekményt megvalósító tartalom törlésére, vagy, amennyiben ez nem vezet eredményre, a tartalom internet szolgáltató általi blokkolására. Ezekkel a büntetőjogi intézkedésekkel élt a magyar bíróság az ügyészség indítványára például akkor, amikor a budapesti izraeli nagykövet érpataki polgármester ellen tett feljelentése alapján folyt eljárásban elrendelte a gyűlöletkeltő videofelvételek hozzáférhetetlenné tételét.
Az emberi méltóság Alaptörvényben rögzített védelmének fenti szabályozási eszközeit egészítik ki a médiajogi rendelkezések. A médiajogi védelem a médiahatóság eljárása keretében, speciális szankciókkal valósul meg. A gyűlöletkeltés médiajogi tilalmát a médiahatóság a régi és az új médiatörvény keretei között is önálló, a büntetőjogi normához képest szélesebb beavatkozást biztosító lehetőségként alkalmazta. Olyan esetekben is megállapította a jogsértést, ahol büntetőjogi felelősségre vonás nem történt és nem is történhetett volna. Médiajogi szankciót rendszerint olyan közlések miatt szabott ki a hatóság, amelyek nem tartották tiszteletben az egyenlő emberi méltóságot, illetve hozzájárultak a többségi társadalomban az adott csoporttal szembeni negatív előítéletek elmélyítéséhez. Az alkalmazható jogkövetkezmények között szerepel a nagy összegű bírság, az elmarasztaló határozat közzététele a jogsértő honlapján és a médiaszolgáltatás időleges felfüggesztése is.
A gyűlöletbeszéddel szembeni fellépés kapcsán a civil társadalom is jelentős szerepet kap. E körben kiemelendő az Európa Tanács 2012-17 között futó „Fiatalok az Online Gyűlöletbeszéd ellen” projektje, amelynek célja a rasszizmus és a diszkrimináció mellett, a különböző formákban megtestesülő, gyűlöletből fakadó gondolatok online megnyilvánulási formái elleni küzdelem, valamint a fiatalok és ifjúsági szervezetek mozgósítása annak érdekében, hogy felismerjék és fellépjenek az ilyen típusú emberi jogi sérelmekkel szemben.
Ezek tehát a magyar szabályozás alappillérei. A gyűlöletbeszéd ugyanakkor ma már nem csak nemzetállami probléma, így az ellene való küzdelem is csak összefogással, az egyes államok belső jogi szabályozásán túlmenően közös erőfeszítésekkel, fellépésekkel lehetséges. A globalizáció és különösen a digitális téren bekövetkezett robbanásszerű technikai fejlődés hívta életre a gyalázkodó, sértő vélemények kinyilvánításnak ma már nem is annyira új formáját: az online gyűlöletbeszédet. Új típusú kihívást jelent ez mindannyiunk számára, hiszen a digitális kor nem csupán azt teszi lehetővé, hogy pillanatok alatt milliókhoz juthasson el egy-egy üzenet, vélemény, hanem különböző álnevek, alterego-k mögé rejtőzve a gyűlölködő véleményt kinyilvánítók valódi személye is titokban maradhat (ezzel jelentősen megnehezítve esetleges szankcionálásukat).
A fellépés nehézségét erősíti az is, hogy a digitális kommunikációs iparban jelen lévő cégek nem csupán bejegyzésük államában, hanem természetszerűleg, az iparág sajátosságainak és céljainak megfelelően államhatárokon átnyúlóan, világszerte nyújtják szolgáltatásaikat.
Európában példaértékű az együttműködés és hatékony szabályozás segíti ezt a harcot. Több irányelv, kerethatározat, illetve akcióprogram célozza a gyűlöletbeszéd mindenféle formája elleni küzdelem hatékonyságát.
Sajnos azt kell azonban mondani, hogy a mai napig komoly akadályokba ütközik a hatékony nemzetközi fellépés a tengerentúlon. Ennek elsődleges oka, hogy eltérően gondolkodunk a véleménynyilvánítási szabadság terjedelméről Európában és az Egyesült Államokban. Több online megvalósított gyűlöletkeltő bűncselekmény miatt hozzájuk intézett bűnügyi jogsegélykérelmünk ütközött abba az akadályba, hogy az Egyesült Államokban szinte abszolút jogként tekintenek a véleménynyilvánítás szabadságára. A magyar bíróságok sikertelenül próbálták elérni uszító, sértő tartalmak blokkolását, illetve a szolgáltatók felelősségre vonását. Ehelyütt utalnék a mai rendezvényünket is gyalázó Kuruc.info internetes portálon több ízben megjelent, a holokausztot, a haláltáborokban elkövetett bűnöket tagadó tartalmak elérhetetlenné tételére irányuló magyar kérések többszöri visszautasítására.
Az Egyesült Államokban a fenti alkotmányos gyakorlat mellett is ismert a társadalom, a tudomány, a média, a gazdaság számos szereplőjének olyan önszabályozó mechanizmusa viszont, mely a gyűlölködő véleményeket kordában kívánja tartani.
Ennek kézzelfogható jele és a globális együttműködés szükségességét is hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság az informatikai vállalatokkal az online gyűlöletbeszéd témájában folytatott dialógus keretében a tagállamok, a nagy amerikai informatikai vállalatok és a civil szervezetek képviselőinek részvételével tartott, 2016. május 31-i, brüsszeli koordinációs ülésen a Facebook, a Microsoft, a Twitter és a Youtube képviselőivel közösen bejelentette egy, az érintett informatikai vállalatoknak a gyűlöletbeszéd elleni fellépésére vonatkozó magatartási kódex elfogadását. A magatartási kódexben az informatikai vállalatok nyilvánosan elkötelezték magukat a gyűlöletbeszéd elleni fellépésre. Ennek keretében vállalták – a figyelemfelhívás, képzés, civilekkel együttműködés mellett – azt is, hogy a gyűlöletkeltő tartalmakkal szembeni bejelentések többségét 24 órán belül megvizsgálják, jogellenesség észlelése esetén pedig az érintett tartalmakat eltávolítják az oldalaikról.
A gyűlöletbeszéd kapcsán a fenti példákra is utalva leszögezhetjük, hogy az állam, a jogalkotó szerepe fontos, ugyanakkor a szabályozással létrehozott kereteket a bíróságok ítélkező gyakorlata, a nyomozó hatóságok, az ügyészség munkája és távolról sem utolsó sorban a társadalom önszerveződése, a gazdaság szereplői, a média és a civil szervezetek tölthetik ki igazán. E szervezetek részben az önszabályozásban, részben az állam kontrolljában, a jogalkotási igények továbbításában és a gyűlöletkeltés elleni konkrét fellépésben – így intézkedések kezdeményezése, társadalmi párbeszéd, felvilágosítás, oktatás, tájékoztatás – is meghatározók tudnak lenni. A magyar állam, a magyar kormány több módon igyekszik ebben segítséget nyújtani: pályázatokkal, állami támogatással, fórumok létrehozásával.
Hölgyeim és Uraim!
Közös és súlyos problémával állunk tehát szemben, amely romba döntheti jogállami és demokratikus értékrendünket. Közös célunk és felelősségünk, hogy mindent elkövessünk a gyűlöletkeltés visszaszorítására, bármilyen formában jelenjék is az meg.
Erről a közös feladatról és a bevezetőben említett, ezzel összefüggő kérdésekről, dilemmákról, tehát a véleménynyilvánítás szabadságának kereteiről, a releváns fogalmak tartalmáról, a gyűlöletbeszéd megjelenési formáiról, az állam és a társadalmi önszerveződések felelősségéről, szerepéről, a bíróságok és az ügyészség gyakorlatáról kell, hogy szóljon ez a mai konferencia, nyitott és őszinte párbeszéd formájában.
A magyar származású amerikai történész, John Lukacs mondja: felelősek vagyunk a szavainkért, de még a gondolatainkért is, olyannyira, hogy a történelem tulajdonképpen szavaink története. Nem mindegy, hogy milyen történelmet írunk és hagyunk utódainkra. A gyűlölet szavainak nem lehet helye bennük. Meggyőződésem, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát össze kell és lehet is hangolni mások jogainak és méltóságának a tiszteletben tartásával. A szintézist az új magyar Alaptörvény alapozza meg figyelemre méltó módon akkor, amikor egyszerre, egy fejezetben tárgyalja a szabadságjogokat és a felelősséget. A jogrend tehát készen áll, hogy felvegye a harcot a gyűlöletbeszéd ellen. A jog azonban – mint oly sokszor elmondom – nem csak paragrafusok, hanem a szív dolga is. A mai tanácskozás célja, hogy szívünket, elménket, kultúránkat is segítse felkészülni a küzdelemre.
Ebben bízom, és ehhez kívánok Önöknek tartalmas és eredményes eszmecserét!
Köszönöm figyelmüket.
(Igazságügyi Minisztérium)