Trócsányi László igazságügyi miniszter tartotta meg a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításának expozéját, valamint reagált a vezérszónokok szavaira az Országgyűlés 2016. május 18-i ülésnapján. Leirat.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim!
Jogrendszerünk egyik alappillére a közjog mellett a magánjog. A magánjog legalapvetőbb és legátfogóbb kódexe a polgári törvénykönyv. A magánjogi kódex jelentőségét mutatja, hogy hazánkban az elmúlt több mint másfél évszázad alatt számos kodifikációs kísérlet történt, törvénykönyv azonban először csak 1959-ben született. Így többek között sikertelen maradt Deák Ferenc kodifikációs próbálkozása 1848-ban, miként 1928-ban a Szladits Károly nevéhez fűződő magánjogi törvényjavaslatból sem lett törvény, bár ezt utóbb szokásjogként alkalmazta a gyakorlat.
Érdekes paradoxon, hogy éppen a magánjogot ideológiai szempontok alapján háttérbe szorító, a magántulajdont csak igen szűk keretek között elismerő szocialista rendszer alatt született meg az első magyar polgári törvénykönyv, az 1959. évi IV. törvény. A rendszerváltást követően is folyamatos szándék és több próbálkozás volt a magánjogi törvénykönyv újrakodifikációjára. Az új Ptk. elfogadásáig az 1959-es kódexet több mint száz alkalommal módosították, az 1990-es években pedig úgynevezett szakaszos kodifikációs módszert követve több lépcsőben is sor került a polgári törvénykönyv átfogó, novelláris módosítására.
Az Igazságügyi Minisztériumban folyó kodifikációs munka támogatására már 1989-ben felállítottak egy kodifikációs bizottságot, amelynek társelnökei Harmathy Attila és Vékás Lajos professzorok voltak. Kódex azonban a rendszerváltozás éveiben nem készült, csupáncsak a már hivatkozott novelláris módosítások születtek. 1998-ban aztán egy kormányhatározat nyomán új lendületet vett a kodifikációs munka, az ismételten felállított kodifikációs főbizottság, illetőleg szerkesztőbizottság elnöke előbb Harmathy Attila, amely alkotmánybírói kinevezése után Vékás Lajos professzorok lettek. Az ezt követően több ízben újraindult kodifikációs munkálatok eredményeként végül 2013-ban megszületett az új kódex, az Országgyűlés 2013. február 11-én elfogadta a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényt.
Az új polgári törvénykönyv 2014. március 15-én lépett hatályba. Külön is ki szeretném emelni: az új magánjogi kódex a magyar jogtudomány nemzetközi színvonalú, kiemelkedő alkotása. A kódex hatálybalépésével a nagy jogalkotói munka lezárult, és innentől a bírói gyakorlaté a főszerep. A jogalkotó munkája azonban a törvény elfogadásával nem ér véget. A jogalkotási törvény a jogalkotó kötelezettségévé is teszi a jogszabályok hatályosulásának figyelemmel kísérését. Az úgynevezett utólagos hatásvizsgálat keretében a jogalkotó köteles összevetni a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a tényleges hatásokkal.
Ennek megfelelően az Igazságügyi Minisztérium a hatálybalépése óta figyelemmel kíséri a Ptk. alkalmazását, valamint gyűjti az új törvénnyel kapcsolatban felmerült jogalkalmazási tapasztalatokat. A Ptk. értelmezésével és alkalmazásával összefüggésben az Igazságügyi Minisztériumhoz számos megkeresés érkezett. Az észrevételek alapvetően két fő területen merültek fel: a jogi személyeknek a társasági jogot is magában foglaló új szabályozása, valamint a zálogjogi rendelkezések gyökeresen új alapokra helyezése váltotta ki a legtöbb szakmai kritikát. Ezeknek a tudományos szintű, de a gyakorlati igényeket is figyelembe vevő megvitatására már 2015 januárjában munkacsoport került felállításra. A munkacsoportnak neves elméleti és gyakorlati szakemberek, a jogászi hivatásrendek képviselői voltak a tagjai.
A munkacsoport 2015 júniusáig 14 alkalommal ülésezett, és ennek során az egész törvénykönyvet áttekintette.
Ezt követően az Igazságügyi Minisztérium egy részletes koncepciót állított össze a Ptk.-módosítás lehetséges irányairól és a módosítás szükségességéről. Ezt a koncepciót 2016 januárjában számos elméleti és gyakorlati szakember, illetve a jogászi hivatásrendek vezetői is megkapták. Emellett az Igazságügyi Minisztérium a Magyar Jogász Egylet által szervezett négy nyilvános vitán hallgatta meg az új Ptk. esetleges módosításával kapcsolatos különböző szakmai álláspontokat.
Figyelemmel a Ptk.-nak mint a magyar magánjog alapkódexének állandóságához fűződő, a jogbiztonság elvéből fakadó érdekre, az Igazságügyi Minisztérium a Ptk.-módosítás kérdéseit szigorú szakmai alapokon, óvatosan kezeli. Erre tekintettel az Igazságügyi Minisztérium elvetette a novelláris módosításra vonatkozó javaslatokat, és végül amellett foglalt állást, hogy a módosításra 2016 első felében a legszükségesebb, legszűkebb körben kerüljön sor. Ennek megfelelően az Országgyűlésnek 2016. május 3-án benyújtott törvényjavaslat elsősorban a Ptk. Ötödik könyvét, a zálogjogi szabályozást érinti, és csak minimális mértékű változást hoz a kötelmi és a családi jogi rendelkezéseken belül, ugyanakkor a jogi személyekről szóló Harmadik könyvét – néhány szakasztól eltekintve –, valamint az öröklési jogot szabályozó Hetedik könyvét nem érinti.
A következőkben a módosítást igénylő egyes esetkörökről szólnék könyvenkénti bontásban. Mivel a javaslatban foglalt módosítások elsődlegesen a zálogjogot érintik, elsőként az Ötödik Könyvet érintő módosításokra térnék ki. A zálogjog a modern jogrendszerekben a polgári jog egy igen komplex, bonyolult szabályozás alá tartozó jogintézménye. A zálogjog alapvetően járulékos jellegű, az egy adott követelést biztosít és ahhoz tapad, ez alól azonban kivételt képez az önálló zálogjog. Az önálló zálogjogot többek között a svájci, valamint a német jog is szabályozza. Az önálló zálogjogot emellett a második világháború előtti magyar magánjog, 1996-tól pedig a régi Ptk. is ismerte és szabályozta. Elmondható, hogy az önálló zálogjog a rendszerváltás után egészen az új Ptk. hatálybalépéséig, mintegy 18 évig volt jelen a magyar jogban, és működött visszaélések nélkül.
Az önálló zálogjogot az új Ptk. megszüntette, és helyette annak pótlására a különvált zálogjog intézményét vezette be. Ez a jogintézmény azonban nemzetközileg nem ismert és nem elismert, az önálló zálogjog intézményének előnyeivel nem rendelkezik, ugyanakkor a járulékosság elvesztésének veszélyét nem küszöböli ki. Ennek alapján mondhatjuk, hogy a gyakorlat próbáját nem állta ki.
A zálogjogi szabályozás szorosan kapcsolódik a gazdasághoz, elsődlegesen a hitelélethez. A zálogjog – más hitelbiztosítékokhoz hasonlóan – a hitelnyújtásra vonatkozó döntés mellett a hitelezés feltételeinek a meghatározásában is fontos szerepet játszik. Szoros összefüggés áll fenn a zálogjogi szabályozás, illetve általában a hitelbiztosítékok és a hitel árának, a kamatnak a mértéke között. Ez a kapcsolat abban is jól tükröződik, hogy a biztosítékkal ellátott, fedezett, valamint a biztosíték nélküli, nem fedezett hitelek kamata különböző. Zálogjog alkalmazásával csökkenthető a hitelezőt fenyegető kockázat, és így csökkenthetőek az ügylethez kapcsolódó tranzakciós költségek is. A gazdasági igényeket megfelelően kielégítő zálogjogi szabályozásnak ebből következően ár-, kamat- és költségcsökkentő hatása van.
Az erre irányuló gazdasági igények figyelembevétele alapján a javaslat újraszabályozza az önálló zálogjogot, a korábbi szabályozáshoz képest azonban megújult módon. A bevezetését elsődlegesen a következők indokolják. A Ptk.-kodifikáció lezárulását követő új fejlemény a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló 575/2013-as EU-rendelet, az úgynevezett CRR-rendelet. Ez a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság Bázel III-ként ismert ajánlásait vezeti be az uniós jogba. A rendelet többek között szigorítja a szavatolótőkére és tőkekövetelményre vonatkozó rendelkezéseket. Az új követelmények alkalmazása 2014. január 1-jétől kötelező.
Az említett rendelet ugyanakkor a jelzáloghitel-intézetek kitettségét csökkentő eszközként nevesíti az önálló, nem járulékos jelzálogjogot. Ez azt jelenti, hogy a hivatkozott rendelet kedvező kockázati súlyt rendel az önálló zálogjoggal kombinált konstrukcióban refinanszírozott jelzáloghitelekhez. Ez magasabb hitelezési volument tesz lehetővé, amiben kedvezőbb hitelfeltételeket és alacsonyabb kamatokat eredményezhet a lakosság számára.
A hivatkozott célkitűzések megvalósítása érdekében a kormányzati szervek a Ptk. zálogjogi rendelkezéseinek módosítása, az önálló zálogjog bevezetésének szükségessége mellett foglaltak állást. Ez összhangban áll a magyar gazdaság fejlesztésére vonatkozó kormányzati célkitűzésekkel is. Az önálló zálogjog ismételt bevezetése a hivatkozott új EU-s rendelet, majd a jelzálogpiac élénkítése nyomán növelheti a hitelezési volument és így a magyar bankrendszer versenyképességét. Elősegítheti a jelzáloglevél-hitelpiac növekedését, a lakosság számára pedig alacsonyabb kamatokat tehet lehetővé, illetve bővítheti a lakosság biztonságos befektetési, megtakarítási lehetőségeit. A különvált zálogjogot az előbb hivatkozott, az új Ptk. kodifikációjának lezárását követően született, európai uniós jogi szabályozás nem ismeri, emellett pedig a részleges önállóság folytán az önálló zálogjog előnyeit a különvált zálogjog intézménye nem tudja pótolni. Mindezekre tekintettel a javaslat a különvált zálogjog helyett az önálló zálogjog Ptk.-ban történő újraszabályozását tartalmazza.
Az önálló zálogjoggal kapcsolatban azt is szeretném hangsúlyozni, hogy annak újraszabályozásáról és általában a Ptk.-módosítás szükségességéről nem lobbiérdekek, hanem tudományos szintű elemző munka alapján, szigorú szakmai alapokon született döntés. Az önálló zálogjog ellenzői arra hivatkoznak mint visszaélési lehetőségre, hogy az önálló zálogjog követeléstől független átruházhatósága miatt fennáll a veszélye a zálogkötelezett kétszeres teljesítésének.
A német polgári törvénykönyv, a BGB 2008-as módosítására ennek a veszélynek a felismerése folytán került sor, és a módosítással ezt a veszélyt a német jogalkotó ki is küszöbölte. A javaslat szem előtt tartva és átvéve a német BGB 2008-as módosítása során alkalmazott megoldásokat, megnyugtató választ ad az önálló zálogjoggal szemben korábban megfogalmazott kritikákra. Kiegyensúlyozott szabályozást teremt, amely teljes mértékben biztosítja a zálogkötelezett védelmét, az önálló zálogjog kötelezettje ugyanis nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe, mint a járulékos zálogjog kötelezettje. Ugyanakkor nem fosztja meg az önálló zálogjogot azoktól az előnyöktől, amelyek a hitelező számára vonzóvá teszik ezt a zálogjogi konstrukciót: rugalmasság és átláthatóság.
Az önálló zálogjog újraszabályozása mellett a zálogjogi szabályozást érintő további fontosabb módosítások a javaslatban. A Ptk. az óvadék intézményét is a zálogjog körébe integrálta. Ez számos gyakorlati problémát okozott, amelyeket a jogalkalmazói gyakorlat nem volt képes megoldani. Ehhez kapcsolódóan a javaslat bővíti az óvadékul szolgáló vagyontárgyak körét, ezzel együtt pedig áttekinthetőbbé és egyértelműbbé teszi az óvadéki szabályokat. A javaslat fontos fogyasztóvédelmi újítása, hogy a fogyasztóval szemben néhány sajátosan szabályozott eset, például az óvadék kivételével a zálogjogosult csak bírósági végrehajtás útján gyakorolhatja a kielégítési jogát. Mindez azt jelenti tehát, hogy a javaslat fogyasztói zálogszerződés esetén korlátozza a Ptk. által a zálogjogosult számára a kielégítési jog gyakorlása során biztosított egyoldalú választási lehetőséget. Az új Ptk. ugyanis a zálogjogosult hitelezőt megillető egyoldalú választási jogosultságként kimondta, hogy a zálogjogosult a kielégítés jogának gyakorlása során a bírósági végrehajtás elkerüléséről szabadon dönthet. A javaslat szerint azonban ez az egyoldalú jog fogyasztói zálogszerződés esetén többé már nem illeti meg a zálogjogosultat.
Ezt követően rátérnék a javaslatban szereplő módosításokkal leginkább érintett további rendelkezésekre.
A Ptk. Hatodik könyvét érintő módosítások. A javaslat pontosítja az írásbeli alakhoz kötött jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat. Ennek megfelelően egy relatív semmisségi klauzulával egészül ki a rendelkezés, amely szerint az írni nem tudó vagy írni nem képes személy, illetve az olvasni nem tudó, továbbá az olyan személy esetén, aki nem érti azt a nyelvet, amelyen az írásbeli nyilatkozatát tartalmazó okirat készült, az okirat erre alapuló érvénytelenségére csak az ő érdekükben lehet hivatkozni.
Az új Ptk. a zálogjogi szabályozás átalakításához szorosan kapcsolódva, annak mintegy sarokpontjaként mondta ki az úgynevezett fiduciárius hitelbiztosítékok tilalmát. Ez a tilalom azokra az atipikus biztosítékokra vonatkozik, amelyek eredetileg más céllal jöttek létre, a gyakorlatban azonban hitelbiztosítékként kezdték el alkalmazni ezeket a szerződéses megoldásokat. Ilyen például a biztosítéki célú engedményezés, a vételi jog alapítása biztosítéki céllal, illetve a visszavásárlási joggal kombinált adásvételi szerződés.
Az ezen ügyletekre vonatkozó tilalom változatlan formában történő fenntartása nem indokolt, ezért a javaslat az önálló zálogjog újraszabályozásával is összhangban enyhíti az úgynevezett fiduciatilalmat. A javaslat alapján a jövőben ez a tilalom kizárólag fogyasztói ügyletekre, valamint a fogyasztók egymás között kötött, de fogyasztói szerződésnek nem minősülő ügyleteire terjed ki. Vállalkozások egymás közötti viszonyrendszerében ugyanakkor sem gazdasági, sem pedig jogalkotói szempontból nem indokolt a Ptk. Hatodik könyv 99. §-ában foglalt semmisségi szankció fenntartása.
Azt is fontos azonban kiemelni, hogy bővül a fogyasztók védelme, a jövőben ugyanis ez a semmisségi szankció már nemcsak a fogyasztót terhelő pénzkövetelést, hanem bármely más jellegű követelést biztosító ügyletre kiterjed. A javaslat következtében megváltoznának a szerződésátruházás szabályai is. A Ptk. jelenleg hatályos főszabálya értelmében a szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek. A gyakorlati tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy nem indokolt az, hogy szerződésátruházás esetén a szerződésbe belépő jogosult biztosítékai megszűnjenek. A javaslat ezért kimondja, hogy a szerződésátruházás következtében csak akkor szűnik meg a szerződés biztosítéka, ha a kötelezetti oldalon történik alanyváltozás és a biztosíték nyújtója a szerződésátruházáshoz nem járul hozzá.
Ha tehát egy hitelszerződésben a hitelező személye változik, akkor a biztosíték fennmarad, ha azonban az adós személye változik meg, akkor megszűnik, kivéve, ha a biztosíték nyújtója az adós személyének a megváltozásához hozzájárult. Mindez a Ptk.-ban szabályozott tartozásátvállalás logikáját követi.
A javaslat a Hatodik könyvön belül az értékpapírra vonatkozó szabályokat is módosítja. Az érintett rész felülvizsgálata azért vált szükségessé, mert a jogterület szabályozásának összhangja megkívánja egyes rendelkezések ágazati jogszabályokba történő átültetését. Különösen sürgetővé vált a Ptk. és a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény – a továbbiakban Tpt. – egymással történő megfeleltetése. A Ptk.-ban és a Tpt.-ben meghatározott fogalmak összhangjának biztosítása a gazdasági élet kiszámítható működése és a jogbiztonság szempontjából alapvető követelmény, ezért indokolt a Ptk.-nak az értékpapírra vonatkozó alapvetéseit a szabályozási területre speciálisan irányadó Tpt. rendelkezéseihez igazítani. Ahol pedig a Tpt. – vagy felhatalmazása alapján kiadott más jogszabály – részletes szabályokat rögzít, mint például a dematerializált értékpapírok előállítása, átalakítása vagy átruházása esetében, ott a szabályozás Ptk.-beli fenntartása nem célszerű. A javaslat azonban továbbra is fenntartja a Ptk. által bevezetett, meghatározó újításokat.
A Ptk. Harmadik könyvét érintő módosítások. A javaslat a vezető tisztségviselő felelősségére vonatkozó szabályok körében rendelkezik egy nagy vihart kiváltott, új felelősségi szabály korrekciójáról. Az új Ptk. egyrészt újraszabályozta a vezető tisztségviselőknek a jogi személyek irányában fennálló, úgynevezett belső felelősségét. Emellett azonban bevezetett egy korábban nem létező, úgynevezett külső felelősségi szabályt is. Ez a Ptk. Hatodik könyv 541. §-ában szereplő, nyelvileg is nem helyesen megfogalmazott szabály jelentős bizonytalanságot okozott a gyakorlatban. A javaslat ezt a bizonytalan jogi helyzetet úgy oldja fel, hogy egyrészt hatályon kívül helyezi a Ptk. Hatodik könyv 541. §-át, másrészt pedig egy új (2) bekezdéssel egészíti ki a Ptk. Harmadik könyv 24. §-át. Ez az új szabály visszaállítja a korábbi társasági törvénynek azt a rendelkezését, hogy kifelé, harmadik személyek irányában a jogi személy, a társaság felel. Ez azt jelenti tehát, hogy a javaslat szerint a vezető tisztségviselő által – e jogkörében eljárva – harmadik személynek okozott károkért a jogi személy felel. A javaslat azonban azt is kimondja, hogy ha a kárt a vezető tisztségviselő szándékosan okozta, a jogi személlyel egyetemlegesen felel. Ez felel meg a korábbi társasági törvény rendelkezései alapján kialakult állandó bírói gyakorlatnak.
A javaslat a tőkepiaci szabályozással való összhang megteremtése érdekében kimondja, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság részvényei abban az esetben nyilvánosan is forgalomba hozhatók, ha a részvénytársaság megváltoztatja működési formáját. Erre tehát csakis a működési forma megváltoztatása, vagyis a zártkörűen működő részvénytársaságból nyilvánosan működő részvénytársasággá történő átalakulás esetén, az ehhez kapcsolódó forgalomba hozatal esetén kerülhet sor. Ez a technikai jellegű szabály a nyilvános részvénytársasággá alakulás folyamatában rendezi és teszi egyszerűbbé a tőzsdére lépés lehetőségét.
A javaslat a fentieken túlmenően két, az Alaptörvényben már korábban is kimondott kötelezettség nyomatékosítására irányuló módosítást is tartalmaz.
A Ptk. Második könyvét érintő módosítás. A javaslat a személyiségi jogok általános védelme körében is nyomatékosítja az Alaptörvény VI. cikkében megjelenő azon szabályt, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák. A jogalkotó célja a személyiségi jogok kiemelt polgári jogi védelmének megerősítése.
A Ptk. Negyedik könyvét érintő módosítások. Az Alaptörvény XVI. cikke a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését fejezi ki annak előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Ugyanez a kötelezettség a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 14. §-ában is megjelenik, amely szerint a nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani. A szülőtartás részletes szabályait a Ptk. a rokontartás normái között rendezi, vagyis a szülőtartásra a rokontartás általános szabályai vonatkoznak. A szülőtartás jelenleg is irányadó rokontartás hatályos szabályozásán a javaslat nem változtat. (Sic!) A módosítás mindössze a jelenleg is fennálló törvényi kötelezettség anyagi jogi alapjait teremti meg.
A nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége alkotmányos szinten is megjelenő, kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettséghez képest. A javaslat ezért nyomatékosítja a nagykorú gyermekek szüleik iránt fennálló, jelenleg is előírt tartási kötelezettségét. A javaslat ehhez kapcsolódóan egy új megtérítési igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívüli okból rászoruló szülő szükségleteinek ellátásáról – a tartásra köteles gyermek helyett – olyan személy gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége. Az ilyen indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését a tényleges tartást nyújtó személy az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.
A javaslat szerint tehát olyan idős személyek esetén, akiknek a szociális ellátásáról akár állami, akár nem állami fenntartású intézmények vagy más személyek gondoskodnak, és az idős személy az ellátás ellenértékét nem vagy csak részben tudja finanszírozni, a ki nem fizetett térítési díjat követelni lehet a szülője iránt tartásra kötelezhető nagykorú gyermektől. Hangsúlyozom, hogy ez egyáltalán nem vonatkozik az állami nyugellátásra, illetőleg az alanyi jogon járó, térítésmentes szociális ellátásokra, ezeken a területeken tehát semmiben sem érinti az állam jelenlegi szerepvállalását. A javaslatban szereplő új megtérítési igény kizárólag az önkéntes alapon nyújtott gondozásra, ápolásra, ellátásra vonatkozik.
A javaslat által bevezetett megtérítési perben a bíróságnak az egyéni körülmények alapján egyrészről mindezt mérlegelnie kell, amit egy tartási perben figyelembe kell vennie. Ennek megfelelően jelentősége van annak, hogy a nagykorú gyermek tartásra képes-e, valóban kötelezhető lenne-e a szülője eltartására, a szülő a tartásra nem érdemtelen-e, illetve figyelemmel kell lenni a megtérítési igénynél a tartás mértékénél irányadó rendelkezésekre is. Másrészről a bíróságnak azt is meg kell vizsgálnia, hogy a szülőt ellátó személy vagy intézmény által nyújtott ápolásra, gondozásra, élelmezésre s a többi valóban szükség volt-e az idős személy ellátása érdekében.
Lényeges garanciális szabálya a törvényjavaslatnak, hogy a megtérítési igény csak a jövőre nézve, vagyis a szülő számára a javaslat hatálybalépése után nyújtott ellátás esetén és az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. Az igényérvényesítési lehetőség egyéves jogvesztő határidőre való korlátozása az Igazságügyi Minisztérium által a javaslatról tartott négypárti egyeztetésen az ellenzéki pártoktól érkezett észrevétel hatására került be a javaslatba. Az Igazságügyi Minisztérium elfogadta az ellenzéki pártok részéről érkezett módosítási javaslat indokoltságát az esetleges visszaélések visszaszorítása érdekében.
Végül azt is kiemelném, hogy ez a javaslatban szereplő új típusú megtérítési per független a Ptk. Negyedik könyv 208. § (1) bekezdésében foglaltak alapján jelenleg is fennálló igényérvényesítési lehetőségtől, amely szerint a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében – a szülő egyetértésével – a járási hivatal is indíthat pert. A javaslat ez utóbbi rendelkezést nem érinti.
A Ptk. módosítása alapvetően nem politikai, hanem jogi kérdés. Az Igazságügyi Minisztérium által kidolgozott és a tisztelt Országgyűlés elé került javaslat széles körben megvitatott, alaposan előkészített szakmai anyag, amelynek a megvitatását és elfogadását kérem a tisztelt Országgyűléstől.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
***
Tisztelt Vezérszónokok! Tisztelt Ház!
Nagyon érdekes észrevételeket hallgattunk az általános vita alatt. Néhányra szeretnék reagálni, hisz úgy gondolom, hogy az expozéban egyébként már reagáltam ténylegesen a vezérszónoki felszólalásokra, hiszen érintettem ezeket a kérdéseket, és az Igazságügyi Minisztérium álláspontját is elmondtam.
Talán kezdeném azzal, hogy teljesen egyetértek Schiffer képviselő úrnak azzal az álláspontjával, hogy minden egyes jogszabály módosításakor rendkívül nagy óvatossággal kell eljárni, és ez különösen igaz akkor, amikor egy kódexről beszélünk. Magam is így gondolom jogászember lévén, hogy az Igazságügyi Minisztérium törvény-előkészítő részlegének megfelelő odafigyeléssel és gondossággal kell eljárnia, amikor arról dönt, hogy szükség van-e egy jogszabálynak, egy kódexnek a módosítására vagy nincs.
Amikor hivatalba léptem 2014. június 6-án, akkor én azt gondoltam, hogy az is feladatom, hogy az egyes kódexeknek a hatályosulását vizsgáljuk. Ezért is született döntés arról 2015 januárjában – és most 2016 májusát írjuk –, tehát 2015 januárjától egy munkabizottság keretén belül vizsgáljuk a nagy kódexeknek a hatályosulását, működési tapasztalatait. Azt is hozzá kell tenni, hogy nem titokban készítettük és dolgoztunk, a munkabizottságban rendkívül kiváló jogászok vettek részt, azt hiszem, őket a képviselő urak is jól ismerik, tehát nem banki szakemberek ültek ott, hanem jogászprofesszorok ültek ott, bírák ültek ott, ügyvédek, olyanok, akik a jogot szeretik, és adnak magukra, arra, hogy amit mondanak, arról valamifajta módon már kifelé is tudjanak nyilatkozni.
Vitathatatlan, hogy a szakmában különböző nézetek vannak. Természetes, ez így is van rendjén, és azt gondolom, hogy ez a demokrácia. Tehát van olyan, aki úgy gondolja, hogy ennek van igaza, a másik meg azt gondolja, hogy annak van igaza. De én azt gondolom, hogy ez így van rendjén. Azt is hozzá kell tennem, hogy amikor ezeket a szakmai egyeztetéseket folytatjuk, akkor azt nem egy zárt körben csináljuk, hanem konferenciákat szervezünk, ezekről a konferenciákról mindenki tudomással rendelkezik, hogy vannak, mert a Magyar Jogász Egylet szervezi ezeket. Tehát azt nem tudom elfogadni, hogy mi ezt a munkát úgy csináltuk, hogy a képviselők előtt vagy a politikai pártok előtt ez nem volt ismert. A Magyar Jogász Egyletnek rá kell menni a honlapjára, tessék a Sárközy Tamással mint elnökkel beszélni. Arra is ügyel Sárközy Tamás – hozzá kell tennem –, hogy különböző nézetű emberek jelenjenek meg, és vita alakuljon ki arról, hogy szükséges-e a jogszabályhoz hozzányúlni vagy nem.
Tehát azt kénytelen vagyok – nem szeretem ezt a szót használni, de – visszautasítani, hogy ezt a munkát mi úgy csináltuk, hogy ez nem volt transzparens. Erre mint igazságügyi miniszter különösen adok, és ezért is tartom fontosnak, hogy ötpárti egyeztetéseket tartsak akkor is, amikor ez – idézőjelben téve – nem lenne jogi kötelezettsége a tárcának, csak kétharmadosnál érdemes, a magam részéről azonban úgy gondolom, hogy a nyilvánosság a jogalkotásnál rendkívül fontos. Tehát Bárándy Gergelynek is csak azt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, mi ezt a munkát nagy nyilvánosság mellett folytattuk hónapokon keresztül, több mint egy éven keresztül. Tehát az, hogy a normaszöveget valóban nem küldtük ki az egyeztetésre, kiküldtük azt a koncepciót, ami alapján van a vita.
És ezen kívül azt is el kell mondanom, hogy Vékás Lajostól kezdve az összes nagy professzornak kiküldtük az anyagot véleményezésre. Tehát ők is tisztában vannak ezzel, sőt nagyon tisztelem Vékás Lajost magam is, az ő munkásságát is nagyon elismerem, mert való igaz, hogy a Ptk. megszületése atyjának is nevezhető, mindazonáltal mi ezt a munkát oly módon végeztük, hogy Vékás Lajos és mások is folyamatosan képben voltak a munkánkról, arról is, hogy mit csinálunk. Ezért is írta meg az ő nyílt levelét, ami egyébként természetesen egy szakmai vélemény, de ő másképpen látja ezt a dolgot.
De mégis nézzük tulajdonképpen a főbb kérdéseket! Ja, és előbb befejezésképpen annyit még, hogy ezért is döntöttünk úgy, hogy a novelláris módosításra nincsen szükség. Az első, amikor az önálló zálogjogról beszélünk. Az önálló zálogjognál azt is kénytelen vagyok visszautasítani, hogy lobbiérdekek alapján dolgozott volna a tárca. Azok az emberek, akik ugye, ebben a munkában részt vettek, bírák voltak, ügyvédek, ügyészek, ezenkívül a tudományos élet képviselői voltak, de vitathatatlan, hogy a kormánynak vannak olyan szervei, akik a gazdaságélénkítésért felelnek. Ilyen a Nemzetgazdasági Minisztérium, Varga Mihály miniszter úr vezetésével, és nyilvánvalóan, amikor az Igazságügyi Minisztérium erről egy koncepciót készít, akkor várja azokat az észrevételeket, amik a kormányzat más részéről érkeznek hozzánk.
S ebben, hozzá kell tennem, Varga Mihállyal teljes egyetértésben voltunk, amikor azt mondtuk, hogy az önálló zálogjog visszaállítását szorgalmazzuk. Sőt, azt kell mondanom, az NGM, a gazdasági tárca valóban szerepet játszott abban, hogy az Igazságügyi Minisztérium a Nemzetgazdasági Minisztériummal szorosan együttműködött.
Természetesen megkérdeztük a Bankszövetséget is, ezt sem fogom titkolni, mert az, hogy Magyarországnak jó bankrendszere legyen, egy természetes érdek. De szeretném hangsúlyozni, hogy amikor a devizahitelesek ügyét rendeztük, akkor pont a bankokkal szemben lépett fel az igazságügyi kormányzat, és körülbelül ezermilliárdot hoztunk vissza az adósoknak. Ebben az esetben azt hallottuk, hogy mi a bankok oldalán állunk. Én nem így látom ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy ez egy álvita, mert nem a bankok érdekei mellett áll a kormányzat – amikor a devizahitelesek ügyét rendeztük, akkor ezt bizonyítottuk –, hanem arról van szó, hogy gazdaságélénkítési feladata van a kormánynak. Mi azt gondoljuk, ahhoz, hogy a gazdaság jobban működjön, szükség van arra, hogy ezt az intézményt bevezessük. Ezenkívül, mint már az expozémban is említettem, egy európai uniós norma is előírja ennek a bevezetését, mint egy kedvező és pozitív feltételrendszert.
Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy ne keltsünk rémhíreket, mert a zálogkötelezettek helyzete nem válik terhesebbé. Az ténylegesen a zálogjogosult ügye, hogy közte és az általa létrehozott jelzálogbank között van jogviszony, és ha a zálogkötelezett kifizeti a kereskedelmi banknak az adósságát, akkor neki gyakorlatilag, illetve nem gyakorlatilag, hanem ténylegesen törlik a zálogkötelezettségét. Tehát semmiféle terhet nem rovunk a zálogkötelezettre pluszban. Nem is jön létre jogviszony a jelzálogbank és a zálogkötelezett között. Csak azért mondtam, hogy ezt pontosítsuk, nehogy az a félreértés legyen, hogy mi a zálogkötelezetteket akarjuk ténylegesen valamilyen hátrányosabb helyzetbe hozni, mert erről nincs szó.
Ami pedig a továbbiakat illeti, még két témáról beszélnék nagyon röviden. Az egyik téma a szülőtartás kérdése. Erről nagyon sok hozzászólás volt, ezt szinte mindenki nagyobb mértékben érintette, mint a zálogjogot, mert a zálogjognak valóban vannak olyan hívei, akik azt mondják, hogy nem ezt a zálogjogot akarják. Mi viszont demokráciában élünk, és a kormánynak volt egy álláspontja arra nézve, hogy az önálló zálogjog gazdaságélénkítő szerepe jelentős, és emellett tette le a voksát. Természetesen lehetne másfajta zálogjog is, Németország példája azonban azt mutatja, hogy ez egy működő rendszer. Az természetesen a mi felelősségünk, hogy olyan szabályozást alakítsunk ki, amelyik a visszaéléseket meg tudja akadályozni.
A következő kérdés a szülőtartás. Itt megint azt kell mondanom, hogy a szülőtartásnál az állam nem vonul ki. Amikor azt mondják, hogy az állam kivonul a szociális ellátásból, nos, az állam nem vonul ki, ez a jogszabály ezt nem tartalmazza. Ez a jogszabály azt tartalmazza, hogy egy bizonyos, Alaptörvényben megfogalmazott követelménynek – amit egyébként gyakorlatilag alacsonyabb rendű jogszabály is tartalmaz – az anyagi jogi alapjait teremti meg. Pusztán tehát, ha szabad így mondanom, egy anyagi jogi alapot teremt meg egy olyan rendelkezésnek, amelyik létezik a magyar jogrendszerben.
Én azt gondolom, hogy a nagy átlagban alapvetően nem fognak perek megindulni. Ne gondoljuk tehát azt, hogy nagy perek indulnak meg tömegesen, és ne próbáljunk olyan képet alkotni, hogy ez tömeges perindítást fog maga után vonni. A leszármazók, a gyermekek 70 százaléka gyakorlatilag ma is hozzájárul a szülők tartásához. De én azt gondolom, az erkölcsi követelmény is, hogy a gyermek a szülő tartásáról öregkorában gondoskodjon. Ahogy a szülőnek kötelessége a gyermekéről gondoskodni, amikor kicsi, ugyanígy elvárható az, hogy a gyermek a szülőről gondoskodjon. Ez egy fontos szempont. Ez most is része a jogrendszernek. Azt pedig, hogy milyen esetben mentesül ezen kötelezettség alól, egyrészt mi is rögzítettük, másrészt pedig a bírói gyakorlat is fogja rögzíteni. Azt nehezen tudom elképzelni, ami néha előfordul – de nem is néha, hanem elég gyakran –, hogy bevágják a szülőket egy öregotthonba, és elfeledkeznek arról, hogy kötelezettségük van a szülők irányába. Amikor a Ptk. módosításakor ezt bevettük, az vezetett bennünket, hogy az erkölcsi szempontoknak érvényesülniük kell, tehát a jogszabályoknak erkölcsösöknek kell lenniük, az erkölcsnek érvényesülnie kell a jogszabályban. Amikor az erkölcs és a jogszabály között konfliktus van, akkor nem jogszolgáltatásról és nem igazságról beszélünk. Minket Igazságügyi Minisztériumnak hívnak, és az Igazságügyi Minisztérium cselekedeteinek az igazságot is tartalmaznia kell, ezt pedig az Alaptörvény implementációja teszi szükségessé.
Mindazonáltal nyitottak vagyunk, és a módosító indítványokat természetesen meg fogjuk vizsgálni, alaposan fogjuk elemezni, és ez alapján fogjuk a döntést meghozni a tekintetben, hogy mi az, amit ebből el tudunk fogadni, mert koherens. Például a vezető tisztségviselőnél felmerült a gondatlanság. A gondatlanság nem egy polgári jogi fogalom, hanem büntetőjogi fogalom, ezért annak beépítése a polgári törvénykönyvbe nem megfelelő. Azt hoztuk vissza ténylegesen a polgári törvénykönyv módosításával, amit a régi társasági törvény tartalmazott.
Álláspontom szerint a Ptk.-nak ez a minimális módosítása egy rendkívül nagy, széles körű egyeztetést követően kerül előterjesztésre. Novelláris módosításról nem beszélünk, de ez nem jelenti azt, hogy az Igazságügyi Minisztérium ne vizsgálná folyamatosan egy jogszabály hatályosulását. Ha ezt elmulasztanánk, akkor joggal lehetne számon kérni rajtunk, hogy az Igazságügyi Minisztérium nem reagál megfelelően. De bízzunk abban, hogy a Kúria nagyon sok dolgot meg fog oldani. Egyetértek Schiffer képviselő úrral, hogy a Kúriának fontos szerepe van abban, hogy jogegységi határozatokat hozzon.
Mindazonáltal szeretném jelezni, hogy sem a gyakorló ügyvédek, sem a világ számára nem az a legjobb megoldás, hogy öt-hat év múlva jön egy jogegységi határozat, hanem a jogszabályoknak kiszámíthatónak, normavilágosnak kell lenni, hogy az ügyvéd, aki eljár az ügyfél ügyében, azt tudja mondani, hogy ezt mondja a jog. Amikor a jogszabály nem világos, akkor azt mondjuk, hogy nem tudjuk, majd meglátjuk, hogy a jogegység mikor jön. Persze, legyen jogegység, én ezzel teljesen egyetértek, legyen jogegységi határozat, de a jogszabályokat igyekezzünk úgy megfogalmazni, hogy ez a kérdés ne tíz év múlva kerüljön majd megvilágításra, hogy tulajdonképpen mi is az a felelősség, hanem ezek a jogszabályok lehetőség szerint korrektek, azonnal értelmezhetők és mindenki számára világosak legyenek.
Bízzunk abban, hogy a Ptk.-nak ezeket a szabályait a bíróság fogja kidolgozni. De ha úgy ítéljük meg, hogy szükséges fellépni, mert a jogbiztonság ezt követeli meg, akkor az igazságügyi kormányzattal szemben az az elvárás, hogy lépjen, és a módosítási javaslatait terjessze elő. Ma is vannak korrekciós javaslatok, s úgy vettem észre, hogy azokhoz nem is érkezett észrevétel, mert azokban egyetértünk. Amiben nem értünk egyet, az az önálló zálogjog vagy nem önálló zálogjog, valamint a szülőtartás. Úgy gondolom, hogy a többi kérdésben csak minimális differencia van az ellenzéki pártok és a kormánypártok között.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
(Igazságügyi Minisztérium)