Trócsányi László igazságügyi miniszter tartotta meg a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény módosításáról szóló előterjesztés expozéját az Országgyűlés 2017. október 17-i ülésnapján. Az expozé leirata.
Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Tisztelt Országgyűlés!
A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. évi XXV. törvény rég nem látott hullámokat és indulatokat váltott ki. A Törvény politikai össztűz alá került. Megtámadták az Alkotmánybíróság előtt, vizsgálni kezdte a Velencei Bizottság, az Európai Bizottság és politikai vita tárgyát képezte az Európai Parlamentben is. Az e testületek előtti érvek csak látszólag jogi, valójában politikai természetűek. Nincs még egy ilyen törvényünk, amit ekkora érdeklődés övezett volna, még az Alaptörvény elfogadása sem váltott ki ilyen heves politikai reakciókat.
Számomra azonban, igazságügyi miniszterként, elsődlegesen jogi ügyről van szó, ezért is vállaltam az Expozé megtartását. Az Alaptörvény X. cikk (1) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmények szervezeti kereteit, így a létesítés feltételeit törvény határozza meg.
A tavaszi törvénymódosítással elfogadott szabályozás mindenkire egyformán vonatkozik: a törvény megalkotásának fő célja az átláthatóság biztosítása volt valamennyi Magyarországon működő felsőoktatási intézmény vonatkozásában, ekként nem is tudom a lex CEU elnevezést jogilag értelmezni.
A megalkotott szabályozás olyan, amely megfelel a diszkriminációmentesség követelményének, és kiterjed minden Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézményre. A tavaszi módosítás tehát úgy biztosította az átláthatóságot, hogy egyúttal eleget tett a legfontosabb jogállami követelményeknek is.
Az oktatás, a felsőoktatás nemzeti ügy. Nincsenek egységes, még csak hasonló európai modellek sem, a tagállamok nagyfokú szabadsággal rendelkeznek a külföldi felsőoktatási intézmények működési feltételeinek meghatározására. Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 6. cikke és 165. cikke alapján sem állapítható meg, hogy a felsőoktatási intézmények működési feltételei meghatározásának vonatkozásában az Unió bármilyen hatáskörrel rendelkezne. A nemzeti oktatási és képzési rendszerek kialakítása és működtetése az uniós tagállamok hatáskörébe tartozik.
Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése alapján Magyarország ezt a hatáskört nem adta át az Európai Unió részére. A tagállami szabályozás uniós szerződésekkel összhangban lévő szabadságával kapcsolatos felfogást a következő példákkal tudom alátámasztani.
Spanyolországban nem kezdhet külföldi felsőoktatási intézmény felsőoktatási tevékenységet anélkül, hogy tényleges oktatási programokat nyújtana a származási országban; Hollandiában pedig főszabály szerint csak azok a felsőoktatási intézmények használhatják az „egyetem” és az „alkalmazott tudományokkal foglalkozó főiskola” elnevezést, amelyek elsődleges létesítménye az EGT-ben található. Olaszországban pedig nem kezdheti meg a tevékenységét olyan külföldi felsőoktatási intézmény, amely származási országában nem nyújt oktatási programokat, tehát nem végez oktatási tevékenységet.
Franciaországban külföldi felsőoktatási intézmények csak magán felsőoktatási intézmények keretében működhetnek, és nem használhatják az „université” elnevezést, és a diplomák kiadása állami monopólium.
A Velencei Bizottság véleményének 73. pontjában és 121. összegző pontjában is megállapította, hogy az egyes államok nagy mozgástérrel rendelkeznek a tekintetben, hogy milyen módon szabályozzák a felsőoktatási intézmények működési feltételeit. A Velencei Bizottság a magyar szabályozás értékelésekor (véleményének 63. pontjában) kiemelte, hogy annak célja legitim, az egyértelmű jogi keretek kialakítása jogszerű cél, a szabályozás a nagyobb átláthatóságot biztosítja az oktatás minőségének garantálása és a jövőbeli hallgatók védelme érdekében.
A Velencei Bizottság véleményének 62. pontjában elismerte azt is, hogy vannak olyan államok is, amelyekben egyáltalán nem működhetnek külföldi egyetemek. De ami ennél jóval lényegesebb: elismerte azt is, hogy Magyarországnak valóban jogában áll megalkotni és időről időre felülvizsgálni azon szabályokat, melyek a területén működő külföldi felsőoktatási intézményekre vonatkoznak. A tavaszi módosítás során a jogalkotó ezen szabadságával élt.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Meggyőződésem, hogy a vitának jogi és diplomáciai síkon kell folynia. A Kormány nyitott volt a megoldás keresésére éppen annak érdekében, hogy az átláthatóságot szolgáló tavaszi módosítások teljesíthetőek legyenek. Azon külföldi felsőoktatási intézmények, amelyek valóban szándékoznak Magyarországon működni, azok a feltételek teljesítése esetén tudjanak is ilyen tevékenységet végezni. Éppen ezért többek között az EMMI, a KKM, és az IM részvételével megalakult az Altusz Kristóf államtitkár úr vezette bizottság, amely a tárgyalások vitelét kapta feladatul.
Magyarországon a törvényeket mindenkinek be kell tartania: nincs olyan, akinek csak kicsit, vagy majdnem. Mindenkinek, egyformán.
A Velencei Bizottság a vélemény 63. pontjában világosan kimondta, hogy azon külföldi egyetemek szempontjából, melyek jelenleg nem folytatnak képzést Magyarországon, a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény tavaszi módosításával bevezetett szabályrendszer nem áll ellentétben az európai sztenderdekkel és előírásokkal. A Velencei Bizottság összességében az általa vizsgált rendelkezéseket az európai elvárásokkal összhangban lévőnek találta. Összegző véleményének 123-124. pontjai szerint ugyanakkor azok alkalmazását a már működő egyetemek esetében mellőzni kellene.
A magyar Kormány határozott álláspontja szerint a magyar törvények nem tehetnek különbséget múltbeli és jövőbeli intézmények között, csak megfelelő határidőt kell biztosítani a feltételek teljesítésére. Álláspontom szerint az, hogy a bevezetett feltételrendszert ne kelljen a már működő, csak az újonnan belépő intézményeknek teljesíteni – ez nem pusztán diszkriminatív lenne, hanem ténylegesen megakadályozná a transzparenciát. Márpedig kétség nem fér hozzá: e Házban ülők mindegyike kiemelt jelentőséget tulajdonít a transzparenciának.
Tisztelt Ház!
A Kormány hisz abban, hogy az átlátható működéssel szemben nem lehet senkinek, még annak a CEU-nak sem lehet kifogása, amely a Velencei Bizotság véleményének 28. pontjában is elismerten Európában sehol máshol nem létező szervezeti modellben működik. Személyes véleményem, hogy számos más, csak egy identitással rendelkező amerikai egyetem szervezeti felépítése és működése Bejrúttól Párizsig, még Budapestről nézve is könnyen átlátható.
A tavaszi módosítás megalkotásakor a Kormány joggal bízhatott abban, hogy az érintett 28 felsőoktatási intézmény számára kellő felkészülési időt biztosított. A megállapodásokhoz vezető tárgyalások szinte azonnal megkezdődtek, nagyrészt sikerrel is zárultak, így például a 2017. október 12-i Magyar Közlönyben megjelent a Magyarország Kormánya és Maryland Állam közötti megállapodást kihirdető törvény. Ez lehetővé teszi az amerikai McDaniel College Budapest további működését.
Az Amerikai Egyesült Államok esetében a tavaszi módosítással előírt, az előzetes megállapodásra vonatkozó törvényi feltételek megvalósulásáról 2017. október 6-án értesítettük is az Európai Bizottságot. A többi külföldi felsőoktatási intézmény tekintetében szükséges nemzetközi szerződések előkészítésére vonatkozó államközi tárgyalások is mind folyamatban vannak.
A Magyar Rektori Konferencia Elnöksége állásfoglalásában – annak érdekében, hogy minden érintettnek megfelelő idő álljon rendelkezésre a feltételek teljesítésére – hosszabb felkészülési időt javasolt. Ezt az állásfoglalást a Velencei Bizottság véleményének 76. pontjában kifejezetten üdvözölte. Magam is úgy vélem, hogy a tárgyalások eredményességéhez hozzájárulna a határidők megfelelő meghosszabbítása.
Ebből kiindulva, valamint annak érdekében, hogy a tárgyalások minden érdekelt számára megnyugtató eredménnyel zárulhassanak, a Kormány a határidők meghosszabbítását javasolja. Jogászként érthetetlen számomra az a paradox helyzet, hogy akik valójában a megállapodásban lennének érdekeltek, ahelyett, hogy üdvözölnék e törvényjavaslatot, most meddő kritikával illetik azt.
Meggyőződésem, hogy e törvényjavaslat megnyugtató választ ad majd valamennyi, a vita során felhozott érvre, és egyúttal az Alkotmánybíróság ezzel összefüggő, reményeim szerint belátható időn belül megszülető döntése is hozzájárul a jogvita megnyugtató, végleges rendezéséhez.
Bízom az értelmes párbeszédben, és abban, hogy a felesleges politikai indulatokat félretéve, minden nyitva álló kérdésben megoldást találunk.
Kérem a Tisztelt Házat, támogató szavazatával járuljon hozzá a törvényjavaslat elfogadásához!
Köszönöm a figyelmet!
(Igazságügyi Minisztérium)
