Trócsányi László miniszter felszólalt az Európa Tanács miniszteri bizottságának soros belga elnöksége által szervezett brüsszeli eszmecserén 2015. március 26-án. A felszólalás szövege.
Tisztelt Elnök Úr!
Mint Magyarország igazságügyi minisztere először is köszönetet szeretnék mondani a soros belga elnökségnek, hogy a mai konferenciát megszervezte. Nagyon fontosnak tartom ezt a tanácskozást, hogy beszéljünk a tagállamok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának viszonyáról, a bírói ítéletekről, azok végrehajtásáról. Az emberi jogok egy olyan témakör, amely mindenkit érdekel: a polgárokat, a bíróságokat és a kormányzatot is. Sokszor a szereplők nézetei egymástól eltérnek, illetve komoly viták alakulnak ki az emberi jogok tartalmáról. Sőt azt mondhatjuk, hogy bizonyos szabadságjogokról eltérő vélemények alakulhatnak ki az Európa Tanács állami között. Ezért is a nagy a jelentősége az Emberi Jogok Európai Bíróságának, hogy bölcsességgel kijelölje az Emberi Jogok Európai Egyezménye tartalmi kereteit. E téren nagy a felelőssége a Bíróságnak és a tagállamok állami szerveinek is.
Korábban alkotmánybíróként, diplomataként dolgozhattam, most igazságügyi miniszterként szólhatok. Ezt azért szeretném jelezni, mert a felszólaló státusa is meg tudja határozni azt, hogy milyen aspektusból gondolkodik az Emberi Jogok Európai Egyezményéről, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságról. Amikor bíróként dolgozhattam akkor a dialógust kerestem, azt, hogy a nemzeti alkotmánybírói gyakorlat álljon összhangban a strasbourgi esetjoggal. Mint alkotmánybíró nyilván nem tudtam egy megsemmisítő döntést a strasbourgi bíróság döntésére alapozni, miután egy nemzeti bíróság döntése csak egy nemzet jogszabályon, nevezetesen az Alkotmányon alapulhat. A strasbourgi bírság döntése azonban az Alkotmánybíróság döntésében mindenkor hivatkozási alapként szolgált. Amikor brüsszeli és párizsi nagykövetként dolgozhattam az Emberi Jogok Európai Egyezménye létének politikai jelentőségét kívántam hangsúlyozni. Ma azonban mint igazságügyi miniszter amikor az Emberi Jogok Európai Egyezményével és a bíróság döntésével foglalkozom, akkor óhatatlanul elsőként a prevencióra kell hangsúlyt helyezni, azaz meg kell akadályozni, hogy az Egyezménnyel ellentétes jogszabályok szülessenek. Mindazonáltal a Kormány felelősséggel tartozik azért is, hogy az esetleges marasztaló döntések esetén a döntésben foglaltakat végre kell hajtani. Mondanom sem kell, hogy az igazságügyi miniszterként különös szerepem van a Kormányon belül, amikor az Egyezmény implementációja vagy a strasbourgi bíróság döntési szóba kerülnek.
Engedjék meg, hogy ezen bevezető szavakat követően érdemben szóljak hozzá a mai napi konferenciához.
Nagyon egyet tudok érteni a Plan d’Actionban foglalt azon részekkel, amelyek azt célozzák, hogy a strasbourgi bíróságnak legyen rövid indokolási kötelezettsége a befogadhatósági határozatok, az ideiglenes intézkedési kérelmekkel, és a Nagykamarához fordulást elbíráló 5 tagú Panelek döntése esetében. A mindennapokban, a saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen nehéz elmagyarázni egy kormányülésen, hogy egy általunk nagyon alaposan előkészített, szinte tanulmány jellegű, nemzetközi összehasonlítást is tartalmazó, egy ország alkotmányos, nemzeti identitására is hivatkozó, alaposan előkészített fellebbezési kérelmünket egy 5 tagú tanács indokolás nélkül utasítja el. Úgy érzem, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja, hogy az elutasító döntéseknek legyenek világos indokai. Ezért üdvözlöm a Plan d’Action idevonatkozó megállapításait. Az indokolási kötelezettség előírása javítani tudná a tagállamok kormányai és a strasbourgi bíróság közötti dialógust.
Ami az Emberi Jogok Európai Egyezményének nemzeti implementációját illeti, az alábbiakra szeretném felhívni a figyelmet. Magyarországon az Igazságügyi Minisztériumon belül külön államtitkárság foglalkozik az emberi jogi es európai uniós kérdésekkel, valamint a Minisztérium vezetése alatt egy Emberi Jogi Munkacsoport is felállításra került, amelynek tagjai között ugyanúgy találunk kormányzati és nem kormányzati szerveket. E szervezeti keretek között igyekezünk a Konvenció implementációját elvégezni, de hivatkozhatok arra is, hogy a kormányüléseken többször is hivatkozom az Egyezményre és a strasbourgi bíróság joggyakorlatára annak érdekében, hogy olyan jogszabályokat fogadjunk el, amelyek összhangban állnak az Egyezménnyel.
Ami a bíróság ítéleteinek végrehajtását illeti, vannak bizonyos nehézségeink. Engedjék meg, hogy a börtönök túlzsúfoltságát hozzam fel példaként. Nem vitatom, hogy ma meg nem tudjuk minden esetben biztosítani, hogy az egy elítélt fogva tartásánál a 3-4 négyzetmétert biztosítsuk, Ügyvédek szakosodtak arra, hogy a börtönökben ügyfeleket toborozzanak, és sikerdíj fejében ellássák börtönben ülő ügyfeleik képviselet. Szinte csoportperek vannak folyamatban e területen. Az új börtönök építésének, vagy korszerűsítésének költségvetési vonatkozásai is vannak, így nem lehet azonnal megoldást találni. Ezért a börtönökben nagyobb belső szabadságot biztosítunk az elítélteknek, többet tölthetnek zárkáikon kívül. A strasbourgi bíróság nagyszámú döntése ugyanakkor nehéz helyzet elé állítja a kormányt, egyrészről fizetnie kell az elítéltek nagy számának, másrészt a helyzetet orvosolnia kell, Az ilyen jellegű ügyekben jó lenne, ha egy elfogadható megoldás érdekében tett kormányzati erőfeszítések figyelembe vételre kerülnének.
Tisztelt Elnök Úr!
A magam részéről támogatni tudom a brüsszeli nyilatkozatot, és az abban foglalt Plan d’Action-t. Fontosnak tartom, hogy vegyük számba azt, hogy az egyes szereplőkre milyen faladatok hárulnak annak érdekében, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt jogok a gyakorlatban is megvalósuljanak. Ennek érdekében Magyarország kész megtenni azokat a lépéséket, amelyek a Plan d’Action-ból reája hárulnak.
(Igazságügyi Minisztérium)