Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának ülésén 2014. június 3-án.

Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszterjelölt expozéja

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Megtiszteltetés számomra, hogy miniszterjelöltként a bizottság előtt megjelenhetek és az európai uniós hatáskörünkről, feladatunkról, terveinkről beszámolhatok. Engedjék meg, hogy elmondjam, hogy az Európai Unióval eddig a magam részéről találkozhattam egyetemi oktatóként, ahol az európai közjogot oktattam részben, az alkotmányjoggal egyetemben, másrészről találkozhattam vele nagykövetként, ahol feladatom volt az, hogy a magyar pozíciókat a diplomatatársaimnak elmondjam, ezenkívül az Európai Parlamentbe gyakran tettem látogatást, valamint alkotmánybíróként is láthattam, hogy az európai ügyek hogyan érinthetik a magyar alkotmányosságot, és milyen vitákat gerjeszthetnek.

Azt kell mondanom, hogy ez valóban az egyik legfontosabb bizottság véleményem szerint is. Nem akarok itt hosszasan visszamenni a múltba, de a közös jog iránti igény mindig fölmerült a gondolkodásunkban a római jogtól kezdődően egészen napjainkig. A római jog a XII táblás törvénytől egészen a justinianusi kodifikációig, később a jogegységesítés, most pedig az Európai Unió közös joga az, ami valamennyiünket tud kötni. Azonban az látható, hogy az Európai Unió egyre szélesebb területre kíván gyakorlatilag jogot alkotni, tehát nemcsak a polgári jog területén, hanem megjelenik az a jogigény, hogy Schengentől kezdve az ügyészségig sorolhatom a különböző területeket, úgy gondolja, hogy jelen kell lennie.

Ez rögtön fölvet egy alapvető elvi szintű kérdést, ami a bizottságot meg a kormányt is fogja érdekelni, ez a szubszidiaritás kérdése. Számomra ez egy nagyon fontos és meghatározó kérdés. Tudniillik a szubszidiaritás ellenőrzése nemcsak a parlament feladata, tehát az illetékes bizottság feladata, hanem a kormánynak is a feladata, és úgy gondolom, hogy a kormány álláspontot fogalmaz meg, mikor a jogalkotásban részt vesz, hogy a szerződéseknek megfelelően hatáskörébe tartozó ügyről jár el az Európai Unió vagy nem. Mint volt párizsi nagykövet láttam azt, hogy a francia közvélemény milyen nagy értetlenséggel fogadja ma az Európai Uniót, és miért válik népszerűtlenné maga az Európai Unió, amire persze szükségünk van, hozzá kell tenni, csak egy jól működő Európai Unióra van szükségünk.

Azonban az európai integráció sajátja az, hogy a tisztviselői kar, a brüsszeli funkcionáriusok – beleértve, hozzá kell tenni, a tisztviselőket, a biztosokat is – folyamatos hatáskörbővítést végeznek, és való igaz, hogy létezik egy ilyen lopakodó törvényhozás vagy lopakodó jogalkotás a Bizottság részéről.

Azt is hozzá kell tenni, hogy számba kell vennünk, hogy az Európai Bíróság is olyan, amelyik alapvetően a hatáskörét kiterjesztően szereti értelmezni, az 1964-es ENEL-Costa-ügytől kezdve folyamatosan tudjuk, hogy milyen bírósági precedensekkel adott egyre szélesebb hatáskört. Tagállami felelősség és tagállami kérdés, hogy milyen álláspontot képviselünk ebben. Én úgy gondolom, hogy minket a szerződés köt, tehát a szerződés keretein belül kell maradni, s minden egyes esetben, amikor jogharmonizációt végzünk, akkor nekünk vizsgálni kell azt is, hogy ez a jog, hozzá kell tenni, ami esetleg Magyarország ellenében született, vagy Magyarország nélkül született meg, sérti a szubszidiaritást vagy nem sérti a szubszidiaritást.

Itt fölhívnám a figyelmet egy nagyon fontos dologra, ami úgy gondolom, hogy Magyarországon is elő fog jönni, ez az alkotmányos identitás kérdésköre. A francia alkotmánybíróság, a német alkotmánybíróság – sorolhatom ezeket a szerveket – egyfajta fékként jelennek meg, pont azért jelennek meg fékként, mert az alaptörvényüket vagy az alkotmányukat védeni akarják. Úgy gondolom, hogy Magyarország a szuverenitásáról nem mondott le, a szuverenitásának vannak olyan elemei, amelyek, ha szabad így mondanom, hozzátartoznak a mi független államiságunkhoz.

Mindazonáltal természetesen vannak olyan hatáskörök, amelyeket közösen gyakorolunk az Európai Unióval. Tehát a tárca egyik feladata lesz az, hogy a szubszidiaritás ellenőrzésében segítségére legyen a bizottságnak, és azt tudja mondani, hogy egy készülő jogszabálytervezetnél legyen sárga lap, és a bizottság is értékelje azt, hogy szükség van arra, hogy itt fölemelje a kezét. Félreértés ne essék, én nem vagyok Európa-ellenes. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy én az európai integráció ellen vagyok, mert ez nem igaz. De úgy gondolom, hogy a fékeket kell tudni működtetni, és ebben az esetben a parlamentre óriási feladat hárul, de a parlament akkor tudja ellátni a feladatát, ha azt az illetékes tárca együttműködésében végzi. Ezért én elsődlegesen partnerséget ajánlok az európai bizottság számára, hogy a szubszidiaritás gyakorlása területén együtt tudjunk gondolkodni. Ezért engedjék meg a bizottság tagjai, hogy az ilyen esetekben ide jöjjek és kérjem, hogy lépjen a bizottság és a parlament. Tudom, hogy ez bonyolult, ez ügyben több parlamentet kell meggyőzni, de azt gondolom, hogy ez valamennyi parlament feladata.

Természetesen azt kell megvizsgálni, hogy Magyarország jól áll-e az európai ügyek tekintetében vagy nem áll jól. Magyarországgal kapcsolatban hangos a sajtó, Magyarországról szól minden Európában, de ha megnézzük a tényeket, akkor azt kell mondani, hogy azok egy kicsit mást mutatnak. Mást mutatnak, mert 2014 áprilisáig 90 előzetes döntéshozatal érkezett a magyar bíróságoktól az Európai Bírósághoz. Én azt gondolom, hogy ez egy normális arány. Az átültetési arány tekintetében – ami azt jelenti, hogy mennyire tettünk eleget a jogharmonizációnak – a legjobbak között vagyunk. 0,7-es átlagunk van e tekintetben, míg az európai átlag 1 egész. Tehát mi alatta vagyunk. 2014-ben 14 kötelezettségszegési eljárás folyt Magyarország ellen, ezek között öt marasztalás volt, egy esetben a Bizottság keresetét a Bíróság elutasította, a többi esetben pedig a Bíróság visszavonta a keresetét. Ha szabad így mondanom, alapvetően egyáltalán nem olyan a helyzet, hogy minket sározni lehessen emiatt.

Természetesen vannak folyamatban lévő ügyeink is. A folyamatban lévő ügyek is nyilvánvalóan fontosak, és tudni is kell, hogy mi várható ezekben a folyamatokban.

Most 19 tartalmi eljárás van folyamatban Magyarország ellen. Ezzel a 28 tagállamból Magyarország a 9. helyen áll, amely ellen a legkevesebb eljárás folyik. Tehát amikor kvázi azt mondjuk, hogy Magyarországtól hangos a sajtó, akkor azt mondom, nézzük meg objektíven, hogy más országok esetében milyen számarányokat tudunk mondani, és akkor azt láthatjuk, hogy ilyen problémánk nincs. Én tehát túlzottnak érzem azt a felfokozott hangulatot, ami Magyarország körül kialakult az európai uniós eljárásokat illetően. Más országokkal szemben is vannak eljárások, és mindenkinek joga van kifejteni az álláspontját, hogy miképpen látja az adott kérdést.

Magyarországot illetően azt kell mondani, hogy az igazságügyi tárca hatásköre alapvetően és klasszikusan a bíróság előtti képviselet, a jogharmonizáció területén való szerepvállalás az EKTB keretén belül. Mindazonáltal fontosnak tartom, hogy az eljárásokban - a pilot eljárástól kezdve, tehát amikor a brüsszeli hatóságoktól a levél megérkezik Magyarországra, hogy kérdést tegyenek fel; régen nem volt ilyen pilot eljárás – a tárca részt tudjon venni, a véleményünket meg tudjuk fogalmazni, a formális kötelezettségszegési eljárásnak mind a két szakaszában részt tudjunk venni, és ezt követően menjünk a Bírósághoz. Alapvetően természetesen nem célunk a bírósági szak. Alapvetően az a célunk, hogy a Bizottsággal tudjunk megállapodni, tudjunk tárgyalásokat folytatni az egyes kérdésekről, elmagyarázni, hogy véleményünk szerint miért nem sérti a szerződést az általunk bevezetett rendelkezés, de ha úgy véljük, hogy nekünk ebben igazunk van, akkor vállalni kell a bírósági utat.

Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a bírósági út magában foglalja a veszélyt is, akár el is lehet bukni, mint bármilyen bírósági utat. Ebben az esetben a Bíróság ítéletét végre kell hajtani.

Én inkább majd a kérdésekre szeretnék válaszolni. Én a tárcának egy aktív szerepvállalást akarok adni az európai uniós ügyekben. Az egyik legfontosabb feladatban a nemzeti jog és az uniós jog összetalálkozik az irányelvek átültetésénél. S arra is figyelemmel kell lennünk, hogy ha egy irányelvet hatályon kívül helyeznek, de mi az irányelv végrehajtására jogszabályt alkottunk, akkor számos technikai kérdésére is figyelnünk kell.

Igyekeztem egy nagyon erős szakmai csapatot találni erre a kérdéskörre a minisztériumban. Nem titkolom azt, hogy Berke Barna az államtitkárjelöltem erre a tisztségre, aki az európai uniós jogban az egyik legelismertebb szakértő. Mi ezt a munkát természetesen más tárcákkal együttműködve igyekszünk a legjobb tudásunk szerint ellátni. Ennyit kívántam antréként elmondani, elnök úr. Köszönöm.

* * *

Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszterjelölt válaszai

DR. TRÓCSÁNYI LÁSZLÓ igazságügyi miniszterjelölt: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm szépen a kérdéseket. Igyekszem válaszolni a feltett kérdésekre, amennyire tudok.

Az európai ügyészség kérdése. Az európai ügyészség arra hivatott, mint mindannyian jól tudjuk, hogy az uniós pénzek kezelésében visszaélés ne történjék. Az alapvető cél a korrupció üldözése az uniós pénzek felhasználását illetően. A céllal természetesen egyet lehet érteni, és elviekben Magyarország is támogatja az európai ügyészség létrehozását. Három olyan ország van, amely opt outtal fog élni: Dánia, Nagy-Britannia és Írország. A többi ország elviekben megállapodott abban, hogy erre szükség van. A sárga lapnak köszönhetően, ami a nemzeti parlamentek részéről érkezett, történt előrelépés, mert az office elv alapján egy kollegiális testület fog létrejönni az európai ügyészséget illetően, minden tagállam ki fog jelölni egy európai ügyészt és lesz egy európai főügyész. Ez egy nagy változás. Mindazonáltal még vannak nyitott kérdések, ebben jelenleg még folynak a tárgyalások. Azt gondolom, még az olasz elnökség alatt is napirenden lesz az európai ügyészség kérdése. Mi nem szeretnénk, hogy ez megerősített együttműködésben menjen, hanem azt kívánjuk, hogy ez egy közös, tehát valamennyi tagállam – kivéve az opt outtal élő országokat – részvételével egy elfogadható rendszer jöjjön létre. A cél, tudniillik a korrupció elleni küzdelem teljesen elfogadható, de a jogi kereteket tisztázni kell. A magyar szakmai álláspont az, hogy támogatandó, de mivel az ördög a részletekben lakozik, ezért az eljárási módtól kezdve egy csomó kérdést még tisztázni kell.

Ami a másik kérdést, a kormányprogram hiányát illeti: itt gyakorlatilag egy jogutódlásról van szó. Van egy csomó olyan igazságügyi minisztériumi állandó feladatkör, amikkel egy igazságügyi miniszterjelöltnek is tisztában kell lenni. Mik ezek? Az első a kodifikáció. S itt nagyon köszönöm Tóth Bertalan képviselő úrnak a kodifikáció előkészítésével kapcsolatos megjegyzéseit, mert én a magam részéről a szakmaiság alapján szeretném ezt a munkát elvégezni, ugyanis a jogalkotásról szóló törvény köti az Igazságügyi Minisztériumot. S amennyiben köti a Jat. az Igazságügyi Minisztériumot, akkor azokat az intézményeket, amelyek benne vannak, életbe kell léptetnünk. Tehát én teret szeretnék adni a dialógusnak, teret szeretnék adni annak, hogy az Igazságügyi Minisztérium részére véleményeket lehet megfogalmazni, ilyeneket mindenkitől szívesen is várok, azokat meg fogom fontolni, ha szükséges, le is ülök az érintettekkel és meghallgatom őket. Mert legyünk őszinték, a jogalkotás olyan, mint egy óra, mint egy műszer, amihez úgy kell hozzányúlni, hogy annak összefügg minden egyes része a másikkal. Egy polgári perrendtartás vagy egy büntető perrendtartás elfogadása során kodifikációs bizottságok működnek a különböző jogászi hivatásrendek bevonásával. Közös célunk az, hogy a perek előkészítése megfelelő legyen, s hogy időben legyenek a perek befejezve. Én azt mondom, hogy ez egy jogászi szakmunka, amiben teljesen különböző nézetek lehetnek. Azt gondolom, hogy mindannyian egy célt szolgálunk, azt, hogy Magyarország egy jogállam legyen, és hogy Magyarországon az intézmények működjenek, ergo minden szempontot figyelembe kell venni, amikor döntéseket hozunk.

Amit az alkotmányos identitással kapcsolatban felvetett, az szerintem is egy fontos kérdés, az Európai Unió egyik legfontosabb kérdése. Nem véletlen, hogy a portugál főtanácsnoktól idézte ezt a dolgot, én is megidéztem, hogy tulajdonképpen az egyes országok az alkotmányos identitásuknak teret akarnak adni. Mindazonáltal nem lehet ész nélkül hivatkozni – én is ezt a szót használom – az alkotmányos identitásra, de vannak olyan területek – a család, a vallás, a magánélet –, amelyeket mindegyik ország saját maga akar meghatározni. A francia számára a laicitás elve gyakorlatilag államvallásként él. Ehhez képest Görögországban államvallás van.

Most olyan differenciákat sorolok, amelyek teljesen eltérőek. S azt gondolom, tiszteletben kell tartani ezt a sokszínűséget. Az alkotmányos identitásnak pont ez a lényege, és a bírósági ítéletekben egyre jobban megjelenik az alkotmányos és a nemzeti identitás. A szerződés 4. cikkelye kimondja, hogy az Európai Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Ehhez jön most az alkotmánybíróságok által bevezetett alkotmányos identitás kifejezés, és ténylegesen érlelődik – ha szabad így mondanom – egy olyan mag, amelyik azt mondja, hogy ezek támadhatatlanok és az Európai Unió ide nem avatkozhat be. Abban viszont egyetértek képviselő úrral, hogy fellazítani nem lehet, ez nyilvánvaló.

Tessely Zoltán részéről felvetődött a jogállamisági mechanizmus kérdése. Ez egy óriási vita Európában, és azt gondolom, hogy a június 26-27-én megrendezésre kerülő Európai Tanács-ülésen is napirendre fog kerülni a márciusi közlemény ügye.

Nagyon nehéz ügy ez, tudniillik a jogállamiságot a koppenhágai kritérium feltételként szabja meg, hogy amikor belép egy tagállam, akkor a koppenhágai kritériumokat teljesítenie kell. Mindazonáltal ez a mechanizmus valóban a levegőben lóg. A kérdés az, hogy mire terjesszük ki és hogyan. Számomra a legnagyobb probléma a jogállamisági mechanizmust illetően egyébként az, hogy ki akarják terjeszteni az Európai Unió hatáskörébe nem tartozó kérdésekre is. S azt mondja, hogy rendszerszerű zavar van egy adott országban. Mit jelent a „rendszerszerű zavar” kifejezés? Annyi bizonytalan jogfogalmat használ a közlemény, hogy félő, hogy annak az átültetése így veszélyeket hordoz magában. Mindezek miatt én nagyon óvatos vagyok.

De attól is óvatos vagyok, hogy a Bizottság felemeli ezt a kérdést a Tanács szintjére, és innentől kezdve a tagállamok egymásra fognak mutogatni, hogy nálad milyen jogállamisági probléma van, nálad meg milyen. Például a roma lakosság zavarai Franciaországban. Ismerjük az idevonatkozó Reding-álláspontot; nem akarnék most ezekbe belemenni. S akkor kialakul majd a bűnös keresése, és a kis államok és nagy államok között. Nyilvánvalóan ez is óhatatlan, hogy az Európai Unióban a tényeket tudomásul kell venni, vannak kis országok, és vannak nagy országok. És ha ezeket megnézzük, és őszintén tükörbe nézünk, egy nagy ország érdekérvényesítő képessége messze több mint egy kis ország érdekérvényesítő képessége. Tehát a jogorvoslati mechanizmust illetően, én azt gondolom, rendkívül óvatosnak kell lenni. Én nem érzem kiérleltnek ezt a vitát. Úgy gondolom, ez folyamatosan még napirenden lesz. Lehet, hogy ebben lesz valamifajta jogalkotás. A Bizottságnak most is megvannak az eszközei, a Bizottság most is véleményt kérhet, a Bizottságnak most is ugyanolyan eszközei vannak, mint a 7-es cikkelyt megelőzően egy eljárás megindítására. Tehát, én azt gondolom, ez még nincs kiérlelve.

Hozzá kell tenni egyébként, hogy valóban, az Európai Unióban azt gondolom, egy csomó kérdésben választ keres maga az Európai Unió, ilyen a Tanács és a Parlament közötti viszony. Láthatjuk az Európai Bizottság elnökének a kinevezését illetően, hogy most akkor a Tanácsnak van joga vagy pedig a Parlamentnek. Tehát számos kérdés még nincs eldöntve, azt gondolom, ezek a következő évek nagy vitái.

Mindenesetre a tagállamok is a szerződések őrei. Tehát nemcsak a Bizottság a szerződések őre, hanem mi is a szerződések őrei vagyunk. Elfejtettem az expozémban mondani, hogy nagyon fontosnak tartom, hogy az Igazságügyi Minisztériumban – kormányprogram ide vagy oda, körülbelül tudja az ember, mi lesz a feladata, elnézést kérek, hogy ezt mondom – beavatkozóként figyeljük azt, hogy az Európai Unió Bírósága előtt milyen eljárások vannak, melyik országot citálták oda, a mi jogszabályaink mennyire érintik ezt a beavatkozói pozíciót, akarunk megjelenni vagy nem akarunk megjelenni. Ezek olyan kérdések, amelyek szakmai kérdések, nem politikaiak. Szakmai kérdések, és ezekben a szakmai kérdésekben nekünk állást kell tudni foglalni. Tehát azt gondolom, hogy itt a tárcára egy kimondottan jelentős európai uniós hatáskör fog hárulni, és ezért ezeknek a kérdéseknek, amiket erre nézve kaptam, kimondottam örülök és meg is fogom fontolni ezeket.

A következő, amit Bana Tibor mondott. Ha jól értettem, a kérdés arról szólt a lopakodó jogszabályalkotással kapcsolatban, hogy milyen jellegű a visszaállamosítása a hatásköröknek. Ez egy elvi kérdés. Itt nyilván van egy brit pozíció, van egy holland pozíció, ezek megjelentek, ismertek ezek a pozíciók, hogy azt mondják, hogy igen, vissza kell hatásköröket hozni, tehát erről van egy vita.

A magam részéről én is úgy érzem, hozzá kell tenni, hogy az Unió számos olyan kérdéssel foglalkozik, amivel nem kellene foglalkoznia. Az Unió népszerűsége azért is, ha szabad így mondanom, viszonylag alacsony az Unió tagállamaiban, mert a polgárok – legyen szó bármelyik országról – úgy érzik, hogy bizonyos ügyekbe beavatkozik az Unió ilyen és ilyen ügyekben. Hogy például egy darunak a nem tudom én, milyen emelőszintje hány méteres legyen az Unión belül – és még sorolhatok rengeteg technikai szintű kérdést, a kistermelőkre vonatkozó szabályoktól kezdve egyebeket sorolhatok –, én nem vagyok benne biztos. Úgy gondolom, az Európai Uniónak politikai ügyekkel kellene foglalkozni, olyan politikai ügyekkel, amelyek Európát érintik – a klímaváltozástól kezdve sorolhatom az energiapolitikát –, és nem biztos, hogy azokkal az apró technikai szabályokkal, amik az állampolgárok életét viszont megnehezítik. Én ezért egy kicsit óvatos vagyok, és magam is úgy látom, hogy vannak itt feladatok, hogy az Unió hatásköreiben hogyan kell meghúzni a határokat.

Az ügyhátraléka Strasbourgnak az Európa Tanácsot érinti alapvetően, hozzá kell tenni, az Alapjogi Charta természetesen tartalmazhat rendelkezéseket, és még a jogállamisági mechanizmusra visszatérve arra is ki kell térni, hogy az Unió maga tartsa be a jogot, tehát a jogállamisági mechanizmust nemcsak hogy a tagállam tartsa be, hanem az Unió is tartsa be a rá vonatkozó jogszabályokat.

A következő kérdés a szabadalmi bíróságot illeti. A továbbképző intézet lenne Magyarországon, a szabadalmi bíróságnak regionális szervei is lesznek. Tudomásom szerint erre nézve előrehaladott helyzetben vagyunk, és a bírák kijelölése megtörtént a tagállamok részéről, tehát ténylegesen a döntéseket kell meghozni ahhoz, hogy ez megkezdje a működését.
Józsa Zoltán képviselő úrnak.. (Dr. Józsa István: István.) Elnézést kérek, úgy írtam, csak rosszul mondtam. Ismét azt mondanám, hogy jogutódlás van, én megöröklöm a kodifikációs feladatokat, azt tudom, százszázalékosan. Ez egyértelmű, hogy az igazságügy hatáskörébe mi tartozik. Van gyakorlatilag ezen kívül a második fő terület, az európai uniós ügyek, a harmadik pedig az igazságügyi kapcsolatrendszer.

Tehát én azt gondolom, hogy erre a három fő pillérre fog épülni a minisztérium munkája. Ez a három fő pillér jól látható, a feladatok is, hogy a Pp., a Be. kapcsán milyen kodifikációkat akarunk, tudjuk, és azt is, hogy gyakorlatilag a másik két ágazatban mik a feladataink, ebből ma az európai ügyi feladatokról igyekeztem beszámolni.

Az alkotmányosság és alkotmányvédelem kérdése: való igaz mint volt alkotmánybíró is úgy érzem, hogy ez egy nagyon fontos dolog, és a tárcának ebben igenis nagyon komoly szerepet kell kapnia. Én azt gondolom, ez presztízskérdés is.

Presztízskérdés olyan szempontból, hogy van egy alkotmányosság és van egy európai uniós szerződés. Nyilvánvalóan a jogalkotónak és a jogalkotásért elsőrendű felelősséggel tartozó miniszternek van véleménye. Van véleménye arról, hogy valami alkotmányos vagy nem alkotmányos, és arról is van véleménye, hogy gyakorlatilag a szerződésbe ütközik vagy nem ütközik a szerződésbe. Ha igen, a szükséges módosításokat természetesen el kell végezni. Én a magam részéről a tárcaegyeztetéseket nagyon fontosnak tartom.

Ami az Alkotmánybíróság hatáskörének a korlátozását illeti, szeretném megjegyezni mint volt alkotmánybíró, hogy én az actio popularis eltörlését helyesnek tartottam. Magam is úgy gondolom, mivel 1.600 ügy érkezett az Alkotmánybíróságra, rendkívül parttalan volt, ehhez képest az alkotmányjogi panasznak van három fajtája, és mind a három fajta biztosítja, hogy az, aki úgy véli, hogy az alapjogaiban sérelem éri, el tud jutni ma az Alkotmánybíróságra, mint a gyakorlatát is látjuk. Nem szeretnék jog-összehasonlításba belemenni, hogy melyik országban mi van, mert az indifferens ebben az ügyben, de azt gondolom, a mi szabályozásunk a Velencei Bizottságnál nem kapott kritikát, ami a hatásköröket illeti, tehát a hatáskörcsökkentés nem kapott kritikát, ezekben a részekben az actio popularis megszüntetése, illetőleg az alkotmányjogi panasz, sőt, igazából az alkotmányjogi panaszt illetően kimondottan dicséretet.

Ami igazából valóban fölmerül, a konferenciák 2011-ben. Magam is szerveztem konferenciákat, és minden konferenciát egy téma köré építettünk föl. Én magam elég sok külföldi professzort tudtam meghívni Magyarországra, ahol az Alkotmánybíróság hatásköréről beszéltünk, beszéltünk arról, hogy a határon túli közösségeknek milyen lehetőségük van egy alkotmányban való megjelenésre, szükség van-e arra a képviseletre, parlamenti képviseletre, vagy választójogot lehet-e adni, idenézve modelleket hoztunk föl. Én nagyon sok konferenciát szerveztem Magyarországon ebben a témakörben, ugyanúgy a különböző egyetemek is. A konferenciák téma köré csoportosultak, de mindegyik az alkotmányozással függött össze, mert mindegyik ügy egy adott ügyre fókuszált, tehát nem a szabályozási elv 2. cikkelyéről vagy éppen a Salamon László-féle 2. cikkelyről, vagy az Alaptörvény, nemzeti hitvallás 2. cikkelyéről, hanem az ügyekről beszéltünk, és az ügyekben kerestünk megoldásokat.

A harmadik témakör, amit fölvetett, a folyamatban lévő jogalkotások. Én azt gondolom, folyamatban lévő jogalkotásnál még számos módosító indítvány kerülhet napirendre, a számos módosító indítványt az illetékes parlamenti bizottságok megvitatják, elfogadják, és ezt követően fog kiderülni, hogy a jogszabály elfogadásra kerül vagy sem. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.

(Igazságügyi Minisztérium)