Trócsányi László igazságügyi miniszter Andrzej Gajcynak adott interjúja 2016. április 13-án jelent meg a Rzeczpospolita című lengyel napilapban. Az interjú leirata magyarul.
Veszélyeztetett a jogállamiság Lengyelországban?
Nem az én szerepem értékelni Lengyelország belpolitikáját. Nem vagyok erre feljogosítva.
A Velencei Bizottságnak, amelynek Ön tagja volt, valamint az Európai Bizottságnak nincsenek kétségei.
Egyedül azt mondhatom, hogy a Velencei Bizottság álláspontja csak vélemény, nem pedig bírósági ítélet.
Azaz nem kell hozzá igazodni?
A Velencei Bizottság Magyarországgal kapcsolatban már tíz alkalommal adott ki különböző véleményeket. Az a benyomásom, hogy a magyar alkotmányban 2012-ben bevezetett módosításokat majdnem minden európai ország áttanulmányozta. És be kell vallanom, hogy több véleménnyel egyáltalán nem tudtunk egyetérteni. Ezután nem maradt más hátra, mint kitartóan védeni az álláspontunkat.
A Velencei Bizottság negatív véleménye és a bírálathullám, valamint a Brüsszel részéről történt nyomásgyakorlás hatására Orbán Viktor miniszterelnök visszalépett a módosítások egy részétől, de csak azért, hogy egy idő után azokhoz ismét visszatérjen.
Egyszerűen a szakértőkkel folytatott tárgyalások után végrehajtottunk bizonyos korrekciókat. Ezen túlmenően a különböző megoldásokról sok vitát folytattunk az országban. Abból indulunk ki ugyanis, hogy a belső rendszer, az igazságszolgáltatás, a bevándorlókkal vagy a médiával kapcsolatos politika kérdéseit saját magunknak kell megoldanunk. Nincs ehhez szükség semmiféle külső intézményre, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy mindig vannak olyan politikusok, és ez fennállhat Lengyelországban is, akik a hazai konfliktusokat kiviszik a nemzetközi színtérre. A magyar tapasztalatok világosan mutatják, hogy ez semmi jót nem szolgál.
Az a tény, hogy a magyar kormány Brüsszel kritikája ellenére összességében mégis keresztül vitte a maga akaratát, oda vezetett, hogy az Európai Bizottság kidolgozta a tagországokban a jogállamiság helyzetét ellenőrző eljárást. Lengyelország lett az első áldozata. Az Ön véleménye szerint van létjogosultsága egy ilyen procedúrának az EU-ban?
Az a véleményem, hogy az Uniónak olyan jogosultságokkal kellene rendelkeznie, amelyek a hatáskörén belül helyezkednek el. Magyarország esete megmutatta, hogy Brüsszel azokat a területeket is ellenőrizni akarta, amelyek nincsenek a hatáskörében. Hasonló lehet a helyzet Lengyelországban is. Hogy világos legyen, a magyar Alkotmánybíróság volt bírájaként mindig támogatni fogom ezeknek a bíróságoknak a tevékenységét és tisztelettel viseltetek irántuk. De Európában van több ország, pl. Hollandia, Dánia, vagy Görögország, ahol egyáltalán nincs alkotmánybíróság. Ebből az okból eljárást kellene indítani ezen országok ellen vagy szankciókkal kellene fenyegetőzni velük szemben? Mi történne akkor, ha egy európai ország úgy határozna, ha át kívánna térni az alkotmánybíráskodás amerikai modelljére, ahol a Legfelső Bíróság látja el az alkotmánybírósági feladatokat?
Tehát nincs ilyen eljárásnak létjogosultsága?
Itt egy sarkalatos kérdést érintünk. Azaz azt, hogy az országokon belüli problémák megoldásához szükséges-e az Unió? Szerintem nem. De ha mégis, nézzük, hány országban folynak belső viták. Nézzük pl. Franciaországot és a rendkívüli állapot bevezetését. Senki sem indít Párizs ellen semmiféle eljárást Brüsszelben. Térjünk tehát vissza az Unió megosztásához, a régi és az új tagországok megkülönböztetéséhez? Hogyan határozzuk meg, mi minősül a jogállamiság megsértésének és mi az, ami még nem? Hisz minden országnak megvan a maga nemzeti identitása és sajátossága.
Nincs az a benyomása, hogy az Európai Bizottság a jogállamiság ellenőrzésének eljárását alkalmazva rendelkezik egy bizonyos fegyelmező eszközzel azon uniós országokkal szemben, amelyek nem akarják magukat akaratának alávetni. Hisz az eljárás utolsó fázisa a Tanácsban a szavazati jog megvonásának indítványozása. El tud képzelni egy ilyen szavazást pl. Lengyelországgal szemben?
Kizártnak tartom.
De vannak Európában olyan politikusok, mint pl. Frans Timmermans, az Európai Bizottság helyettes elnöke, akik erről egészen komolyan beszélnek.
Nekem más a véleményem. Sőt mi több, ha ilyesmire kerülne sor, akkor attól tartok, hogy ennek nagyon rossz hatása lenne az egész Európai Unió jövőjére.
Szerdán kerül sor a szavazásra a Lengyelországgal szembeni határozatról az Európai Parlamentben. Hogyan fognak szavazni a magyar EU parlamenti képviselők Strasbourgban?
Magyarország a lengyel népet barátjának tekinti. Szoros történelmi szálak kötnek össze bennünket. A lengyelek mindig bízhatnak bennünk.
Ez úgy hangzik, mint egy lengyel-magyar szövetség nyilatkozata. Ezért adta támogatását a lengyel kormány Magyarország keresetéhez az Európai Bíróságnál a menekülteknek az uniós országokban való átirányítása ügyében hozott EU-döntés ellen?
Nagy örömmel fogadtuk a lengyel kormánynak a Magyarországot támogató döntését. Fontos, hogy nem vagyunk egyedül és nagyra értékeljük, hogy egy olyan nagy ország, mint Lengyelország osztja álláspontunkat. A magyar Kormány alaposan áttanulmányozta a vita tárgyát képező uniós jogi aktust és arra a következtetésre jutottunk, hogy számos jogi hibát tartalmaz a tagországokra kötelező bevándorlási kvóta kiszabásáról szóló határozat. Mindnyájunknak be kell ugyanis tartanunk a közösségi jogszabályokat. Ez az európai intézményekre is vonatkozik. Az alapvető kétség részünkről az, hogy a már hatályban lévő nemzetközi vállalásokon túl meg lehet-e fosztani bármely államot attól a jogától, hogy dönthessen arról, ki lépi át a határát. Hiszen ez a döntés az állami szuverenitás gyakorlásának részét képezi.
Csak egy ilyen álláspont alapját mindenek előtt nem a nemzeti önzés képezi? Mivel a bevándorlók problémája az egész Európai Unió problémája, nem csak Németországé, Magyarországé vagy Lengyelországé.
Személy szerint az a véleményem, hogy mindig figyelembe kell venni az ország sajátosságait és múltját. Az Unió 28 ország szövetsége, 28 különböző történelemmel a háta mögött. Ami természetes Franciaországban vagy Németországban, nem természetes más országokban. Nagyon fontos a nemzeti identitás figyelembe vétele. Igaza van, elfogadhatatlan egy olyan helyzet, amikor csak magunkra gondolunk, egész Európára pedig már nem. Magyarország osztja ezt a véleményt és részt akar venni a probléma megoldásában, előterjeszt különböző javaslatokat ezen a téren. Azokban az országokban, ahol válság jött létre, anyagilag is igyekszünk segíteni. Nem vagyunk lelketlen emberek, de nem fogadjuk el, hogy kvóták alapján, kötelező jelleggel ránk kényszerítsenek bevándorlókat, akiket be kell fogadnunk.
De Magyarország elsőként állított kerítést saját határa mentén. Ez a döntés ma az idő távlatából helyesnek bizonyult?
Alkalmazzuk a Schengeni Övezet működésére vonatkozó előírásokat és azokban sehol sincs leírva, hogy tilos a határon kerítést állítani, viszont az igen, hogy a schengeni külső határt hatékonyan kell védeni. Hónapokon át a zöld határon jutottak be Magyarországra azok, akik azután Németországba mentek tovább. Ha mi ezt az állapotot tovább akceptáltuk volna, akkor Nyugat-Európában igaza lett volna azoknak, akik azt mondták volna, hogy Magyarország nem képes biztosítani a schengeni külső határt. A kerítés felállításával egy időben természetesen létrehoztunk olyan tranzit átkelőhelyeket, ahol a menekültkérelmeket le lehet adni. És tudja, mi derült ki? Elenyésző azok száma, akik élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. Egy dolgot látni kell. A legtöbben, akik azt állítják, hogy háború elől menekülnek, már több biztonságos ország határát átlépték, mielőtt Magyarországra érkeztek volna. De nem akartak ott maradni. Magyarországon sem. A sok ezer bevándorló elsődleges célja az volt, hogy mielőbb eljusson Németországba, vagy pl. Svédországba.
Az eredeti interjú az alábbi linken érhető el:
(Igazságügyi Minisztérium)