Trócsányi László igazságügyi miniszter a 2016. január 30-án a budapesti SYMA Rendezvénycsarnokban tartott, XX. Csángó Bálon mondott köszöntője.

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim, kedves csángó Barátaink!

Tisztelettel üdvözlök mindenkit a csángó kultúra legnagyobb seregszemléjén, a huszadik alkalommal megrendezésre kerülő Csángó Bálon.

Az természetes, hogy az igazságügyi miniszter expozét tart az Országgyűlésben. Vagy valamilyen szakmai konferencián ad elő. Még talán az is, hogy kormánytagként évfordulón ünnepi beszédet mond. Ám bál megnyitására fölkérést kapni – ez aligha magától értetődő, inkább különleges megtiszteltetés.

Igazságügyi miniszterként hadd idézzem először az Alaptörvényt: „Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem előtt tartva felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, elősegíti közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogatja magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat, valamint előmozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.”

Többször elmondtam már különböző nyilvános alkalmakkor, hogy az Alaptörvénynek kultúrává kell válnia. Jogi kultúrává, és kultúrává – jelző nélkül. A csángó bál Budapesten számomra ezt jelenti. A nemzeti összetartozás kulturális kifejeződését.

Úgy gondolom, azért is került be az idézett mondat az Alaptörvénybe, mert ez méltó válasz arra a kivételes helytállásra és hűségre, amelyet az anyaországtól elszakított magyarok milliói, köztük a csángók tanúsítottak nemzetünk, történelmünk, kultúránk és anyanyelvünk iránt az elmúlt csaknem 100 esztendőben. Itt a Kárpát-medencében és azon túl is, Moldvában és szerte a nagyvilágban.

A nemzet egységéről szólva azt is hozzá kell tenni, hogy nincs egység különbözőség nélkül. A csángók különlegességek hordozói. Néhány évtizeddel ezelőtt még Magyarországon is keveset és kevesen tudtak a csángók létezéséről. A nagyvilágban pedig jóformán senki, semmit. A nemzetközi közvélemény két területről szerzett tudomást a moldvai magyarokról. Egyrészt a politikusok nyilatkozataiból, és egy ennél még szűkebb kör a tudományos közleményekből.

Külön köszönet illeti Németh Zsoltot, aki nagy fáradozásokat tett azért, hogy a csángókat ismerjék meg hazánkban és külföldön is. Az áttörés, az igazi megismerés a népművészeti mozgalmaknak (néptánc, táncház mozgalom) köszönhető. A moldvai magyar népköltészet mára szinte a világ minden jelentősebb pontjára eljutott sőt, sok helyen „gyökeret” eresztett.

Akik először látogatnak a csángók földjére, a Szeret és a Tatros folyók menti településekre, azok egyszerre érzik a furcsaság, az idegenség és a meghittség, otthonosság együttesét. A moldvai magyar kultúra és dialektusok egyedisége és sajátosságai teszik érdekessé és vonzóvá azt a világot, kultúrát, ami körükben csodával határos módon fennmaradt. Ismerjük az elméleteket, amelyek a csángók, a Kárpátokon túli magyar ajkú közösségek létét magyarázzák. A sokféle elmélet, magyarázat ellenére megmarad a rejtély: a történelmi körülmények dacára, hogyan beszélhetnek emberek Moldvában máig magyarul, hogyan maradhatott fenn példátlanul gazdag magyar népköltészeti hagyomány?!

Az Osztrák–Magyar Monarchia népei 1901-ben megjelent kötetben talán meg is kapjuk a választ 1901-ben a csángók titkaira, ami szerintem ma is érvényes. E szerint a csángó nem kényeskedő, edzett természetű, ritkán betegeskedik. Mostoha gazdasági helyzete sokféle ügyességet fejtett ki a csángókban. Szűk földjéből kiteremti háza szükségleteit, majd gyakorlatilag az erdőgazdaságon, a gyümölcstermesztésben és az állattenyésztésben. Többféle mesterségben jártas, született kőműves és ács. Ügyes, de óvatos kereskedő, hajdan messze földön híres fuvaros volt. Nagyon takarékos, de egyházára nem ritkán bőkezűleg áldoz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A csángók megmaradása alighanem mindezen tulajdonságok kivételes értékében rejlik. Ez az érték adott helyen és időben születik és születik újra és újra, de túlmutat rajta, mert egyetemes minőségű. Voltak kemény idők, amikor Moldvában tiltották a magyar nyelvű népköltészetet. Ezekben az évtizedekben, Erdélyben és Magyarországon terjedt és virágzott, mert időközben jeles néprajz- és népzenekutatók összegyűjtötték és elhozták Moldvából. Ma már a magyar kultúra szerves része. Ez – számomra – a moldvai kultúra, nyelv élni akarásáról tesz tanúbizonyságot.

A csángó nyelvjárás, művészet nemcsak bennünket, magyarokat gazdagít. Hiszem, hogy gazdagítja azt az országot, Romániát is, ahol ez a különleges kisebbség él. És gazdagítja egész Európát. Nem véletlen, hogy az európai kisebbségvédelem immár évek óta foglalkozik a csángók ügyével. A csángók által beszélt régies magyar nyelvváltozat kiemelkedő európai művelődéstörténeti örökség.

A magyar összefogás és a kölcsönös felelősségvállalás ékes példája a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program is, amely 2000 óta működik magyar állami támogatással. Ennek keretében ma már 31 oktatási helyszínen 2.064 gyermeket oktat 45 szakember a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége programjának keretében. A moldvai magyar nyelvű oktatás fő támogatói Magyarország Kormánya mellett a Böjte Csaba ferences szerzetes 2005-ös felhívására jelentkezett magyarországi és erdélyi keresztszülők, akik az elmúlt tíz évben több száz csángó gyermek magyar nyelvű tanulmányait támogatták. 2013-ban pedig bekapcsolódott a program finanszírozásába a New York-i székhelyű Pillangó Alapítvány is, amely a csíkszeredai csángó kollégium, a felsőoktatási ösztöndíjak, továbbá egyes nyári táborok költségeinek fedezéséhez nyújt támogatást. A felsorolás nem teljes. Nagyon sok civil szervezet, magánszemély és az egyházak érdemelnek köszönetet, amiért a csángók ügyét magukénak érzik és támogatják.

Az évszázadok óta az anyaországon kívül élő moldvai csángók ma este anyanyelvünkön dalolnak és szólnak hozzánk itt, a nemzet fővárosában, ahol immár 20 éve rendezünk bált a dévai, gyimesi és moldvai magyarok kulturális értékeinek bemutatására. Köszönet a szervezésért a Pro Minoritate Alapítványnak és a Moldvai Magyarok A Moldvai Magyarokért egyesületnek. Hálás köszönet illeti azokat a művészeket, akik a mai estének igazi fényt adnak. A bál rangját jelzi, hogy a fővédnökséget Áder János köztársasági elnök úr vállalta, amit ezúton is köszönünk neki.

Nem kényelmesedhetünk el. Az igazi érték örök, de nem elpusztíthatatlan. Pusztulását nem csak az üldözés vagy a szándékos megsemmisíteni akarás, hanem a közöny is okozhatja. A kultúra a műveltség szinonimája. A földet sem lehet egyszer és mindenkorra megművelni. A világban vannak pártfogói és rajongói a csángó kultúrának. A kultúra, nyelv, népcsoport fennmaradásához az elmúlt évtizedek lerakták az alapokat. A megerősödés és az építkezés ideje van, tehát történelmi pillanatban élünk ma. Éljünk vele. A Csángó Bál szervezőinek nem titkolt célja, hogy a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra felhívja a közvélemény figyelmét, és támogatókat nyerjenek a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez. Ebben a munkában mindenkire szükség van: imádkozókra, reménykedőre, támogatókra, cselekvőre, rám és rád.

Engedjék meg, hogy befejezésül a csángó himnuszból idézzek néhány versszakot, ami úgy érzem, szívemhez közel áll.

Csángó magyar, csángó magyar

Mivé lettél csángó magyar

Ágról szakadt madár vagy te

Elvetetve, elfeledve.

Halljuk áll még Magyarország

Úristenünk Te is megáld,

Hogy rajtunk könyörüljenek,

Elveszni ne engedjenek.

Mert mi is magyarok vagyunk,

Még Ázsiából szakadtunk,

Úristen sorsunkon segíts,

Csángó magyart el ne veszítsd!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

(Igazságügyi Minisztérium)