Az Országgyűlés honvédelmi és nemzetbiztonsági bizottsága összevont ülésén hallgatta meg Trócsányi László igazságügyi minisztert 2015. szeptember 1-jén. A miniszteri felszólalás és a kérdésekre adott válaszok leirata.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők!

Az Alaptörvény szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. Ennek a szellemiségében kell ehhez a kérdéshez hozzáállni, hisz amikor intézkedéseket vezetünk be, meg kell felelni egyrészt az Alaptörvénynek, az Alaptörvény pedig azt mondja, hogy Magyarország tiszteletben tartja a nemzetközi jogot. Ebben a szűk mezsgyében kell megoldást találnunk egy olyan nehéz helyzetben, amikor Magyarország az Európai Unió külső határa egyrészről, másrészt pedig schengeni határ is, ami azt jelenti, hogy külföldön is nézik, hogy a schengeni határ védelme miképpen tud megvalósulni. A tegnapi berlini tárgyalásaimon is hosszasan beszéltünk erről.

Ugye, Schengen védelméről is kell szólnunk. Schengen, az, amit Lázár miniszter úr is mondott, valóban, azt gondolom, a volt szocialista országok egyik legnagyobb vívmánya, ami az Európai Uniónak, azt kell mondani, hogy az egyik éke. Abban a percben, ha Schengen összeomlik, akkor úgy gondolom, egy olyan dolgot veszítünk el, ami alapvetően megrázza a magyar lakosságot és az Európai Unióba vetett közbizalmat. Ilyen szempontból nagyon fontos minden egyes lépésünk. Tehát, amikor lépünk, az egyik lépésnek a schengeni határok védelmének kell lennie, másrészről pedig a menekültügyi szabályok megfelelő alakítása egy olyan időszakban, amikor valóban egy menekültügyi válsághelyzetről beszélhetünk. Azt kell mondani, hogy Magyarországon kettős cél van tehát, a legalitás talaján kell eljárnunk, a legalitás alapján lehet intézkedéseket hoznunk.

Nagyon fontos szempont számunkra, hogy tegyünk különbséget a bevándorlás és menekültügy között. A bevándorlás egy nemzeti hatáskör, minden ország saját maga határozza meg, hogy a bevándorlásban mit, milyen politikát akar folytatni – lásd: Németország, Franciaország vagy a skandináv országok –, a menekültügyre nézve azonban nemzetközi szabályok kötnek minket. Ami pedig a nemzetközi környezetet illeti, figyelembe kell venni nyilvánvalóan a schengeni kódexet, amely 2006-ból származik, a genfi menekültügyi kódexet 1951-ből, az eljárás irányelvet a menekültügyekre vonatkozóan 2013-ból, illetve a Dublin III-at szintén 2013-ból. Tehát a nemzetközi keretek adottak és ezek között a nemzetközi keretek között kell felépíteni azt a rendszert, ami alapján meg tudjuk valósítani a schengeni határ védelmét és a menekültügy szabályozását.

Erre nézve egy intézkedési csomag kerül a parlament elé. Ez az intézkedési csomag több jogszabályt érint, ezeknek a jogszabályoknak a döntő többsége feles jogszabály, míg van két sarkalatos törvény módosítása benne. Az első nyilvánvalóan a menekültügyi válsághelyzet kidolgozása. Ez egy jogi szabályozás kérdése. A 2007. Évi LXXX. törvény fogja tartalmazni a menekültügyi válsághelyzetet. Azt hiszem, hogy ma nincs Európában olyan politikus, aki ne mondaná ki, hogy van egy menekültügyi válsághelyzet. Tegnap a berlini tárgyaláson is ezt erősítették meg, ott is válsághelyzetként tekintenek arra, ami van. Naponta tartanak összkormányzati értekezleteket, tegnap az Igazságügyi Minisztériumban, a Belügyminisztériumban, a Kancellária Hivatalban járhattam. Azt gondolom, a menekültügyi válsághelyzetet elfogadják, hogy Magyarország bevezeti. Az egész intézkedéscsomagot egyébként ismertettem tegnap Berlinben.

A válsághelyzetben mi van? A válsághelyzetben az van, hogy azt a kormány rendeli el és 6 hónapos időtartamra, és gyakorlatilag 6 havonta mindig meg kell újítani. A másik benne az, amiről már államtitkár úr említést tett, a tranzitzónák kijelölése. Erre, a tranzitzónák kijelölésére, hozzá kell tennem, a Dublin III is lehetőséget ad. Tehát amikor tranzitzónákat jelölünk ki, ez teljes mértékben megfelel a nemzetközi jogi szabályozásnak, és azt is említi, hogy van tranzitzónában lévő ügyintézés. Magyarország határain a tranzitzónák létrehozása jogilag, nemzetközi jogilag megengedett, és hivatkozik a tömeges ügyintézésre is – lásd: Dublin III –, tehát azt gondolom, hogy amikor létrehozzuk ezeket a tranzitzónákat, ennek a jogi alapjai megvannak.

Minden ország nyilván, amikor nagy tömegű kérelmezőről van szó, akkor a gyorsított eljárás bevezetésén gondolkodik. Ez minden országban így van. Hogyan lehetnek? Nagyon nehéz a helyzetünk azért, mert tiszteletben akarjuk tartani a nemzetközi normákat, Dublin III-at, ugyanakkor, ha meghallgatjuk az európai felelős politikusokat, nagyon sokat közlik, hogy a Dublin III recseg-ropog és az összeomlás szélén áll. Tehát egy olyan jogszabályt tartunk be, amit egyébként mindenki kritizál, hogy tulajdonképpen nem felel meg a jelenlegi környezetnek, hisz ezek a jogszabályok arra vonatkoztak, amik a ’90-es években jók voltak, vagy az ’51. évi genfi menekültügyi egyezmény, amely egy teljes más környezetben született. Tehát a mostani jogszabályok alkalmazhatósága önmagában kérdéses, mindazonáltal, amíg hatályban van, addig nekünk alkalmazni kell, az más kérdés, hogy vannak gondolkodások arra nézve, hogy hogyan kell ezt módosítani. Európai, összeurópai szinten is van erre nézve természetesen reflexió.

Tehát az első lépés, mint említettem, az alapvetően a válsághelyzet rögzítése, ezenkívül pedig a menekültügyi ügyintézésnek a tranzitzónákban történő szabályozása. Ez tehát azt jelenti, hogy a határon lefolytatott eljárásról van szó. Több tranzitzóna kerül kijelölésre, ez a Belügyminisztérium hatásköre, nyilvánvalóan erről ők tudnak részletesen beszámolni. Itt az eljárás gyorsításáról van szó, hogy maximum 8 napon belül kell a kérelmekről dönteni. A kérelmek eldöntésénél figyelembe kell azonban azt is venni, hogy van egy kormányrendeletünk, a kormányrendeletünk pedig gyakorlatilag fölsorolja, hogy mit tekint biztonságos származási országnak, biztonságos tranzitországnak. Erről, úgy gondolom, hogy Németországnak és Franciaországnak is megvannak a megfelelő dokumentumai, hogy milyen országokat tekintenek egyébként biztonságos országnak.

Azt is hozzá kell tenni, hogy nincs jelenleg egységes európai szabályozás arra nézve, hogy mi tekinthető biztonságos származási országnak, biztonságos országnak. Jelenleg nemzeti hatáskörről beszélünk, más kérdés, hogy esetleg majd lesz az európai színtéren egy ilyen jellegű szabályozás, ma azonban nincsen. Tehát a menekültügyi igazgatásnál, amikor majd a kérelmeknek az elintézése folyik, azt vizsgálják, akkor nyilvánvalóan azokat a dokumentumokat, jogszabályokat kell alkalmazni a menekültügyi ügyintézés kapcsán, amelyek hatályban vannak.

Ezenkívül szeretném elmondani azt is, hogy mi a legalitás talaján állunk. Felülvizsgálati kérelmet lehet benyújtani a bírósághoz annak, aki nem kapja meg a menekültügyi státuszt, akinek elutasításra került. Ebben az esetben is azt kell mondani, hogy tehát van bírói felülvizsgálat, azonban itt is egy viszonylag gyorsítás van, 3 nap van a fellebbezés benyújtására – most is 3 nap van a fellebbezés benyújtására –, és ennek a szabályait határoztuk meg, ami azt jelenti, hogy a bíróságnak kasszációs jogköre van, és gyakorlatilag új eljárásra tudja utasítani a BÁHot, amennyiben megsemmisítené a határozatot.

Nagyon fontos – ez egy más területre visz át minket –, amikor azt mondjuk, hogy nyilvánvalóan a 175 kilométer kerítés, ami, hozzá kell tennem, azért épül meg, mert a legalitás talajára akarjuk helyezni a Magyarországra történő belépést. Ezt egyébként Nyugat-Európában is elismerik, hozzá kell tenni, hisz gyakorlatilag az országba való határőrizet a schengeni kódexnek egy részletezett szabályzata, s az is benne van a schengeni kódexben, hogy szankciók bevezetésére van lehetőség abban az esetben, amikor valaki a határőrizetre vonatkozó szabályokat nem tartja be. Ezt a schengeni kódex teszi lehetővé.

Másrészről pedig a genfi menekültügyi kódex 31. cikkelye pedig azt mondja ki, hogy csak akkor lehet jogellenesen belépni egy ország területére szankció nélkül, amennyiben egy olyan országból érkezik az illető, amelyikben az élete veszélyben van. A mi álláspontunk szerint Szerbiában nincsen veszélyben az illető élete, természetesen ezt lehet bizonyítani, akkor nyilvánvalóan, ha tudja bizonyítani, hogy az ő élete in concreto veszélyben volt, akkor nyilván nem lehet szankcióval sújtani a nemzetközi jog szerint. Tehát azt gondoljuk, hogy ennek a rendezett körülmények közé történő terelése nemcsak Magyarország érdeke, hanem gyakorlatilag európai érdek és nemcsak Magyarországra vonatkozik, hanem az Európai Unió külső határaira vonatkozik ez a kérdés.

Az más kérdés, és maximálisan egyetértünk azzal, hogy Európának van felelőssége abban, hogy a kibocsátó országokban, régiókban mi történik, és nyilvánvalóan szükséges az, hogy ott megfelelő segítségnyújtást kapjanak azok, akik úgy érzik, hogy el kell jönniük a hazájukból, mert a nagy részük bevándorlási célból jön el. Vannak, akik menekültek, de azt gondolom, Európa felelőssége elsősorban az, hogy azokon a helyszíneken legyen jelen és nyújtson segítséget, s akadályozzuk meg azt, hogy nagy számban érezzék azt, hogy ők el akarnak jönni abból a régióból. De ez egy másik kérdés, csak úgy gondolom, és ezt is rögzíteni szeretném már csak a jegyzőkönyv számára is, hogy úgy gondolom, ez fontos dolog, hogy hol vannak és kinek a felelőssége.

Nyilvánvalóan a határőrizetnél - miután Schengent is védjük – ennek megfelelően a kerítés egy létesítmény és ennek a létesítménynek, ha szabad így mondanom, a megrongálása, ha szabad így mondanom, ennek a kijátszása a Btk. szerint bűncselekményként lesz minősítve. Ennek a bűncselekménnyé való minősítése azt jelenti, hogy a büntetési tételek az előterjesztésben természetesen megvannak, mindazonáltal amennyiben felfüggesztett büntetést ítél rá valaki, akkor az illető kiutasítására is van lehetőség. Ez azt jelenti, hogy miután bűncselekményt követett el, nyilván meghatározott ideig nem léphet be az ország területére.

Ezért javasoljuk azt, hogy a tranzitzónákon keresztül történjen az ügyintézés, és ott tudjanak bejönni a kérelmezők és ott tudják az igényeiket bejelenteni. Hogy hogy fogja a bíróság ezt az ügyet kezelni? Természetesen az OBH-val, illetőleg a Legfőbb Ügyészséggel voltak tárgyalások, ők készülnek erre, ami azt jelenti, hogy egyébként lehetőség van nyilvánvalóan a bíróság elé állításra mint egy jogintézményre, ennek a megvalósítására, másrészről pedig a tárgyalás mellőzésére is, amennyiben az érintett nem tart igényt a tárgyalásra. Tehát különböző módon a büntető-eljárási kódexben megtalálhatók ezek a szabályok. Úgy gondolom, ez is egy jogállami szabályozás alapján történt.

Ami viszont rendkívül fontos, hogy rendkívüli mértékben megemeltük az embercsempészet büntetését. Tehát megnéztük, idáig az embercsempészetre vonatkozó büntetési tétel 3 év volt, ezt most alapesetben megemeltük 5 évre, és egyébként, ha üzletszerűen, illetőleg más minősítő körülményekkel csinálják, akkor 10 éves szabadságvesztéssel büntethető. Ha meg halált okoz, mint ami volt is, akkor új helyzet is előállhat.

Ez azt jelenti egyébként, hogy ez az embercsempészet elleni küzdelem egy európai küzdelem. Tehát ebben, azt gondolom, hogy Magyarországnak, miután érintett ország, nagyon az élen kell járnia. Azt gondolom tehát, hogy ez, amit bevezettünk, rendkívül fontos, hogy leginkább 10 éves szabadságvesztéssel lehet sújtani azokat, akik az embercsempészetben közreműködnek elkövetőként. Megnéztem: más országokban, nagyon sok országban azt embercsempészet bűncselekmény, és például Franciaországban is 10 évre terjedő büntetéssel sújtják azt, aki gyakorlatilag sanyargatással, illetőleg másfajta módon, különös kegyetlenséggel hajtja végre mondjuk az embercsempészetet, tehát azok szintén ilyen jellegű büntetési tétellel sújtják. Azt gondolom, ez egy fontos dolog.

Ezenkívül természetesen a válsághelyzetben vannak bizonyos speciális szabályok, amelyek az önkormányzati, állami tulajdon igénybevételét jelentik kivételesen, illetőleg már szó esett a honvédelmi törvény és a rendőrségi törvény módosításáról. Tehát összességében azt gondolom, a közigazgatási eljárás, a büntetőjog módosításával, a menekültügyi törvény módosításával lehetőség nyílik arra, hogy a jogállami kereteken belül maradva olyan szabályozást hozzunk létre, amelynek ki kell állnia a nemzetközi szervek ellenőrzését is. Azt gondolom, hogy ha a szervek megfelelően járulnak hozzá, akkor bizony hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy a jelenlegi kaotikus állapotból egy rendezett állapot irányába induljunk el.

Köszönöm figyelmüket.

***

Köszönöm szépen.

Az a helyzet, már említettem, azzal kezdtem talán, hogy a legalitás alapján szeretnénk eljárni. A legalitásnak van egy nemzetközi és van egy hazai jogi alapja.

Ami a nemzetközi jogi alapot illeti, nyilvánvalóan itt az európai irányelvek, rendeletek, amelyek számunkra meghatározóak, illetve a genfi menekültügyi kódex. Rendkívül nehéz helyzetben vagyunk, azt azonban el kell mondanom, hogy egy egyezményt, a legalitást csak akkor lehet fenntartani, ha minden ország betartja azt. Amikor egyes országok azt mondják, hogy ők nem kívánják betartani ezt az egyezményt, lásd például Görögország, amely nem regisztrál, vagy Olaszország, amely nem regisztrál, akkor nagyon nehéz. Egyes országok tudatosan szembemennek az egyezmény alkalmazásával és rajtunk kérik számon, hogy alkalmazzunk egy egyezményt, más országok pedig szétteszik a kezüket és azt mondják, hogy nem tudjuk alkalmazni. Ennek a keretében kell gyakorlatilag elhelyezni ezeket a jogszabályi módosításokat, amikor a német tárgyaló partnerek tegnap nyíltan kimondják, hogy recseg-ropog a nemzetközi jogi szabályozás, tehát nem tudják megmondani, hogy meddig lesz hatályban. Szeptember 14-én az igazságügyi minisztereket és belügyminisztereket rendkívüli ülésre hívták össze, együttes ülésre azért, hogy ezt a kérdéskört beszéljük meg, vitassuk meg, hogy a nemzetközi keretek mennyire alkalmazhatók ma 2015-ben, amikor más az idő, mint ’93-ban vagy ’51-ben. Tehát mi igyekszünk betartani. Mindig mondtam, hogy ameddig ez hatályban van, addig nekünk ezt alkalmazni kell, mi nem tehetjük meg, amit Görögország, amely gyakorlatilag nem alkalmazza a jogszabályt, vagy éppenséggel Olaszország. Tehát alkalmazni akarjuk, de a feltétele az, hogy ez valóban megfelelő legyen, hogy más országok is alkalmazzák, amelyek nem regisztrálnak, vagy olyan menekültügyi rendszert hoznak létre, amely nem hatékony. Egyre jellemzőbb lesz Európában, hogy kiderül, hogy egyetlen egy európai országnak sincs effektív menekültügyi hálózata, amit esetleg az ENSZ menekültügyi főbiztosa vagy néhány civil szervezet szeretne látni. Kiderül, hogy egyetlen egy országnak sincs már ilyen jellegű menekültügyi rendszere figyelemmel a kialakult helyzetre. Tehát a legalitás betartása azt is feltételezné, hogy mindenki igyekezzen betartani az egyezményes kereteket. Jelenleg, ha szabad így mondanom, úgy gondolom, hogy az előterjesztett dokumentumok megfelelnek ennek a keretnek, de vannak feltételei, az, hogy más országok is ennek megfelelően járjanak el. Erről tegnap részletesen egyébként beszéltünk Berlinben.

Ami pedig a magyar Alaptörvényt illeti, nyilvánvalóan látni kell, hogy a Magyar Honvédség, illetve a rendőrség valóban alaptörvényi tétel, mindkettőnek azonban úgy vannak meghatározva a feladatai, hogy csak az alapvetőeket sorolja fel. Ez azt jelenti, hogy egyéb feladatokat is lehet adni. Az Alaptörvénynek minden szavát értelmezni kell, az „alapvető feladata” példálózó felsorolás. Kétharmados, sarkalatos törvény felhatalmazást ad arra, hogy egyéb feladatokat is ellássanak mind a rendőrség, mind pedig gyakorlatilag a honvédség. Kétharmados, sarkalatos törvénnyel lehet ilyen felhatalmazást adni. Történik is, hozzá kell tenni, most is vannak olyan feladatok, amelyek nem jelennek meg az Alaptörvényben és mégis gyakorlatilag a honvédség feladatai között vannak. Itt egy közreműködési feltételt kapott. Ennek a közreműködésnek a kereteit pedig meghatározta gyakorlatilag a miniszter úr, meghatározta, hogy mi alapján kell eljárnia. Ez kétharmados törvény. Kétharmados törvényben alapjogok korlátozására sor kerülhet kivételesen. Azt gondolom, hogy az alkotmányosság próbáját kiállja gyakorlatilag az általunk előterjesztett jogszabály, az Alaptörvény értelmezésének megfelelően. Alapos, elemző munka folyt, hozzá kell tenni, az Igazságügyi Minisztériumban. Nyilván ez nem egy félórás munka, hanem egy hosszas-hosszas munka alapján jogi szakértők által elkészített javaslattervezet, amit benyújtottunk és figyelembe vettük a nemzetközi jogi normákat.

Ami pedig Szél Bernadett kérdését illeti, a tranzitzóna nem egy őrizet, ezt szeretném hangsúlyozni. Tehát a tranzitzónában nincs őrizet, szabadon lehet járni benne, kimenni nyilvánvalóan, és ráadásul a különleges csoportokra pedig nem is vonatkozik a tranzitzóna.

Köszönöm szépen.

***

Köszönöm szépen. Néhány szóban a jogi helyzetről. Nyilvánvalóan, amikor az Igazságügyi Minisztérium a jogszabály előkészítését elvégezte, akkor elsődlegesen az Európai Unió eljárási irányelvét vette figyelembe és ennek a transzpozícióját vette alapul, tehát hogy hogyan tudunk olyan rendszert kialakítani, amelyik az irányelvnek megfelelő. Tehát kell egy jogorvoslatot biztosítani, hatékony jogorvoslatot kell biztosítani. Az a helyzet, hogy ezt nem peres eljárásban és a bírói gyakorlat alapján meg lehet csinálni, tehát nem peres eljárásban. Tehát mi a nem peres eljárást vettük alapul.

Azt is hozzá kell tennem, hogy amennyiben a nemzetközi gyakorlat változik, akkor nyilvánvalóan meg fogjuk vizsgálni azt, hogy milyen kötelezettség származik ebből.

Szerbia. Szerbia aláírta a genfi egyezményt, tehát tulajdonképpen tagja a genfi egyezménynek. Szerbia tagjelölt ország, az Európai Unió tagjelölt országa, most indulnak meg a csatlakozási tárgyalások, a 26. csatlakozási tárgyalási fejezetet most indítják meg.

A másik pedig az, hogy Magyarországnak van egy kormányrendelete, amelyik Szerbiát biztonságos országnak minősítette. De föl kell menni, a francia OFPRA-oldalra, ez az ottani menekültügyi hivatal szervezete, mint a BÁH, ott van rajta gyakorlatilag Szerbia mint biztonságos ország. Menjünk el a német menekültügyi hivatal honlapjára. Ott voltam tegnap Berlinben, elmondták nekem, hogy Szerbiát ők biztonságos országnak tekintik. Lehet, hogy a honlapon nincs rajta, az OFPRA-n viszont rajta van, azt tudom mondani, kedves képviselő asszony, nézze meg az OFPRA honlapját, nagyon köszönöm szépen. Másrészt pedig azt tudom mondani, hogy a német szervek tegnap végig azt hangsúlyozták, ők Szerbiát biztonságos országnak tekintik.

A másik pedig az, hogy nyilvánvalóan van egy EU-szerb egyezmény, EU–magyar visszavételi egyezmény van, és a szerbek jelezték, hogy ezt be kívánják tartani. Ez is egy fontos dolog.

A másik pedig az, szeretném jelezni, hogy Strasbourg, amit mondott. Strasbourgban nyilvánvalóan mindig lehetnek ügyek, természetesen, Görögországból is vagy éppenséggel Macedóniából vagy Szerbiából. Az Európai Tanács országairól van szó, ezek az Európai Tanács országaiban lévő emberek nyugodtan elmehetnek bármilyen szerv döntésével szemben vagy eljárásával, cselekményével szemben Strasbourgba. Ez természetes, mindenkinek joga van. Én azt gondolom, hogy várjuk meg; nyilván a magyar kormány a pozícióját Strasbourgban ki fogja fejteni. Egyébként pedig való igaz, hogy van egy válsághelyzet. A válsághelyzetet, hozzá kell tennem, Európa-szerte elismerik. Azt ne gondoljuk, hogy a strasbourgi bíróság ebben az esetben úgy fog eljárni, mintha egy rendes eljárás lenne. Itt tényleg rendkívüli helyzet van mindenhol, minden országban. A jogi álláspontunkat ki fogjuk nyilvánvalóan ebben az ügyben, ha odakerülne egy ügy.

A másik pedig, amit szeretnék mondani, ami nagyon fontos, a magyar Alaptörvény. A magyar Alaptörvénynek vannak rendelkezései a különleges jogrendre, ez a rendkívüli állapot, ez a szükségállapot, ilyen a megelőző védelmi helyzet, a váratlan támadás és a veszélyhelyzet. Magyarország nem vezet be különleges jogrendet. Tehát Magyarországnak nem volt célja különleges jogrend bevezetése.

Válsághelyzet egyébként létezik, hozzá kell tennem, feles törvénnyel elfogadott jogszabályban, például egészségügyi válsághelyzet, olyan járvány van például az országban, ami megyéket áraszt el. Egészségügyi válsághelyzetet is el lehet rendelni a kormánynak. Tehát az egészségügyi válsághelyzet sem kétharmados törvényben, az egészségügyi törvényben került elhelyezésre. Most egy migrációs válsághelyzet van, ez a migrációs törvénybe került elhelyezésre. És ami meg pluszban esetleg alapjogot érint, az meg gyakorlatilag egy kétharmados sarkalatos törvénybe kerül elhelyezésre.

Tehát én úgy vélem, hogy a különleges jogrend egy önálló fejezet. A honvédségre meg a rendőrségre vonatkozó rész pedig az Alaptörvénynek egy másik fejezetében van, oda le van írva, hogy alapvető feladat, és tulajdonképpen az alapvető feladat az értelmezése azt jelenti, hogy más feladattal is megbízható. Értelemszerűen ez a helyes értelmezése az Alaptörvénynek.

Köszönöm szépen.

(Igazságügyi Minisztérium)