A Nemzeti Közszolgálati Egyetem feladata, hogy hazájukat szerető, azért cselekvő embereket képezzen – hangsúlyozta Trócsányi László igazságügyi miniszter, az intézmény tanévnyitó ünnepségén 2015. szeptember 7-én Budapesten. A beszéd leirata.

Tisztelt Rektor Úr!
Tisztelt Tábornok Urak és Hölgyek!
Államtitkár Urak és Hölgyek! Dékán Urak, kedves Tanár és Jogász Kollégák, Hallgatók, Barátaim!

Nagy öröm számomra, hogy felkérést kaptam ennek az évnyitó beszédnek a megtartására. Elsőként szeretném köszönteni az Egyetem hallgatóit, különösen azokat, akik most kezdik meg tanulmányaikat. Ugyancsak szeretném megköszönni a kiváló színvonalú tanári karnak odaadó munkáját. Így köszöntöm az Egyetem professzorait, docenseit, adjunktusait, tanársegédjeit, PhD hallgatóit. Magam is a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez tartozónak érzem magam kettős minőségben is. Egyrészt a rotációs szabálynak köszönhetően július 1-től az Igazságügyi Minisztérium látja el a Fenntartói Tanács elnöki feladatait, másrészt mint az Egyetem kutató professzora jogi értelemben is kapcsolódom az Államtudományi Karhoz.

Kedves Hallgatók, Tisztelt Tanári Kar!

Három szó köré kívánom beszédemet felépíteni. Mit jelent az, hogy az Egyetem nemzeti, az, hogy közszolgálati és mit jelent maga az a szó, hogy egyetem. Az egyetem neve három olyan szót is tartalmaz, amelynek egyenként is komoly tartalma van.

Mit jelent az, hogy az egyetem elnevezése tartalmazza a nemzeti kifejezést? Nem Állami Közszolgálati egyetem, hanem Nemzeti Közszolgálati Egyetem az elnevezése annak ellenére, hogy természetesen állami egyetemről van szó.  A nemzeti szónak azonban itt különös tartalma van. Az állam fontosnak tartja, hogy a nemzet és a köz iránt elkötelezett személyek kapják meg itt egykoron diplomájukat.

A nemzet bonyolult fogalom, különösen egy olyan országban, mint Magyarország.  A magyar nemzet tagjai azok is, akik a határainkon kívül élnek, de magyarnak vallják magukat. Az Alaptörvény Alapvetés fejezetében  egységes magyar nemzetről szól, amely egyszerre foglalja magában a közjogi és a kulturális kötelékeket is. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem feladata tehát az, hogy legyenek elkötelezettek a magyar nemzet iránt, mint a magyar nemzet tagjai az Alaptörvényben foglalt értékeket tartsák magukra nézve meghatározónak és alapvetőnek. Közérthetőbben úgy is kifejezhetjük, hogy hazájukat szerető, cselekvő, patrióta személyek kapják meg egykoron diplomájukat. A nemzeti szó azonban nem jelent bezártságot a világra. Nyitottnak kell lennünk a világra, tanulnunk más nemzetektől, nemzetközi kapcsolatainknak hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy gondolkodó fiatalok alkotó műhelye legyen a Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Többek között ezért is fontosak az Egyetem Erasmus-kapcsolatai. A nemzeti szó azt is jelenti számomra, hogy a tudományok oktatása során hangsúlyt helyezünk a magyar tudományos eredmények átadására; az elmúlt korok magyar tudósai műveinek megismertetését célul kell tűznünk, példaképeket kell felmutatnunk. Mindazonáltal ezt oly módon kell tennünk, hogy a hallgatóknak tisztában kell lenniük a nemzetközi szakirodalommal, a különböző felfogásokkal.

A nemzeti intézményeknek, és így a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek elsősorban a nemzeti érdek felismerése és képviselete a feladata, bár szem előtt tartva az említett nemzetközi közjót is. De mi a nemzeti érdek? Kinek van joga megmondani? E kérdés megválaszolása elvezet bennünket ahhoz a különbséghez, amely egyfelől a demokrácia, az alkotmányosság, a jogállam, másfelől az önkény között fennáll.

A demokratikus és alkotmányos folyamatban lehet felhatalmazást kapni arra, hogy valaki az említett kérdésekre válaszoljon. A nemzeti érdek egy egyesülő Európában különös jelentőséggel bír, azaz a kérdés az, hogy miként tudjuk megőrizni alkotmányos identitásunkat egy egyre szorosabb európai integráció között. Nemzeti érdekünk az európai integráció egyik ékkövének, a schengeni rendszernek a megtartása és megtartatása, amely ma egyesek szerint veszélyben van. Nehéz időket élünk, azt láthatjuk, hogy az egyes országok eltérő válaszokat adnak ugyanarra a kérdésre, keresve a közös megoldás lehetőségét. Ebben a zivataros időszakban egy hasonlattal élve csak a fa levelei láthatók, a gyümölcsre, azaz a mindenki számára elfogadható megoldásra várnunk kell.

Mit jelent az Egyetem elnevezésében a közszolgálati jelző? Talán erről érdemes hosszasabban értekeznünk. A közszolgálat nem valamilyen tudományra utal, hanem inkább valamilyen ethoszt sugall. Aki a közszolgálatot tanulja, az elsősorban valamilyen értékrendet kell, hogy elfogadjon. Azt kell elfogadnia, de legalább feltételeznie, hogy létezik a közérdek, a közjó.

A kommunizmusban ilyen egyetem nem volt. Államigazgatási főiskola volt. Az államigazgatás értéksemleges fogalom, bár talán valamilyen államközpontú berendezkedésre utal. És valóban: jóllehet a marxizmus klasszikusai azt tanították, hogy az állam a kommunizmus felé vezető úton elhal majd, az ellenkezője történt. Sokat illett beszélni ideológiai kérdésekről, amiken azok is gúnyolódtak, akik előadták. De ha Kelet-Európában valaki egyszer állambiztonsági érdekekre, szempontokra hivatkozott, akkor mindenki összerezzent és elhallgatott; akkor mindenki tudta, hogy az elvtársak most komolyan beszélnek.

A II. világháború előtt a közszolgálat nagy becsületnek örvendett. Tisztviselőnek lenni rangot jelentett. Emlékszem az előttem járó generációk milyen büszkeséggel szóltak arról, hogy mit is jelentett egykor a köz szolgájának lenni. Megbecsült állás volt, és nem csak az előmeneteli létrához kapcsolódó rangok miatt. Szakmai karriert és társadalmi előmenetelt jelentett az, ha valaki bekerült a köz szolgálatába. Ez így van ma Nyugat-Európában, és az Amerikai Egyesült Államokban is. Számos francia, belga köztisztviselőt ismerhettem meg pályafutásom során és azt tapasztalhattam, hogy a karrier-rendszerű közigazgatás stabilitást nyújt a köz ügyeinek intézői számára; ritka az, amikor ki akar válni a közszolgálatból.

Magyarországon a II. világháború utáni idők – szemben a nyugat-európai stabilitással - negatív fordulatot hoztak. A köztisztviselőkből káderek lettek – már akiket meghagytak, és nem tettek B-listára, vagy – még rosszabb – nem telepítettek ki. A közszolgálat összetett szava sem összetételben, sem külön-külön szóként nem szerepelt sűrűn sem a Rákosi-, sem a Kádár-rendszer szótárában. A „köz” ugyanis osztálysemleges fogalom: a közérdek azt feltételezi, hogy van közös érték- és érdekminimum. A bolsevik ideológia viszont az osztályok antagonisztikus ellentétét hirdette.  Az osztályharc mellett még a békeharcról esett sok szó. A „szolgálat” a keresztény, esetleg a polgári értékrend része – ezért elvetették. Nem közérdek volt, hanem osztályérdek.

A rendszerváltás után feléledt a „haza érdeke”, vagy még inkább a „nemzeti érdek” fogalma. Ezek sem könnyű fogalmak, így nem is érzem felhatalmazva magam, hogy egy tanévnyitón erről értekezést nyissak. Azt azonban kiinduló pontként kezelhetjük, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem fejléces papírján, amelyen a felkérést kaptam, ez áll mottóként: „A Haza szolgálatában”. A közjó, a közszolgálat szinonimájává a haza, a nemzet java és szolgálata válik.

A nemzeti érdekről senki nem állítja azt, hogy egybeesik az emberiség egyetemes érdekeivel. Sőt, a kettő között feszültség is lehet. Keresni kell az egyensúlyt a nemzeti és az egyetemes között. Ezt teszi minden ország alkotmánya, így az Alaptörvény is. Ebben a nemzeti, alkotmányos identitás, értékek és ebből következő érdekek mellett számos hivatkozást találunk egyetemes elvekre, eszményekre.

A demokratikus, alkotmányos nemzeti közösség ezzel azt fejezi ki, hogy létezik a nemzetközi közjó is, amellyel meg lehet találni az összhangot, amelyhez minden nemzet hozzá tud járulni, ahogy az egyén képes hozzájárulni a haza javához.

Közszolgálat, a haza szolgálata: ezek a kifejezések békét és alázatot sugallnak. Szubjektív, ám ettől nem kevésbé fontos fogalmak. Érdekes, hogy közszolgálatot mondunk, de csak viccesen beszélünk „közszolgáról”; a hivatalos elnevezés előbb köztisztviselő, majd kormánytisztviselő lett a közigazgatásban.

A köz szolgálata létérdeke a hazának. Korántsem csak a kormánytisztviselői kar tagjai, vagy azok az emberek végzik, akiket ez az egyetem képez. A közt szolgálhatják persze a magánszférában dolgozók is, orvosok, ügyvédek, vállalkozók, magánalkalmazottak és még sokan mások. Tágabb, erkölcsi értelemben mindenki szolgálhatja a közt. Mindenki a közt szolgálja, aki a saját magánérdekét nem a köz kárára próbálja érvényesíteni. Mert ez az alkotmányosság lényege: ahogy a nemzeti érdeket a nemzetközi közjóval össze kell egyeztetni, ugyanígy kell keresni az összhangot a legitim magánérdek és a közérdek, a közjó között. Láttuk, hogy a jogos magánérdek tagadása, majd korlátozása a közjó milyen súlyos sérelmével járt. Az is igaz, hogy a közérdek több, mint a magánérdekek mechanikus összessége. Ha nem így volna, nem volna szükség alkotmányra, talán még jogra sem.

Mit várunk azoktól, akik a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről kikerülnek?

A szakmai tudást, vagy az ennél is fontosabb szakmai igényességet.

A kettő nem teljesen ugyanaz. Aki igényes, az a tudást is megszerzi, és élete végéig gyarapítani akarja. A közszolgálatot végző iránt azonban komoly emberi követelményeket is támaszt ura, a köz. A szaktudás mellett elvárható a műveltség is. Az ember ennek révén tud felülemelkedni egyes ügyek szűkebb látókörén, és saját vélt vagy akár valódi igazán. A magasságból jobban látom az ügyfél szempontjait, érdekét is, nem csak a hivatal szempontjait.

De elvárhatóak bizonyos emberi és erkölcsi erények is.

A közszolgálatban álló legyen alázatos, udvarias, megértő, együtt érző, akár barátságos, de határozott is.

Legyen nyitott az újfajta megoldások iránt, de legyen türelmes azok iránt, akiknek ez nem megy. Önök az elektronikus és digitális forradalom gyermekeiként kezdik meg tanulmányaikat. Amikor én a jogászi pályámat elkezdtem, még gépelni se kellett tudnom: ez a gépíró kisasszony dolga volt.

Ma minden tisztviselő a minisztériumban önnön gyors- és gépírója, nyomdásza, telefonközpontosa, hovatovább rendszergazdája. De itt élnek még velünk azok az idősebb honfitársaink, akiknek az elektronikus ügyintézés nehézséget okoz. Nem tudom, a közigazgatás-tudomány feldolgozta-e már az elektronikus és digitális forradalomnak a közigazgatásra gyakorolt hatását. Lehet, hogy ez a feladat egy új Magyary Zoltánra vár, aki talán itt ül Önök között.

A közszolgálatban dolgozó legyen feddhetetlen. A korrupció csábításának mindnyájan ki vagyunk téve. Ellene küzdeni úgy, hogy pusztán nemet mondunk rá, szükséges, de nem elégséges. Az előbb említett erények segítenek, mert általuk értjük meg és érezzük, hogy a legfőbb értékek nem az anyagiak. Még ebben a versenyközpontú világban sem.

Mindezért úgy gondolom, hogy a közszolgálatban dolgozók a kiszámítható, biztos megélhetést garantáló életpálya lehetőségét érdemlik. Egy magántisztviselő biztosan partikuláris érdeket képvisel még akkor is, ha a munkája egyébként izgalmas is lehet. A köz- vagy kormánytisztviselő abban a tudatban dolgozhat, hogy azzal egy egész nemzet közösségének érdekeit képviselheti és szolgálhatja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Miért is egyetem a Nemzeti Közszolgálati Egyetem? Jogi értelemben azért, mert szabályszerűen megalakították, és különböző karai és megújuló képzései vannak.

Egyetem legfőképpen azonban azért, mert elhivatott tanári kara az univerzitas, azaz az egyetemesség szellemében kíván munkálkodni a közjó érdekében.

A kormány tagjaként szólok. A kormány pedig nagy bizalmat, reményeket táplál a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanárai és hallgatói iránt.

Kívánok eredményes és kellemes tanévet, jó tanulást, jó munkát mindnyájuknak.

Köszönöm a figyelmet.

(Igazságügyi Minisztérium)