Trócsányi László igazságügyi miniszter írása a Világgazdaság 2017. január 26-i számában jelent meg.
Egy ország jogrendszerének állapota, így a stabilitása és a jogszabályok minősége alapvető hatással van a versenyképességre. A versenyképes jogrendszer egyrészről jogbiztonságot nyújt, átlátható és kiszámítható jogi környezetet teremt: úgy biztosít stabilitást, hogy közben rugalmasan képes reagálni a változásokra. Másrészről fontos eleme a versenyképességnek, hogy a jogszabályok tartalma mennyire biztosítja a gazdasági élet szereplői számára a megfelelő mozgásteret. Ma már nem elég ezt nemzeti szinten vizsgálni: figyelni kell arra is, hogy az Európai Unió milyen feltételeket biztosít a vállalkozások számára.
A jogszabályok túlburjánzása világjelenség, jól szemlélteti ezt egy hazai példa is: míg 1938-ban mindössze 39, 1946-ban pedig 29 törvény született, addig 2015-ben 230, tavaly pedig 190. A jogszabályok sokasága mára nehezen átlátható, de ez nem magyar sajátosság, hanem világjelenség. A jogszabályok mennyiségi túlburjánzásának legfontosabb okai a technikai fejlődés és az életviszonyok bonyolultabbá válása. Teljesen új területek jelentek meg és váltak egyre bővülő jogi szabályozás tárgyává. Példaként hozhatók az élelmiszer-minőségi és élelmiszer-biztonsági előírások vagy a telekommunikáció fejlődése. A szakmai szabályok egyre nagyobb része kerül jogszabályi szintre. Az állam szerepének változása, az alapjogok megjelenése ugyanúgy újabb és újabb szabályozási területeket hoz létre – erre példa az adatvédelem mára igen kiterjedt szabályrendszere is. Amit korábban csak a józan ész, a hagyomány és az erkölcs szabályozott, azt ma már jogi normák írják elő.
Az egyre több mindenre kiterjedő szabályozás problémájaként említhető a „túlkodifikáció”: a valós szabályozási szükségletek mellett számos esetben jogi szabályozást nem igénylő kérdések – például szakmai előírások – is jogszabályba kerülnek. Emellett további mellékjelenség a „felülkodifikáció”: megfigyelhető egy tendencia, a minél magasabb jogforrási szintre tartozó szabályozásra való törekvés, sokszor a tárgyat tekintve indokolatlanul, például amikor csak a törvény nagyobb presztízse miatt kerül sor alacsonyabb jogforrásba tartozó tárgyak törvényi szabályozására.
A rendkívüli mennyiségi növekedés sokszor a jogszabályok minőségének rovására megy. Vladár Gábor nagyra értékelt egykori igazságügyi miniszterünk idekapcsolódó örök érvényű megállapítása: „Attól, hogy valamiben paragrafusok vannak, még nem biztos, hogy megérdemli a jogszabály nevet, mint ahogy a költeményt sem az teszi, hogy hosszabb és rövidebb sorokat írunk egymás alá.” A jogszabályok minőségét a megfelelő szakmai előkészítés tudja biztosítani, amihez szükségképpen hozzátartozik az előkészítés folyamatában nemcsak a közigazgatási szervezetrendszeren belüli, hanem a különböző jogászi hivatásrendekkel, különösen a jogalkalmazókkal, az egyetemek jogi karaival, a szakmai szervezetekkel való egyeztetés és párbeszéd.
A jogszabályok gyakori módosítása a jogbiztonságot veszélyeztetheti, a kiszámíthatóság hiánya komoly sérelmet jelent a gazdasági élet szereplőinek, ezáltal negatívan hat a versenyképességre. Emiatt mindig gondos mérlegelést igényel annak az eldöntése, hogy mikor van szükség egy jogszabály módosítására. Ennek érdekében írja elő a jogalkotásról szóló törvény az igazságügyi miniszter mindenkori feladataként a jogszabályok utólagos hatásvizsgálatát.
A 2014-től önálló Igazságügyi Minisztériumban több jelentős, tervezett és ad hoc jogalkotási munka is folyt a gazdasági élet szereplői számára meghatározó, a versenyképességet érintő területeken. Az utóbbi körbe sorolható például a devizahitelesek ügyének törvényi szintű rendezése 2014-ben: a Kúria polgári jogegységi határozatának tartalmát emelte törvényi szintre az első devizahiteles törvény, kimondva ezzel az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségének törvényi vélelmét, az árfolyamrés semmisségét. Az ennek alapján szükségessé váló elszámolás kérdéseit rendezte a második devizahiteles törvény. Ezt követően született meg a forintosítási törvény és az úgynevezett „fairbank”-törvény. Mindezek rendezték és átláthatóvá tették a jövőre nézve a fogyasztói hitelszerződések kamatainak alakulását. Ilyen módon az amúgy a bankrendszert akár el is lehetetlenítő mértékű visszafizetési kötelezettséggel járó elszámolást több százezer devizahiteles esetében sikerült a hosszadalmas bírósági út helyett egy év alatt rendezni.
A tárca terv szerinti jogalkotási feladatai közül említendő meg az új polgári törvénykönyv módosítása, ami főként a zálogjogi szabályozást érintette, valamint a 2016. november 22-én elfogadott új polgári perrendtartás és az új nemzetközi magánjogi kódex – folyamatban levő – megalkotása. A jövőre vonatkozó jogalkotási tervből pedig a választottbíráskodás szabályozásának, valamint a bizalmi vagyonkezelés jogintézményének a működőképesség érdekében történő felülvizsgálata, továbbá a külföldi cégek Magyarországra történő áttelepedésének megkönnyítését célzó módosítások kidolgozása emelhető ki a jogi versenyképességet érintően.
(Világgazdaság)