A kormány benyújtotta a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot az Országgyűlésnek 2014. november 11-én.
Előzőleg Trócsányi László igazságügyi miniszter 2014. november 11-i budapesti sajtótájékoztatóján a fair bankokról szóló törvényjavaslatról elmondta: a törvény többek között hatékonyabbá teszi majd a hitelszerződés megkötését megelőző tájékoztatást, valamint szigorúbb feltételekhez köti az egyoldalú kamat-, költség- és díjemeléseket.
A bankok tájékoztatási kötelezettsége több részből áll majd, először érthetően be kell mutatni a termékcsaládokat, majd a fogyasztó által választott termékről részletesebb tájékoztatást kell adnia a banknak. Ennek részletszabályait a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) rendeletben határozza meg – tette hozzá a miniszter.
A törvényjavaslatban foglalt módosítások a főbb kérdések közül érintik a szerződést megelőző tájékoztatási kötelezettség hatékonyabbá tételét, a hitelszerződés módosítására vonatkozó új rendelkezéseket, a hitelszerződés fogyasztó általi ingyenes felmondására irányadó szabályokat, a deviza alapú hitelekre vonatkozó speciális rendelkezéseket, valamint az új szerződéses feltételekre vonatkozó átállási szabályokat.
Az általános indoklás szerint a törvényjavaslat az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban azt deklarálja, hogy a fogyasztó számára hátrányosan kizárólag a hitelkamat, a kamatfelár, a költség és a díj módosítható egyoldalúan. Egyéb feltétel egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan nem módosítható.
A hitelező egyoldalú szerződésmódosítási jogát a szerződésben külön is rögzíteni kell. Semmis az a szerződéses kikötés, amely a szerződés egyoldalú módosítására vonatkozóan meghatározott követelményeknek nem felel meg.
A törvényjavaslat az egyoldalú módosítás lehetőségét futamidőhöz kötötten szabályozza, eltérő szabályok irányadóak a három évnél rövidebb, illetve a három évnél hosszabb futamidejű hitelekre.
A törvényjavaslat a legfeljebb hároméves futamidejű hitelek két típusát különbözteti meg, a fix kamatozású és a referencia-kamatlábhoz kötött hiteleket.
A fix kamatozású hitelek esetén a teljes futamidő alatt nem kerülhet sor kamatemelésre.
A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje változhat. A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a kamatszint másik összetevője a kamatfelár, amelynek fixnek kell lennie, vagyis a futamidő alatt nem változtatható meg.
A törvényjavaslat a három évnél hosszabb futamidejű szerződések esetén is két kategóriát különböztet meg, a referencia-kamatlábhoz kötött hiteleket és a változó kamatozású, legalább hároméves kamatperiódusokban rögzített hiteleket.
A referencia-kamatlábhoz kötött hitelek esetén a referencia kamat szintje ezeknél a hiteleknél is változhat. Ezeknél a hitelszerződéseknél – szemben a három évnél rövidebb futamidejű szerződésekkel – a kamatfelár is változhat, ennek azonban az a feltétele, hogy a hitelező legalább hároméves kamatperiódusokban előre rögzítse a kamatfelárat. További feltétel, hogy a hitelező a szerződésben egy kamatfelár-változtatási mutatót határozzon meg, amelyről a hitelfelvevőt a szerződéskötést megelőzően tájékoztatni kell.
A változó kamatozású hiteleknél a kamatszint ugyancsak a legalább hároméves kamatperiódus elteltével módosítható. További feltétel egy kamatváltoztatási mutató, vagyis egy objektív index meghatározása. A hitelező ez alapján a közzétett és a hitelszerződésben is rögzített kamatváltoztatási mutató alapján jogosult egyoldalúan a kamatperiódus letelte után a szerződéses kamatot módosítani.
A hitelszerződésben a kamatszint, illetve a kamatfelár a teljes futamidő alatt legfeljebb ötször módosítható.
A hitelező a kamaton kívül a díjat és a költséget is módosíthatja egyoldalúan, a fogyasztó számára hátrányosan. A törvényjavaslat ezzel kapcsolatban azt mondja ki, hogy a hitelező csak a szerződésben tételesen meghatározott költséget módosíthat. A módosításnak arányosnak kell lennie a költség növekedésével. Díjat a hitelező legfeljebb a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztói árindex mértékével emelhet. A költséget és a díjat a hitelező évente egy alkalommal, április 1-jei hatállyal módosíthat.
A hitelező az általa alkalmazni kívánt egy vagy több kamatváltoztatási mutatót, a kamatfelárváltoztatási mutatót, valamint a referencia kamatlábat köteles az Magyar Nemzeti Banknak bejelenteni. A hitelező egy szerződésben csak egyféle kamatváltoztatási mutatót, kamatfelár-változtatási mutatót, vagy referencia kamatlábat alkalmazhat.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy ha a hitelszerződésben meghatározott kamatperiódus lejárta után a kamat, illetve a kamatfelár mértéke az újabb kamatperiódusban a fogyasztóra hátrányosan változik, a fogyasztó jogosult a hitelszerződés költség- és díjmentes felmondására.
Az előtörlesztési jog a fogyasztót a kamatperiódus alatt is megilleti, meg kell azonban térítenie a hitelező ezzel kapcsolatos költségét.
A törvényjavaslat rendelkezése alapján a hitelező a kezest és a zálogkötelezettet is megfelelően köteles tájékoztatni annak érdekében, hogy ezek a személyek is reális döntést tudjanak hozni a hitelszerződéshez kapcsolódó biztosítéknyújtással kapcsolatban.
Ugyancsak egyértelművé kívánja tenni a törvényjavaslat azt is, hogy mind a kezest, mind pedig a zálogkötelezettet megilleti a hitel előtörlesztésének a joga.
(MTI)