Bár az 1959-es polgári törvénykönyv (Ptk.) olyan paradox helyzetben fogant, amelyben a lehető legszűkebb határok közé szorították a magántulajdont, a kódex kiemelkedő szakmai színvonalat képviselt – hangoztatta Trócsányi László igazságügyi miniszter 2016. október 19-én Budapesten, a Magyar Jogász Egylet emlékülésén, amelyet Világhy Miklós jogtudós születésének századik évfordulója alkalmából rendeztek.
Trócsányi László azt mondta, a Ptk. előkészítésére létrehozott kormánybizottság tagjaként Világhy Miklós meghatározó szerepet játszott a kódex kidolgozásában. A törvénykönyv sok ponton merített az 1928-as magánjogi törvényjavaslatból - tette hozzá.
A tárcavezető megjegyezte: köztudomású tény, hogy a második világháború utáni magyar magánjog fejlődésére erőteljesen rányomta bélyegét a szovjet és szocialista befolyás.
Idén több kiemelkedő magyar jogtudós kerek évfordulójára emlékezhet a szakma – közölte Trócsányi László, aki a civilisztika jelentős alakjainak sorában elsőként említette Világhy Miklóst, és mások mellett a büntetőjog-tudomány "egyik legnagyobb formátumú" egyéniségéről, a százkilencven éve született Csemegi Károlyról is beszélt.
Hangsúlyozta, azért is fontos megemlékezni a 20. század iskolateremtő és kiváló magánjogászairól, mert még élnek olyan neves professzorok, egykori tanítványok, akik személyesen ismerhették őket.
Kifejtette: bár Világhy Miklós viszonylag korán, 63 éves korában meghalt, szakmai pályafutása teljesnek mondható. A leginkább polgári és nemzetközi magánjogi kérdésekkel foglalkozott. Szűkebben vett szakterülete a tulajdonjog és az iparjogvédelem volt, ezek mellett a gazdaság és a jog összefüggéseit vizsgálta több publikációjában. Kiterjedt kutatásokat folytatott a szellemi alkotások joga és a szerzői jog területén is.
Világhy Miklós 1939-ben szerzett diplomát Budapesten, azt követően bírósági fogalmazóként, majd bíróként dolgozott. A második világháború után, 1945-ben az Igazságügyi Minisztérium osztályvezetőjévé nevezték ki, 1949-ben az Iparügyi Minisztérium főosztályvezetője lett. Ekkor kezdett oktatni az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) jogelőd intézményében, a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1953-ban egyetemi tanári kinevezést kapott, 1956-tól pedig a polgári jogi tanszék vezetésével bízták meg. Ezt a posztot huszonkét évig töltötte be.
Trócsányi László azt mondta, Világhy Miklós személyisége, lenyűgöző és felejthetetlen előadásai nagy hatással voltak tanítványaira. A visszaemlékezésekben külön hangsúlyozzák kristálytiszta polgári jogi dogmatikus gondolkodását, és azt a harcos erőfeszítést, amelyet a polgári jog egységének megteremtése érdekében vállalt.
Világhy Miklós az egyetem vezetésében is szerepet kapott: 1953 és 1956 között a jogtudományi kar dékáni tisztségét töltötte be, később az ELTE rektora lett. Ez a megbízatása mindössze egy évig tartott.
A miniszter megjegyezte: "nyilvánvalóan történhetett valami 1956-ban", erre utal az is, hogy Világhy Miklós csak 1962-től lehetett ismét egyetemi vezető, ekkor három évre az ELTE tudományos rektorhelyettesévé választották.
Egyetemi munkásságával párhuzamosan haladt akadémiai előmenetele: 1969-ben doktori címet szerzett, 1976-tól pedig a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja volt – közölte Trócsányi László.
Vékás Lajos, az MTA alelnöke, az 1980-ban elhunyt Világhy Miklós tanítványa úgy fogalmazott, a professzor a polgári jog klasszikus szépségeinek felmutatásán keresztül a jogtudomány maradandó értékeire hívta fel hallgatói figyelmét. Előadásainak mélysége magával ragadta a diákokat, noha mondanivalóját nem fűszerezte anekdotákkal. Nagy erénye volt a tiszta fogalmazás; gondolatait pontosan csiszolt, világos stílusban közvetítette.
Az MTA alelnöke felidézte, hogy Világhy Miklósnak széles körű volt az érdeklődése, minden kérdéskörben nyitott volt a beszélgetésre, kivéve a politikai témákat, amelyeket elvből és következetesen került.
Az emlékülésen Verebics János egyetemi docens, valamint Sárközy Tamás, a Magyar Jogász Egylet elnöke is előadást tartott.
(MTI)
