Aki autonómiát akar, az nem elszakadni akar egy országtól, hiszen az autonómiát nem valakivel szemben építik ki, hanem valakivel együttműködésben – hangsúlyozta Trócsányi László leendő magyar igazságügy-miniszter a vajdasági Palicson a területi és nem területi autonómiáról rendezett háromnapos jogi-tudományos konferencia csütörtöki megnyitóján.

A leendő tárcavezető kifejtette: alapvetően háromféle modellje van a többség és a kisebbség együttélésének. A teljesen elutasító modell az, ahol elutasítják a kisebbséget, és emiatt az ki akar szakadni az országból. A másik esetben a többség és a kisebbség formálisan együtt él, a nemzeti kisebbségnek formálisan megvan minden joga, tehát „kvázi minden rendben van, tartalmilag azonban zavarok vannak”.

A harmadik a befogadó modell, amelyben lehetőség van arra, hogy „dialógus teremtődjék, és ez elvezethet az autonómiához. Ez kultúra, tárgyalások és idő kérdése”. Elmondta: Európában az autonómiának számos formája van, és minden esetben figyelembe kell venni az ország sajátos történelmi hagyományait.

Kép letöltése

A belgiumi német kisebbség példáját ismertetve kiemelte: vannak olyan jellemzői az ottani folyamatnak – a háború szenvedései, a meg nem értés, a bűnösség keresése, majd az egymásra találás és a dialógus –, amelyek példa értékűek lehetnek akár a vajdasági magyarság számára is. „Ez nem megy azonnal, ez egy hosszú folyamat, amelyben tudni kell, hogy mit akarunk elérni, hogyan akarjuk, kikkel akarjuk és kikkel kell tárgyalni. Lépésről lépésre kell haladni” – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy az autonómia politikai és gazdasági kérdés is. „Aki autonómiát akar, az elkezdheti az oktatás és kultúra területén” – mondta, hozzáfűzve, hogy „nyelvében él a nemzet”. A második lépésben már lehetőség van bizonyos gazdasági folyamatokra, például a munkahelyteremtésre.

A végső lépés pedig a politikai autonómia, amikor már bizonyos politikai jogai is vannak a kisebbségnek. Trócsányi előadásában rámutatott arra is, hogy Európa ma nagyon érdekes képet mutat, mert egyrészt mindenki örül az egységesülő Európának, másrészről viszont van egy identitáskeresés. Az autonómiákban pedig ennek a kettőnek az összhangját kell megtalálni, illetve megteremteni.

(MTI)