A kormány célja a schengeni és a magyar határok jogállami keretek közti hatékony védelme, ez a magyar állampolgárok és egyben az Európai Unió, valamint a schengeni partnerek elvárása.
Magyarország a büntetőjogot csak legvégső eszközként alkalmazza, a fokozatosság és az elterelés elveinek szem előtt tartásával. A kormány kiemelt figyelmet fordít az alkotmányos keretekre, valamint a nemzetközi és uniós jogi kötelezettségvállalásokra.
A hatályos büntető eljárásjogi kódex különeljárásai közül a bíróság elé állítás és a tárgyalásról való lemondás csak annyiban módosult, hogy a határzárral kapcsolatos bűncselekmények esetében alkalmazásuk egyszerűbb, gyorsabb lesz. Nem állja meg a helyét az az állítás, hogy a „gyorsított eljárások alkalmazására valójában jogszerű lehetőség” ne lenne. Az eljárás gyorsítása nem öncél, alkalmazása nem sértheti az eljárási kódexben biztosított jogokat.
Az 1951. évi genfi egyezmény szerint a szerződő államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújthatják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeztek, ahol életük vagy szabadságuk veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be területükre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve, hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket. Ebből következik, hogy a Szerbia felől érkező menekültek – amennyiben nem tudják bebizonyítani, hogy őket Szerbiában közvetlen veszély fenyegette – nem hivatkozhatnak e rendelkezésre, továbbá a feltételként előírt haladéktalan jelentkezés követelményére sem, hiszen sokan kifejezetten meg akarják tagadni a regisztrációt.
A fiatalkorúakra továbbra is enyhébb büntető törvények vonatkoznak. Az eljárási szabályok mellőzésének két oka van. A fiatalkorú elkövető a legtöbbször családjával együtt érkezik. Amennyiben a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket ezekben az ügyekben is alkalmazni kellene, akkor az a helyzet állhatna elő, hogy a családtagok az eljárás során egymástól elszakadnának. A másik érv, hogy ezek az eljárások nem hasonlíthatók a Magyarországon lakó fiatalkorúak ügyeihez. Az ő esetükben van értelme és garanciális tartalma például a környezettanulmány elkészítésének, azonban a migráns fiatalkorú esetében nincs. A tényleges eljárási garancia, vagyis a védő kötelező részvétele azonban megmaradt.
Az anyanyelv használatához való jog változatlanul megilleti a menedékkérőket. A törvény szerint a kézbesítendő iratot akkor nem kell lefordítani, ha erről az érintett kifejezetten lemond.
(Igazságügyi Minisztérium)
