Patyi Gergely államtitkár a Heti Világgazdaság munkatársának, Pálmai Erikának adott interjúja Foglalós kérdések – A kormány szétcsap a végrehajtók között címmel jelent meg a hetilap 2014. október 16-i számában.

Jogi végzettség nélkül senki ne legyen bírósági végrehajtó – többek között ezt kívánja elérni Patyi Gergely, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, aki drasztikusan átszabná a végrehajtási rendszert.

Húsz év után, a napokban váratlanul lemondott a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara elnöke, Krejniker Miklós, mondván: nem akar a változások útjában állni. Jól gondolta?

Egyetértek Krejniker Miklóssal abban, hogy a lemondása szükséges volt. Az Igazságügyi Minisztériumhoz szakmai körökből és az állampolgároktól is érkeznek jelzések a végrehajtói rendszer anomáliáiról, ezek alapján készült most el egy százpontos problématérkép, az ebben szereplő felvetések kezelése valószínűleg jelentős változásokat hoz majd. Az a célom, hogy rend legyen. Még az idén megvizsgáljuk a rendeleti szabályokat, és a jövő év első felében elkészülhetnek a szükséges törvénymódosítások is.

Igaz, hogy a rosszul működő végrehajtói rendszer kétmilliárd forintos hiányt okoz amellett, hogy az igazságszolgáltatás tekintélyét is rombolja?

A kétmilliárdnál sokkal nagyobb összegről tudok, de ez attól is függ, hogyan számolunk. További probléma és a gyakorlatban erősen befolyásolja a hatékonyságot, hogy ma a végrehajtás személyekhez, és nem ügyekhez kapcsolódik. Ha egy eljárásban több személy is érintett, az annyi ügy lesz, ahányan szerepelnek benne. Ráadásul, ha ők nem ugyanazon bíróság illetékességi területén élnek, akkor az ügyben több végrehajtó és bíróság is eljár. Feltehetően a mai 197-nél több végrehajtóra lenne szükség. Ennél egyébként most is több státus van, ezek egy része nyilván azért betöltetlen, mert vannak olyan területek, ahol nem elég vonzó a végrehajtói pozíció.
A nagyvárosokban például sokkal több ügy van egy végrehajtónál, mint egy kisebb településen. És mivel a végrehajtók költségei részben az ügyszámok szerint alakulnak, és ennek alapján kapják a díjazásukat is, nagyon komoly jövedelmi különbségek vannak. Ezen is célszerű változtatni. Mert többek között attól fog jól működni a rendszer, ha mindenhol hasonló sebességű és színvonalú szolgáltatást nyújtanak a végrehajtást kérő állampolgároknak.

A hitelezők szempontjából lassú, drága és sikertelen a végrehajtás.

Ezzel nem tudok vitatkozni. A végrehajtást kérőnek az az érdeke, hogy minél gyorsabban és minél teljesebben térüljön meg a követelése. Ehhez képest a végrehajtók a törvényben szabályozott eljárási határidőket sem tartják be. További probléma, hogy nem tesznek eleget az ügyfélfogadási, nyitvatartási kötelezettségüknek, így gyakorlatilag elérhetetlenek az eljárási szereplők számára. A fokozatosság és arányosság elve is átgondolásra szorul, nem sértheti és korlátozhatja a végrehajtást kérő követelésének kielégítéséhez való jogát. Nagy összegű és jelzáloggal biztosított követelések végrehajtása során a fokozatosságnak nincs értelme, ugyanis az időmúlás az adós érdekeit is sérti. Problémát jelent az is, hogy a végrehajtást kérők követelését sok esetben „túlbiztosítják”, amivel jelentős többletköltséget okoznak a hitelezőknek.

Az adósok leggyakrabban a velük szembeni fellépést és a követeléssel nem arányos foglalást sérelmezik.

A bírósági határozatok végrehajtásakor nem lehet feltételezni, hogy az adós először akkor szerez tudomást a követelésről, amikor a végrehajtó megjelenik a lakásán. A tipikus esetben az adós már a keresetlevél (fizetési meghagyás) kézbesítésekor értesül a vele szemben fennálló követelésről. A bírósági eljárásban részt vehet, védekezhet, bizonyítási indítványt terjeszthet elő. Az adós önként is teljesíthet. Ha mégsem ezt teszi, semmiképpen nem lehet kiszolgáltatottnak, ártatlannak, emberi méltóságában sértett személynek tekinteni. A kötelezettnek éreznie és tudnia kell, hogy a végrehajtás elkerülhetetlen, ugyanakkor az államnak őt is védenie kell, mert egy végrehajtás sosem irányulhat arra, hogy teljesen ellehetetlenítse. Ahhoz, hogy ez a rendszer jól működjön, a jogok és a kötelezettségek teljesítése is alapvetően fontos. Ha ugyanis a végrehajtási rendszer gyenge és könnyen kijátszható, az óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz vezet.

A devizaperekben is megállapították a követelés jogosságát, mégis szünetelnek a végrehajtások. Ez miért más?

A társadalom és a gazdaság jelenlegi helyzetéből adódóan van olyan eset, amikor nem azért nem teljesít valaki, mert nem akar, hanem mert nem tud. Az államnak ezeket a helyzeteket is fel kell ismernie.
A devizaperekben nagyon sok ilyen éles helyzet csúcsosodott ki, az állam pedig éppen most dolgozik azon, hogy az ő helyzetüket orvosolja. Mindez a végrehajtás alatt állókon is segíthet, hiszen moratórium van.
Amint elszámolnak a bankok az ügyfeleikkel, és jogerősen lezárulnak a folyamatban lévő perek, ez a nagy mennyiségű végrehajtási ügy jelentős részét is rendezni fogja.
Tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz helyzetbe került a társadalom, de hosszú távon nem szabad arra építeni, hogy az állam mindig mindenki helyett képes helytállni. A végrehajtási rendszer úgy biztosan nem fog működni, ha az adósok nem akarják teljesíteni a kötelezettségüket.

A problémás esetekben a végrehajtók jellemzően arra hivatkoznak, hogy előttük nincs helye bizonyításnak. Ha valamit tévedésből foglalnak le, nem tudják megvizsgálni, hogy kié lehet, és egy jogellenesen indult végrehajtást sem képesek leállítani. Ezen fognak változtatni?

A végrehajtó valóban nem jogosult bizonyításra, ez a bíróság dolga. Azért azt is tudni kell, hogy az adósoknak sosem az az érdekük, hogy lefoglaljanak tőlük valamit, így jellemzően még időben megszabadulnak a vagyonuktól. Emiatt a gyakorlatban minden harmadik követelés behajthatatlan. El kell ismerni, hogy nagy nyomás alatt dolgoznak a végrehajtók, ezért ehhez a munkához bölcsességre és megfelelő tudásra is szükség van. A végrehajtói kamara tagságának szakmai színvonalát emelni kell, jogi végzettséggel az anomáliák egy része is kiszűrhető lenne. Azt már elértük, hogy a most újonnan kinevezett végrehajtóknál kötelező a jogi végzettség, de az elmúlt húsz évben bárki lehetett végrehajtó.

A rengeteg kritika ellenére a végrehajtói kamaránál jónak mondják a fegyelmi helyzetet: 2013-ban összesen 920 panaszt vettek nyilvántartásba, általában az eljárások elhúzódása vagy eredménytelensége miatt, miközben csaknem félmillió ügyet intéztek. A panaszok 5–10 százalékát találják megalapozottnak.

Ránézésre ez akár lehetne egy jól működő rendszer is, de úgy tűnik, a gyakorlatban valamilyen hiba áll fenn. Attól tartok, hogy a statisztikában szereplőnél jóval több etikai vagy fegyelmi probléma merül fel, csak azok nem jutnak el a megfelelő helyre. Ezen feltétlenül változtatni kell.
A végrehajtás állami feladat, azt pedig, hogy jól működik-e, a társadalom a kormányon fogja számon kérni.

(HVG)