Völner Pál államtitkár Z. Kárpát Dániel (Jobbik) napirend előtti felszólalására válaszolt 2017. november 13-án az Országgyűlésben. A válasz leirata.
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
Nagyon csodálkoztam, hogy ön a „paktum” szót használta, mert a politikai erőtérben legutóbb a Simicska–Jobbik-paktum az, ami leginkább kering. Hogy egy ilyen párt képviselőjeként, egy oligarcha nyomása alatt éppen a devizahiteleseket karolják fel, ez egy politikai fogás pusztán.
Jól emlékszünk, hogy a múlt héten hétfőn egy teljes vitanap volt a devizahitelesek kérdéséről, akiket érdekelt, akik itt voltak – kivéve persze az MSZP-t, akik mint ennek az ügynek a kirobbantói arra se vették a fáradságot, hogy megjelenjenek a parlamenti ülésteremben –, emlékezhetnek rá, én akkor is említettem önöknek, hogy ezt a kérdést először talán az ellenzék padsoraiban kellene megvitatni, és utána csak egy dolgot tehetnének, hogy elismerik a kormánypártoknak azokat az erőfeszítéseit, amiket az elmúlt hét évben ezen a területen megtettek, figyelembe véve a magyar jogrendszer, az Alaptörvény, az európai jogrendszer előírásait és azt az utat, amit a luxemburgi bíróság, az Alkotmánybíróság és a Kúria döntései kijelöltek.
De hogy mik is voltak ezek a lépések, amiket önök egyébként jórészt nem szavaztak meg? Nagyon jól emlékszünk az árfolyamgát kérdésére, ahol egy rögzített árfolyamon tudtuk a törlesztések nagyságát korlátozni, a végtörlesztés intézményére, ahol több mint 170 ezer családot tudtunk mentesíteni a devizahitel rabsága alól, valamint emlékszünk a Nemzeti Eszközkezelő létrehozására, amely 36 ezer családot mentett ki azok közül, akiknek végképp esélyük sem volt arra, hogy törleszteni tudják az adósságaikat. A lakhatásukat továbbra is biztosítottuk annak segítségével, hogy állami forrásból felvásároltuk ezeket a lakásokat, ahol méltányos bérleti díj fejében továbbra is ott lakhatnak az érintettek.
Tehát mindazok az állítások, amelyek arra irányulnak, hogy a kormányzat nem tett semmit, az hazugság.
Nem beszélve arról, hogy bizony sikerült a bankokat is elszámoltatnunk, hiszen a bankoknak gyakorlatilag az árfolyamátváltásból, banki költségekből és kamatemelésből eredő tisztességtelen hasznát vissza kellett téríteni az adósoknak, és ezzel is százmilliárdokkal, összességében mintegy 1000 milliárd forinttal tudtuk könnyíteni a családok terheit, segíteni a devizahitelesek helyzetét.
Azok a frázispufogtatások, amelyek ehhez kapcsolódnak, teljesen hiteltelenek. Az árfolyamgát bevezetését és a devizahitelesek megsegítését nem támogatta szavazatával többek között az önök elnöke, Vona Gábor sem, sem a Jobbik-frakció; ahogy nem támogatta természetesen az MSZP-frakció sem. Azt vitatni, hogy ez az adósokon segített volna, szimplán hazugság. Az LMP a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását sem szavazta meg, a végtörlesztést pedig sem az MSZP, sem az LMP nem szavazta meg.
Csak azért, hogy önök mit tettek az elmúlt hét évben, amikor legalább egy gombnyomással segíthettek volna azoknak, akik ilyen kiszolgáltatott helyzetben voltak: 2013-ban a Jobbik 43 fős frakciójából mindössze 9 képviselő, míg a 48 fős MSZP-frakcióból 6-an szavazták meg a kilakoltatási tilalom meghosszabbítását. 2011-ben az MSZP-frakció többsége nem szavazta meg ezt a hosszabbítást, 25 MSZP-s képviselőnek nem voltak fontosak a devizahiteles családok. Az LMP részéről akkor 16 képviselő nem szavazta meg a törvénymódosítást, 2010-ben pedig, amikor elkezdtük a kilakoltatási moratórium bevezetését, meghosszabbítását ennek az időszaknak, 27 szocialista képviselő nem tartotta fontosnak, hogy így segítsen az érintetteken. Szerintem ezt először önöknek kellene megvitatniuk, hogy a kormánypártokkal szemben ezeket a lépéseket miért nem támogatták.
Ami pedig a bankokra tett megjegyzését illeti képviselő úrnak, bankadó korábban nem is létezett. A bankadó kivételes történet volt, amikor az ország kiszolgáltatott gazdasági helyzetben volt, és ezzel sikerült stabilizálni, a túlzottdeficit-eljárásból kihozni az országot. Nincs összefüggés egyébként a devizahitelesek helyzete és a költségvetés stabilizálása között.
Éppen az az elismerésre méltó, hogy egy ilyen kiszolgáltatott gazdasági helyzetben, amikor az IMF, az Európai Unió és mindenki itt ült a nyakunkon, gyakorlatilag szabályozni akarta a magyar gazdaságpolitikát, önálló politikát tudtunk vinni, és tudtunk az ő tilalmaik ellenére is segíteni ennek a kiszolgáltatott több mint 1 millió devizahitelesnek. A forintosítással pedig remélhetőleg sikerült ezt a kérdést oly módon lezárnunk, ami kielégítően jó irányba viszi a dolgokat. Ez inkább elismerést érdemelne.
Köszönöm figyelmüket.
(Igazságügyi Minisztérium)
