Völner Pál államtitkár az M1 Ma este című műsorának volt a vendége 2016. március 19-én. Az interjú leirata.

Mv: Maradunk a migrációnál. A magyar kormány szerint hiába a török–uniós megállapodás, az európai vezetők közül többen még mindig a kötelező betelepítésben látják a válság végső megoldását. Vagyis azt mondja a kormány, hogy érdemes küzdeni a kvóták ellen továbbra is, akár a bíróságon is. Vendégünk Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára. Jó estét kívánok államtitkár úr.

Völner Pál: Jó estét kívánok.

Mv: Ugye Benediktas Juodka, a litván parlament külügyi bizottságának elnökével tárgyalt. A litvánok hogyan viszonyulnak ehhez a témához?

Völner Pál: A litvánoknál egy kicsit speciálisabb a helyzet, mint nálunk. Tehát amikor ez a bizonyos tanácsi határozat született Litvániában a parlament külügyi bizottsága, amely felhatalmazást ad a tárgyalófeleknek, hogy igennel vagy nemmel szavazzanak, megtudtam, hogy egyetlen szavazaton múlt egyáltalán, hogy Litvánia csatlakozott a többséghez, amely elfogadta ezt a bizonyos határozatot, amelyet megtámadtunk. És kiértékelve az eseményeket, amelyek azóta történtek, látható, hogy az akkor ilyen érzelmi zsarolás, rasszista és egyéb álláspontok, amelyek elhangzottak a magyar nem válasz kapcsán, látható, hogy a többi tagállamban is egyfajta súlypont átrendeződés történt. Ma már ők is látják, hogy micsoda problémahalmaz szabadulna rá Európára, hogyha ez a betelepítési kvóta állandóvá válna.

Mv: Államtitkár úr, amikor ilyen tárgyalásokat folytat például Ön, akkor szó van nyilvánvalóan a luxemburgi tárgyalásról is, tehát a magyarországi indítványról. Adott esetben lobbizik azért, hogy pozitív beavatkozókat találjon?

Völner Pál: Én azt hiszem, hogy ez mindenhol belpolitikai kérdés is, hogy be tud-e avatkozni egy ország vagy sem. Volt ott egy szavazás, az államok valamilyen formában kinyilvánították a véleményüket. Itt egy speciális eset Lengyelország esete, amely gyakorlatilag március 11-én bejelentette, hogy beavatkozik a magyar fél oldalán ebbe a keresetbe, noha amikor az a bizonyos szavazatás történt, igaz, hogy még egy másik kormány volt Lengyelországban, akkor csatlakozott a többséghez. De a jogi érvek alapján, amelyeket felsorakoztattunk a perben, és hát gondolom azért a visegrádi négyek közötti szolidaritás alapján állva is mind Szlovákia, mind Magyarország oldalán beavatkoznak, és támogatják a keresetünket.

Mv: Ez már meg is történt, vagy csak a bejelentés történt meg egyelőre?

Völner Pál: A bejelentés megtörtént, 14-én maga a bíróság kiértesítette az érintett tagállamokat. Tehát ilyen értelemben, hogy ez már valós jogi aktus, de a konkrét beadványra még több hét áll rendelkezésükre, hogy megfogalmazzák és kifejtsék az álláspontjukat.

Mv: A görög beadvány megérkezett már a bírósághoz?

Völner Pál: A görög beadvány is, valamint beavatkozott, ahogy vártuk Olaszország is, aki szintén kedvezményezettje volt ennek a döntésnek és érdekes módon Franciaország is kinyilvánította, hogy a tanács oldalán kíván részt venni a perben, noha tudjuk, hogy a francia miniszterelnök kijelentette Németországban, hogy a harmincezres kvóta, amit elfogadtak, afölött nem hajlandók befogadni további menekülteket.

Mv: Ez egy nagyon érdekes dolog, mit jelent konkrétan a beavatkozás, tehát mennyire befolyásolhatja a bíróságnak a munkáját?

Völner Pál: A bíróságnak a munkája elsősorban a jogi tényeken kell, hogy alapuljon. Ugyanakkor egy-egy tagállamnak a beavatkozása az jelzi annak a kérdésnek a súlyát és azt, hogy gyakorlatilag jogi érvek alapján esetleg függetlenül attól, hogy korábban elfogadták a befogadást nyilván, hogy ezt végre is fogják hajtani. Ettől függetlenül láthatják azt, hogy azok a döntési mechanizmusok, amelyek ezt az eredményt hozták, azok tévesek voltak. Tehát a tanács által hivatkozott jogszabályhely, ez az Európai Unió működéséről szóló 78. cikk harmadik bekezdése, ami átmeneti intézkedésekről szól, nyilvánvaló nem nyújthat fedezetet arra, hogy egy állandó betelepítés történjen, illetve ilyen esetben nem térhettek volna el az egyhangúságtól sem. Tehát ezek a legerősebb jogi érvek ebben a vitában, amelyek remélhetőleg majd meggyőzik a bíróságot is.

Mv: Azt ugye, ez nem egy gyorsított eljárás, azt lehet tudni, hogy nagyjából mikor várhatunk döntést ebben az ügyben?

Völner Pál: Hát említettük, hogy egy ilyen másfél éves időtávlatban várható döntés, noha a bíróság kijelentette, hogy kiemelten kezeli az ügyet. Tehát a különböző határidő, ha lejárnak, a beavatkozók beadványainak a beadására gondolok elsősorban, illetve az azokra adható válaszok és azokra nyitva álló határidők leteltét követően minél gyorsabban le kívánják zárni az ügyet. Hát mi december 3-án adtuk be 2015-ben, tehát ehhez képest valamikor '17 első félévben várható leghamarabb a döntés.

Mv: Államtitkár úr, kvóta népszavazás, Magyarország, ugye most, hogy megszületett Brüsszelben a döntés, a magyar ellenzék azonnal fölállt és azt mondta, hogy innentől kedve okafogyottá vált maga a népszavazás. Ez így van.

Völner Pál: Ez nagyon jól hangzik. Csak tavaly nyáron nagyon jól emlékszünk, amikor a miniszterelnökök tanácsa úgy döntött, hogy csak önkéntes befogadás létezik, hogy puccsszerűen szeptemberben történt egy belügyminiszteri tanácsi döntés, amely kimondta, hogy el kell osztani ezt a bizonyos 120 ezer migránst a tagállamok között. Ez semmiféle garanciát nem jelent, ez a fajta döntés arra, hogy ugyanilyen fordulat nem állhat be. Mi van, ha csak taktikai visszavonulást hajtott végre a tanács, a bizottság, vagy Angela Merkel ebben az ügyben és az első adandó alkalommal ismét leporolják, előveszik és ismét megpróbálják érvényesíteni a korábbi szándékukat. Tehát én úgymond nyugtával dicsérném a napot. Tehát, hogyha az Unió adna garanciákat, hogy ilyen a jövőben nem fog előfordulni, hogy csak a tagállamokkal, ottani parlamentek véleményét kikérve hoznak döntéseket, és hogyha azok a döntések a parlamenteknél ellentétesek, akkor nem vonatkozik a tagállamokra, akkor nyilvánvaló okafogyottá válhatna a népszavazás kérdése, de amíg ilyen garanciákat nem kapunk, és nem ebbe az irányba haladnak a dolgok, akkor én addig nem vagyok nyugodt. A másik, amit látni lehet, hogy ezekben a kérdésekben az Unión belül általában nincs győztes fél. Tehát jó esetben, ha ragaszkodunk az álláspontunkhoz, akkor azt tudjuk elérni, hogy egy olyan kompromisszum születhet, amelynek révén el tudjuk érni a céljainkat. De az, hogy valamelyik fél teljesen visszavonuljon, ez nem általános. Tehát maga a döntéshozatali mechanizmus mondjuk azt, hogy szerencsére olyan, hogyha valaki kitart az elvei mellett, akkor be tudja fogadni a többség azokat a véleményeket is, amelyekkel nem értenek egyet.

Mv: Ugye Magyarországon általában a népszavazások nem nagyon szoktak sikeresek lenni. Ön viszont azt nyilatkozta, hogy legalább annyian elmennek, mint egy országgyűlési választásra erre a referendumra. Ezt mire alapozza?

Völner Pál: Én járok különböző lakossági fórumokra, tárgyalok települési vezetőkkel. Láthatjuk az átmeneti táborok létesítésénél kialakuló, hogy úgy mondjam közvéleményt, amely elég erősen megjelenik. A kormánnyal való egyeztetésekben tiltakozásokról hallhatunk. Ha egy népszavazás valóban egy ilyen kérdésben élessé válik, akkor szerintem az embereket legalább annyira megmozgatja, mint egy nyolc településsel arrébb álló politikust most megválasztanak-e országgyűlési képviselőnek vagy sem.

Mv: Államtitkár úr, kíváncsian várjuk a fejleményeket. Köszönöm, hogy eljött hozzánk.

Völner Pál: Én is köszönöm a lehetőséget.

(Igazságügyi Minisztérium)