Völner Pál államtitkár Szakács László (MSZP) napirend előtti felszólalására reagált az Országgyűlés 2016. április 4-i ülésnapján.
Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház!
Több kérdéskörben érintette a Quaestor-témát képviselő úr. Néha úgy kezelte az ügyet, mintha nem lenne a tények tudatában, holott az elmúlt időszakban elhangzott vitákban jó néhányszor sikerült jó néhány kérdésre kitérnünk, és tisztáztuk az álláspontokat.
Valamennyien jól tudjuk, hogy 2015. november 17-én az Alkotmánybíróság hozott egy döntést a Quaestor-károsultakkal kapcsolatban, amellyel a törvényalkotó kezét gyakorlatilag megkötötte, és kijelölte azokat a kereteket, amelyek mentén a törvényben megvalósított kárrendezést végre lehetett hajtani. Amikor azt mondjuk, hogy méltányos a kárrendezés, akkor azt értjük alatta, hogy a korábbi jogszabályi környezetben, többek között az MSZP-időszakban is alkotott jogszabályi környezetben ennek a kárrendezésnek a megvalósítására ilyen mértékben sem lehetett volna sort keríteni. Éppen az, hogy 6 millió forintról 30 millió forintra felemelésre került a kárrendezés értékhatára, jóval nagyobb lehetőségeket biztosított a korábbiaknál.
Az a tény, hogy az Alkotmánybíróság kimondta az úgynevezett káron szerzés tilalmát, tehát akik a korábbi időszakban a Quaestor által ígért, kimondottan magas hozamok mellett a hozamokat igénybe vették, azoknál ezzel korrigálni kell a kárrendezés összegét. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag ezeket az összegeket a törvényalkotó nem vehette figyelembe, amikor megalkotta a jogszabályt, így maga a kárrendezési alap sem rendezheti. Hiszen akkor egy újabb alkotmánybírósági döntést vonna maga után, amelyben az erre vonatkozó rendelkezéseket megsemmisítené az Alkotmánybíróság. Éppen egyfajta pozitív diszkriminációt alkalmazott a parlament a károsultaknál, így kaphattak nagyobb kártérítést, mint amit akár egy felszámolási eljárásban vagy más módon elérhettek volna.
Képviselő úr érintette a folyamatban lévő büntetőeljárást is, amellyel kapcsolatban azért, valamennyien tudjuk, sem a kormányzatnak, sem az Igazságügyi Minisztériumnak nincs olyan jogköre, de még a parlamentnek sem, hogy az ügyészség és a bíróság között zajló jogértelmezési vitában állást foglaljon, vagy ott bármilyen döntést hozzon. Véleménye persze egy képviselőnek lehet, nyilvánvalóan én is néhány tényadatot el fogok sorolni, ami a sajtóban ugyanúgy megjelent, tehát képviselő úr is tájékozódhatott ezekben a kérdésekben, hogy hol tart az ügy, mi a két szervezet közötti jogértelmezési vita lényege, és mi az, amiben nem értenek egyet.
Jól tudható, hogy a Quaestor-ügyben eltűnt összegek nyomában mind a felszámoló, mind pedig a nyomozó hatóságok, az ügyészség vagy éppen a bíróság is nyomoz, és majd ki fog derülni, ami kiderülhet az ügyben és az jogi keretek között kideríthető. De magának a jogértelmezési vitának az a lényege, hogy az ügyészség által benyújtott, több mint ezeroldalas vádiratból a bíróság hiányol olyan felsorolásokat, ami az ügyészség jogértelmezése szerint sem a büntetőeljárási törvény alapján, sem gyakorlati okokból nem lenne praktikus, hiszen ilyen adatmennyiség áttekinthetetlenné tenné magát a vádiratot is.
Több mint 6 millió ügyletről van szó, tehát ezek felsorolása nyilvánvalóan nem tenné lehetővé a gyors és hatékony ügyintézést. Ugyanakkor az elszenvedett kár nagysága önmagában elegendő a megfelelő büntetés kiszabásához. Hiszen itt bűnszervezetben elkövetett sikkasztás, csalás és más bűncselekmények miatt folyik a nyomozás. Az ügyészség értelmezése szerint nem visszadobta a vádiratot a bíróság, hanem hiánypótlásra visszaadta, bizonyos kiegészítéseket kért, amit az ügyészség nyilvánvalóan, amennyiben indokolt és amennyiben a vádirat keretei közé ez belefér, akkor meg fog tenni.
Az ügyben 132 ezer oldalnyi nyomozati irat keletkezett, csak hogy az ügy súlyát, az adatok hosszát érzékeltessem, tehát nyilvánvaló, hogy egyfajta olyan megfogalmazás szükséges, ami áttekinthetővé teszi majd, hogy az az 1500 oldal, ami ebből bekerült a vádiratba, mind a bíróság, mind a felek számára feldolgozható legyen. Hogy hová tűnt a vagyon, azzal kapcsolatban, úgy hiszem, majd a védők hosszas és alapos fejtegetést fognak kifejteni az eljárás során, amikor majd bizonyítani akarják védenceik ártatlanságát. Ezt megvárjuk, és akkor majd arról is tudunk tájékoztatást adni. De az ügyet önmagában, ahogy említettem, maga a törvény, a kárrendezési alap rendezi a lehető legméltányosabb módon, amit elérhettünk.
Köszönöm szépen a figyelmet.
(Igazságügyi Minisztérium)