Völner Pál államtitkár a Karc FM Hangoló című műsorában beszélt az EU 2020 utáni költségvetéséről és a LIBE bizottság jelentéséről 2018. május 2-án. Leirat.

Mv: Brüsszelbe utazott Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az Európai Néppárt vezetőjével tárgyaljon egyebek mellett az új kormány céljairól, és a következő időszak feladatairól. A témák között nyilván megkerülhetetlen az EU 2020 utáni költségvetésére vonatkozó bizottsági javaslat is, amelyet éppen ma hoz nyilvánosságra a testület. Korábban a Financial Times és a Frankfurter Allgemeine Zeitung is arról cikkezett, hogy információik szerint átalakítanák a kohéziós források elosztásának módját, és a jövőben már úgynevezett jogállamisági kritériumok is szerepet játszhatnak a pénzek odaítélésében. Ez pedig számomra már felveti a kérdést, hogy ki, milyen kritériumok alapján dönthetne a jogállamiság helyzetéről. A kérdés pedig Völner Pálnak, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárának szól. Jó reggelt kívánok!

Völner Pál: Jó reggelt kívánok!

Mv: Van olyan testület azonkívül, hogy az Európa Unióban tudjuk, mert rengeteget hallottuk mostanában, hogy elítélgetik ilyen-olyan testületekben Magyarországot, de van olyan testület, aminek az a szerepköre, hogy a jogállamiság kérdéséről döntsön az egyes tagállamok esetében?

Völner Pál: Nyilvánvalóan, hogy valahol végső soron mondjuk a luxemburgi bíróság a kötelezettségszegési eljárások során hozhat olyan döntést, ami kötelező a tagállamokra, de rapid eljárásban, gyorsítva ezek a megoldások nem léteznek. A másik, a bizonyos hetes cikkellyel kapcsolatos döntés, ott pedig tudjuk, hogy a bizottságnak, a tanácsnak és a parlamentnek az összmunkája révén született olyan döntés, amikor uniós alapértékek megsértéséről, súlyos megsértéséről szólt Tehát ez a fajta mechanizmus, amit most netán a pénzek visszatartásánál akarnak kidolgozni, az gyakorlatilag nincs benne az Európai Unió működéséről szóló alapszabályban. Tehát egyéb cikkelyre hivatkozva felhatalmazni bármelyik testületét az uniónak arra, hogy ez alapján eljárjon, az szerintük az alapszerződésbe ütközik.

Mv: Az Európai Bizottságnak van-e arra bármilyen módja, létezik-e olyan jogi kiskapu az Ön legjobb tudomása szerint, amit felhasználva meg tudja azt tenni ez a testület, hogy gyakorlatilag átnyúl az állam- és kormányfők, illetve az Európai Parlament feje fölött azért, hogy egy ilyen javaslatot végig vigyen?

Völner Pál: Bocsánatot kérek, de hogyha egy mechanizmust feltalálnak a megfelelő döntéshozatali eljárás nélkül, akár a tagállamok parlamentjeit is megszavaztatva, ami végül is szükséges lenne, szerintem az unió úgy létezne, mint jogállam, akkor ez is a jogállamiság kritériumait sértené, hogyha ilyen trükkökkel próbálnának operálni. Tehát ajánlom az érintetteknek, hogy ezen gondolkozzanak el mélyen.

Mv: Már csak azért kérdezem ezt, mert a napokban előkerült egyes írásokban egy olyan formája is a költségvetés átalakításának, hogy tulajdonképpen nem is a hetes cikkelyt vennék elő egy-egy ilyen esetben, hanem egy másikat, egy három számjegyűt, én már nem is tudom megmondani, hogy melyikre vonatkozik ez tulajdonképpen, és ez alapján gyakorlatilag dönthetnének úgy, hogy elvesznek bizonyos tagországoktól pénzeket. Ön szerint egy ilyen kerülőúttal meg lehetne oldani ezt a brüsszeli javaslatot?

Völner Pál: Említettem, ez egy bátor kezdeményezés. És, hogy mennyire nem szabályozott az unió működésének a teljes valósága, hiszen ez egy mesterségesen kreált dolog, nem pedig egy történelmileg kiérlelt alkotmány, abból is látszik, hogy maga ilyen mechanizmus sem létezik. Tehát ötletelnek. Beleütköznek egy problémába, és akkor a problémára akarnák gyakorlatilag egy lex-Magyarországgal, vagy lex-Orbánnal, vagy bármivel megoldani, vagy éppen hivatkozva egy teljesen másról szóló, de itt a költségvetés átláthatóságáról van szó, ami egyébként 2010 óta soha nem volt vitatéma, hiszen Magyarország ellen túlzott deficiteljárás is folyt abban az időben. Akkor ezzel próbálták ezt a nyakunkon tartani. Miután minden költségvetési feladatot megoldottunk, tehát nincsen akkora deficitünk, nem nő az államadósságunk, nem tudnak belénk kötni. Ezért most ugyanilyen módon próbálják kiterjeszteni ezeknek az értelmezését, és az úgynevezett jogállami kritériumokat ráhúzni vagy éppen gondoljunk a hetes cikkely kapcsán folyó eljárásoknál, ahol az uniós alapértékekről beszélnek, amelyek szintén nincsenek definiálva. Leginkább meg nem Soros György érdekeire emlékeztetnek, de ennek a kettőnek az összekeverése ez az Európai Parlament tagjainak vagy bizottságainak a bűne vagy érdeme. Tehát ezen mélyen el kellene gondolkodniuk, hogy ne légből kapott paragrafusok alapján akarjanak konkrét szankciókat kiszabni.

Mv: Amit most ön emleget, az nyilvánvalóan a Belügyi, Állampolgári, Jogi és Igazságügyi Bizottságban, vagy ahogyan mostanában gyakrabban emlegetjük a LIBE bizottságban készülő magyar külön jelentésnek a tartalma gyakorlatilag, ami azt mondja ki, hogy Magyarországon egyértelműen fennáll az uniós értékek súlyos megsértésének kockázata. Így indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti jogállamisági eljárás megindítása. Ez az úgynevezett Sargentini-jelentés, amelyre azért meglehetősen hevesen reagált a magyar külgazdasági és külügyminiszter úr. Na most, ha ezt a hetes cikkelyt júniusban, mert ha jól emlékszem a forgatókönyv az, hogy júniusban nyújtják ezt be szavazásra, ezt a jelentést, hogyha elindul ez a folyamat, akkor ennek lehet az a vége, hogy végül csak megindítják Magyarország ellen ezt a bizonyos hetes cikkely szerinti eljárást?

Völner Pál: Ugye a hetes cikkelynek is van egy első és egy második bekezdése. Amiről most beszélünk, ez a bizonyos első bekezdés, ami a veszélyeztetésről szól, de aztán különböző monitoring és egyéb tagállami nyilatkozatok után születhetne majd egy külön további eljárásban a második bekezdés alapján döntés arról, hogy ezek ténylegesen sérülnek, és nem pedig veszélyeztetésről van szó, amikor alapértékekről beszélnek. Tehát gyakorlatilag azért kell az elején határozottan leszögezni, hogy ez egy olyan adathalmaz, mintha különböző internetes fórumokon olvasta volna össze Sargentini asszony. Ugyanis olyan kitételek szerepelnek benne, amit Járóka Lívia képviselő alelnök asszony szóvá tett, hogy paramilitáris egységek felvonulását nehezményezi a 43-as vagy a 44-es pontban. Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején történt meg, és pontosan ez a kormányzat volt az, amelyik megszüntette. Tehát cigányellenességről szól, antiszemitizmusról szól. Olyan vádak hangzanak el benne, amelyeknek semmiféle ténybeli alapját nem tudják megemlíteni azonkívül, például az antiszemitizmus esetén, hogy összefüggésbe hozzák azzal, hogy Soros Györggyel bíró gyökerei vannak. Most itt volt Netanjahu miniszterelnök úr Izraelből, aki talán elfogadhatjuk, hogy ő képviseli a zsidó államot, aki megállapította, hogy Magyarországon a zsidóság reneszánszát éli. Gyakorlatilag nem fegyveres őrök vigyázzák az óvodákat, az iskolákat, szabadon járhatnak-kelhetnek, felújítják a zsinagógáikat, intézményeket alapíthatnak, virágzó hitközségeik vannak. És akkor ezek után jön egy ilyen jelentés, amit valahol, mit tudom, Hollandiában vagy éppen Magyarországra látogatva, portyázva az itteni úgynevezett, általuk civil szervezetnek nevezett külföldről pénzelt társaságoktól, az ő összeollózott jelentéseikből azt vágják a képünkbe, hogy antiszemiták vagyunk. Tehát nézzék meg, mi a franciaországi zsidósággal, vagy a németországi, ahol merényleteket követnek el. Eszükbe se jut a tények alapján összevetéseket végezni.

Mv: Ugye ennek a jelentésnek a sorsa az, hogy a különböző egyéb európai uniós bizottságok még hozzátehetik a saját véleményüket, ami Magyarországgal kapcsolatos, és hát megtörtént az, hogy egy másik bizottság, méghozzá az Európai Parlament költségvetés ellenőrzési bizottsága ugyancsak egy elítélő jelentést fogalmazott meg Magyarországgal kapcsolatban, de legalábbis katonai bírálatokat. Erről is múlt héten éppen egy héttel ezelőtt szavaztak, és itt azt mondják, hogy a korrupció jelenlegi szintje, az államháztartás elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya, illetve a nem támogatható kiadások vagy a finanszírozott projektek túlárazása hatással van az uniós források magyarországi felhasználása. Ez pedig ismét sértheti az EU alapértékeit. Na most, itt megint felsorolnak számos olyan pontot, amelyekre, amennyire én tudom, bizonyítékot senki nem szolgáltatott a jelentéstevők számára. Vagy ön azt másképpen tudja?

Völner Pál: Valóban a tények hiányoznak az állítások mögött. Hát gondoljunk arra, hogy mint említettem, 2010 óta beszélhetünk Orbán-kormányokról és gyakorlatilag az első vitatéma mindig a költségvetés volt, a költségvetési hiány, a költségvetésnek a számai. Na most, ha nem lett volna átlátható a költségvetés akkor is, és most is, akkor az Unió nem tudott volna megállapításokat tenni, és nem tudtunk volna a kötelezettségszegési ügylet által túlzott deficiteljárásból kijönni, amennyiben nem igazolható számok alapján történt volna. Tehát ez egy légből kapott állítás, hogy a magyar költségvetés nem átlátható. A magyar költségvetést már általában elfogadjuk, a következő évit, tehát a számai már fél évvel előbb ismertek. Ismertek az adójogszabályok, amelyek a következő évre vonatkoznak. Azt hiszem, az unióban az elsők között vagyunk ezen a területen, ami a korrupciót illeti, ez nagyon jól hangzik, amikor mondják, hogy a korrupció emelkedik Magyarországon, és ha megnézzük az egészet, hivatkoznak különböző ENSZ-jelentésekre, és különböző nemzetközileg született jelentésekre. Mindegyik mögött ugyanaz a három, négy, öt, szervezetnek a megállapításai szerepelnek, akikkel nagyon éles politikai vitában áll a magyar kormány pontosan azért, mert az ő finanszírozásuk nem kellően átlátható. Rájuk születtek azok a szabályok, hogy külföldről finanszírozott szervezetek, és ezt kötelesek feltüntetni. És ha megnézzük a finanszírozásokat, akkor láthatjuk, hogy nagyon jelentős részben Soros György Nyílt Társadalomért Alapítványa támogatja őket. És megkockáztatom őket, hogy nem a magyar érdekeket, nem az uniós érdekeket, értékeket képviselik, hanem Soros György érdekeit és az ő értékeit. Tehát kőkeményen beavatkozik a magyar belpolitikába, beavatkozik az uniós politikába és egyszerűen nem értem, hogy miért nincs olyan mechanizmus, ami megvédeni az uniót attól, hogy egy milliárdos spekuláns gyakorlatilag bábként mozgatja a biztosok egy részét vagy akár a bizottsági tagokat, akik nyíltan felvállalják, hogy évtizedes barátság köti őket Soros Györgyhöz, hogy Soros György meghívta őket, hogy Soros Györggyel beszélgettek, Soros Györgyöt fogadták.  Egyszerűen olyan, mint hogyha, tehát magyar viszonylatban szerintem elképzelhetetlen lenne, hogy a magyar kormány tagjai vagy a magyar parlament tagjai egy külföldi milliárdos barátságra hivatkozva tennének lépéseket, hoznának törvényeket, indítanának eljárásokat. Ez egy jogilag és erkölcsileg teljesen nonszensz helyzet.

Mv: Még egy utolsó témát hadd hozzak ide, mert hát nemcsak az Európai Parlamentben és Bizottságban, de már most az Európai Tanácsban is meg találtak szólalni Magyarországgal szemben. Méghozzá azt állítják, hogy a magyar hatóságok nem képesek azonosítani az embercsempészet lehetséges áldozatait, és hát nem tartják, ismételten ezt hánytorgatják fel, hogy nem tartják tiszteletben azoknak az embereknek az emberi jogait, akik a tranzitzónában várakoznak arra, hogy bebocsátást nyernek Magyarországra, avagy nem nyernek bebocsátást Magyarországra. Ezek a típusú megnyilvánulások, ezek megint ugyanannak a mechanizmusnak a mentén történnek ön szerint?

Völner Pál: A kórusműnek a része szintén. Hát gondoljunk Muiznieks úr tevékenységére, aki ugye ott főbiztosként tevékenykedik az Európa Tanács mellett, nem szakértő testületként, aki szintén Soros Györgynek az egyik baltikumi Nyílt Társadalomért Alapítványát vezette évekig, gyakorlatilag nem is a térségbe való, bár a családja innen származott el Amerikába. És hogyha ilyen emberek hangoztatnak vádakat, akkor ajánlom figyelmükbe, hogy az Európa Tanácsnak végül is a Törökország, az összes európai állam tagja, Szerbia, Görögország, Bulgária, Románia, tehát ha elérnek ide ezek az emberek, és a többi állam nem deríti fel, hogy kik azok, akik embercsempészek vagy emberkereskedőknek az áldozatai, miért pont Magyarország az, akit kiemelnek, aki felelős érte, és a többieket senki nem vizsgálja? Tehát gyakorlatilag ez, hogy mondjam, olyanfajta diszkrimináció az államok között, ami megint csak egy központi gondolatot vagy központi tervet is sejtet, amikor a felelősséget próbálják egy helyre telepíteni.

Mv: Nagyon szépen köszönöm. Hosszan tudnánk még beszélgetni erről a témáról is, ahogy általában, de most sajnos az időnk lejárt, ami erre jutott. Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát hallottuk az elmúlt percekben. Viszonthallásra!

Völner Pál: Viszonthallásra!

(Igazságügyi Minisztérium)