Répássy Róbert mondta az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény módosításáról szóló expozéját az erről szóló javaslat összevont vitájában 2015. június 30-án az Országgyűlésben.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
Négy évvel ezelőtt terjesztette az Országgyűlés elé a kormány az információs önrendelkezési jogról szóló törvény tervezetét.
Az akkori jogalkotás célja három forrásból fakadt. Elsőként említendő ezek közül a nem sokkal korábban elfogadott Alaptörvényben alapvető jogként rögzített jogok, azaz a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jog tartalmi, intézményi és szervezeti garanciáinak megállapítása. Másodsorban: fontos célja volt az uniós jogi előírásoknak való megfelelés, az uniós jogfejlődés naprakész nyomon követése. Harmadrészt, az akkori törvényjavaslat a korábban több törvényben elhelyezkedő előírások egybefoglalásával, azoknak a megváltozott életviszonyokhoz és jogi környezethez való igazításával a joggyakorlatban felmerült problémák, hiányosságok megoldását is szolgálta.
Négy év elteltével megállapíthatjuk, hogy ezen alapvető törekvések tekintetében a törvény kiállta az idő próbáját. A személyes adatok kezelése terén a magyar szabályozás továbbra is kiemelkedően magas szintű védelmet biztosít az érintettek részére. Ezt a védelmet a sarkalatos szabályozással létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a gyakorlatban is következetesen és magas színvonalon biztosítja. Hasonlóképp a bíróságok is az alapjogok messzemenőkig való tiszteletben tartásával és érvényesítésével járnak el a személyes adatot vagy közérdekű adatot érintő ügyekben.
Ami pedig a szabályozást illeti, talán elengedő csak arra utalnom, hogy 2012-ben a magyar jogrendszer megújításával kapcsolatos viták feszült, félreértésektől és félreértelmezésektől sem mentes időszakában a Velencei Bizottság a törvényről készített átfogó véleményében arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a törvény a maga egészében összhangban áll mind az európai, mind a nemzetközi adatvédelmi sztenderdekkel.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezek után a bevezető szavak után, kérem, engedjék meg, hogy rátérjek arra, mi a jelenleg önök előtt fekvő törvényjavaslat indoka, miért szükséges annak az Országgyűlés által még a mostani ülésszakban való megtárgyalása. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény átfogó felülvizsgálatának még nem jött el az ideje. Egyrészt, mivel a törvény a magyar jogrendszer szilárd és jól működő elemének bizonyult, másrészt, mivel ezt az átfogó áttekintést és módosítást az uniós jog fejleményei várhatóan belátható időn belül elkerülhetetlenné teszik.
Mindezen körülmények között is kötelezettsége a jogszabály-előkészítőnek, így kiemelten az igazságügyi tárcának, hogy a jogfejlődés legújabb eredményeit és az életviszonyok változásait, valamint a jogalkalmazási tapasztalatokat figyelemmel kísérje.
A törvényjavaslat öt különböző szabályozási cél és indok alapján kerül előterjesztésre. Elsőként: a jogalkotásnak teljesíteni kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket rá nézve az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény rendelkezéseinek tartalmát kibontó, azokból jogalkotási követelményeket levezető határozatai írnak elő. Másodsorban, a személyes adatok védelme terén indokolt alkalmazni azokat az innovatív megoldásokat, amelyek az érintettek jogainak védelmét a hatályos szabályozáshoz képest is nagyobb mértékben tudják garantálni.
Harmadrészt: célszerű biztosítani a személyes adatot kezelő szervezetek részére azon lehetőségeket, amelyek a személyes adatok védelmének teljes biztosítása mellett nyújtanak módot a fejlett informatikai megoldások és nemzetközivé vált jogviszonyok által szükségessé tett adatkezelési műveletek lefolytatására. Negyedikként társul mindehhez az a jogalkalmazói tapasztalat, amelyet az Adatvédelmi Hatóság működésének három és fél évében összegyűjtött, és amely a törvényi előírások kismértékű módosítását indokolja. Végezetül a törvényjavaslat figyelembe veszi azokat a közérdekű adatok megismerésével kapcsolatban a joggyakorlatban felmerült kérdéseket, amelyek a részletesebb szabályozás igényét támasztják.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Elsőként említettem az alkotmánybírósági határozatnak való megfelelés szükségességét. Az Alkotmánybíróság ez év februári döntése azt a kötelezettséget rótta az Országgyűlésre, hogy a közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adat minősítése esetén biztosítsa, hogy e nyilvánosságkorlátozással szemben a közérdekű adatok megismeréséhez való alapvető jogot közvetlenül az adatminősítés tartalmi felülvizsgálatát jelentő eljárás útján érvényesíteni lehessen.
Az Alkotmánybíróság által elvárt szabályozásnak garantálnia kell, hogy a közügyek megismerésének és megvitatásának szabadságát a visszaélésszerű minősítés ne gátolhassa, de egyidejűleg azt is, hogy a minősítéssel védett alapvető érdekek – így Magyarország alkotmányos rendje, külső és belső biztonsága – ne kerüljenek veszélybe.
A megfelelő szabályozási modell kidolgozása érdekében az Igazságügyi Minisztérium egyeztetéseket folytatott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal. Ezen egyeztetések eredményeként a megalkotandó szabályozás a hatályos törvényben már létező eljárást, a titokfelügyeleti hatósági eljárást veszi alapul, annak feltételeit és rendjét alakítja át, bővíti ki akként, hogy a minősítés közvetlen és független felülvizsgálatát lehetővé tegye.
Ezt a kontrollfunkciót a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, illetve a határozatainak felülvizsgálatára jogosult bíróságok a hatályos előírások alapján is gyakorolhatják ugyan, ám erre csak a hatóság saját kezdeményezésére kerülhet sor. A törvényjavaslat alapvető újdonsága tehát az, hogy a közérdekű adat kiadására irányuló per szabályait kiegészíti.
Ha az adatigénylő valamely közérdekű adathoz azért nem kapott hozzáférést, mert az egyben minősített adat is, a közérdekű adat megismerése iránt indított perben a bíróság kötelezően kezdeményezi a hatóság titokfelügyeleti hatósági eljárásának megindítását.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a törvényjavaslat szerint, eljárásának eredményétől függően jogsértés esetén a minősítőt a minősített adat minősítési szintjének, illetve érvényességi idejének a jogszabályoknak megfelelő megváltoztatására vagy a minősítés megszüntetésére hívja fel, ha pedig a minősítés jogszerűnek bizonyult, ennek tényét állapítja meg.
A kérdés súlya és az alkotmánybírósági döntésnek való mielőbbi megfelelés indokolja, hogy az új szabályozás elfogadásáról az Országgyűlés még ebben az ülésszakban döntést hozzon, és az a törvény kihirdetését követően a lehető leghamarabb hatályba is lépjen.
Tisztelt Országgyűlés!
A javaslat a magyar jogban már az előtt törekszik megalkotni az adatvédelmi incidensek nyilvántartására vonatkozó szabályokat, mielőtt azok a közeljövőben megalkotásra kerülő új, európai uniós adatvédelmi követelmények között uniós jogi kötelezettségként is megjelennek. Ezen szabályok az adatkezelő kötelezettségévé teszik, hogy a személyes adatok jogellenes kezelésének vagy feldolgozásának, az adatvédelmi incidensnek a bekövetkeztét regisztrálja, függetlenül attól, hogy az incidens szándékos vagy gondatlan magatartás vagy külső körülmény hatására következik-e be. E nyilvántartás célja, hogy egyrészt az incidensek bekövetkeztéről, azok hatásairól az adatkezelő, az érintett kérelmére tájékoztatást adjon, továbbá hogy az adatkezelőnek az adatvédelmi incidensekkel kapcsolatos tevékenységét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ellenőrizhesse, és szükség esetén a további adatvédelmi incidensek megelőzése érdekében javaslatokkal élhessen.
Tisztelt Ház!
A törvényjavaslat a magyar jogban is meghonosítja az Európai Unió több országában is sikerrel alkalmazott, úgynevezett kötelező szervezeti szabályozás jogintézményét. E jogi eszköz az adatkezelők számára lehetővé teszi személyes adatoknak a külföldre történő továbbítását abban az esetben is, ha harmadik ország egésze tekintetében a személyes adatok kellő szintű védelme nem állapítható meg.
Tisztelt Ház!
A törvényjavaslatnak célja a jogalkalmazói tapasztalatokból fakadó módosítási igények kezelése is. Ezen tapasztalatok közül a kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által jelzett javaslatoknak, különösen azoknak, amelyek az alapjogok hatékonyabb védelmének elősegítését szolgálják. Ennek megfelelően a törvényjavaslat több ponton módosítja a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által folytatott eljárások szabályait, annak érdekében, hogy tágabb mozgásteret és differenciáltabb eszköztárat biztosítson a jogsértésekkel szembeni fellépéshez.
Ezen módosítások közül kiemelendő, hogy a hatóság a jövőben a jogsértés súlyához és a jogsértőnek a jogsértéssel kapcsolatos magatartásához az eddigieknél még jobban igazodó jogkövetkezmények alkalmazására lesz jogosult. Így az enyhe fokú és az adatkezelő által orvosolt jogsértések esetén a javaslat lehetővé teszi, hogy a hatóság csupán a jogsértés tényét állapítsa meg, a súlyos jogsértések esetén azonban a jövőben a hatóság az eddigi, legfeljebb 10 millió forintos bírság helyett akár 20 millió forintos bírságot is kiszabhat.
Tisztelt Ház!
A jogalkalmazói tapasztalatok nemcsak az alapvető jog jogosultjai részéről, hanem azok kötelezettje oldalán is felmerülnek és azok a jogalkotó által szintúgy megfontolandóak. A közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alapvető jog kötelezettjei közfeladatot ellátó szervek.
Az információszabadság érvényesülésének egyik garanciája a közérdekű adat megismerése iránti igény benyújtásának lehetősége. A hatályos törvényi rendelkezések részletesen tartalmazzák ezen igény benyújtásának és teljesítésének feltételeit. A jogalkalmazási tapasztalatok azonban rámutattak, hogy egyes esetekben a hatályos rendelkezések nem kellően rugalmasak, így az adatkezelőre olyan többletterheket rónak, amelyek mind alapfeladataik ellátását, mind a közérdekű adatok megismerése iránti igények maradéktalan teljesítését akadályozhatják.
Ezért a közérdekűadat-igénylések egyes eseteiben, amelyek olyan adatokra vonatkoznak, amelyek vitathatatlanul közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatoknak minősülnek és azok az adatkezelők kezelésében vannak, az igény teljesítése azonban túlmutat egy egyszerű műveleten, például az adatokat tartalmazó adathordozóról történő másolatot kell készíteni, ezekre nézve a javaslat előírásokat tartalmaz.
Idesorolhatók még olyan igénylések, amelyek során pusztán annak megállapítása és az adatkezelő részéről érdemi munkaerőforrás ráfordítását igényli, hogy az igényelt adatok rendelkezésre állnak-e és azok közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatként megismerhetőek-e. Azon igénylések is idetartoznak, amelyek megfelelő teljesítéséhez nagyszámú adathordozó vagy adatbázis áttekintése és a kért adatok összegyűjtése szükséges.
Mindezekre tekintettel a javaslat a hatályos szabályokat kiegészítve egyrészt az adatigénylés teljesítésére vonatkozó határidőt egy alkalommal 15 nappal meghosszabbíthatóvá teszi, másrészt lehetővé teszi, hogy az adatigénylés teljesítését az adatkezelő ilyen esetekben az ezzel kapcsolatban felmerült költségek előzetes megtérítésének feltételeihez kösse.
A javaslat továbbá – az adatkezelők szükségtelen többletterheit megelőzendő – lehetővé teszi, hogy az adatkezelő az azonos adatigénylőtől származó és azonos adatkörre vonatkozó ismételt egy éven belüli adatigénylés teljesítésének kötelezettsége alól mentesüljön.
Az Európai Unió jogából fakadó kötelezettség, hogy ha valamely tagállamhoz a birtokában lévő, valamely uniós intézménytől származó dokumentum megismerése iránt bárki kérelmet nyújt be, az a tagállam, amelyhez a kérelmet benyújtották, köteles az érintett uniós intézménnyel konzultálni. A törvényjavaslat ezért megteremti ezen kötelezettség teljesítésének a közérdekű adatigénylés keretébe illeszkedő részletszabályait.
Tisztelt Ház!
A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény módosítása a nem azonosítható személy által tett panaszok és bejelentések kezelésének rendjét egységesíti, átdolgozva és egyértelművé téve az ezzel kapcsolatos szabályokat.
A szerzői jogról szóló törvény módosítása, a szerző személyéhez fűződő jogai és a közérdekű adatnak minősülő mű megismeréséhez fűződő közérdek közötti egyensúly törvényi biztosítása érdekében meghatározza az ezen speciális esetre vonatkozó eljárási szabályokat. Itt szeretném felhívni figyelmüket a hatályos törvény 27. § (2) bekezdés h) pontjára, amely szerint a közérdekű adatok megismerése a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel most is korlátozható.
A bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény módosítása jogtechnikai jellegű, a területszervezési változásoknak a törvényi szabályokba való átvezetését szolgálja.
Tisztelt Ház!
Egyrészt kérem Önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot, másrészt pedig kérem Önöket, hogy a vita során a törvényjavaslathoz kapcsolódó észrevételeiket tárgyilagosan osszák meg velünk, ezt követően pedig a módosító javaslatokról is szívesen nyilatkozom, mint ahogyan a bizottsági ülés során is tettem.
Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.
***
Kifejezetten azért jelentkeztem, vállalva azt is, hogy lehet, hogy így hosszabb lesz a vita, mert szeretnék önöknek válaszolni a többé-kevésbé tárgyilagos hozzászólásaikra, nem csak a zárszóban. Ezért azokat a kritikákat, amiket elmondtak, nagyjából csoportosítva szeretném megválaszolni.
Részben Schmuck Erzsébet is érintette a döntés-előkészítő adatokkal kapcsolatos módosításokat. Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak szeretném a figyelmét arra is felhívni, amit kritikaként fogalmazott meg a javaslattal szemben, tudniillik, hogy most is az adatkezelő határozza meg, hogy mi is a döntés-előkészítő irat. Tehát valóban, amikor egy adatigényléssel fordulnak az állami szervhez, akkor az állami szerv jelezheti, nyilatkozhat úgy, hogy ez egy döntés-előkészítő irat. Csakhogy ezt az állítását bíróság előtt meg kell tudni védenie. Nyilvánvalóan most is, a hatályos törvény szerint is a döntés-előkészítő irattal kapcsolatban kifogásolhatja az adatigénylő, hogy valótlan ez az állítás, és ha ezt nem tudja megvédeni az adatkezelő, akkor nyilvánvalóan ki kell adni ezt az adatot. Nem is értem ezt a kritikát, mert ez a hatályos szabályozás kritikája, nem a törvényjavaslaté.
A hatályos szabályozásból is levezethető az az értelmezés, hogy ha egy adat két döntéshez is szükséges, és csak az egyik döntés született meg, akkor a törvényi fő szabály a másik döntés tekintetében is alkalmazható. Ez csak egy egyértelműsítő módosítás, ami az újabb döntésre vonatkozik. Nyilvánvalóan nem minden adat szolgálja a döntés megalapozását, sem egy, sem több döntés megalapozását, a jövőbeli döntést, amelyhez kötődik az adat, az adatkezelőnek meg kell tudni jelölni, és akár bíróság előtt meg kell tudni védeni ezt az álláspontját.
Több kritika érte az adatigénylésért fizetendő költségtérítést.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A munkaerőforrás igénybevételének felszámítása csak annak aránytalan mértéke esetén lesz lehetséges. Tehát az aránytalan mértékű költség megtérítésére kötelezhető az adatigénylő, és ebben az esetben is érvényesül a fő szabály. Tehát az aránytalan mértéket az adatkezelőnek kell bizonyítania, ahogy eddig is minden elemet a költségtérítés indokoltsága tekintetében.
Tehát amikor most, jelenleg költségtérítést számítanak fel, akkor ezt is meg kell tudnia védeni bíróság előtt az adatkezelőnek.
Az, hogy valóban aránytalan munkaerő-ráfordításról van-e szó és hogy ennek mi a valós igénye, szintén bírósági vita esetén le kell tudni vezetnie az adatbirtokosnak, az adatkezelőnek, ahogy naponta polgári perek százaiban is a bíróság dönt a költség valós tartalmáról. Az anonimizálás, kitakarás adott esetben jelentős és komoly felkészültséget igénylő munka lehet, egyes dokumentumok minden oldalán szerepel több személyes adat. Az adatok előkeresésének munkaerőigénye nem bagatellizálható, az adatigénylések sokszor évekkel korábbi adatokra vonatkoznak.
Az elektronizálás érdekében a kormány rendkívül sokat tett, az ügyiratok elektronikus kézbesítése és az adatbázisok elektronizálása tekintetében, de a még mindig papír alapú vagy a korábbiakban így keletkezett, tehát papír alapú dokumentumok tekintetében is el kell járnia az adatkezelőnek, adott esetben a papír alapú adatokat is ki kell gyűjtenie. Tehát nem lehet pusztán csak az elektronizálással megoldani az adatigénylés teljesítését. Ne felejtsük el azt sem, hogy az adatigénylések nemcsak a legnagyobb állami intézményeket érinthetik, hanem valóban az önkormányzatokat is, amelyeknek meg jóval kevesebb erőforrásuk van erre a feladatra.
Szeretnék kitérni a szerzői művel kapcsolatos kritikájukra. Először is, az adatigénylőnek természetesen és a szerzői mű szerzőjének is vannak jogai. Ezek összhangjának a biztosítása a jogalkotó célja. Erre a hatályos törvény is utal, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok alapján a közérdekű adatigénylés korlátozható. A közérdekű adat nyilvánossága nem sérül. A javaslat szerint az adat megismerhető lesz. Tehát a szerzői mű is megismerhető lesz, arról az adatigénylő be is számolhat a nyilvánosság előtt. A szerzőnek joga van a név feltüntetéséhez, az idézés szabályainak betartásához, a mű egységének védelméhez. A másolat kiadása esetén nem annak a veszélye áll fenn, hogy az eredeti szerző még másnak is eladná a közpénzből készült tanulmányt, hanem hogy a tanulmány más által kerülne gazdasági célú felhasználásra. Ezért védi a szerzői művet a szerzői jogi törvény.
Az anonim és ismételt adatigénylések ügyében is kritikák hangzottak el, a legutolsó kritika éppen Schmuck Erzsébet jegyző asszonytól. Schmuck Erzsébet jegyző asszony azt mondta, mintegy – hogy is mondjam csak – nagy meglepetést keltő módon, hogy nem kell megválaszolni a javaslat elfogadása után az anonim adatkérést. Kinek kellene megválaszolni az anonim adatkérést? Kinek küldjék el a választ, ha az adatkérés anonim?
Tisztelt Képviselőtársaim!
Az adatigénylő egyes minimális adatainak megadása eddig is szükségszerű volt, hiszen valakinek valamely elérhetőségére meg kell küldeni az igényelt adatokat. Az EU tagállamainak többségében is ugyanez a szabályozás, legalább a nevet és az elérhetőséget meg kell adni. Még inkább elengedhetetlen az adatigénylő adatainak kezelése, ha költségtérítés megfizetése szükséges. Az adatigénylővel való kooperációhoz, tehát például a pontosításhoz, az adatigény pontosításához vagy a határidő meghosszabbításához elengedhetetlen ez, és a jogorvoslattal sem tud élni, aki nem adott meg nevet és elérhetőséget. Csak nevet és elérhetőségi adatot követel meg a szabályozás és semmi mást. Az ismételt adatigénylésre csak akkor nem kell választ adni, ha az azonos igénylőtől származik. Ezért is szükséges egyébként az adatok megadása. Ha a korábbi adatigénylést az adatkezelő elutasította, azzal szemben az adatigénylő bírósághoz fordulhatott. Ilyen esetekben sem indokolt a minden tekintetben azonos adatigénylés ismételt kezelése.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A titokfelügyeleti eljárással kapcsolatban is fogalmazódtak meg kritikák. A legfőbb kritika tulajdonképpen úgy foglalható össze, hogy nem szünteti meg az Alkotmánybíróság által feltárt mulasztást a javaslat.
Ezzel szemben az álláspontunk az, hogy a javaslat elfogadása esetén a kötelező, független intézmény általi tartalmi felülvizsgálat biztosított lesz a javaslat szerinti szabályozási modellben. Azon szervek fognak eljárni, amelyeknek a legtöbb tapasztalatuk van ebben, mármint a minősítésben, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, valamint a bíróság.
Egyéb alkotmányossági kifogásokat én nehezen tudok értelmezni, ha nem jelölik meg azt, hogy Önök szerint az Alaptörvény mely pontja sérülne.
Tisztelt Képviselőtársaim!
Végezetül arra hívom fel a figyelmet – ezt egyébként a bizottsági ülésen is megtettem –, hogy a közérdekűadat-igénylés a jövőben is kettős kontroll alatt áll, egyrészt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz lehet fordulni panaszokkal, amennyiben a közérdekű adatok igénylése során az adatigénylő úgy ítéli meg, hogy neki sérülnek az információszabadsághoz fűződő jogai, és ennél még erősebb talán, hogy ugyanígy a bírósághoz fordulhatnak. Tehát a törvényjavaslat semmilyen változást nem hoz abban a rendben, hogy a közérdekű adatokat kezelő szerv és az adatigénylő közötti jogvitát végül is a bíróság fogja feloldani, és a bíróság kötelezheti a közérdekű adatot birtokló szervezetet arra, hogy kiadja ezeket a közérdekű adatokat.
Képviselőtársaim, az nem jelenti a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog csorbulását, ha húszezer oldalas adatigények – mert ilyenek is előfordulnak – vagy olyan adatigények, amelyeknek a kigyűjtése kétheti munkába kerül, legalább egy részét meg kell téríteni. Nem igaz az, hogy a javaslat szerint ez egy szolgáltatás megtérítése lenne, bár megjegyzem, hogy a közigazgatási szolgáltatások megtérítése egy általános gyakorlat az államigazgatásban.
Ezzel kívántam röviden válaszolni a vitában elhangzott érvekre. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.
***
Tisztelt Ház!
Örülök annak, hogy többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé tárgyilagos vitát tudtunk folytatni erről a törvényjavaslatról. Igyekszem, hogy most sem a politikai vágyaikra válaszoljak, de azért egy mondatot hadd mondhassak.
Józsa képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy például az állami szervek által megrendelt szerzői művek a közjót szolgálják, ezért az lenne célszerű, hogy ezeket a szerzői műveket meg lehessen ismerni. De éppen az önök kormányzásának egyik kirívó példája volt bizonyos Ron Werbernek a tanulmánya, amit először egyébként a döntés-előkészítő iratra való hivatkozással nem adtak ki, utána pedig ellenzéki képviselőnek, többek között jómagamnak is betekintést engedélyeztek ebbe a szerzői műbe. Tehát önök pontosan úgy jártak el, amit most kifogásolt, és amit egyébként a hatályos szabályozásból le lehet vezetni. Valóban én is kifogásoltam annak idején, de a hatályos szabályozás is az, hogy a szerzői műveknek van bizonyos védettsége, bizonyos része nem ismerhető meg.
Visszatérve azokra a kritikákra, amelyeket hallottam, még néhány szóban szeretnék ezekre válaszolni. Először is önök úgy fogalmaztak, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joggal szemben csak egy másik alapvető jog védelme állítható, és csak ez alapján lehetne korlátozni a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot. De, kedves képviselőtársaim, most is vannak korlátozások a törvényben! Most is azt mondja a törvény, hogy például a döntés-előkészítő irat nem ismerhető meg. Most is azt mondja a törvény, hogy például a fénymásolásért fizetni kell. Tehát most is vannak olyan korlátozások, amelyek egyébként közvetlenül nem vezethetők vissza, mondjuk, egy másik alapvető jogra, de mondjuk úgy, hogy a józan észre legalább visszavezethető az, hogy a fénymásolás költségét fizetni kell. A digitalizálásról is van véleményem, és ennek a vitának egy nagyon fontos eleme, hogy amikor mi közérdekű adatokról és egyáltalán adatokról beszélünk és a törvény adatokról beszél, akkor- ezt pontosítsuk - önök meg iratokról beszélnek általában.
Az irat és az adat nem ugyanaz. A törvény szerint nem az irat nyilvános, persze ideértve azt az esetet, amikor az egész irat közérdekű adat, akkor természetesen maga az egész irat nyilvános, de nem mindig ez a helyzet. Pont az a lényege ennek az egész problémának, hogy a közigazgatás iratokkal, aktákkal, ügyekkel dolgozik, az adatigénylő pedig egy bizonyos adatot vagy több adatot kér ki. Ezért az iratokból ki kell választani a közérdekű adatot, vagy abból ki kell gyűjteni a közérdekű adatot. Az irat automatikusan nem lehet nyilvános. Természetesen, mondom, előállhat az a helyzet, hogy az egész irat nyilvános, de nem mindig ez a helyzet, és egy komoly munkaerő-igényes munka során kell megállapítani, hogy az iratból mi az, ami közérdekű adat, és pontosan hogyan kell teljesíteni az adatigénylő kérését.
Nagyon egyszerű lenne a helyzet, amit többen ajánlgattak. Nagyon egyszerű lenne a helyzet, ha azt mondaná a törvény, hogy bizonyos állami szervek iratait, egyszerűen fogalmazva, egy az egyben nyilvánosságra kell hozni, fel kell tenni a honlapra.
Vannak ilyen iratok, tehát vannak ilyen iratok, amelyeket nyilvánosságra kell hozni, és van is ilyen, úgynevezett különleges közzétételi kötelezettség vagy közzétételi listák vannak, ahol nyilvánosságra kell hozni bizonyos szerződéseket vagy a szerződések alapvető adatait. Tehát ezt a hatályos törvény ismeri, de mégis, a valós helyzet az, hogy az irat és az adat nem esik egybe, ezért kell az adattal dolgozni.
Tisztelt Képviselőtársaim!
A közöttünk fennálló vita ellenére is változatlanul az az álláspontunk, amit itt Tuzson Bence képviselő úr eléggé plasztikusan kifejtett, hogy ahogyan eddig is, úgy a jövőben is a közérdekűadat-igényléssel kapcsolatos vita, tehát az az alapvető kérdés, hogy vajon köteles-e kiadni az állami szerv az adatot, vagy az adatigénylő kérelmét teljesíteni kell-e vagy sem, hogyha ebben úgy érzi az adatigénylő, hogy korlátozzák a közérdekű információhoz fűződő jogát, akkor természetesen bírósághoz mehet, vagy előtte igénybe veheti az adatvédelmi hivatalnak a közbenjárását vagy eljárását. Nem lehet tehát másként megoldani, ez egy olyan konfliktus, ami mindig is okozhat jogvitákat, és erre a jogvitára a fennálló szabályokat inkább bővíti ez a törvény, hiszen a titokfelügyeleti eljárás tekintetében megteremt egy újabb jogorvoslati lehetőséget vagy egy újabb hatékony jogorvoslati lehetőséget arra, hogy végül is hozzáférhessen az állampolgár az őt valóban megillető közérdekű adatokhoz.
Tehát nem változik az alapvető rend, az alapvető rend szerint a közérdekű adatokat ki kell adni, de ennek az előállítása, a közérdekűadat-igénylés teljesítése igazgatási költségekkel jár, ezeknek az igazgatási költségeknek egy részét kívánja megtéríttetni ez a javaslat, úgy, ahogyan egyébként eddig is fizetnie kellett egy részét az adatigénylőnek. És nyilván sohasem lesz olyan közérdekűadat-igénylés, amelyben viszonylag egyszerűen teljesíthető az adatigénylő kérése, és azért pénzt kérnének. Tehát hogyha például elektronikusan megvan az adat, akkor elektronikusan nem fognak érte kérni költségtérítést.
A törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt, hogy hozzon egy ilyen kormányrendeletet, amely ezeket a költségeket meghatározza, tehát nem lesz abban a helyzetben az adatigénylő, hogy ne ismerné, milyen költségeket lehet vele szemben érvényesíteni. Ezt a kormányrendeletet – ahogyan Tuzson Bence elmondta – alkotmánybírósági kontrollnak lehet alávetni, és természetesen ennek a kormányrendeletnek az alkalmazása is okot adhat bírósághoz fordulásra, bírósági kontrollra vagy az Adatvédelmi Hatóság közbenjárására.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
A törvényjavaslat vitája során megint csak szeretnék hivatkozni arra, hogy az alaptörvényünk szerint a törvényekről, a jogszabályokról azt kell feltételezni, hogy azok jóhiszemű és a józan észnek megfelelő, erkölcsös célt szolgálnak – kérem, hogy vegyék figyelembe ezt. Engem a vita nem ingatott meg abban, hogy ez a törvényjavaslat erkölcsös célokat szolgál, és alapvetően jóhiszemű a kormány, amikor a törvényjavaslatot önök elé terjesztette. Kérem, támogassák a törvényjavaslatot.
Köszönöm a lehetőséget, elnök úr.
(Igazságügyi Minisztérium)