Völner Pál államtitkár a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának a vendége volt 2017. május 11-én. Az interjú leirata.
Mv: Elkezdődött a kvótaper, tegnap a magyar és a szlovák keresetet tárgyalta az Európai Unió Bírósága. Azt mondják a hozzáértők, hogy körülbelül ősszel, vagy legkésőbb télen várható ítélet. Ezzel folytatjuk. Az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, Völner Pál a stúdióban. Jó reggelt kívánok!
Völner Pál: Jó reggelt kívánok!
Mv: Aki végignézte, hogy mire jutottak ezen a meghallgatáson, tárgyaláson, egyrészt nyilván mindenki nyilván felkapta a fejét arra, hogy ilyen rövid idő alatt lezajlott, vagy végigzajlott. De azt is tudni kell, hogy írásban sok minden zajlik. Mikor kezdődött el ez a folyamat?
Völner Pál: 2015 decemberében adtuk be a keresetünket, Szlovákia szintén, és ezt követően nyilvánított vélemény a tanács, illetve lehetett csatlakozni a felekhez. Tudjuk, ezt követően mind Lengyelország, mind Szlovákia, mind Magyarország oldalán beavatkozott, illetve a tanács oldalán maga a bizottság is, aki kezdeményezte ezt az egész, véleményünk szerint jogalkotási aktust, illetve az érintett és ebben érdekelt tagállamok a tanács oldalán avatkoztak be.
Mv: Például Görögország, Olaszország, Franciaország, Németország, Svédország, Belgium és Luxemburg. Szóval a legtöbben ellenünk vannak, ha jól értem.
Völner Pál: Inkább az érdekeket kell megnézni ebben a történetben. Olaszország és Görögország kedvezményezettje ennek a döntésnek. Nagyon jól tudjuk, hogy Luxemburg volt akkor a soros elnök, tehát Luxemburgot sértené, ha bebizonyosodna, hogy eljárási hibát vétett ennek az aktusnak a során. Németország pedig, Svédország pedig túlterhelt államok, Franciaország pedig nem akar az lenni nyilvánvalóan, pedig a kemény maghoz tartozik. Tehát körülbelül a pozíciók innen adódnak.
Mv: Összességében azokat a kérdéseket, felvetéseket, amire választ vártak a bíróságon, szóval milyen iránynak értékeli?
Völner Pál: A bíróság az írásban beadott anyagok után gyakorlatilag a felek által előadottakat ütköztette. Gondoljunk a szolidaritás kérdésére, ami leginkább kibontásra került.
Mv: Az nem egy klasszikusan ilyen jogi címke, hogy szolidáris valaki, vagy sem. Tehát, hogy azt feltételezi az emberek, hogy egy ilyen bírósági meghallgatás során inkább jogszabályi érvek ütköznek egymással.
Völner Pál: Normális bírósági eljárásban nagyon egyértelmű lenne az eredmény. Például egy ilyen jogalkotási aktusnál, ha az Alkotmánybíróság elé keveredne oda a kormány, vagy a parlament eljárási hibákat vétett, akkor elsősorban ezeket vizsgálnák, és ez alapján állapítanának meg esetleg közjogi érvénytelenséget, vagy éppen eljárási hiba miatt hatályon kívül helyeznék Magyarországon, vagy akár más, német vagy más Alkotmánybíróság előtt. Itt látszik, hogy a másik fél érveit is figyelembe vették. Tehát azok a politikai szempontok, amelyek úgymond felülírhatnák, a cél szentesíti az eszközt alapon, azokat az uniós normákat, amelyeket szerintem elsősorban az unió szerveinek kellene betartania, hiszen, ha ők nem tartják be, akkor a tagállamoktól mit várnak el. Ezeknek a mérlegelése reméljük, majd az ítéletnél súlyosabban esik majd latba.
Mv: Volt egy olyan felvetése az uniós oldalnak, hogy Magyarország szükséghelyzetben, részben, vagy akár egészben is mentesülhetett volna a kötelezettségeinek teljesítése alól, így nyilván a kvótára utal, mint ahogy egyébként Svédország vagy Ausztria. A jog azonban nem ismeri el azt a fajta megoldást, amelyet a magyar hatóságok választottak. Menjünk sorba. Van olyan, lett volna olyan lehetőségünk, hogy automatikusan mentesüljünk a kvóta alól?
Völner Pál: Az egyik eljárási hiba pontosan ebből adódik, hogy Magyarországot a kedvezményezettek közé akarták sorolni. De nyilvánvalóan, miután mi a határvédelem mellett köteleztük el magunkat, vagy kívántuk elkötelezni magunkat, nem kívántunk egyfajta ilyen görög utazási irodaként működni, hogy hozzuk a menekülteket és majd innen elosztjuk, vagy éppen, akik nem is menekültek a mi álláspontunk szerint, hiszen illegális bevándorlókról beszélünk, akik mindenféle papír nélkül lépték át Görögországban a schengeni határt, és nálunk is így kívántak továbbhaladni. Tehát mi rendet szerettünk volna, és szerettük volna, ha a schengeni egyezmény és az uniós jogszabályok betartásával történne ez a folyamat. Tehát alapból nem tudtuk elfogadni ezt a pozíciót, mivel másképp kívánjuk kezelni ezt a kérdést, és ebből lett a nap végére az a döntés, hogyha nem vagyunk kedvezményezettek, akkor viszont kötelezetté válunk, holott akkoriban egy nagyon nagy migrációs nyomás alatt álltunk, hiszen majdnem négyszázezer migráns áramlott át. És ebben a szeptemberi időpontban is még özönlöttek a migránsok, mielőtt lezártuk a határt.
Mv: Azt is mondják, hogy a jog nem ismeri el azt a fajta megoldást, amit a magyar hatóságok választottak. Vélhetően ez egy irányadó kommentár lesz a döntést illetően. Nem?
Völner Pál: Hogy a jog nem ismeri el a magyar megoldást, hiszen itt magát ezt a konkrét ügyet kell vizsgálni. Az, hogy nekünk milyen javaslataink vannak az unión belül, és azokat hogyan fogadták el. Utalnék például a miniszterelnökből és államfőkből álló tanácsi formáció nyári következtetéseire, amelyekben azt mondták, hogy önkéntes kvótákról kell beszélni. Majd jött ez a belügyi és igazságügyi tanács, amely ezzel ellentétes döntést hozott. Tehát az unió szervein belül sem volt összhang. Azon kívül rapid gyorsasággal 13 nap alatt jutottak el odáig, hogy a saját szabályaikat is átvágva meghozták ezt a döntést.
Mv: Mivel ezen a tárgyaláson, vagy folyamatban meglehetősen sok politikai érv is elhangzik, ezért nem olyan nehéz kitalálni, hogy a döntésnek az iránya, az mi lesz? Az, amit a többség szeretne.
Völner Pál: Én úgy vagyok vele, hogyha jogi kérdésekről van szó, akkor a jogszabályoknak kell...
Mv: Ezt értem, de megbeszéltük, hogy nem voltak ennyire erősek ebben az eljárásban. Nem ez volt a domináns, hanem elsősorban a politikai és a szolidaritásnak az elve.
Völner Pál: Az eljárásban valóban, de a bíróság előtt a jogi érveknek kell dönteniük, különben nem bíróságként működik, és akkor megkérdőjelezi, egyáltalán miért van szükség egy luxemburgi bíróságra, hogyha úgyis a politikai döntések uralkodnak fölöttük.
Mv: Akkor, hogyha jól értem a szavait, optimista.
Völner Pál: Természetesen.
Mv: Azért én meg lennék lepve, ha egy olyan döntést hozna a tanács, amelyik Görögország, Olaszország, Franciaország, Németország, Svédország, Belgium és Luxemburg ellen szólna.
Völner Pál: Egy perben gyakorlatilag nem annak kell döntenie a bíróság előtt, hogy az egyik oldalon mennyien állnak, és a másik oldalon...
Mv: Én ezt értem, csak látva az érveléstechnikát, nem biztos, hogy ez a realitás.
Völner Pál: Amennyiben ilyen döntés születik, ez a jövőre nézve eléggé sötét horizontokat vet fel a kisebb tagállamok előtt.
Mv: Folytatni fogjuk ezt a témát, amikor már látjuk, hogy mi lesz ez a bizonyos ítélet. Az előző percekben Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát hallották.
(Igazságügyi Minisztérium)