Völner Pál államtitkár a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának volt a vendége 2017. szeptember 27-én. Az interjú leirata.

Mv: Tegnap lejárt az Európai Unió kötelező betelepítési kvótájára vonatkozó ideiglenes határozat hatálya. A stúdióban köszöntöm Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát. Jó reggelt kívánok államtitkár úr!

Völner Pál: Jó reggelt kívánok!

Mv: Ugyanakkor Brüsszelből olyan hangokat hallani a vezetők részéről, hogy ez nem azt jelenti, hogy vége van, hanem mintha ez a határidő, ez kitolódna. Ezt hogy lehet értelmezni?

Völner Pál: Hát valóban több nyilatkozat is elhangzott az utóbbi időben, az egyik a menekültügyi biztosnak a nyilatkozata volt az ítélet után, Dimitris Avramopoulosnak a nyilatkozata, aki mikor az önkéntes kvótákról kérdezték, hogy milyen önkéntes kvótákról beszél, mondta az újságírónak, kötelező, kötelező, és ezt szeretném kihangsúlyozni. Vagy a másik jel ugye Tajani úr, az Európa Parlament elnöke, a kvótáknak a megemeléséről beszélt egy szeptember 9-i nyilatkozatában, és hát legutóbb a brüsszeli szóvivő pedig úgy nyilatkozott, hogy szeptember 26-a után is él a kvóta. Persze van itt egy jogi értelmezési kérdés, hogy akik szeptember 26-a előtt regisztráltak, azokra ez az elosztás továbbra is vonatkozna. A számadatok érdekében még egyet elmondanék, hogy szeptember 22-ig 29 ezren kerültek elosztásra ennek a mechanizmusnak a keretében, és szintén szeptemberi adat, hogy regisztrációval vagy regisztráció nélkül Olaszországban és Görögországban mintegy 12 ezer fő, aki potenciálisan ebben még részt tudna venni. Tehát látható, hogy még 42 ezer főről beszélünk körülbelül, amihez talán néhány még hozzá jöhet.

Mv: Bocsánat! Őnáluk az eljárásokat kell lefolytatni, vagy már menekült státuszt kaptak?

Völner Pál: Regisztrálták őket, hogy ebben a mechanizmusban részt vehetnek, majd utána eldől. Tehát potenciálisan ennyi főről beszélek. Tehát ha ezt az értelmezést vennénk alapul, akkor talán lenne a kijelentéseknek alapja, csak egy kicsit világosabban kellene beszélni, s amikor emelésről beszélünk, akkor pedig egyértelmű, hogy nem ugyanarról beszélünk, hogy a már meglévő kvótának a teljesítéséről. De ha az alapadatból indulunk ki, hogy 120 ezres volt az ideiglenes intézkedésben meghatározott felső határ, és el tud jutni talán 42 ezerhez, akkor bebizonyítja azt, amit mi elejétől mondtunk, hogy ez egy alkalmatlan eszköz. Arra persze jó, hogy egy előszobája, egy állandó és felső határ nélküli kötelező mechanizmusnak, és szerintem nem véletlen maga a kötelezettségszegési eljárás is, ami ebben a körben folyik Magyarország, Csehország, Lengyelország ellen, megjegyzem, a többiek sem teljesítettek sokkal jobban, mint ezek az országok, és abban van egy olyan is...

Mv: Csak ők nem perelnek, hanem hallgatnak.

Völner Pál: Bocsánat, most a kötelezettségszegési eljárásnál a perelés, az egy külön történet volt...

Mv: Igen.

Völner Pál: ...ha nem támadtuk volna meg Szlovákiával együtt egyébként ezt a döntést, akkor már rég élne az állandó és felső korlát nélküli mechanizmus, hiszen a bizottságnak volt ilyen javaslata, amit éppen a per miatt vetettek el, tehát hogyha ebben a kötelezettségszegési eljárásban marasztalnának bennünket, tehát úgy érzi a bizottság, hogy azért ez jó belépő lenne ahhoz, hogy akkor az állandó és kötelező kvóta bevezetésre kerüljön. Megjegyzem, itt nagyon fontos az Európai Bíróság ítélete, amely kimondta, hogy a szeptember 26-ai határidő, az él, tehát ezért lett ideiglenes és nem jogalkotási folyamat keretében jött létre ez az ideiglenes intézkedés. Amennyiben kötelező kvótát akarnak, azt jogalkotási folyamat keretében kell majd meghozniuk, ahol már a parlamenteknek a véleményező szerepe nemzeti szuverenitás kérdése, ezek mind felvethetők.

Mv: Ott meg lehet vétózni akkor?

Völner Pál: Gyakorlatilag az, hogy milyen eljárás keretében, egyhangú döntést igényel, vagy többségi döntést igénylő formációban próbálják átvinni az ügyet, ezt még nem lehet tudni, tehát a vétó esetén viszonylag egyszerű a helyzet. Amennyiben ugyanilyen módon, egyik, tehát nem a kormányfők tanácsában akarják átvinni, abba az esetben viszont akkor ugyanúgy megvan a parlamenteknek a véleményező szerepe, hiszen maximum együtt döntési folyamatról beszéltünk, tehát ezt a jogkört soha nem adták át a tagállamok az uniónak.

Mv: Nem lehet azt megtenni, mint amit az előző határozatnál? Amiről aztán ugye az Európai Bíróság kimondta, hogy tulajdonképpen jogszerűen született.

Völner Pál: Az Európai Bíróság arra hivatkozott, hogy egy vészhelyzet állt fenn, ami utólag látjuk, hogy nem állt fenn, de akkor a döntés tulajdonképpen ilyen értelemben megalapozott volt, mert úgy látszott. Két év eltelt, most már nem látszik úgy. Tehát még egyszer ezt a trükköt nem tudják elkövetni.

Mv: Mi most a teendője Magyarországnak ezzel kapcsolatban? Önök min dolgoznak?

Völner Pál: Hát gyakorlatilag, hogyha a bizottság beperel bennünket, a kötelezettségszegési eljárásnak ugye már a végén vagyunk, abban az esetben meg kell védenünk azt az álláspontunkat, hogy ez egy értelmetlen intézkedés volt, s Magyarországot ne érjék retorziók emiatt. Hiszen a sajtóban nagyon erős kijelentések hangzanak el, hogy volt ugye olyan javaslat is, hogy 250 ezer euró legyen fejenként a fizetendő összeg a be nem fogadott bevándorlók után, tehát gyakorlatilag nekünk egy olyan döntést kellene elérnünk ebben a perben, ahol bebizonyítanánk, hogy a kohéziós pénzek például, és a bevándorlás...

Mv: Ugyanez a másik fölvetés, hogy a kohéziós alapokat segíteni.

Völner Pál: Igen, ezért említem meg ezt, ezek nincsenek összefüggésben egymással, tehát a kohéziós pénzeknek más a jogalapja, ugyanakkor a bevándorlás tekintetében semmiféle kötelezettség vállalást nem tettünk, amikor beléptünk az unióba. Az uniós alapszerződésben se tettünk. Maga az ítélet is a szolidaritásra hivatkozva született az Európai Unió Bírósága előtt, de a szolidaritás szó nem is szerepel az uniós okmányokban, tehát ez egy érdekes és kiterjesztő jogi értelmezés volt, de egy állandó mechanizmus keretében ekkora jogi bakugrást szerintem nem engedhet meg magának az Európai Bíróság.

Mv: Ugye hazánk azt kívánja elérni, hogy számítson szolidaritási aktusnak akár a határvédelem, és akár anyagi hozzájárulás az unió külső határai védelmét megerősítendő intézkedések érdekében. Tehát ne csak betelepítéssel lehessen a szolidaritást vállalni. Hogy lehet ezt olyan jogi köntösbe öltöztetni, hogy ne lehessen belekötni, illetve a cél elérhető legyen?

Völner Pál: Ez nagyon egyszerű, hát mindegyiknek vannak anyagi terhei, gyakorlatilag a határvédelemnek is vannak. Az a schengeni határ, az egy uniós határ, tehát gyakorlatilag mi az uniót védjük. Egy uniós feladatot teljesítünk, és ha ebből többletköltségeink vannak, tehát nem azt mondjuk, hogy az egész költség az uniót terheli, azt vegyék figyelembe, hogy ha megalkotnak egyfajta ilyen teherviselési elszámolást a tagállamok között, s látható, hogy például Bulgária is kapott kerítésépítéshez támogatást, vagy a kapott támogatást kerítésépítésre használta fel, most mindegy, hogyan fogalmazzuk meg. Tehát, hogyha az egyik tagállamnak lehet, akkor Magyarországnak miért ne? Vagy miért lehet Spanyolországnak kerítése, nálunk miért követelik akár a Soros-szervezetek, akár a maga a bizottság miért vélekedik úgy, hogy nincs szükség kerítésre?

Mv: Köszönöm szépen! Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát hallották az elmúlt percekben.

(Igazságügyi Minisztérium)