Az utóbbi öt alkalommal a szokásos két hónap helyett, egyébként, amit a többi tagállam is megkap ezekben az ügyekben, csak egy hónapot kaptunk a válaszadásra az Európai Bizottságtól – nyilatkozta Völner Pál államtitkár a TV2 Mokka című műsorában 2017. augusztus 15-én.

Mv: Magyarország elküldte válaszleveleit az Európai Bizottságnak a felsőoktatási törvény és a civiltörvény miatt indított kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatban. A bizottságnak küldött válaszlevelekben a kormány arról írt, hogy a kifogásolt korlátozások szükségesek, és arányosak. A témával kapcsolatban üdvözlöm a stúdióban Völner Pált, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárát, jó reggelt kívánok!

Völner Pál: Jó reggelt kívánok!

Mv: Köszönöm szépen, hogy itt van! Ugye ön azt nyilatkozta tegnap, hogy elsősorban politikai jellegű ügyekről van szó, nem jogvita folyik az Európai Bizottsággal. Ezek szerint az Európai Bizottság jogi kifogásokat nem is támasztott?

Völner Pál: Ezt nem állítanám, csak az Európai Bizottság előbb nyilvánított véleményt, minthogy magát a törvénytervezeteket látta volna. Tehát egy politikai véleményt nyilvánított, és magának a jogcímnek a változtatása is arra utal, hogy mindenképpen bele akartak kötni ebbe a jogszabályba. Hogy ha a felsőoktatási törvényre gondolunk, akkor pontosan a CEU, tehát a Soros-egyetemnek a kimondásával jelezték, hogy mivel van problémájuk, s miután kiderült, hogy a felsőoktatási törvény, a felsőoktatás témaköre, az nemzeti hatáskörbe tartozik, akkor váltottak egy jogcímet. Tehát maga az eljárás, az a szolgáltatások szabad áramlása címszó alatt fut, de úgy érzik, hogy a magyar kormány felsőoktatási intézmény, mint szolgáltatás működését gátolja ezzel a szabályozással. S hogy ez nem a szükséges, és arányos mértékben történt meg. Három kiemelt jogcím fut egyébként most, hogy miért kell nemzetközi szerződést kötni, akkor miért kell az anyaországban egy anyaintézménnyel rendelkeznie, ami tulajdonképpen egy referenciát nyújt az itteni működésükre, s a névhasználattal kapcsolatban támasztottak még kifogást. Ezekre azt hiszem, hogy kielégítő választ adtunk, és a maga a gyakorlat, hogy időközben születnek ezek a nemzetközi megállapodások, és bizonyítják, hogy ez nem egy leküzdhetetlen akadály.

Mv: De hogy ha a magyar kormány álláspontja szerint politikai ügyekről van szó, akkor mekkora az esélye annak, hogy az EB elfogadja ezt az érvelést, és leállítja a kötelezettségszegési eljárásokat? Vagy készülhetünk az európai bíróság felé?

Völner Pál: Valahol az EB-ben is vannak jogászok, hiszen nem véletlenül változtatták meg a jogalapot a tekintetben, hogy hogyan tudják ezt a törvényt kifogásolni. S hogy ha eljutunk a bíróságra, akkor a bíróságnak azért adjunk esélyt, hogy ő már nem politikai, hanem jogi döntést is tud hozni. Tehát ilyen értelemben mi a jogi eljárástól nem félünk.

Mv: De ettől függetlenül akkor a kormánynak továbbra is az az álláspontja, hogy sem a felsőoktatási törvény, sem a civiltörvény nem sért uniós jogot?

Völner Pál: Mint említettem, a felsőoktatási törvény, az egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartozik, s a civiltörvény kapcsán is éppen a tőke szabad áramlására hivatkoztak. Tehát nem alapjogokra, nem arra, hogy bármilyen formában gyakorlatilag sérülnének az Alkotmányban, vagy az unió egyéb szerződéseiben biztosított jogai az NGO-knak vagy a civil szervezeteknek. Az adományozók részéről felmerül ugye, nyilvánosságra kell hozni, hogy kik azok, akik külföldre adományoznak az itteni szervezeteknek, s hogy ez esetleg visszatartaná őket ebben az adakozó kedvben, és ez gátolja a tőkeáramlást. Ez egy elég bonyolult eszmefuttatás, jogilag nézve legalábbis, a gyakorlati oldalról, tehát ezt a vitát szerintem fel tudjuk vállalni.

Mv: Korábban egyébként lehet, hogy technikainak tűnik a kérdés, de korábban két hónap állt rendelkezésre a válaszlevelek megírására, most már csak egy hónap áll rendelkezésre. Ez nem azt feltételezi szintén, hogy igazából itt nem lesz más esély, csak az európai bíróságon történő rendezés?

Völner Pál: Hát úgy tűnik, hogy a bizottság siettetné ezeket az ügyeket. Tehát az utóbbi öt alkalommal a szokásos két hónap helyett, egyébként, amit a többi tagállam is megkap ezekben az ügyekben, csak egy hónapot kaptunk a válaszadásra. Ez azért sajnálatos, mert ha bonyolult jogi ügyekről van szó, akkor azért mindig van a tagállam és a bizottság jogi szakértői között egyfajta egyeztetés, egyfajta kompromisszumkeresés, és amikor születik egy megoldás, akkor általában nem folytatódik tovább a vita. Ez a rövid időszak, a nyári szabadságolások, mind azt támasztják alá, hogy tulajdonképpen nem az a cél, hogy szülessen egy olyan tervezet, ami alapján aztán le lehet zárni per nélkül az eljárást.

Mv: Ahhoz mit szólnak, hogy a Velencei Bizottság is beleszól most már a dologba? Ők ugye azt kérik a magyar kormánytól, hogy a felsőoktatási törvényből vegye ki a CEU-ra vonatkozó részeket, és akkor lényegében, legalábbis a részükről minden rendben van.

Völner Pál: Hát ez a kivéve a gyevi bíró, tehát a jogrendszernek szerintem általános szabályokat kell tartalmazni. Tartalmazhat természetesen kivételeket, hiszen pontosan, például a külföldről finanszírozott szervezetek esetében is vannak olyan szervezetek, amelyek kikerültek alóla, például az egyházak, ahol nem egységes a szabályozás, és az egyházak egy része, az a bevettek, azok mentesültek volna, a többiek nem. Ezért egyértelműen az egész szabályozás alá eső szektort, azt kivettük. Vagy a sportegyesületek, ahol például civil szervezetekre vonatkozó rész nem nyújtott volna kellő megoldást, hiszen vannak, akik társasági formában működnek, és ugyanúgy nem vonatkozott volna rájuk a szabályozás. Tehát ahol a szektorsemlegesség előírja, ott természetesen lehetnek, de ebben az esetben csak azért, mert Soros György a CEU-nak a tulajdonosa, ez nem elegendő, és mint tudjuk, két egyeteme van Magyarországon, mert van egy Magyarországon akkreditált, a Közép-európai Egyetem, de névhasználat kapcsán is van egy vita közöttünk, hiszen az egyetem neve lefordítva ugyanaz, mint az amerikai egyetemé, ugyanakkor a két diploma, az nem egyenértékű. Tehát mindenféle félreértésekre vezethet, és szerintünk a közhitelesség megkívánja azt, hogy a névhasználat, az egyértelműen elkülönüljön a két intézmény esetében.

Mv: Ön egyébként az üggyel kapcsolatban beszélt egyfajta kettős mércéről is. Ez azt jelenti, hogy önöknek van tudomása arról, hogy működnek mondjuk campus nélküli egyetemek szerte Európában, vagy legalábbis van néhány olyan, amely hasonlatosan próbál működni, mint a CEU?

Völner Pál: Nekünk arról van tudomásunk, hogy konkrétan három tagállamban, Németországban, Spanyolországban, Csehországban ez a CEU létre sem jöhetett volna, mert megkövetelik az anyaországban levő anyaintézményt. Tehát ha ez ezeknek az államoknak lehetséges ilyen szabályozást életben tartani, akkor érthetetlen, hogy Magyarország ellen miért indítanak emiatt kötelezettségszegési eljárást. Vagy éppen Szlovákia esetében, ahol az unióban, illetve az európai gazdasági térségben kell, hogy székhellyel rendelkezzen az az anyaintézmény, amely külföldi egyetemet működtetne Szlovákiában. Tehát a többi tagállamnak lehet, ha velük nincs probléma, akkor nem értjük, hogy Magyarország ugyanezt a szabályt miért nem léptethetné életbe.

Mv: Államtitkár úr, köszönöm szépen!

Völner Pál: Köszönöm a lehetőséget!

(Igazságügyi Minisztérium)