Répássy Róbert felszólalt az egyes polgári és büntetőügyekben eljáró bíróságok illetékességéről szóló törvényjavaslat általános vitájában 2015. szeptember 22-én az Országgyűlésben.

Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztő Képviselőtársaim!

A polgári perrendtartás 326. § (13) bekezdése határozza meg, hogy a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló kormányrendelet alapján indult közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásokban mely bíróság jogosult eljárni.
A (13) bekezdéshez képest kivételszabályt tartalmazó új, 2015. évi CXL. törvénnyel beiktatott (14) bekezdés a tranzitzónában benyújtott kérelmekkel kapcsolatos felülvizsgálati eljárások lefolytatására a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességét állapította meg annak érdekében, hogy a migrációs hullámmal leginkább érintett szerb-magyar határ közelében kerüljön sor az elbírálásra, az ügyek nagy számára tekintettel.
A törvényjavaslat a polgári perrendtartás 326. § (14) bekezdését kívánja módosítani, tekintettel arra, hogy megváltozott a migrációs nyomás kiterjedése, és érinti már a horvát határszakaszt is.
A javaslat szándéka, hogy a munkateher több bíróság között osztódjon szét, valamint az elbírálás helye lehetőség szerint jobban igazodjon a kérelmező lehetséges tartózkodási helyéhez.
A fő szabály alól három megyét kíván kivenni a javaslat, Baranya, Zala és Somogy megyét, és e három megyét két közigazgatási és munkaügyi bíróság között osztja el. Zala és Somogy megyét a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz sorolja, Baranya megyét a pécsihez. Ugyanakkor Somogy megye tekintetében további kivételt tesz a javaslat az arányosabb ügyelosztás érdekében, és így a Somogy megyei Barcsot a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz sorolja.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt is módosítani kívánja a javaslat. A migrációs helyzet alakulására tekintettel a kormány elrendelte a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet Baranya megye, Somogy megye, Zala megye és Vas megye területére is. A büntetőeljárási törvény hatályos, néhány hete elfogadott szabályai alapján azonban a határzárral kapcsolatban elkövethető bűncselekmények elbírálására jelenleg kizárólag a Szegedi Járásbíróság, illetve a Szegedi Törvényszék illetékes, függetlenül attól, hogy azt hol követték el. A válsághelyzettel érintett megyék tekintetében a Szegedi Járásbíróság és Törvényszék kizárólagos illetékességének a fenntartása a nagy távolságok és a végrehajtás hatékonyságának csökkenése miatt nem indokolt, ezért a javaslat tartalmazza az eljárások lefolytatására alkalmas bíróságok kijelölését. Az új szabályok alapján Somogy megyében – Barcs környékének a kivételével –, illetve Zala megyében a Zalaegerszegi Járásbíróság, illetve Törvényszék, Baranya megyében – idevéve Somogy megyéből a Barcs környéki területet is – pedig a Pécsi Járásbíróság, illetve Törvényszék lesz illetékes. A máshol elkövetett bűncselekmények esetében továbbra is a Szegedi Járásbíróság és Törvényszék lesz az illetékes.

Tisztelt Ház!

A kormány egyetért a törvényjavaslattal, kérem Önöket is, hogy támogassák a törvény elfogadását.

Köszönöm a szót, elnök úr.

***

Tisztelt Ház!

Szándékosan szerettem volna végighallgatni az összes vezérszónoki felszólalást, és szeretnék néhány félreértést tisztázni, pedig jogszabályokhoz értő képviselőtársaim vesznek részt a vitában. Ezért szeretnék néhány dolgot tisztázni, mert azt gondolom, hogy így teljesen félrevezető a vita.

Először is, azt közösen tudjuk, hogy nem általában a határ illegális átlépése a bűncselekmény, hanem a határzár átlépése, a határzár megrongálása, átlépése vagy megkerülése a bűncselekmény. Tehát mindazok a spekulációk, amelyek arra vonatkoznak, hogy hol nem fog tudni érvényesülni ez a jogszabály, abból a téves feltevésből indulnak ki, hogy azokon a határszakaszokon is határzár fog születni.

A szlovén–magyar határ schengeni belső határ, ezért kizárt, hogy arra határzárat lehessen építeni. A horvát, a szerb és a román, ezek mind nem schengeni belső határok, különösen a szerb, ami nem is az Európai Unió határa, tehát a határzár itt felépíthető, és a határzárral kapcsolatos bűncselekmények így csak a horvát, a szerb és a román határszakaszon – esetleg az ukrán határszakaszon, valóban – követhetők el. De ahogyan mondtam, ez a határzár építésével függ össze, a határzár fizikai elhelyezkedésével függ össze.

Másodszor: a kizárólagos illetékesség, az tudniillik, hogy ez a törvény kizárólagos illetékességet teremt meg ezekre a büntetőeljárásokra, az egyébként egy bevett gyakorlat. Most az, hogy kizárólagos illetékességet eddig csak Budapest székhelyű bíróságoknak rendeltünk el, tehát a törvények Budapest székhelyű bíróságokat jelöltek ki kizárólagosan illetékes bíróságoknak, az nem azt jelenti egyébként, hogy más bíróságokat ne lehetne kizárólagos illetékességgel felruházni. Tehát ez a megoldás bevett illetékességi szabály, a kizárólagos illetékesség, a büntetőeljárásban és más eljárásokban, akár közigazgatási eljárásban vagy polgári perben is van ilyen illetékesség.

Tehát ebben sem értem, hogy miért gondolják azt, hogy itt valamifajta rendkívüli szabály alkalmazására kerül sor. Való igaz, hogy ezek a bíróságok a várható bűncselekmények elkövetésének a helyéhez legközelebb eső bíróságok, de hát ez a lényege az egész kizárólagos illetékességnek, hogy azt a bíróságot kell kijelölni, amelyhez a legkönnyebben odavihető, az elé állítható az elkövető, ott biztosítható nyilván a vád és a védelem minden szempontból.

Végezetül egy nagyon fontos kérdés, kedves képviselőtársaim. Azt kell mondjam, hogy sajnos ebben az ülésteremben, és ráadásul Bárándy Gergelytől, akiről én sosem vontam kétségbe, hogy a büntetőeljárási szakmához ért, hiszen ezt tanítja is, ezért az anyanyelv használatával kapcsolatos teljes tévedés az, amit itt előadott, és egyébként a Klubrádiótól sajnos az Országgyűlés ülésterméig mindenki azt a hazugságot hangoztatja, hogy ezekben az eljárásokban nem lehet használni a saját anyanyelvet.

Tisztelt Képviselőtársaim!

A büntetőeljárási törvény 9. §-a, ami az általános szabályokat állapítja meg, anyanyelv használata címén, azt mondja: „A büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy nemzetiségi nyelvét, vagy ha a magyar nyelvet nem ismeri, az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja. Annak a határozatnak és más hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, illetőleg a hivatalos iratot kibocsátotta. Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a kézbesítendő iratot nem kell lefordítani, ha erről az érintett kifejezetten lemond.”

Tehát ezt az általános szabályt kell alkalmazni a határzár megsértésével kapcsolatos összes büntetőeljárásban is. Tehát semmiféle olyan jogsérelem nem éri a terhelteket ezekben az eljárásokban, ami egyébként egy általános büntetőeljárásban velük szemben elvárható lenne. Azaz, ha ő lemond arról, hogy számára az általa értett nyelven kézbesítsék az iratot, abban az esetben lehet mellőzni csak az irat lefordítását.

Tehát még egyszer, nagyon határozottan szeretném elmondani az összes ügyvédnek, aki mindenféle petíciókat ír alá, hogy minimum téves állítás az, hogy ezekben az eljárásokban az anyanyelv használatának az alapelve sérül. Nem sérül, a büntetőeljárásban végig ragaszkodhatnak az anyanyelvükhöz. És ha ott vannak az ügyvédek – ugyanis ezekben az eljárásokban ráadásul előírja a büntetőeljárási törvény, hogy ezekben az eljárásokban kötelező a védelem, tehát az a védő, aki ott jelen van, nyilván felvilágosítja a terheltet arról, hogy ő ragaszkodhat az anyanyelvéhez. Feltételezem, hogy megteszi. Gondolom, ha ez eddig nem sikerült, akkor az ügyvédi kamara majd ezt megfelelő továbbképzéssel az ügyvédek tudomására hozza.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy itt azok, akik értenek a büntetőeljárási törvényhez, legalább ők ne használják már ezt az érvet. Sok szempontból eltér ez az eljárás az általános szabályoktól, ezt nem vitatom, ez egy különleges eljárás, de ebben a tekintetben, a büntetőeljárás alapelvei tekintetében nincs semmilyen eltérés. Szükség esetén nyilván egy strasbourgi eljárásban, ha odajut egy ilyen ügy, akkor majd a fair eljárás szabályait be kell mutatnunk. Magyarországnak be kell mutatnia azt, hogy milyen szabályokat tart be Magyarország. Így például az anyanyelv használatának a feltételei, az anyanyelvhez való ragaszkodás ebben a büntetőeljárásban végig érvényesülnek.

Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr.

***

Szilágyi képviselő úr helyesen idézte a genfi egyezmény vonatkozó rendelkezéseit. Őszintén szólva, arra gondoltam, hogy tulajdonképpen, ha a nyáron közzétett kormányzati tájékoztató plakátokra a genfi egyezmény megfelelő szabályait írtuk volna fel, akkor senki nem kifogásolhatta volna, mert a genfi egyezmény is azt mondja, hogy be kell tartani a fogadó ország törvényeit.

De a másik pont, amelyre hivatkozott, miszerint a genfi egyezmény szerint a szerződő államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújthatják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeznek, ahol életük vagy szabadságuk veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be a területre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál, és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket. Erről is egy óriási vita van. Mindenféle remek jogvédők azt mondják, hogy Szerbiából mindenki úgy jön be, ahogy akar. Nagyjából ez az álláspontjuk, hogy szerintük a drótvágó használata kifejezetten a genfi egyezménnyel összeegyeztethető. Ezt állítják egyébként a Helsinki Bizottság nagy tudású jogászai is.

Nyilvánvaló, hogy horvát vonatkozásban szó sem lehet arról, hogy Horvátországból bárki bárhonnan bejöhet, hiszen Horvátország az Unió tagja, és egyelőre még senki nem tekintette Horvátországot nem biztonságos országnak. Szerbia tekintetében az Európai Unió ugyan különbséget tesz a biztonságos származási országok és biztonságos harmadik országok szempontjából, de biztonságos származási országnak tekinti Szerbiát az Európai Unió több tagállama, azaz onnan nem fogad be menekültet. Az megint más kérdés, hogy tranzitországként biztonságos-e. A magyar kormány határozott álláspontja, hogy biztonságos ország Szerbia ebből a szempontból. Egyébként a menekültügyi eljárásban csak vélelem, megdönthető vélelem az, hogy ő biztonságos országból menekült, amennyiben a menedékkérő vagy egyáltalán a terhelt bizonyítja, hogy az élete közvetlen veszélyben volt Szerbiában, akkor természetesen hivatkozhat a genfi egyezményre.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

(Igazságügyi Minisztérium)