A családi csődvédelem egyik előnye, hogy az adós és a hitelezők kölcsönös megállapodásán alapul, ezzel második esélyt ad az érintetteknek arra, hogy kikerüljenek az adósságcsapdából, és elkerüljék a kényszerintézkedést – mondta Répássy Róbert a családi csődvédelemről szóló törvény általános vitájában az Országgyűlés 2015. június 10-i ülésén.

Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselő Urak! Képviselőtársaim!

A bankok ügyfeleire vonatkozó állami adósmentő eszköztárat a május 20-án önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat egy olyan új jogintézménnyel egészíti ki, amely az adósságcsapdában lévő magánszemélyek és családok számára csődvédelmet biztosítva segíti elő fizetőképességük helyreállítását, egyben adósságuk rendezését.

Ez a jogintézmény, az úgynevezett magáncsődeljárás, amit leginkább úgy érdemes felfogni, hogy a fizetésképtelen magánszemélyek számára állami felügyelet mellett állapít meg rendezett jogi kereteket arra, hogy ne legyenek kitéve a hitelezők versenyén és a követelésbehajtás logikáján alapuló, azonnali vagyon- és jövedelemelvonással járó behajtási eljárásoknak, hanem egy második esélyt kapjanak az adósságcsapdából történő kikerülésre. A törvényjavaslat előnye mindenekelőtt az, hogy az adós – a végrehajtás tűrése helyett – a hitelezőivel kölcsönös előnyökkel járó megállapodást tud kötni, és ennélfogva adósságai rendezését többéves időszakra, könnyített feltételekkel tudja teljesíteni.

A csődvédelem időszaka alatt az adós vagyoni és jövedelmi helyzetétől függően és a felhalmozott adósság mértékét figyelembe véve kerülnek megállapításra az adósságtörlesztés feltételei, és ezeket vagy megállapodásba, illetve egyezségbe, vagy pedig bírósági határozatba foglalják.

Miért fontos a csődvédelem jogi kereteinek törvényi megteremtése? Elsősorban azért, mert anélkül azok a hiteladósok, akik jelentős fizetési késedelemben vannak, és esetleg többfelé eladósodtak, olyan azonnali végrehajtási és kényszerértékesítési eljárásoknak lennének kitéve, ahol már nem lenne jogszabályban biztosított lehetőségük a törlesztési feltételek újratárgyalására. És még ha egyik vagy másik hitelezőjük erre hajlana is, bármikor ki lennének téve annak, hogy az egyéb hitelezők által kezdeményezett behajtási cselekmények elveszik az esélyt az életvezetésük adósság nélküli újrakezdésére.

Magáncsődeljárás hiányában nemcsak a jelzáloghitelek, hanem az egyéb fogyasztási hitelek, közműtartozások miatt az eladósodás rövid időn belül a lakóingatlanra és minden értékes vagyontárgyra végrehajtáshoz vezethet, nemcsak az adósnál, hanem az adós, adóstárs fizetési képessége hiányában a kezesek, illetve a zálogkötelezettek tekintetében is.

Ha a többfelé eladósodott családok nem kapnak csődvédelmet, akkor például a közműtartozások behajtása miatt a jelzáloghitelező pénzügyi intézmény is felmondja a hitelszerződést, és akár a lakóingatlan is kényszerértékesítésre kerülhet, ezt követően pedig a lakóingatlanból történő kilakoltatásnak nincs semmilyen jogi akadálya.

Magáncsőd-szabályozás hiányában a vagyonukon felül túladósodott háztartások nemcsak a lakóingatlant és minden értékes vagyontárgyat elveszítenének a végrehajtási eljárások során, hanem még ezt követően akár évtizedekig is ki lennének téve a behajtási kísérleteknek a még ki nem fizetett adósságaik miatt, mert a végrehajtási eljárásokat az időleges behajthatatlanság csak szünetelteti, de nem szünteti meg.

Mi a magáncsődeljárás előnye? A magáncsődeljárás olyan adósságrendezésre irányuló eljárás, amelynek célja az adósi és hitelezői motivációk, érdekek közötti viszonylagos egyensúly megteremtésével a hitelezői igényeknek az adós vagyonából és jövedelméből történő rendezése olyan módon, hogy nemcsak a követelések adóssal szemben történő érvényesítése, hanem az adósok rehabilitálása is reális célként tűzhető ki.

Mi motiválhatja a hitelezőket a magáncsődeljárásban való aktív részvételre? Elsősorban az, hogy a drága, hosszadalmas és sokszor eredménytelen behajtási eljárás helyett rövidebb időn belül kiszámítható mértékű megtérüléshez jutnak. A magáncsődeljárás alatt az adósok fizetési fegyelmét az eljárási szabályok és az állami felügyelet biztosítja. Ennek következtében a hitelezőknek nem kell csalárd jövedelem- és vagyonelvonástól tartaniuk, mert az ilyen cselekményektől visszatartja az adósokat az a tény, hogy azonnal kiesnek a csődvédelemből, és hosszú időre kizárják magukat az újabb magáncsőd-kezdeményezés lehetőségéből.

A magáncsődeljárás szabályait fegyelmezetten betartó, az eljárásban részt vevő felekkel becsületesen együttműködő, az egyezségben vagy bírósági határozatban megállapított adósságtörlesztési kötelezettséget rendszeresen teljesítő adós a több évig tartó eljárás befejezésével bírósági határozattal mentesül a fennmaradó tartozásai alól, amennyiben jövedelméből és vagyonából az egyezségben vagy az egyezség hiányában a bírósági törlesztési határozatban meghatározott mértékben rendezni tudta az adósságát.

Magáncsődeljárást csak az adós kezdeményezhet, saját döntésétől függ, vállalja-e az eljárásból fakadó előnyöket, kötöttségeket.

A törvényjavaslat a bíróságon kívüli és a bírósági eljárásra egyaránt lehetőséget ad. A sikeres bíróságon kívüli adósságrendezés feleslegessé teszi a felek számára a költségesebb és kötöttebb bírósági eljárást.

A törvényjavaslat az adóst és hitelezőit először a bírósági eljáráson kívüli eljárásba tereli annak érdekében, hogy rugalmasabb, kötetlenebb és költségtakarékos formában kíséreljenek meg megállapodást létrehozni. A bíróságon kívüli szakaszban az adós és hitelezői megállapodnak a fizetéskönnyítő megoldásokról, az adós hitelszerződését átstrukturálhatják, megállapodnak a tartozások megfizetéséhez szükséges vagyonértékesítésben és a bevétel hitelezők közötti szétosztásában. A megállapodás megkötésével jelentősen kedvezőbb fizetési ütemezést kaphat az adós, igazodva a törlesztési képességéhez.

A megállapodás folytán mentesülhet az adós a késedelmi kamat és egyéb járulékok megfizetése alól, sőt részbeni tartozáselengedésben is részesülhet. Az állam szerepe ezekben az esetekben az, hogy az ideiglenes csődvédelmet biztosítja. Az erre kijelölt kormányzati szerv, a családi csődvédelmi szolgálat ellenőrzi, hogy az adós megfelel-e az eljáráskezdeményezés feltételeinek. Ezt követően az úgynevezett főhitelező, azaz az adós lakhatását biztosító ingatlan első helyi záloghitelezője koordinálásával és aktív közreműködésével történik meg a konszenzus kimunkálása arra nézve, hogy az adós milyen részletes feltételekkel rendezi a felhalmozott adósságait.

A bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás állami regisztrálásra kerül, de bírósági jóváhagyás nem szükséges a megállapodás érvényes létrejöttéhez.

A sikertelen bíróságon kívüli egyezkedés esetén, vagy ha nincs olyan főhitelező, aki képes lenne a bíróságon kívüli egyezségi tárgyalások koordinálására, megindul a bírósági adósságrendezési eljárás. Az adósságrendezés ez esetben bírósági polgári nemperes eljárás keretében történik, elsősorban egyezségkötéssel, egyezségkötés hiányában a törvényben meghatározott követelményeket érvényesítő bírósági határozattal.
Annak érdekében, hogy a bíróságnál ne keletkezzen olyan jelentős adminisztratív munkateher, ami nem közvetlenül az érdemi jogi kérdések eldöntésével függ össze, továbbá az eljárások gyorsítása érdekében fizetésképtelenségi szakértőket foglalkoztató kormányzati szerv, a családi csődvédelmi szolgálat vizsgálja meg előzetesen a magáncsődeljárás kezdeményezésekor a jogszabályi feltételek fennállását.

A családi csődvédelmi szolgálat központi és helyi szervei a már meglévő kormányzati intézményrendszeren belül új szervezeti egységként jönnek létre.

A bírósági adósságrendezés elrendelését követően a családi csődvédelmi szolgálattól kirendelt fizetésképtelenségi szakértő, azaz a családi vagyonfelügyelő látja el az adós gazdálkodásának, adósságtörlesztési teendőinek felügyeletét, támogatja az adóst az eljárási kötelezettségei és jogai gyakorlásában. A családi vagyonfelügyelő feladata hasonlít a vállalkozói csődeljárásokban közreműködő vagyonfelügyelőhöz, hiszen az eljáró bíróság számára döntés-előkészítést végez és a bírósági döntések végrehajtását felügyeli.

A bírósági adósságrendezési eljárás is elsősorban az egyezségkötést célozza, még akkor is, ha bíróságon kívül korábban nem jött létre az adós és hitelezői között a megállapodás. Az egyezségkötés a jelzálog-hitelezés biztonságosságához fűződő szempontokat tiszteletben tartja, ugyanakkor az adós számára méltányos fizetéskönnyítéseket tartalmazhat. Teljes hitelezői konszenzus itt már nem szükséges, de az eljárás mindegyik hitelezői csoport számára biztosítja az érdemi beleszólást az egyezség tartalmába.

Ha az egyezség tartalma és létrehozatalának rendje a jogszabályi feltételeknek megfelel, a bíróság azt jóváhagyja. Ha az adós az egyezséget végrehajtja, nem kell többé számolnia azzal, hogy megindul vagy újraindul ellene a végrehajtás. Ha ez az egyezség a bírósági szakaszban sem jön létre, a bíróság dönt az adósságok törlesztésének módjáról és részletes feltételeiről. Ez a bírósági határozat nemcsak az adós törlesztési kötelezettségét szabja meg, hanem az adós és családja elemi létfenntartása szempontjából nélkülözhető vagyontárgyak értékesítését és az értékesítésből származó bevétel hitelezők közötti felosztását is elrendeli. A fegyelmezett adósságtörlesztési szakasz lejártát követően az adóst a bíróság a fennmaradó adósságai megfizetése alól mentesíti.

A fentiekből látható, hogy a bírósági adósságrendezés a kötöttségek mellett számos előnnyel is járhat az adós számára. Ennek ára azonban az, hogy az adós együttműködik a családi vagyonfelügyelővel, a hitelezőkkel és a mellette kötelezettségvállalóként belépő zálogkötelezettel, valamint kezesekkel, továbbá maradéktalanul betartja az egyezséget vagy a bíróság adósságtörlesztés tárgyában hozott határozatát.

Mind az egyezségkötés, mind az adósságtörlesztés időszakában a jogalkotó a méltánylást érdemlő, váratlanul bekövetkező rendkívüli körülmények esetén, az adós védelmét szem előtt tartva, kivételes jelleggel lehetőséget ad az egyezségmódosításra vagy az adósságtörlesztő végzés adós javára történő megváltoztatására. Ha viszont az adós az eljárás időtartama alatt nagy összegű rendkívüli pénzbevételhez vagy vagyonjuttatáshoz jut, köteles ezt az adósságrendezésre fordítani.

Tisztelt Országgyűlés!

Érdemes felsorolni, hogy milyen adósvédő, családvédő és otthonvédő megoldásokat tartalmaz az előttünk fekvő törvényjavaslat.
A magáncsődeljárás alatt az adós a létfenntartásához, a lakhatásához minimálisan szükséges pénzkerettel a vagyonfelügyelő ellenőrzése mellett, de önállóan gazdálkodik. Mindezzel kedvezőbb helyzetbe kerül, mint ha a végrehajtási eljárás alatt lenne.

A magáncsődeljárás még a jelentősebb tartozásállománnyal rendelkező családok számára is nagyobb lehetőséget biztosít a méltányolható mértékű és értékű lakóingatlanok megtartására, mint ha nem vennének részt az adósságrendezési eljárásban.

Ennek feltétele azonban sok esetben a többi értékesebb vagyontárgy értékesítése és az előírt mértékű rendszeres törlesztési képesség vállalása. A törvényalkotó a lehetőségek keretei között elősegíti az adós és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozó lakhatásának megtartását, de ennek feltétele a törlesztési kötelezettség további vállalása.

Itt említem meg, hogy a kormány a napokban hozott olyan döntést, amely szerint a rászoruló adósok az adósságrendezési eljárás alatt meghatározott időtartamra állami törlesztési támogatásban részesülhetnek. Ennek részletes feltételeit a törvény kihirdetésével együtt megjelenő kormányrendelet fogja tartalmazni.

Hiszünk abban, hogy az állami törlesztési támogatás sok családnak ad majd olyan tartós pénzügyi segítséget, amellyel kiegészül a törlesztési képességük, és így nem kerül sor a lakóingatlanok értékesítésére. A törlesztési támogatásra történő utalás módosító javaslattal kerülhet majd a törvényjavaslatba.

Érdemes felsorolni, hogy az adóst megillető csődvédelem mire terjedhet ki. A csődvédelem értelmében az adós és a vele egyetemlegesen kötelezettek ellen, ha ez utóbbiak az eljárásban az adós mellett részt vesznek, végrehajtás, zálogtárgy kényszerértékesítése nem kezdeményezhető, nem indítható. Az adós ellen az adósságrendezési eljárás kezdeményezésekor már folyamatban lévő végrehajtás, kényszerértékesítés felfüggesztésre kerül, és a végrehajtást kérő, mint minden hitelező az adósságrendezési eljárásban, érvényesíti követelését, és annak keretei között kap megtérülést. Az adós a magáncsődeljárás alatt részleges fizetési moratóriumot kap a felhalmozott tartozások törlesztésére, a folyamatosan esedékessé váló, de a mostaninál alacsonyabb mértékű havi törlesztést azonban fizetnie kell.
Az adós számára a lakóingatlanával összefüggő felhalmozott hiteltartozások tőkerészleteinek megfizetésére a jelzáloghitelező haladékot adhat. A haladék alatt az adós a többi hitelezői számára teljesíti a neki járó kifizetéseket, majd ezeket a kötelezettségeket letudva fizeti meg a jelzáloghitelező számára a tartozásait a biztosított értékig. Ha az adós az adósságrendezési egyezséget vagy a bírósági határozatot betartotta, az afeletti tartozások alól a bíróság mentesíti, a mentesített összeget tehát később nem lehet követelni.

Az adósságrendezés, az ezzel járó csődvédelem és az eljárás időtartama fő szabály szerint legfeljebb öt év, de ezt kivételes esetekben meg lehet hosszabbítani, továbbá az átstrukturált hitelszerződések futamideje ezen túlnyúlhat. A kormány szintén a napokban döntött arról, hogy a „Nemzeti eszközkezelő” program feltételeit módosítani kell annak érdekében, hogy abba többen be tudjanak lépni, például olyan okból, hogy nem rendelkeznek már olyan mértékű rendszeres jövedelemmel, ami biztosítani tudná az adósságrendezésben elvárt törlesztési képességet. Esetükben a minimális mértékű bérletidíj-fizetés tűzhető ki reális célként, de élhetnek a visszavásárlási lehetőséggel is. Ennek határidejét a tervek szerint benyújtásra kerülő újabb módosító javaslat meghosszabbítaná.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az imént megpróbáltam ismertetni, hogy a magáncsődeljárással tulajdonképpen az állam olyan jogi kereteket teremt, amellyel úgy védi az eladósodott magánszemélyt és rajta keresztül a családokat, hogy közben a köz- és magánhitelezők jogos érdekeit, továbbá a pénzügyi intézményrendszer stabilitásához és jelzáloghitelezés biztonságához fűződő érdekeket is érvényesíti.

A jogalkotónak ugyanis szem előtt kell tartania, hogy semmiképpen sem célszerű olyan szabályokat bevezetni, amely akár rövid, akár hosszabb távon a társadalom fizetési fegyelmét és készségét hátrányosan befolyásolná. A fentiekre tekintettel a törvényjavaslat parlamenti megtárgyalása kapcsán azt kell szem előtt tartani, hogy egyensúlyban legyenek az adós érdekeit védő és a hitelezők méltányolható érdekeit is figyelembe vevő szabályok. Olyan magáncsődtörvény megalkotása tudja tehát elérni az optimális hatást, amely szem előtt tartja a nemzetgazdasági, pénzügyi stabilitást, a közműszolgáltatások, illetve a társasház-üzemeltetés finanszírozhatóságának fenntartását, valamint a köztartozások befizetéséhez fűződő állami érdeket.

A fentiekre tekintettel most olyan törvényt kell alkotni, ami első lépcsőben a lakóingatlannal rendelkező hiteladósokra fókuszál, és a későbbi években fokozatosan terjeszti ki az eljárásba való belépés lehetőségét a többi lakossági csoportra is. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a természetes személyek adósságrendezéséről szóló, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselői által beterjesztett törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm a szót, elnök úr.

(Igazságügyi Minisztérium)