Répássy Róbert az ATV Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége 2015. július 20-án. Az államtitkár szólt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről és az infotörvényről. Leirat.
Mv: Jó estét kívánok! Üdvözlöm Önöket! Több mint 15 éve működik a magyar jogrendszerben a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. Ez azt jelenti, hogy ha valakit erre a büntetésre ítél a bíróság, akkor ő gyakorlatilag soha nem menthető fel, soha nem kerülhet szabadlábra. Ezzel kapcsolatban, ezzel a büntetésnemmel kapcsolatban mondta a minap Répássy Róbert, hogy a kormány sikerrel védte meg a magyar jogrendszerben a legsúlyosabb büntetést, a tényleges életfogytiglani szabadságvesztést. Répássy Róbert a vendégem. Jó estét kívánok!
Répássy Róbert: Jó estét kívánok!
Mv: Kivel szemben kellett megvédeni?
Répássy Róbert: Hát épp ahogy bevezette, hogy ez egy elég régi intézmény a magyar büntetőjogban, az utóbbi években, emlékszünk rá, hogy nagy vitákat váltott ki. Tehát nem 15 éve vannak viták ezzel kapcsolatban, hanem az elmúlt 3-4 év volt, ami...
Mv: Hm.
Répássy Róbert: Hát én dokumentumokat olvastam...
Mv: Jogvédők biztos, hogy, bocsánat, korábban kezdték már ennek a bizonyos pontjainak a vitatását, mint az Orbán-kormány, második Orbán-kormány kormányzásának az ideje, hogyha most erre utalt a dátummal.
Répássy Róbert: Nem. Arra utaltam, így is fogalmaztam, hogy az európai intézmények részéről három-négy éve indult meg egy támadás ez ellen a büntetési nem ellen. Annak ellenére, mondom, hogy egy másfél évtizedes büntetési nem. Először az Európai Parlamentben egy határozatban az Alaptörvény kapcsán bírálták a tényleges életfogytiglant, utána ismert, hogy a Velencei Bizottság is kritizált a tényleges életfogytiglannak a magyarországi szabályozását, és hát nem utolsó sorban, és ez a legfontosabb, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság is megtalálta, hogy így mondjam, ezt a büntetési nemet Magyarországon. Pedig, ahogyan Ön is mondja, nyilván voltak már eddig is eítéltek, akik Strasbourghoz fordulhattak az ügyükben, de ez az úgynevezett Magyar-ügyben elhíresült, Magyar László ügyében hozott egy olyan ítéletet a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság, hogy a magyar szabályozás nem összeegyeztethető az emberi jogi egyezménnyel, mert nem ad reményt a szabadulásra az elítéltnek. Na, most túl azon, hogy egyébként számos európai országban létezik, európai uniós tagállamokban is létezik a tényleges életfogytiglan, amellett nyilván ez egy új megközelítés, hogy azon túl, hogy a bíróság hozza ezeket az ítéleteket, egy független bíróság hozza, és a bíróság mérlegeli, hogy azért a bűncselekményért, azért a nagyon súlyos, kegyetlen emberölésért mondjuk soha életében nem szabadulhat egy elítélt. Ezért miért kellene még a strasbourgi bíróságnak eleget téve reményt kelteni az elítéltben? Még akkor is egyébként, hogyha ez egy teljesen, hogy is mondjam csak, egy illúzió, csak egy illúzió.
Mv: Hát merthogy a bíróság is tévedhet.
Répássy Róbert: Ha a bíróság téved, arra megvan az eljárás, vagy a perújítás, vagy ahogyan szokták mondani a köznyelvben, perújrafelvétel. Tehát meg lehet azt oldani, hogy egy tévedés esetén újból megvizsgálják az ügyet. Itt az a kérdés, hogy ha a jogerős ítélet végig stabilan megmarad, nem vizsgálják fölül, akkor kell-e reményt biztosítani. Na most elfogadva a strasbourgi döntést, úgy döntött a kormány, hogy... és az igazságügy-miniszter beterjesztette a kegyelmi szabályok megváltoztatására vonatkozó indítványát, a múlt év második felében fogadta el az Országgyűlés, hogy negyven év után automatikusan felülvizsgálják a kegyelem lehetőségét, megvizsgálja egy kegyelmi tanács...
Mv: Akkor most nem értem Önt. Tehát amit a Velencei Bizottság kritizált, amit az Európai Parlament kritizált, amit az Emberi Jogi Bíróság kimondott, az pont az, aminek Önök másfél évvel ezelőtt eleget tettek, hogy legyen egy harminc vagy negyven év múlva egy lehetőség, hogy egy független bírói tanács, nem egy ember, nem kettő, nem újratárgyalják az ügyet, hanem egy független bírói tanács megállapíthassa ezt, és ez nem azonos azzal, hogy őt szabadon kell engedni, sőt, szó sincs erről, maga az intézmény, a tényleges életfogytiglan fennmaradhat, mint más országban is. Tehát ezt nem kellett megvédeniük. És ennek eleget téve, ennek a kritikának, Önök ezt végre is hajtották.
Répássy Róbert: Na most ennél egy kicsit bonyolultabb az ügy, mert ugye a tényleges életfogytiglan, amit így nevezünk a köznyelvben, az úgy néz ki, hogy a bíró életfogytiglani börtönbüntetésre ítél valakit, és egy másik rendelkezéssel kizárja a feltételes szabadságra bocsátásból. Magyarul örökké kizárja, tehát nem lehet feltételesen szabadlábra bocsátani.
Mv: Igen.
Répássy Róbert: Nyilván, hogyha kizárja a feltételes szabadlábra helyezésből, ezt azt jelenti, hogy már negyven év múlva egy másik bíróság vizsgálhatja felül ezt az ítéletet, hogyha ez jogerős. Ezért mi azt gondoljuk, hogy egyetlen megoldás van, hogy a köztársasági elnökhöz lehet fordulni a kegyelmi kérelemmel, és a kegyelmi kérelem alapján persze a köztársasági elnök egy alapos mérlegelés után dönt. Ebben az új törvényben van egy bírókból álló kegyelmi tanács, de nem ők döntenek. Tehát nem a bírók fogják eldönteni. Ők egy javaslatot, egy véleményt tesznek, és a köztársasági elnök ez alapján dönt.
Mv: A köztársasági elnöknek?
Répássy Róbert: Igen, ez alapján dönt. De akár el is utasíthatja a kérelmet annak ellenére, hogy esetleg a bírák támogatják.
Mv: Na de ez volt a kritika. Hát gyakorlatilag...
Répássy Róbert: Nem egészen.
Mv: ...ezt mondta ki az emberi jogi bíróság is. Tehát az, hogy a köztársasági elnöki kegyelem eddig is létezett. De ez egy ember szubjektív döntése, soha semmit nem tudunk a részletekről, nem kellett megindokolni, tehát az egész egy ilyen homályos valami volt, hogy ez egyáltalán működik, nem működik, oda kerülnek-e ilyen kérvények, nem? De az, hogy van egy független bírói tanács és ők...
Répássy Róbert: Igen, hát ez kritika.
Mv: Ez volt a kritika. Az a független bírói tanács majd javasolja a köztársasági elnöknek, hogy ezt fontolja meg, végül aztán ő fog dönteni, hát ez már egy jogi garancia. És pont ezt kérte az összes intézmény Önöktől, nem mást.
Répássy Róbert: Na most, hogy ez mennyire nem volt egyértelmű, a Kúria egyik büntetőtanácsa ebben a Magyar László ügyében hozott egy olyan döntést, hogy mellőzte a tényleges életfogytiglant. Tehát felülvizsgálta az emberi jogi bírósági döntés után a konkrét ügyet, mellőzte a tényleges életfogytiglant, és azt mondta, hogy negyven év múlva, tehát nem hogy a köztársasági elnöki kegyelemre kell várni, hanem negyven év múlva feltételes szabadlábra helyezhető. Na most ezt észlelte utána a Kúria, hogy itt eltérően értelmezik az emberi jogi bírósági ítéletet, és a Kúria július 1-jén hozott egy úgynevezett jogegységi határozatot, amely kimondta, hogy nem kell megváltoztatni az eddigi gyakorlatát a bíróságoknak, mert ezzel a kegyelmi megoldással eleget tett, a jogalkotó eleget tett az emberi jogi szempontoknak. Most itt tartunk. Tehát most túl azon, hogy voltak politikai támadások, ahogy elmondtam az Európai Parlamentben vagy akár a...
Mv: Az politikai volt, nem szakmai?
Répássy Róbert: Hát az úgynevezett Tavares-jelentést azt nem szoktuk szakmai jelentésnek tekinteni. Inkább...
Mv: Önök nem tekintik annak, de ettől még mások tekinthetik szakmailag.
Répássy Róbert: Most nem szeretném elvinni a vitát más irányba, de az, hogy az európai intézmények részéről volt egy általános támadás, általános ítélet ezzel kapcsolatban a mi jogrendünknek a szabályaival szemben, ez ettől elválasztható az, hogy nyilván van egy olyan emberi jogi bíróság, amelynek alávetette Magyarország magát, és ez az emberi jogi bíróság konkrét eseteket megvizsgál, és konkrét elítélteknek az ügyét vizsgálja meg. Ebben az ügyben, ahogyan mondtam némi bizonytalanság után a Kúria pontot tett a jogértelmezésnek a végére.
Mv: A bizonytalanság nem azért volt, mert Önök még nem döntöttek? Tehát a jogalkotó még nem döntött, addig bizonytalan...
Répássy Róbert: Mert nem tudtuk, hogy ez a elmúlt fél évben történt, az a bizonyos kegyelmi változás, és a Kúriának ez a két ellentmondó vagy egymással ellentétes ítélete ez már most nyáron, illetőleg tavasszal történt.
Mv: De akkor miért a kormány védte meg? Akkor nem értem, akkor a Kúria tisztázta a helyzete. Akkor még mindig visszakanyarodunk a legeslegelső kiindulási pontunkhoz. Önök mit védtek meg, kitől?
Répássy Róbert: A Kúria azok után mondhatta ki ezt, hogy megnyugtatóan, aggálymentesen rendeződött az ügy, hogy a kormány beterjesztette azt a bizonyos javaslatát az elmúlt félév...
Mv: De mikor?
Répássy Róbert: Az elmúlt félévben.
Mv: Hát az elmúlt félévben. Hát... igen.
Répássy Róbert: Tehát ez egy öt éves folyamat, négy-öt éves folyamat, hogy folyamatosan támadták. Most talán ezek a támadások el fognak ezután csendesedni, bár hozzáteszem, hogy minden elítélt fordulhat továbbra is az Emberi Jogi Bírósághoz, és a kormány fel is van készülve arra, hogy esetleg további ügyekben is megvédje...
Mv: De pont ennyit, tehát semmivel sem kértek többet az említett intézmények, még a Tavares-jelentés se azt mondta, hogy és Magyarország azon országok egyike, sőt az egyedüli, ahol tényleges szabadságvesztésre ítélnek fogvatartottakat.
Répássy Róbert: Ne menjünk bele, de ezt mondta, ezt mondták a kritikusok...
Mv: A jogi lehetőség.
Répássy Róbert: ...hogy nem is szabad ilyen büntetést kiszabni.
Mv: Így, így nem, hogy nincs meg a negyven év múlva egy független testületnek az a lehetősége, ...
Répássy Róbert: Erre mondtam én azt, hogy ez egy 15 éves intézmény. Tehát most vették észre...
Mv: Nem.
Répássy Róbert: ...az Európai Parlamentben? Így vettek föl minket 2004-ben az Európai Unióba.
Mv: Szerintem a Helsinki Bizottság az mondjuk nem négy vagy öt évvel ezelőtt mondta ezt először.
Répássy Róbert: Az európai uniós csatlakozás feltételei az úgynevezett koppenhágai kritériumok, tehát hogy az emberi jogi szempontokból megfelel-e Magyarország, és ennek megfelelt a mi szabályozásunk, pedig akkor már öt éve hatályban volt ez a tényleges életfogytiglan.
Mv: Hát mire az Unió megfelelő intézményei elé került, az nagyon lassan haladt, nem? Az a folyamat. Például az Emberi Jogi Bíróságon.
Répássy Róbert: Félek, hogy erre inkább az alaptörvény váltotta ki ezt a támadást.
Mv: Hát mert abba is belevették, és abban sem volt meg a jogi lehetősége annak, hogy mondjuk több évtizeden belül vagy évtized múlva valakik egyszer szakmailag úgy döntsenek, hogy...
Répássy Róbert: Annak az örömömnek adtam hangot, hogy talán most már lezárult ez a vita, és talán mindenki elfogadja, hogy a magyar jogrend része a tényleges életfogytiglan, és meglehetősen hatékony. 15 évvel ezelőtt még évi közel háromszáz emberölést követtek el Magyarországon, most pedig már hát nem azt mondom, hogy örülök ennek, de 140-130 körüli évi számot mondhatunk, tehát a felére csökkent az emberölések száma 15 év alatt. Nem lehet azt mondani, hogy csak a tényleges életfogytiglannak köszönhetően, de az, hogy ennek ne lenne visszatartó ereje, azt nem lehet állítani a tényleges életfogytiglanra.
Mv: Ezt a vitát mi már lefolytattuk. Én nem vagyok szakértője. Ön igen. Én csak más szakértők véleményére tudok hagyatkozni, akik azt mondják, hogy a törvény betűje, a törvény szigora az egyszerűen nem visszatartó erő. Ráadásul nagyon súlyos bűncselekményeknél, már általában ezek indulati bűncselekmények, és olyankor az ember nem... tehát amikor ilyet követ el, előtte nem kezdi a Btk-t pörgetni az agyában, hogy ezért mennyi jár.
Répássy Róbert: Nagyon fontos természetesen a felderítés, tehát az, hogy hogy...
Mv: A legfontosabb, azt mondják mások.
Répássy Róbert: Az emberöléseket felderítik tényleg több mint kilencven százalékát az emberölések elkövetőinek azért ismertté válik. Tehát ez egy fontos szempont. Nyilván a törvény szigora és a felderítés, a jogkövetkezmények mindenképpen együtt tudják csak a visszatartó erőt jelenteni.
Mv: Na van még egy nagy falatunk, ami az Ön asztalára és az Ön tárcájához tartozik. Trócsányi miniszter volt az előterjesztője a parlamentben, Ön vitte a hátán ezt a bizonyos információszabadság témakörét. Egészen leegyszerűsítve a közérdekű adatok igénylésének és annak szabályának megváltoztatása, fizetni kell, nem keveset, előre. Önök mindig azzal indokolták, hogy ilyen visszaélésszerű adatigénylés volt divatban. Ez mit jelent pontosan? Tehát mennyi az az annyi, ahonnantól kezdve azt mondjuk, hogy ez már visszaélésszerű?
Répássy Róbert: Szerintem vegyük ide azt a példát, amit nyilván Ön is elmondott volna. Sallai képviselő úrnak, Sallai Benedek képviselő úrnak a példája, hiszen ez talán mai vagy tegnapi hír.
Mv: A 7,7 millió?
Répássy Róbert: 7,7 millió, és nem szokták hozzátenni, hogy 770 ezer oldal. 770 ezer oldal az az iratmennyiség, amit kikért a képviselő úr. Tehát így jön ki a 7,7 millió.
Mv: De most erről Sallai képviselő tehet, hogy 770 ezer oldal a földbérletet...
Répássy Róbert: Hát nem...
Mv: ...földmutyiként elhíresült, az ellenzék által földmutyinak emlegetett ügyet szeretné Sallai képviselő felderíteni, hogy igaz vagy nem igaz, hogy ez most 770 ezer oldal, vagy 3, az nem rajta múlik.
Répássy Róbert: Abból a szempontból, hogy ezen dolgozni kell, és ezt valakinek azért mégiscsak le kell gyártani ezt a 770 ezer közérdekű adatot. Ugye itt anonimizálni kell a szerződéseket. Tehát ezek úgy néznek ki, hogy személyes adatok vagy valamilyen üzleti adatok vannak benne. Ezt kézbe kell venni ezt a 770 ezer oldalt át kell valakinek lapoznia, és utána valamilyen adathordozóra, most ez lehet elektronikus vagy papír adathordozó, de mindenképpen adathordozóra kell rakni ezeket a közérdekű adatokat. Tehát mi nem tettünk mást, mint azt mondtuk, hogy kérem szépen, a közérdekűadat-igénylésnek természetesen amellett, hogy ez mindenkinek a joga, amellett költségei is vannak. Hát általában a közigazgatási szolgáltatásokért bizonyos összeget fizetni kell...
Mv: De ez nem közigazgatási szolgáltatás.
Répássy Róbert: Hát hogyha olyan mennyiségben kérnek adatot, ami már mondjuk ennek az egész témának, tehát Ön is mondta, hogy az összes földhaszonbérleti szerződést ki akarják kérni, akkor ez nem arra irányul, hogy egyes közérdekű adatokat meg akarnak ismerni...
Mv: Hát mire?
Répássy Róbert: Hát egy egész...
Mv: Hát pont a rendszert. Hát ez a lényeg. Ellenzéki képviselőként Ön is oly sokszor követelte az előző...
Répássy Róbert: Így van. Nem is kaptam meg.
Mv: És teljes mértékben igaza volt.
Répássy Róbert: Nem is kaptam meg. Szoktam említeni is ebben a vitában, a parlamentben is említettem a Ron Werber híres tanulmányát, amit csak így kézből megmutattak.
Mv: De igaza volt. Tehát akkor is, milyen dolog az, hogy amit az én adófizetői pénzemből valaki megrendel és kifizet, én nem vagyok jogosult, vagy esetleg... tehát azt már egyszer én kifizettem, amikor valaki döntött helyettem és megrendelte azt a tanulmányt vagy bármit, vagy azokat a bérleti szerződéseket elfogadta, bírálta, és azért megint az én pénzemből kéne fizetni, hogy én azt megismerhessem? Tehát ezt nem értem. Tehát akkor, amikor Ön ezt kritizálta, önnek is igaza volt. De azóta mi változott?
Répássy Róbert: Hát senki nem vonja kétségbe a jogot, hogy mindenki megismerheti ezeket a közérdekű adatokat. De azt a közigazgatás nem közérdekű adatokkal, vagy egyáltalán, adatokkal dolgozik, hanem iratokkal, aktákkal, ügyekkel. És ezekben az aktákban a közérdekű adatok, hogy mondjam, tehát csak válogatás után, vagy valamilyen minősítés után lehet ezeket megnézni, hogy mik ebből a közérdekű adatok. Tehát dolgozni kell vele.
Mv: Hát, jó munkát kívánunk.
Répássy Róbert: Igen, csak hát nem ezért tartják az adófizetők egyébként a közigazgatást, hogy mindenkinek a kíváncsiságát kielégítse a közigazgatás.
Mv: De, elégítsék ki az állampolgárok kíváncsiságát.
Répássy Róbert: Szerintem kielégítik a kíváncsiságát mindenkinek, csak ezt a munkát valakinek ki kell fizetnie.
Mv: Tudja, mi lenne a jó megoldás? Azt hiszem, ebben egyet fogunk érteni. Ezt a mondjuk 770 ezer oldalt eleve nyilvánosságra kell hozni, és legyen fenn egy elérhető internetes felületen.
Répássy Róbert: Hát az adatvédők tiltakoznának a leginkább, mert tele van személyes adattal.
Mv: Húzza ki az anyja nevét, nem érdekel.
Répássy Róbert: Ha már ki kell húzni, akkor azon már dolgozni kell.
Mv: Hát szerintem lehet, hogy valaki ezért megkapja már a fizetését eleve, nem?
Répássy Róbert: Hát most még annyit hadd tegyek hozzá, mert itt volt egy félreértés, hogy egyébként ennek semmi köze ahhoz a törvénymódosításhoz, amit most fogadtunk el, mert az csak október 1-jén lép hatályba. Tehát ez még csak a jelenlegi törvények alapján van, és már jelenleg is, eddig is az adathordozóért, tehát mondjuk a fénymásolt papírért, azért fizetni kellett.
Mv: Ne másolják, nyomják rá egy DVD-re.
Répássy Róbert: Igen.
Mv: Akkor mi kerül 7,5 millió forintba?
Répássy Róbert: Az, hogy az anonimizált iratot, tehát mondjuk van egy irat, ami tele vannak olyan kihúzandó, kifestendő részekkel, az anonimizált iratot is digitalizálják, tehát magyarul beszkennelik, vagy nem tudom...
Mv: Hétmillióért?
Répássy Róbert: Hát tíz forinttal számolták oldalát, tíz forinttal számolták, és így jött ki a 7,7 millió, hogy 770 ezer oldal. Tehát 770 ezer oldal.
Mv: Én ötért szkennelek, komolyan mondom.
Répássy Róbert: De az az érdekes, hogy utána, amikor a képviselő ezt meghallotta, akkor érdekes módon tudta segíteni a közigazgatás munkáját azzal, hogy pontosan megnevezte azokat a személyeket, hogy kiknek a pályázatára kíváncsi. Tehát nem kell ahhoz az összes 770 ezer oldal...
Mv: És akkor azt is ki kell fizetni?
Répássy Róbert: Úgy szól a törvény, hogy magát a fénymásolást, tehát magát az adathordozó díját igen. Most még a törvény nem lépett hatályba, ami a munkaköltséget is kifizetteti.
Mv: És a munkaköltség, az most az októbertől hatályba lépőben lesz benne, tehát jelenleg az nincs benne, hogy a humánerőforrás.
Répássy Róbert: Jelenleg nincsen.
Mv: Azt például kiszámolja, tehát államigazgatásban dolgozó, fizetésért dolgozó emberek dolgoznak majd az adatigénylésen is. Túlmunka? Vagy mit? Vagy milyen szorzóval?
Répássy Róbert: Lesz egy kormányrendelet. Tehát lesz ezekről a tarifákról. Maga ez a törvénymódosítás előírja, hogy lesz egy kormányrendelet. Ez a kormányrendelet egyébként az Alkotmánybíróságnál vagy bárhol még utólag bíróság előtt is vitatható, hogy miért ennyibe kerülnek ezek a tételek. Tehát a kormányrendelet fogja megmondani a tarifákat, és ez alapján fogják utána beárazni a közérdekű adatigényt. Megjegyzem, a törvény azt mondja, hogy csak az aránytalanul nagy munkaterhet igénylő adatigénylésért lehet a munkát megtéríttetni.
Mv: És ezt ki dönti el, hogy ez most...?
Répássy Róbert: Hát, valószínűleg például egy ilyen esetben, amikor 7400 aktát kell, ilyen száz oldalas aktákat kell valakinek anonimizálni, kihúzogatni, digitalizálni...
Mv: És nem lehet, hogy csak az első oldalon vannak adatok és onnantól kezdve meg egy sablonszöveg van rajta?
Répássy Róbert: Nem ismerem. Nyilván nemcsak a pályázati anyag, hanem gondolom a bírálat vagy a vélemények is tartalmazhatnak...
Mv: Hát, ott meg már nincsenek. Hát, a bírálatban...
Répássy Róbert: Személyes adatok tartalma. Tehát a közigazgatásban nagyon sok személyes adat van, hiszen az ügyfélnek a személyes adata, az... így hívjuk az aktát is, az aktán is az van, hogy valamilyen állampolgárnak. Tehát már onnantól kezdve...
Mv: És akkor lesz egy kormányrendelet, lesz egy tarifa, hogy mennyi a, nem tudom, fénymásolást végző titkár hölgynek az óradíja.
Répássy Róbert: Igen, igen, körülbelül ez várható.
Mv: És ez így rendben van, hogy ő már egyébként megkapja a fizetését, és akkor ezt túlórába, tehát akkor aki majd ezt csinálja, az adatigényléshez szükséges munkát, akkor ő ezt mindenképpen túlórában kell, hogy csinálja? Tehát akkor csak nem munkaidejében, mert a munkaidejéért már megkapja mindannyiunk közös kasszájából a fizetését.
Répássy Róbert: Hát, hogyha olyan nagy... Még egyszer, megint mondom, ha olyan aránytalan ez a munkateher, tehát olyan nagy mennyiségű munkáról van szó, akkor valószínűleg túlórát kell elrendelni, tehát túlmunkát kellene...
Mv: De mindegy. Ha egy oldalt kell fénymásolni, és azért kérnek tíz forintot, hogyha azt a munkaidejében végzi valaki, akkor azt a tíz forintot már mindannyian megfizettük, meg most is.
Répássy Róbert: Akkor azt nem fogják külön felszámolni. Tehát nyilván, hogyha munkaidőben ez megoldható, tehát rendes munkaidőben, azt nem fogják külön felszámolni. Az az én elképzelésem, de nem én szövegezem ezt a rendelettervezetet, hogy csak olyan munkát lehet felszámolni, ami valóban a túlmunkán kívüli munka. Tehát nem az eredeti munka...
Mv: És ezt ki fogja eldönteni?
Répássy Róbert: Hát, a közigazgatási szervnek a vezetője, akihez fordulnak. Tehát az állami szerv vezetője dönti el, hogy ő ezt milyen túlmunkával, vagy hogyan tudja megoldani. Tehát nyilván a munkáltató tudja eldönteni. Gondoljunk egy kis önkormányzatra, tehát ahol csak néhány, mondjuk néhány tucat munkatárs van, és azoknak is ugyanez a feladata. El kell dönteni, hogy túlmunkát el kell-e rendelni, ha el kell rendelni, akkor ennek mennyi a plusz bérköltsége. És megint mondom, csak az aránytalan mennyiségű, nagy mennyiségű iratoknál fordulhat elő ez a költség.
Mv: Ellenzéki képviselőként, amit az imént már emlegettem, mondjuk a Gyurcsány-kormány ideje alatt Ön olyan sokszor küzdött az igazáért. Erre az időkre visszagondolva, ez a mostani módosítás Ön szerint így rendben van?
Répássy Róbert: Az, hogy a közigazgatás igénybevételének költségei vannak, azt mindannyian tudjuk. Én egyetlenegy...
Mv: Meg is fizetjük.
Répássy Róbert: Én megmondom őszintén, egyetlenegy dolgot vetnék föl, de ez természetesen egy politikai tárgyalást igényel a pártok között, hogy az országgyűlési képviselők esetén a munkájukhoz szükséges költségeket, tehát az ő adminisztratív munkaterhüket, azt az Országgyűlés Hivatala állja. Tehát ezt tisztázni kell, hogy ilyen esetben például az országgyűlési képviselővel fizettetik ki, vagy pedig a hivatal állja. Én azt feltételezem, hogy amennyiben ez bekérhető ez az irat, akkor képviselői kérdés formájában is be lehetne kérni. Én most nem akarok abba belemenni, hogy Sallai képviselő úr miért pont közérdekű adatigényléssel élt, de az biztos, hogy a képviselők szoktak iratokat kikérni, csak...
Mv: A 770 ezer oldalt megkapta volna a képviselői...
Répássy Róbert: Hát, 770 ezer oldalt nem szoktak a képviselők kérni, de egyébként...
Mv: Talán ezért...
Répássy Róbert: ...iratokat szoktak kérni. Tehát nemcsak választ, hanem iratokat is szoktak kérni.
Mv: De valószínű, ha kérte volna, mondjuk a földbérleti pályázatoknak az elbírálását, hogy milyen szempontok érvényesültek, azt nem kapta volna meg ilyen úton, nem?
Répássy Róbert: Szerintem igen. Tehát, hogyha konkrét ügyeket jelöl meg, és azt mondja, hogy ezekbe szeretne betekinteni, akkor minden további nélkül betekinthet.
Mv: Na, most lehet, hogy adtunk ötletet az ellenzéki képviselőknek. Köszönöm, hogy itt volt.
Répássy Róbert: Köszönöm én is.
(Igazságügyi Minisztérium)