A kötelező kegyelmi eljárás lehetővé teszi, hogy negyven év után felülvizsgálható legyen a tényleges életfogytiglan, jelentette ki Répássy Róbert parlamenti államtitkár a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában 2014. november 19-én. Az interjú leirata.

Mv: Répássy Róbert, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Jó reggelt államtitkár úr!

Répássy Róbert: Jó reggelt kívánok!

Mv: Hát, megszületett ez a kegyelemről szóló törvény. Ugye az Emberi Jogok Európai Bírósága még májusban hozta azt az ítéletet, hogy a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésüket töltő terhelteknek nincs reményük arra, hogy valaha visszakerüljenek a szabad világba. Ez a törvény ennek megteremti a feltételét, igaz, negyven évet mindenképpen le kell ülni a büntetésből. Azt számolom, hogy ugye 2000 óta van, amikor már valóban jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a magyar bíróság terhelteket, akkor gyakorlatilag, ha negyven évet leülnek, ez olyan 25-26 év múlva lehet az első eljárás. Hogy fog kinézni?

Répássy Róbert: Igen. A legfontosabb ezután a törvény után, hogy a tényleges életfogytiglan megmarad, és nem kell a tényleges életfogytiglanon változtatnunk, tehát továbbra is a bírák a legsúlyosabb bűnök esetén kiszabhatják azt az életfogytig tartó szabadságvesztést, amelyből akár az elítélt élete végéig sem szabadulhat. Egyébként ezt nem is találta emberi jogokkal ellentétesnek az emberi jogi bíróság, csak azt mondta, hogy egy reményt kell felcsillantani az elítéltnek, egy olyan lehetőséget kell biztosítani, amelyben felülvizsgálhatják még az életében a büntetés fenntartásának az indokait. Ezt az eddig meglévő kegyelmi lehetőséget, amikor a saját kérelmére indult a kegyelmi eljárás, ezt bővíti ki most az új törvény, és negyven év után hivatalból is egy nem kérelemre induló eljárásban is meg fogják vizsgálni alaposan az elítélt feltételes szabadlábra helyezésének az elvi lehetőségét. Azért mondom így, mert egy bírákból álló kegyelmi bizottság fog arról dönteni, hogy vajon, hogyha a bíró döntene az ügyben, akkor feltételesen szabadlábra helyezhetné-e az elítéltet. De ez egy előzetes döntés. Ezt az igazságügyminiszter felterjeszti majd a köztársasági elnöknek, és végső soron a köztársasági elnök dönt továbbra is a kegyelem kérdésében.

Mv: Tehát dönthet úgy, hogy elutasítja a kegyelmi kérvényt, vagy azt mondja, hogy rendben van.

Répássy Róbert: Hát, többféle döntést hozhat a köztársasági elnök. Elutasíthatja a kegyelmi kérvényt, dönthet úgy is, hogy törli az ítéletből azt a rendelkezést, hogy nem bocsátható feltételes szabadlábra. Ez azt jelentené, hogy a bíró, az a bíró, aki éppen akkor majd az elítélteknek a szabadlábra helyezését megvizsgálja, a bíró teljesen megkapja azt a jogot, és feltételes szabadlábra helyezhesse. Vagy dönthet úgy is a köztársasági elnök, hogy ő maga helyezi esetleg szabadlábra. Hangsúlyozom, ez negyven év után következik be. Ugye ma Magyarországon a nem tényleges életfogytiglannál a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a bíróság 25 és 40 év között határozhatja meg, hogyha nem zárja ki a feltételes szabadlábra helyezést.

Mv: És mi lesz akkor,. hogyha mondjuk az elítélt azt mondja, hogy köszöni szépen, nem kér ebből?

Répássy Róbert: Hát, ez előfordulhat elvileg, bár furcsa lenne, de előfordulhat. Ezért a törvény úgy rendelkezik, hogy csak akkor kell lefolytatni ezt a hivatalbóli eljárást, hogyha az elítélt nem ellenzi ezt az eljárást.

Mv: Azért kérdezem, annak idején a szegedi Csillag fegyház és börtönben csináltam, készítettem interjút olyan emberekkel, akik tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésüket töltik, és volt olyan, aki azt mondta, hogy már ő elveszítette a családját, nincs hova visszamennie, ő inkább maradna.

Répássy Róbert: Hát, körülbelül negyven olyan esetről tudunk eddig, amelyben tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést szabott ki a bíróság. Egy kicsivel több mint negyven, de ezek nem mindegyike jogerős még az ítéletnek. Ismerve ezeket az ügyeket, itt valóban arról van szó, hogy életük végéig a börtönben maradhatnak ezek az elítéltek, hiszen olyan súlyú bűncselekményeket követtek el, hogy nem véletlen, hogy a bíró kizárta a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét.

Mv: Ha megengedi államtitkár úr, ugranék egyet a regisztrációs őrizetbe. Ez egy újdonság lesz.

Répássy Róbert: A törvény úgy rendelkezik, hogy bizonyos enyhébb súlyú bűncselekmények esetén, amelyekből az erőszakos bűncselekmények eleve ki vannak zárva, a szabadulást megelőzően hat hónappal már házi őrizetbe helyezheti a bíró az elítéltet. Tehát úgy segíti a visszailleszkedését a társadalomba, hogy nem teljesen szabadlábra, hanem egy szigorú felügyelet alá helyezi. Eddig is volt hasonló intézkedés. Tudunk róla ugye, hogy a szabadulás végén már kaptak eltávozásra lehetőséget a rabok. Ennek az a magyarázata, hogy hát valamilyen módon segíteni kell azt, hogy visszakerüljön a társadalomba, például munkát találjon, mert különben, amikor szabadul, akkor teljesen a semmibe, esetleg újból a bűnözésbe kerülne vissza a rab.

Mv: Egy kérdés eszembe jutott itt a kegyelmi eljárással kapcsolatban. Idáig ugye a köztársasági elnök kegyelmi jogkörének gyakorlásához, ha ő igent mondott, kellett az igazságügyi miniszter ellenjegyzése. Ez marad?

Répássy Róbert: Ez továbbra is szükséges, azzal a különbséggel, hogy ennél a tényleges életfogytiglannál a bírókból álló kegyelmi bizottság véleménye köti az igazságügyminisztert. Tehát, ahogyan ők döntenek, az igazságügyi miniszternek úgy kell dönteni.

Mv: Államtitkár úr! Tisztelettel köszönöm, hogy itt volt! Jöjjön máskor is!

Répássy Róbert: Köszönöm a lehetőséget!

(Igazságügyi Minisztérium)