Az igazságügyi és magánjogi tárgyú törvények módosításáról szóló országgyűlési vitában Répássy Róbert az alábbi beszédet mondta. A felszólalás leirata.
Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Országgyűlés!
Most már szerencsére sokadik alkalommal van módom felszólalni a vitában, ezért nagyjából ismerjük már egymás álláspontját, kollégáim segítségével azonban igyekeztem a vita lezárása előtt, így a vita végén összefoglalni a módosító indítványokról kialakított álláspontunkat, amelyet részben a bizottsági tárgyalás során, részben pedig most érintettek a képviselő urak.
A törvényjavaslat benyújtásával kettős célja volt a kormánynak. Egyrészt az új büntetés-végrehajtási kódex újdonságaihoz kellett igazítani a kapcsolódó törvényeket. Körülbelül – ha jól számoltam – 22 törvényt érint kapcsolódó törvényként ez a törvényjavaslat, biztosítva ezáltal a jogrendszer koherenciáját.
Másrészről cél volt, hogy a törvényjavaslat által bevezetett új rendelkezések a jogalkalmazók munkáját megkönnyítsék, a gyakorlatban dolgozó szakemberek észrevételeit és javaslatait úgy tegye a törvényjavaslat a joganyag részévé, hogy az egyben a nemzetközi követelményeknek való megfelelést is szolgálja.
A törvényjavaslathoz a részletes vita során 12 képviselői módosító indítvány érkezett, és emellett az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának részletes vitát lezáró módosító javaslata is benyújtásra került, valamint a Törvényalkotási bizottságnak is egy módosító javaslata került benyújtásra.
Mindenekelőtt az Igazságügyi bizottság részletes vitát lezáró módosító javaslatairól szeretnék szólni, amelyek kisebb, lényegében nyelvtani és szerkesztési hibákat korrigálnak, vesszőhibákat, elírásokat javítanak ki. Szeretném megjegyezni, ez a vita során többször előkerült, hogy miért kell ilyen sok pontban, ilyen nagy terjedelemben módosítani az eredeti törvényjavaslatot. Az Országgyűlés bizottságai most már azt a gyakorlatot folytatják, hogy még egy vessző, egy pont kijavítását is csak egy módosító indítvány formájában lehet megtenni. Korábban lett volna lehetőség arra, hogy ennél egyszerűbb módon is megváltoztassuk a szövegeket és az elírásokat pontosítsuk. Itt tehát, ahogy mondtam, ezeknek az Igazságügyi bizottság által benyújtott módosító javaslatoknak is a nagy része egyszerű elírási hiba korrigálása.
Azonban van persze érdemi módosítás is. A 17. pont rögzíti, hogy az előzetes letartóztatásnál a kérelmet az ügyésznél kell benyújtani. A 19. pont felsorolja azokat az eseteket, amelyekben a döntést iratok alapján is meg lehet hozni, és kimondja, hogy bírósági titkár nem járhat el. A 24. pont fő szabályként rögzíti, hogy a bírósági titkár csak azokban az ügyekben járhat el, ahol törvény ezt nem tiltja.
A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatainak nagy része szintén technikai jellegű, a reintegrációs őrizet intézményével összefüggő kiegészítés. A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatának 1., 4., 5., 8. és 9. pontja a reintegrációs őrizet bevezetésével összefüggő érdemi kiegészítéseket, módosításokat tartalmaz. Itt a reintegrációs őrizet elrendelésének feltételeit újrafogalmazza a Törvényalkotási bizottság javaslata, szűkíti a reintegrációs őrizet alkalmazásának lehetőségét, és olyan garanciális elemeket határoz meg a reintegrációs őrizet alkalmazásánál, mint például azt a minimumot, amit a reintegrációs őrizet előtt kötelezően le kell töltenie az elítéltnek.
A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatának 3. pontja az európai védelmi határozat elismeréséről szól. Erről Staudt képviselő úrral váltottunk néhány szót a bizottság ülésén. Az európai védelmi határozat elismeréséről és végrehajtásáról hozott határozattal szemben jogorvoslati lehetőséget teremt a javaslat. Itt szükséges kitérni arra, hogy Staudt képviselő úr azt javasolta, a jogorvoslat lehetősége ne csak az európai védelmi határozat elismeréséről és végrehajtásáról hozott határozattal szemben, hanem az elismerés és végrehajtás megtagadásáról hozott határozat ellen is adott legyen. E javaslatot azért nem tudjuk támogatni, mert a megtagadás csak taxatíve meghatározott okokból lehetséges, például az európai védelmi határozat alapjául szolgáló cselekmény a magyar törvény szerint nem bűncselekmény, vagy azt egészben vagy részben Magyarország területén követték el. Tehát olyan taxatíve meghatározott okok miatt lehet megtagadni, amelyek fennállása nem bírói mérlegeléstől függ. Az ilyen határozattal szemben nem indokolt jogorvoslati lehetőséget biztosítani.
A törvényjavaslathoz benyújtott 12 képviselői módosító javaslattal kapcsolatban csak röviden szeretnék kitérni azokra a javaslatokra, amelyeket most is megemlítettek a képviselő urak. Bárándy Gergely és Harangozó Tamás T/1707/10. számú módosító indítványával a törvény hatálybalépését, pontosabban a büntetés-végrehajtási törvény hatálybalépését el kívánják halasztani. Itt térnék vissza arra a vitára, amit megelőlegezett Bárándy Gergely képviselő úr és Harangozó képviselő úr, hogy hogyan is történt a 2013-ban elfogadott büntetés-végrehajtási törvény előkészítése.
Szeretnék idézni a bv-kódex 2013. november 27-ei általános vitájából Bárándy Gergelytől és Harangozó Tamástól. Bárándy Gergely képviselő úr többek között a következőket mondja: „Örülök annak, hogy a kormány figyelembe vette azt is, hogy eddig milyen előkészítő munka folyt, nemcsak e kormányzati ciklus alatt, hanem a korábbi kormányzati ciklusok alatt is ebben a témában. Figyelembe vette, hogy 2004-ben is volt tervezet, utána pedig, ha jól emlékszem, 2007 vagy 2008-ban. Ennek az eredményeit beépítette a törvénykönyvbe.” Azt mondja Bárándy képviselő úr, hogy egy komolyabb szakmai előkészítési folyamat eredményeképpen került a Ház elé a törvényjavaslat.
Harangozó Tamás pedig így méltatta a törvényjavaslatot – nem tudok más szavakat mondani –, így méltatta: „A törvényjavaslat célja jól láthatóan nem a fideszes propagandagépezet kiszolgálása, hanem egy…” (…) Idézem újból: „A törvényjavaslat célja jól láthatóan nem a fideszes propagandagépezet kiszolgálása, hanem egy szakmai alapokon nyugvó, XXI. századi elvárásoknak megfelelő büntetés-végrehajtási kódex megalkotása volt. Ezért az erőfeszítésért elismerés illeti az előkészítésben közreműködő szakembereket, és mint ahogy arra már Bárándy képviselőtársam is rámutatott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nagyban támaszkodott az előző kormányzati ciklusban előkészített törvénytervezetekre, szakmai javaslatokra.” És még utána alapvetően progresszív szemléletűnek nevezi a törvényjavaslatot és a többi.
Tehát lényegében Harangozó képviselő úr és Bárándy képviselő úr hosszasan dicsérték a törvényjavaslatot, annak azt a tulajdonságát, hogy 2013-ban a kormány épített még a szocialista kormányok előkészítő munkájára. Ezek után teljességgel érthetetlen volt, hogy miért tesznek javaslatot arra, hogy ne is lépjen hatályba a büntetés-végrehajtási törvény, hiszen az előkészítés ezek szerint több éven keresztül zajlott, több éven keresztül szakmai és civil szervezetek bevonásával is folyamatosan készítették elő a hosszú idő óta már megújításra szoruló büntetés-végrehajtási törvényerejű rendeletet. Valóban 2013-ban fejeződött be ez a munka, és 2013-ban terjesztette az Országgyűlés elé a kormány a javaslatot.
Tehát méltánytalannak éreztem azt a kritikát, amit a törvény előkészítésével kapcsolatban a szemünkre hánytak a szocialista képviselő urak. Igaz, egyetlen példát sem tudtak mondani a hibákra, egyetlen érvük az volt, hogy túlságosan sok módosító javaslattal kellett korrigálni a törvényjavaslatot. De az előbb mondtam el, hogy e törvényjavaslatoknak a nagy része elírás pontosítása volt, vagy olyan módosító javaslatok, amelyek újonnan bevezetendő jogintézményeket, ilyen például a reintegrációs őrizet, kívánt pontosítani. A Törvényalkotási bizottság tehát jobbította a törvényjavaslatot mindenképpen, és nem azt szolgálta a módosító javaslat, nem azt a kritikát támasztotta alá, hogy ez a törvény nem tud hatályba lépni.
Ezen a törvényjavaslaton egyébként számon kérni azt, hogy megvannak-e az új bv-kódex hatálybalépésének feltételei, ez természetesen szakmailag nem korrekt, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a költségvetési törvényben, a BM fejezeténél kell biztosítani erre a hatálybalépésével összefüggő költségeket. Bízom benne, hogy az Országgyűlés olyan költségvetést fogad el, amely az új bv-kódex hatálybalépését zökkenőmentesen biztosítja egyévi felkészülés után.
Köszönöm szépen a figyelmet.
***
Köszönöm a szót, elnök úr.
Csak nagyon röviden, ismét szeretném megköszönni azt a felhatalmazást, amivel az Országgyűlés várhatóan élni fog, hogy az igazságügyi miniszter alaposabban, az eddigieknél jóval alaposabban tudja felügyeleti jogát gyakorolni. A képviselő urak olyan kérdéseket vetnek fel általában a végrehajtók tevékenységével kapcsolatban, aminek jelen pillanatban egyébként nem közigazgatási kontrollja, hanem bírósági kontrollja van, tehát jelenleg a bírósági végrehajtók, az önálló bírósági végrehajtók tevékenységét szakmai szempontból, vagy ha úgy tetszik, törvényességi szempontból elsősorban a bíróság ellenőrzi. Természetesen itt lehet egy hangsúlyeltolódás az Igazságügyi Minisztérium irányába, és nekünk is valóban az a szándékunk, hogy az igazságügyi miniszter is a panaszokon keresztül, a panaszkezelésen keresztül a végrehajtók tevékenységével kapcsolatos felügyeleti jogát tudja gyakorolni, de részben és nagyobb részben továbbra is a bíróság fogja kontrollálni a végrehajtók tevékenységét. Ez valószínűleg azért is, azt kell mondjam, konstans eleme lesz a következő végrehajtási rendszernek, a mindenkori végrehajtási rendszernek, mert a bírósági végrehajtó tevékenysége nagyon szorosan összefügg a végrehajtás alapjául szolgáló bírói ítélettel és a bírói döntéssel. Tehát nem tudunk mást tenni, részben a bíróságot kell olyan helyzetbe hozni, hogy kontrollálni tudják a végrehajtókat, részben fegyelmi, etikai szempontból pedig a közigazgatást, tehát az Igazságügyi Minisztériumot kell ilyen helyzetbe hozni. Ilyen értelemben mindig is vegyes megoldás lesz a bírósági végrehajtók feletti felügyelet, a felettük lévő kontroll. A tevékenységüket részben a bíróság, részben pedig az igazságügyi miniszter fogja gyakorolni.
Ez a javaslat elsősorban a kamara feletti felügyeleti jogkörrel kapcsolatos kérdéseket rendezi, illetve azt egy átmeneti időre rendezi, és ennek az átmeneti helyzetnek az lehet a következménye, hogy a következő év végére az Igazságügyi Minisztérium pontos képet kap arról, hogy a bírósági végrehajtói kamara milyen felügyeleti jogot, milyen hatósági jogköröket tudott gyakorolni, és él-e ezekkel a felügyeleti jogköreivel.
Azt mondtam a Törvényalkotási bizottság ülésén, hogy készen állunk arra, hogy nem több mint egy év múlva, tehát 2015 második félévében megosszuk a bizottsággal, az országgyűlési képviselőkkel megosszuk a tapasztalatainkat, amit a bírósági végrehajtással kapcsolatban szerzünk. Ehhez nem tudunk másként hozzáférni, mint ilyen erős jogosítványokkal, mint ami a miniszteri biztos és az ő hatáskörei. Ezeket az erős jogosítványokat az Igazságügyi Minisztérium arra fogja felhasználni, hogy az Országgyűlés egy pontos képet kaphasson arról, hogy hogyan áll jelenleg a végrehajtás Magyarországon, és milyen megoldási javaslatunk van a felmerült problémákra.
Elismerve tehát a problémákat, de egyelőre egy átmeneti jellegű felhatalmazást kérve az Országgyűléstől, nyújtottuk be a törvényjavaslatot, és ezért kérem, hogy minél többen támogassák a törvényjavaslatot, hogy minél szélesebb felhatalmazás álljon a miniszteri biztos és az Igazságügyi Minisztérium tevékenysége mögött.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
(Igazságügyi Minisztérium)