Répássy Róbert államtitkár tartotta meg az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat expozéját 2015. február 16-án az Országgyűlésben, valamint felszólalt a javaslat általános vitájában is. A beszédek leiratai.
Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!
A kormány kiemelt célkitűzése a közszférába vetett bizalom növelése. Ennek érdekében az egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatban foglalt módosítások három fő témakör köré csoportosíthatók.
A módosítások döntő többsége a magyar kormány-tisztviselői kar által jelzett, a joggyakorlatban felmerült kérdések tisztázását szolgálja. A másik része az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló T/2329. számú törvényjavaslathoz kapcsolódva, az integrációval összefüggésben a gyakorlati alkalmazás megkönnyítését célozza. A törvényjavaslat harmadik, legnagyobb része a jó közigazgatást szolgálja, a jelenlegi közszolgálatot ellátókra irányadó magatartási követelmények egyértelművé tételével.
A törvényjavaslat legjelentősebb részét kitevő törvénymódosítások kiindulópontja az az alapvető – mind az állampolgárok, mind a kormányzat részéről felmerült – követelmény, hogy az állam csak olyan személlyel létesíthessen jogviszonyt, aki ellen nem indult olyan büntetőeljárás, amely fokozottan megkérdőjelezheti az adott szervbe, munkakörbe vetett közbizalmat. A létesítésen túl a módosítás a folyamatban lévő jogviszonyok tekintetében is szabályoz. E körben a tervezet arra az elvárásra épül, hogy nem csupán a munkajogviszonyokban, hanem a legtágabban közszolgálati jogviszonyokban is alapvető követelmény az együttműködési kötelezettség, amelynek jelenleg is része a tájékoztatási kötelezettség a jogviszonyt érintő lényeges kérdésekben. Meggyőződésünk, hogy ez a követelmény egyértelműen levezethető a hatályos szabályozásból is, de szükségesnek mutatkozott ennek egyértelmű megfogalmazása.
A közigazgatás az állam arca, az állami szervezetrendszernek úgy kell működnie, hogy a közszolgálatot ellátók részéről a legmagasabb szintű szakmai tudás biztosított legyen, és egyúttal etikus magatartásuk a bizalom alapköve legyen. A törvénymódosítással egyértelművé válik, hogy a közigazgatási szervnek mint munkáltatónak az alkalmazottaival szemben indult büntetőeljárásról azonnal tudomást kell szereznie. A foglalkoztatottat terhelő bejelentési kötelezettség már most levezethető a jelenlegi szolgálati jogviszonyt rendező szabályozásokból, ugyanakkor a módosítással egyértelművé válik e kötelezettség, valamint a kötelezettség nem teljesítéséhez szankciót is kapcsol a jogalkotó. Ehhez kapcsolódóan a büntetőeljárásról szóló törvény módosítása az egyes jogállási törvényekben normatív módon is megjelenő tájékoztatási kötelezettséggel összefüggő módosításokat tartalmazza.
Az ügyészség és a nyomozó hatóság a törvénymódosítással szignalizációs kötelezettséget kap, azaz a feladatukat fogja képezni, hogy megbizonyosodjanak a munkáltató személyéről, és a munkavállaló gyanúsítottkénti felelősségre vonásáról tájékoztassák a közszférához tartozó munkáltatót.
Az egyes jogállási törvények ilyen irányú módosításától a kormány azt várja, hogy jelentősen javulni fog az államba, a közigazgatásba vetett közbizalom. Az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódva jelen törvényjavaslat célja a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény hatályos szabályainak rugalmasabbá tétele, annak érdekében, hogy az államigazgatási szervek hatékonyabban, ügyfélközpontúan tudják ellátni feladataikat, és gyorsabban alkalmazkodjanak a kormány racionalizációt szolgáló szervezetalakító döntéseihez, céljaihoz. Az egyes közigazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz kapcsolódóan jelen módosítás törekszik arra, hogy a kormányhivatalok integrációjával összefüggésben szükségessé váló kérdésekre a kormánytisztviselőket érintő garanciákat szem előtt tartó hatékony megoldást adjon.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény egyes rendelkezései ugyanis indokolatlanul nehezítették az államigazgatási szervek átszervezése esetén a humánerőforrás-gazdálkodási feladatok ellátását, ezért szükségessé vált e rendelkezések módosítása.
A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény nem tette eddig lehetővé a kormányhivatalok közötti kirendelést. A törvényjavaslat a kormányhivatali integrációval összefüggésben ezt a hiányosságot pótolni kívánja, azzal a céllal, hogy gyorsabban tudjanak alkalmazkodni a kormány szervezetalakító döntéseihez.
A sajtóhírekben felmerült a javaslat kapcsán az új munkahely és a lakóhely között tömegközlekedési eszközzel történő oda- és visszautazás idejének esetleges növekedése. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a módosítás nyomán a munkáltató egyoldalúan csak akkor módosíthatja a kinevezést, ha a munkavégzés helye kizárólag a településen belül változik meg, és a munkába járás ideje nem haladja meg a napi három órát, tíz éven aluli gyermekeket nevelő kormánytisztviselő esetében a két órát.
Szükséges hangsúlyozni azt is, hogy a kisgyermeket nevelők esetében továbbra is kedvezőbb szabályokat tartalmaz a törvény, és a korábbi garanciák is változatlanok maradnak. A kinevezést abban az esetben módosíthatja a munkáltató a kormánytisztviselő beleegyezése nélkül, ha a kormánytisztviselőre nézve – különösen egészségi állapotára vagy családi körülményeire tekintettel – aránytalan sérelemmel nem jár.
A javasolt módosítás egyaránt szolgálja a munkáltatók érdekeit, rugalmasabbá téve a munkavégzés településen belüli megváltoztatását, ugyanakkor továbbra is biztosítja a megfelelő garanciákat a kormánytisztviselők számára.
Kérem a tisztelt Házat, hogy fogadják el a törvényjavaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
***
Köszönöm a szót, elnök úr.
Nagyon élveztem Schiffer képviselő úr beszédét, tényleg retorikailag olyan csúcs volt, hogy végül is 15 percig úgy beszélni a törvényjavaslatról, hogy abból 10 perc nem is a törvényjavaslatról szólt, az elég szép teljesítmény.
De amiért szót kértem, az elsősorban Bárándy képviselő úr és Schiffer képviselő úr egy-egy megjegyzése, és ebből én azt a következtetést vontam le, hogy nem teljesen ismertek önök előtt azok a büntetőeljárási adatok, statisztikai adatok, hogy mondjuk, a közszférát mennyire érinthetik a korrupciós bűncselekmények. Ez egyébként nem véletlen, tehát ha belegondolnak, akkor elsősorban a közéleti szereplők vagy ismert emberek korrupciós bűncselekményei kerülnek elő.
De: Polt Péter legfőbb ügyész tavaly év végén egy rendezvényen, ahol a korrupció elleni tevékenységről volt szó, és az igazságszolgáltatás szereplői is részt vettek ezen, Polt Péter a következő számokról beszélt. Hivatali vesztegetés miatt 360 terhelttel szemben indult vagy folyik eljárás a rendőri intézkedésekkel összefüggésben, ez a szám határrendészeket, pénzügyőröket érintően, határokon megvalósított bűncselekményekben 165. A NAV munkatársait érintően 150 terhelt, a közigazgatási területen dolgozó személyek esetében az elmúlt időszakban 234 terhelt. A korrupciós bűncselekményeknél a másik fontos terület az állami szervek dolgozóit, valamint a közbeszerzési eljárásokat érintő ügyekben folyó eljárás. Itt az elmúlt időszakban 55 terheltet érintett a büntetőeljárás. Egyéb, más ügyekben 2056 terhelt esetében kellett intézkednünk. Összesen tehát 3020 terhelttel szemben intézkedtünk 2014-ben, mondta Polt Péter. Több mint 3 ezer korrupciós vagy korrupciós jellegű bűncselekmény miatt intézkedett az ügyészség.
Tehát félreértésben vannak, amikor azt gondolják, hogy a közszférában nem fordul elő tényleges korrupciós cselekmény. Nyilván nem azt mondom, hogy ezt kizárják, hogy a közszférában fordul elő, de ezek a nagyságrendek, a 3 ezer bűncselekmény, a 3 ezer büntetőeljárás elég ok arra, hogy a közszférában a közbizalomra igényt tartó, közbizalomra jogot formáló munkakörökben ilyen szigorú bejelentési kötelezettségeket írjunk elő. 3 ezer bűncselekményről vagy legalábbis 3 ezer bűncselekmény gyanújáról beszélünk. Azt mondja Polt Péter, hogy 2013-ban elbírált ügy 1215 volt. Azért ez is érdekes szám, hogy 2013-ban 1215 ügyben születtek határozatok, 2014-ben 3020 terhelttel szemben. Tehát, képviselőtársaim, súlyos jelenségről van szó.
Nem vitatom azt, hogy természetesen a magasabb beosztású állami vezetők vagy magasabb beosztású köztisztviselők esetén kirívó ez a bűncselekmény vagy ennek a bűncselekménynek a gyanúja. Megjegyzem, hogy a törvényjavaslat vonatkozik a helyettes államtitkárokra is, és vonatkozik a közigazgatási államtitkárokra is, tehát mindazokra, akik közszolgálati jogviszonyban vannak, mindazokra vonatkozik. Tehát gyakorlatilag a határrendésztől egészen a közigazgatási államtitkárig bezárólag minden közszférában foglalkoztatottra vonatkozik.
Egyelőre ennyit kívántam elmondani önöknek, hogy tisztában legyünk a számadatokkal.
Köszönöm szépen.
***
Tisztelt Képviselő Asszony!
Szeretném felhívni a figyelmét a törvényjavaslat szabályaira. Először is a három órát oda-vissza kell számolni, tehát ez másfél-másfél óra. Tehát az nem fordul elő, hogy valaki három órát utazik a munkahelyre, majd három órát hazautazik. Tehát még egyszer mondom, maximum másfél órát utazik. Igen, de hadd mondjam tovább a feltételét, mert ezt elmondtam, azt hittem, hogy ez világos volt. Egyoldalúan csak akkor módosítható a kinevezés, ha a munkavégzés helye a településen belül változik meg. Tehát a településen belül.
Mondjuk, Budapestet leszámítva, ahol nem mindegy, hogy valaki egy pesti kerületben vagy egy budai kerületben dolgozik, de az összes többi megyeszékhelyen, ahol kormányhivatalok vannak vagy akár járási székhelyek, a településen belüli áthelyezéshez, pontosabban a kinevezés módosításához a településen belül kell hogy legyen az új munkahely is. Nem hiszem, hogy olyan nagy megterhelést jelentene, mondjuk, egy debreceni, egy szegedi, egy győri kormánytisztviselőnek, hogy eddig az egyik székhelyre kellett menni, most meg a másikra. Általában egyébként a városközpontokban találhatók a kormányhivatalok, tehát nem jelent nagy gondot. Az kétségtelenül igaz, hogy Budapesten előfordulhat, hogy valakit egy budai munkahelyről áthelyeznek pesti munkahelyre. De, őszintén szólva, Budapest elég speciális város ebből a szempontból. Van, aki tényleg napi másfél órát utazik a munkahelyére, aztán másfél órát hazautazik.
Tehát leszámítva azokat a garanciákat, amelyeket elmondtam, a tíz éven aluli gyermekkel rendelkező szülőnél nincs ilyen szabály, pontosabban csak a kétórás szabály van. Mégis azt gondolom, ez méltányos annak érdekében, hogy megőrizze a munkahelyét, hiszen lehet, hogy összevonnak hivatalokat vagy a hivatal székhelyét áthelyezik egy másik kormányhivatalba, ezért méltányos szabály, ha az ilyen egyoldalú kinevezésmódosítással meg tudja őrizni a munkahelyét. Ugyanazon a településen fog dolgozni, tehát nem más településre kell eljárnia; valóban, egy kicsit többet fog utazni. De mondom, Budapestet leszámítva, az összes többi vidéki megyeszékhelyen ez nem jelent akkora távolságot, hogy emiatt kellene elviselhetetlen nehézséget vállalnia a munkavállalónak.
Köszönöm szépen.
***
Köszönöm a szót, elnök úr.
Gúr képviselő úrnak mondom, hogy részt vettem a vitában, és ha jól emlékszem, kétszer felszólaltam. Tehát való igaz, hogy nem tudok, vagy nem akarok mindenre válaszolni, most is igyekeztem összeírni, hogy mely lényeges kérdéseket szeretném tisztázni. Természetesen nem biztos, hogy mindegyik, az ön által említett 13 kérdést érinteni tudom, de lesz még rá módunk, hogy erről eszmét cseréljünk.
A vita során többször felmerült a bejelentési kötelezettség tartalma, milyen bűncselekmények esetén kell bejelentést tenni. Nyilvánvaló, hogy gondatlan bűncselekményekre nem vonatkozik. Tehát csak szándékos bűncselekmények esetén, igaz, hogy vétségi alakzatban is, de szándékos bűncselekményekre vonatkozik ez a bejelentési kötelezettség, ami szerintünk már eddig is levezethető volt egyébként a közszolgálati jogállásból, hogy ilyen kötelezettsége van a munkáltató irányába a közszolgának. Más kérdés, hogy nem volt ennek szankciója.
A jogorvoslati jog biztosította felfüggesztéssel szemben lehet bírósághoz fordulni, a felfüggesztés az egy tévedés volt, amit Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr kifejtett; természetesen bírósághoz lehet fordulni. Mint ahogy egyébként minden munkaügyi vitában lehet bírósághoz fordulni, nyilván a munkáltatónak egy ilyen alapvető intézkedésével szemben lehet bírósághoz fordulni.
A felfüggesztés egyébként a közszolgálatban például Németországban vagy Ausztriában általános gyakorlat, tehát ha valakivel szemben büntetőeljárás indul, akkor ebben a két országban elég szigorú szabályok alapján felfüggesztik a hivatalából a közszolgát. Megjegyzem, hogy a rendőr vagy a katona esetén ma is Magyarországon is ez a szabály, tehát a felfüggesztés bekövetkezik.
A kirendelés most is van, csak a minisztériumok között van kirendelés. A javaslat szerint most már a kormányhivatalok között is lenne kirendelés.
De a kirendelés létezett eddig is az államigazgatásban, és például, amikor a minisztériumok egy területi szervéből rendeltek ki egy másik helyre, akkor tulajdonképpen ugyanez történt, mert két minisztérium között volt kirendelés. Na most, ezt tesszük tisztába azzal, hogy a kormányhivatalok között is lehet kirendelés.
A szakhatósági integráció teszi szükségessé a hat hónapos kirendelést. A szakhatóságok ugyanis kormányhivatalokba olvadnak, vagy legalábbis újabb szakhatóságok olvadnak be a kormányhivatalokba, és előfordulhat, hogy a kormányhivatal és a szakhatóság székhelye nem ugyanazon a településen van. Most is előfordul ilyen eset.
A méltatlanságot jelenleg is megállapíthatja a munkáltató. A módosítás tartalmazza, hogy önmagában a büntetőeljárás ténye nem alapozza meg a méltatlanságot. Tehát ez egy nagyon fontos szabály, hogy attól, hogy büntetőeljárás van valaki ellen, és ezt bejelentette a munkáltatójának, ettől még a méltatlanságra nem hivatkozhat a munkáltató, ez alapján gyakorlatilag nem bocsáthatják el vagy nem menthetik föl a köztisztviselőt.
Bárándy képviselő úrnak jelzem, hogy az a példa egyáltalán nem volt jó, az ügyvédekre vonatkozó példája, mert az ügyvédekre nem terjed ki a törvény, tehát a személyi hatálya a törvénynek nem terjed ki. Azt hallottam, hogy szégyen, hogy az ügyvédekre nem terjed ki. Az a helyzet, hogy az ügyvédekre az ügyvédi törvény terjed ki, ami szigorú felfüggesztési szabályt ír elő egyébként, tehát ugyanúgy az ügyvédet is fel kell függeszteni az ügyvédi hivatásának gyakorlásából. Nem emlékszem pontosan a szabályra, de ha jól emlékszem, akkor a szándékos bűncselekmény miatti vádemelés esetén fel kell függeszteni az ügyvédet is.
A Be.-módosításra az úgynevezett szignalizáció miatt van szükség, tehát azért, hogy az ügyészség a munkáltatónak jelezze, hogyha büntetőeljárás van folyamatban. Egyébként ennek az a feltétele, hogy előtte a nyomozó hatóság megállapítja, hogy olyan munkakörben van-e vagy olyan jogviszonyban van-e a terhelt, amely jogviszonyban a munkáltatónak van kötelezettsége a büntetőeljárás megindítása esetén.
Itt többször felmerült a képviselők díjazása. Itt valami alapvető félreértés van, mert a képviselők díjazására az országgyűlési törvény világos szabályokat tartalmaz. Vannak összeférhetetlen tisztségek és összeférhetetlen tevékenységek, sőt azt kell mondjam, hogy most már minden összeférhetetlen, mert azt mondja az országgyűlési törvény, hogy más keresőfoglalkozást nem folytathat a képviselő; és vannak összeférhető tevékenységek. De erre tartalmaz egy olyan szabályt az országgyűlési törvény, hogy ebben az esetben a tiszteletdíj 70 százalékkal csökken, ha jól emlékszem, tehát magyarul, a képviselői tiszteletdíj 30 százalékát kaphatja csak az a képviselő, aki egyébként más, a képviselői tisztségével összeférhető tevékenységet végez, tehát például kormánybiztosnak nevezik ki. Tehát egy jelentős tiszteletdíj-csökkenés van a képviselők esetén. Úgyhogy nem egészen értem ezt a kritikát, az országgyűlési törvény ezt világosan meghatározza.
Az államtitkárokra is ugyanez vonatkozik. A nem képviselő államtitkárokra nincs ilyen szabály, ebben igaza van Gúr képviselő úrnak, de az az állítás, hogy itt a politikusoknak valamifajta álláshalmozást akarnak adni, legalábbis ez az országgyűlési képviselő politikusokra nem vonatkozik, ez biztos, hogy így nem lehet különösebben az ő tiszteletdíjukat megemelni.
Még a közjogi tisztségviselői igazolvánnyal kapcsolatban: a módosítás azért szükséges, mert törvény létrehozhat olyan tisztséget, és törvény létre is hozott olyan tisztséget, akik a mi szóhasználatunkkal élve közjogi tisztségviselőnek minősülnek, de egyébként nem az Országgyűlés elnöke állít ki nekik igazolványt. Van ilyen, most, megmondom őszintén, nem készültem példákkal, de az biztos, hogy ez a törvény csak azt mondja ki, hogy ha létezik ilyen törvény, és nincsen neki igazolványa, akkor ezt a törvényt kell alkalmazni. Tehát például az Országgyűlés elnöke láthatja el igazolvánnyal. Elnézést kérek, nem emlékszem arra, hogy pontosan melyik törvényben; elképzelhető, hogy például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke vagy valamilyen más olyan hivatal, amely független szerv, nem látja el az Országgyűlés igazolvánnyal, de mégis ahhoz fűződik némi közérdek, hogy igazolhassa magát, például azért, hogy az Országgyűlés épületébe gyakorolhassa a belépési jogát, vagy részt vegyen az Országgyűlésen. Hát, bárki, akiről a törvény így rendelkezik. Tehát ha úgy gondolja, hogy a bármely tisztviselő az azt jelenti, hogy bárki, akiről egy törvény rendelkezik, akkor ebben igaza van. Ha egy törvény úgy rendelkezik, hogy ellátható ilyen igazolvánnyal, akkor el lehet látni. Megjegyzem, hogy ez az igazolvány semmilyen jogosítványt vagy semmilyen jogot nem ad, hanem pusztán csak a tisztviselőnek a kinevezését, a tisztviselő személyét igazolja. Még egyszer mondom, meg fogom nézni. Volt egy taxatív felsorolás az eredeti törvényben, és kiderült, hogy kimaradtak belőle tisztviselők, akik már most is szerepelnek a törvényekben, de nincs benne ebben a taxatív felsorolásban. Mert eddig az volt a szempont, hogy vagy az alaptörvény, vagy az országgyűlési törvény nevesítse azt, hogy kik ezek a tisztviselők. De ez nem a teljes kör, akit egyébként igazolvánnyal kellene ellátni, mert van olyan, aki sem az Alaptörvényben, sem az országgyűlési törvényben nem szerepel, hanem a saját rá vonatkozó jogállási törvényében szerepel. De tényleg, elnézést, képviselő urak, meg fogom nézni ezt, hogy milyen tisztségviselőkről van szó, erről bármikor tudom önöket tájékoztatni.
Tisztelt Ház!
Én ezeket tartottam a leglényegesebb kérdéseknek. Én természetesen azt elfogadom, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban vannak fenntartásaik, azt azonban, kérem, fontolják meg, hogy összességében támogatható-e a törvényjavaslat, hiszen az elsősorban a közszolgálat iránti közbizalom erősítését szolgálja. Ezek a szabályok, ahogy mondtam, tehát például a bejelentési kötelezettség eddig is levezethető volt a szolgálati jogviszonyok tartalmából, de ezeknek nem volt eddig megfelelően szabályozott és szankcionált formája. Ezt tenné meg ez a törvény, hogy előírja ezeket a szabályokat. És így akkor a jövőben a munkáltató maga dönti el, hogy például, aki ellen büntetőeljárás indul, azt abban a munkakörben akarja foglalkoztatni vagy egy másik munkakörben, mert a munkáltató eldöntheti, hogy akkor áthelyezi egy olyan munkakörbe, ahol, mondjuk, nem merül fel vele szemben, hogy például garázdaság miatt büntetőeljárás van ellene. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy bocsánatos bűn lehetne a garázdaság, de nem mindegy, hogy milyen közszolgálati jogviszonyban merül ez fel; vannak olyan köztisztviselők, akikkel szemben a feddhetetlenség miatt még a garázdaság se merüljön fel. Ezért érthető, hogy a munkáltató tudomást akar erről szerezni, és érthető, hogy át akarja helyezni esetleg más munkakörbe.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház!
Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat céljait, úgy érzem, alapvetően nem vonták kétségbe, a céljaival egyetértenek, kérem, hogy ez a törvényjavaslat további sorsánál is befolyásolja az önök döntését.
Köszönöm szépen.
(Igazságügyi Minisztérium)