Répássy Róbert államtitkár beszédet mondott az állami szervek 2011-ben kötött antikorrupciós együttműködésének évfordulóján. A beszéd leirata.

Tisztelt Elnök Asszony, Tisztelt Elnök Urak, tisztelt legfőbb ügyész úr, tisztelt miniszter úr, hölgyeim és uraim!

A korrupció elleni küzdelemben mindenkire szükség van. Igaz ez a gazdasági élet szereplőire, igaz ez a demokratikus intézményekre, és különösen igaz ez az állami élet szereplőire, akiknek hivatalból kötelessége üldözni a korrupciót, a hivatali visszaélés minden formáját. Három évvel ezelőtt a korrupció elleni küzdelem intézményei – a jogalkotásért felelős Közigazgatási és Igazságügyi minisztérium, az állami ellenőrzésért felelős Állami Számvevőszék, a hivatali bűncselekmények üldözéséért felelős ügyészség és a büntetőügyekben eljáró bírói hatalmi ág vezetője – a korrupció elleni összehangolt, hatékony állami fellépésről írtak alá nyilatkozatot. A nyilatkozat jelentőségét az előttem szólók már méltatták.

A nyilatkozattevők lefektették, hogy az igazságszolgáltatási szervek függetlenségének tiszteletben tartása mellett összehangolt lépéseket tesznek a korrupció megelőzéséért, megfékezéséért, ennek érdekében folyamatosan konzultálnak, és partnerszervezeteik, valamint más állami szervek bevonásával együttműködések hálózatát igyekeznek kialakítani. Ennek megfelelően, az aláíró állami szervek együttműködése kibővült az általános bűnügyi nyomozó hatóságot irányító Belügyminisztériummal is.

Közismert, hogy a korrupció a leginkább rejtett bűncselekmény, elkövetői érdekegységben cselekednek, a bűnüldöző szerveknek nehéz a korrupció elkövetői közé éket verni, nehéz megbontani azt az összhangot, amit az aktív és a passzív vesztegető tanúsít a bűncselekmény elkövetése során. Ennek megfelelően, örök dilemma, hogy abban az országban van-e nagyobb korrupció, ahol sorra leplezik le a korrupciós bűncselekményeket, vagy ott, ahol elvétve fordulnak elő vesztegetés, vagy más hivatali bűncselekmények miatt büntetőeljárások. Úgyszintén kérdéses, hogy a demokráciát erősíti-e a politikai hatalom gyakorlóinak időnkénti börtönbe zárása, a korrupció vádjának napi rutinná válása, vagy inkább a demokráciából való kiábránduláshoz, a szélsőségek megerősödéséhez vezet az állandó csatazaj. Európában mindenre volt és van példa, láttunk már állam- és kormányfőket bilincsben, láttunk már hosszú évek után felmentett politikai hullákat, hallottuk már sokszor az igazságszolgáltatás pártatlanságának megkérdőjelezését, és tapasztaltuk már az elmaradt elszámoltatás miatti állampolgári haragot. Mártír, vagy ügyes színész az a politikus, akit a korrupció elleni intézmények meggyanúsítanak?

Azt hiszem, ezekre a dilemmákra nem ma kell válaszolnunk. Sőt, akik ma itt vagyunk, pontosan arra szövetkeztünk, hogy a korrupció elleni harcot politikai, vagy gazdasági haszonszerzés nélkül, pusztán erkölcsi alapon, legjobb meggyőződésünk szerint vállaljuk, és a magunk hivatali tevékenységében mindent megteszünk a korrupció ellen.
Mivel járult hozzá a jogalkotásért és az igazságügyért felelős minisztérium az elmúlt egy évben a korrupció elleni küzdelemhez?

A mi feladatunk elsősorban a jogalkotás, a különböző korrupció elleni törvények és rendeletek előkészítése, korszerűsítése, az új kihívásoknak való megfelelés. Ebben a körben két kiemelkedő jogszabályra kell felhívnom a figyelmüket. Az egyik – az igazságügyi tárca által előkészített és az elmúlt évben hatályba lépett – új Büntető Törvénykönyv, a másik – a szintén a tárca által előkészített és  január elsején életbe lépett – új bejelentővédelmi törvény.

Az új büntetőtörvénykönyvet az előttem szólók már többször méltatták, idézték új rendelkezéseit, így én csak arról a munkánkról szeretnék beszámolni, ami egy igazságügyi minisztériumnak magától értetődő feladata, tudniilik az új Btk. végrehajtásának, alkalmazásának figyelemmel kísérése, a korrupció elleni intézmények tapasztalatainak begyűjtése, rendszerezése, és szükség esetén a törvény továbbfejlesztésének előkészítése. A leglényegesebb tapasztalat ebből a szempontból, hogy miként vállnak be azok a büntetőjogi megoldások, amivel az új Btk. a korrupció elkövetői közötti érdekegység megtörésére tesz kísérletet, lehetséges-e büntetőjogi eszközökkel elősegíteni, hogy az elkövetők a korrupció feltárásában legyenek érdekeltek. Ebben a törekvésünkben minden tapasztalatot, hasznos tanácsot szívesen veszünk, a jogalkalmazók sokkal jobban látják a lehetőségeket, mint a jogalkotók.

Védelem és tisztelet illeti meg azokat a bátor embereket, akik – személyes kockázatot vállalva – közérdekű bejelentést tesznek. Az idén hatályba lépett panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló  törvény értelmében ma már törvényi védelem illeti meg azokat, akik – állampolgári kötelességüknek eleget téve – jelentik ha tudomásukra jut bármilyen jellegű visszaélés. Az új törvény független kivizsgálási lehetőséget és teljes anonimitást biztosít mindenki számára, akik az újonnan létrehozott elektronikus rendszerben közérdekű bejelentés tesznek. A bejelentéseket ezt követően – országos hatáskörrel – az alapvető jogok biztosa vizsgálhatja, akinek eljárása független, a kormányzati szervektől elkülönült. Az ügyek kezelésére az ombudsman honlapján olyan védett elektronikus rendszert alakítottak ki, amely biztosítja a bejelentő anonimitását, ugyanakkor érdemi visszajelzést is nyújt az ügy állásáról.

Számos esetben jogi úton próbálják elrettenteni magát a bejelentőt attól, hogy – élve demokratikus jogával – jelezze a jogsértő cselekményeket. Emiatt a törvény kimondja, hogy minden intézkedés, ami rájuk nézve hátrányos és a közérdekű bejelentés miatt következik be – jogellenes.


Az ő védelmüket szolgálva módosultak az ügyvédekre vonatkozó törvények, létrehozva a bejelentővédelmi ügyvéd intézményét. Az intézménynek az a célja, hogy a szervezeten belüli visszaélésekkel és korrupcióval szemben fellépő bejelentő az ügyvédi titoktartás garanciáját is élvezze az eljárás során. A sajtóban megjelent hírek alapján kijelenthető, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket a közérdekű bejelentések kezelésének idén bevezetett rendszere; október 30-ig 270 közérdekű bejelentés érkezett az ombudsmani hivatalba, és negyven százalékuk megalapozottnak is bizonyult.

A közhatalmat gyakorló politikusok jogállását szabályozó sarkalatos törvények legfontosabb korrupció elleni szabályai a széleskörű, nyilvános vagyonnyilatkozat-tételre vonatkozó rendelkezések. Akik lebecsülik ezeknek a rendelkezéseknek a jelentőségét, azoknak ajánlom a figyelmébe az egyik parlamenti párt elnökhelyettesének ügyét, akit a hiányos vagyonnyilatkozata, és eltitkolt jövedelme miatt tartóztattak le, és jelenleg is folyamatban van ellene a büntetőeljárás.

Az Igazságügyi Minisztérium szándéka ésszerű kereteken belül kiterjeszteni a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget; az év végén hatályba lépő, egyes jogállási törvények módosításáról szóló törvény elfogadásával vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség vonatkozna mindenkire, aki fontos és bizalmas köztisztviselői vagy kormánytisztviselői munkakört tölt be. Ezáltal átláthatóbbá válik a minisztériumban dolgozók vagyonosodási folyamata, csökkentve a visszaélések lehetőségét.

Számos kritika érte az utóbbi időben azt a szervezetet, amelynek a bírói döntések érvényre juttatása a feladata. A bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításának céljai között szerepelt a különböző jogviták rendezése és a visszaélések lehetőségének kizárása, azaz a jogszerű működés biztosítása. Az idei évtől az Igazságügyi Hivatal rendelkezik olyan jogosítványokkal, amely biztosítja a végrehajtói kamara felügyeletét, valamint az igazságügyi miniszter lehetőséget kapott arra, hogy miniszteri biztost nevezzen ki, akinek joga tájékoztatni a sajtót a végrehajtási ügyekről, ezen felül  elrendelheti a végrehajtó összeférhetetlenségének ellenőrzését is.

Bízom benne, hogy rövid ismertetésemből sikerült képet kapniuk az Igazságügyi Minisztérium ezévi korrupcióellenes tevékenységéről.

Köszönöm a figyelmüket!

(Igazságügyi Minisztérium)