Völner Pál államtitkár Takó Szabolcsnak adott interjúja 2018. június 6-án jelent meg a Magyar Demokratában.

A Stop Soros törvénycsomaggal egy koherens szabályozást sikerül létrehozni, ami illeszkedik a nemzetközi kötelezettségeinkhez – mondta a Demokratának az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára. Völner Pált a törvénycsomag szükségességéről, a hazai és nemzetközi szervezetek ezzel kapcsolatos támadásairól, valamint az új közigazgatási bírósági rendszerről is kérdeztük.

– Elkezdte tárgyalni az Országgyűlés a Stop Soros törvénycsomagot, amely a korábbi elképzelésekhez képest szigorúbb formában korlátozza a bevándorlást támogató, szervező álcivil tevékenységet. Miért van szükség erre a törvénycsomagra?

– Messziről kell indulnunk. A 2015-ös migránsválság kezelésére eszköztelen volt Európa, a meglévő egyezmények nem oldottak meg semmit. Magyarországon is ugyanez volt a helyzet. Az ország a schengeni egyezmény alapján védte határait, miközben semmilyen eszköze nem volt arra, hogy leellenőrizze a magukat menekültnek mondó ideérkezőket. Később meghoztuk a határőrizettel kapcsolatos jogszabályokat, a jogi határzár, a katonaság és rendőrség bevetése, az Alaptörvény módosítása pedig az egyre inkább fenyegető veszélyhelyzet elhárításáról szólt. Ugyanakkor a migrációs nyomás, ha enyhült is, de megmaradt. Problémát okozott, hogy a migráció elősegítői jogilag nem megfoghatók. Itt elsősorban azokról van szó, akik valamiféle humanitárius köntösbe bújva azt akarják láttatni, hogy másokon segítenek, holott évek óta egyértelmű, hogy valójában egyre több embert, illegális bevándorlót akarnak Európára szabadítani. Látszott az is, hogy további jogi védelemre van szükség, ebből született aztán az első Stop Soros csomag, ami még a választások előtt került nyilvánosságra.

– A mostani, Országgyűlés elé kerülő javaslatból néhány elem kimaradt. Miért?

– A belügyminiszter engedélyezési jogköre, vagyis az, hogy ki foglalkozhat egyáltalán a migrációval, ki végezhet ezzel kapcsolatban bármilyen fajta tevékenységet, és a határvédelmi illeték volt, amiket eltöröltünk. Ezek azért kerültek ki a csomagból, mert a kétharmad birtokában már erősebb eszközöket is fel tudtunk vonultatni.

– Milyen eszközökről van szó?

– A legfontosabb, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül nem lehet betelepíteni Magyarországra bevándorlókat. Büntethető lesz az illegális migráció szervezése, azaz a büntető törvénykönyvbe bekerül az az egyszerű tényállás is, amikor valaki igazolható anyagi juttatás nélkül folytat migrációt szervező tevékenységet. Ez az embercsempészet és a humanitárius segítség közötti rést hivatott betömni. Ezenkívül a rendőrségi intézkedések is erősebbek lesznek.

– Mit várnak a törvénycsomagtól?

– A cél az volt, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Reményeink szerint a törvénycsomaggal megfékezzük az illegális migráció szervezőit, hiszen a tevékenységük nagyon kockázatos lesz, akár börtönbe is kerülhetnek. Úgy gondolom, egy koherens szabályozást sikerült létrehozni, ami illeszkedik a nemzetközi kötelezettségeinkhez is, hiszen a menekültügyi elvárásoknak a tranzitzónán keresztül ugyanúgy meg tudunk felelni. Ugyanakkor pedig markánsan kifejezzük, hogy a migráció nem egy alapjog, a gazdasági bevándorlókat nem ugyanaz illeti meg, mint a valódi menekülteket.

– Csakhogy a nemzetközi szervezetek mintha nem nagyon akarnák megérteni, mi a célja a törvénycsomagnak, és sorra tiltakoznak ellene. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának hivatala például felszólította a magyar kormányt, hogy vonja vissza azt. A Soros által pénzelt Human Rights Watch nevű társulat pedig ugyanezen okból a Fidesz Európai Néppártból való kizárásáért indított kampányt. Mit gondol erről?

– Azoknak a szervezeteknek a többségéről, akik a legharsányabban tiltakoznak a törvénycsomag ellen, egy idő után mindig kiderül, hogy valamilyen módon kötődnek a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványhoz. Azt az Európai Néppárt képviselőinek, vezetőinek is tudniuk kell, hogy amit a Fidesz képvisel, az gyakorlatilag megegyezik a választópolgárok széles tömegeinek a gondolkodásával. Mi, politikusok pedig kizárólag a választóink érdekeit, elképzeléseit érvényesíthetjük. Ez pedig már csak azért is fontos, mert minden előjel szerint a 2019-es európai parlamenti választásokon a migráció lesz az egyik fő téma. Látszik, hogy Németországban, Ausztriában, Csehországban, Olaszországban a migrációt ellenző erőket egyre inkább támogatják a választók, és ez egy rossz előjel a Fidesz Európai Néppártból való kizárását követelő politikusoknak, szervezeteknek. Ezek a hangok szerintem nem fognak elhalkulni, de talán kevesebben lesznek, akik ezt szajkózzák.

– Az ellenzéki hangzavar ugyanakkor a választások óta itthon sem csitul. A hazai balliberálisok most éppen az új közigazgatási bírósági rendszer létrehozása miatt aggodalmaskodnak, mondván: a Kúria gyengül, ezzel pedig újra itt a diktatúra. Miről szól ez a történet?

– A közigazgatási felsőbíróság hazánkban a XIX. század végén alakult meg. 1949-ig működött, amikor is a kommunisták megszüntették, mondván, egy polgárnak az állammal szemben úgysem lehet igaza. Ez a típusú bíráskodás arról szól, hogy közigazgatási ügyekben, tehát amikor az állami szervek hoznak határozatokat, a már elfogadott közigazgatási perrendtartás szerint minden ügyben független bíróságokhoz lehet fordulni. Nem értem a kritikákat, hiszen a rendszer az uniós országok többségében működik, így Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Lengyelországban és Csehországban is. Ezekben az országokban valamiért ez nem antidemokratikus. Ráadásul a Kúria működését sem veszélyezteti semmi, hiszen a jogorvoslati fórumok száma nem csökken. A lényeg, hogy minden a mostani perrendtartás szerint történik, csak az elnevezés más. Ugyanúgy bírók fognak bíráskodni, a bírósági szervezet fogja a bírókat szakmailag értékelni, ahogy a pályázatokat is. A kinevezések is ugyanúgy történnek majd, ahogy 1990 óta. Annyi a különbség, hogy a közigazgatási bíráskodás szervezetileg elkülönül a jelenlegi bírósági rendszertől. Ugyanakkor az itt tárgyalt ügyek, a bonyolultságuknál, jellegüknél fogva jelentősen eltérnek a polgári vagy a büntetőügyektől, ezért is kíván speciális szakértelmet, szakosodott bírókat. Ausztriában például előírják, hogy a közigazgatási bírók harmadát a közigazgatásból jött emberek közül kell kinevezni. Ráadásul az alpesi országban a bíróknak kötelező hat hónap szakmai gyakorlatot eltölteni a közigazgatásban.

– Akkor hol itt a gond?

– Úgy gondolom, hogy a kritikusok vagy tudatlanok, vagy pedig jó hecckeltésnek tekintik a történetet. Az ellenzék valójában nem akar megszavazni semmit, ami az emberek érdeke lenne. Sem ezt a javaslatot, sem az ország védelmét szolgáló további Alaptörvény-módosítást. Egyszerűen ehhez keresik az ürügyet. A Fidesz-bíróságot vizionálók, akik úgy gondolják, ezentúl majd mindig a Fidesznek kedvezően döntenek az ezen a területen tevékenykedő bírók, valószínűleg nincsenek tisztában azzal, hogy Magyarországon a kinevezett bírónak esküt kell tennie. Persze, egyébként volt olyan időszak Magyarországon, amikor MSZMP-párttagkönyv kellett ahhoz, hogy vezető lehessen valaki a bíróságon, de szerencsére azok az idők már elmúltak. A legjobb az lenne, ha építő jellegű szakmai vitákat folytatnánk a kérdésről a megfelelő fórumokon, az ellenzéki pártok azonban inkább politikai hisztériakeltésre használják fel az Országgyűlést. Másrészt azt is látni kell, hogy miközben Fidesz-bíróságokról beszélnek egyesek, valójában a Soros-szervezetek próbálják meg befolyásolni az igazságszolgáltatásban dolgozókat. A valós veszélyt ez jelenti, nem a közigazgatási felsőbíróság.

– Hogy értékeli az elmúlt négy évet, és milyen feladatai lesznek a továbbiakban?

– Visszatekintve, büszkék vagyunk arra, hogy a minisztérium a mögöttünk álló ciklusban megalkotta a nagy eljárásjogi kódexet, megteremtve ezzel a közigazgatási felsőbíróság alapjait. Látszik, hogy uniós fronton továbbra is helyt kell állnunk, hiszen az ezzel kapcsolatos jogvitákat mi folytatjuk le. Lesz persze más munkánk is. Trócsányi László miniszter úr például nemrég bejelentette, hogy megalakult egy munkabizottság, ami egyrészt a közigazgatási bírósági szervezet bevezetésével foglalkozik, és erre tesz javaslatokat, másrészt elemzi azokat a modelleket, amelyek az elmúlt harminc évben működtek Magyarországon a bírósági szervezetigazgatást illetően. Erre jogalkotói kötelezettségünk is van. Az azonban már most látszik, hogy ezt a munkát erős oldaltűzben kell majd végeznünk, ugyanis a kritikák nem csak az Országgyűlésben hangzanak el. Vannak pártok, amelyek Brüsszelbe, Strasbourgba szaladnak, és a Velencei Bizottságot, az Európa Tanácsot vagy éppen az ENSZ-t próbálják a nyakunkra ugrasztani. Pedig a magyar nemzeti szuverenitást egyetlen külföldi szervezet sem írhatja felül. Egyébként tudhatnák, hogy bármilyen nemzetközi fórumon rágalmaznak is bennünket, attól idehaza semennyit sem erősödnek. Öngyilkos taktika ez, pedig úgy gondolom, egy érdemi, értelmes, párbeszédre képes ellenzéket megérdemelne ez az ország.

(Magyar Demokrata)